12 éves voltam amikor egy táborban azt a feladatot kaptuk, hogy induljunk el az ismeretlen városban, ahol táboroztunk és minél több ismeretlen embert szólítsunk meg az utcán, tudjunk meg minél többet róluk. Nagy kihívás volt. De akkor tapasztaltam meg valamit magamból, valami fontosat és azt is hogy kell kapcsolatokat kezdeményezni. Ehhez a belső tapasztaláshoz nyúlok vissza mindig, ha egy rendezvényen kontaktokat kell szerezni, társaságban kapcsolatot építeni, mozaik családunk kapcsolatrendszerét fésülgetni. Nevezetesen valami olyasmi, hogy jobban kell figyelnem a másikra és ezalatt egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni magam, őszintén kérdezni, az emberek szeme felragyog ha róla kérdezed.
Egy 34 éves kapcsolatom tört szilánkokra, amik fájdalmasan szúrkáltak. Sikerült szembenézni a múlttal. Önismeret + az ex nárcizmusának felismerése nem volt könnyű. Örülök, hogy túl vagyok rajta.
Mindenkit kitakarítottam az életemből aki csak kihasznált és most egyedül vagyok, alig van felnőtt társaságom, hiányzik az értelmes, kötetlen beszélgetések. Teljesen jól elvagyok egyedül, szeretem a gomdolataimat, de néha magányos ám.
Kapcsolatok rendszerében élünk, ha akarjuk ha nem. Számomra a kapcsolatépítés igen könnyen megy, viszont az elmúlt időszak ponai miatt tartózkodom a bensőséges kapcsolatokól. Kapcsolódások nélkül nem létezhetünk, hiszen akkor a boltban sem szolgálnak ki. Ha valakit megrémít a kapcsolat szó, az ásson ezzel kapcsolatban mélyebbre. Milyen kapcsolataid állnak per pillanat gatyául? -Családi? -Baráti? -Munkahelyi? -Párkapcsolati? - Hivatalos ügyintézéshez kötött? Ha ebben a témakörben kutakodsz, akkor már komoly lépést tettél annak érdekében, hogy rendezd a világgal való viszonyodat. Közelebb kerülj az életben neked szánt helyhez, közösséghez, rendhez, működési módhoz. Az elmúlt évek tálcán kínálták a lehetőséget az Önmagunkkal való kapcsolatunk felülvizsgálatára, a körülöttünk, velünk létező emberekkel meglévő kapcsolataink értelmezésére. Egyedül lenni egy nagyon magas személyiségfejlődési szint, spirituális fejlődési lehetőség, viszont magában hordozza a valóságképünk torzulását. Alkalmanként ezzel bezárjuk magunkat a vélt vagy vaéós félelmeink ketrecébe és segítség, kapaszkodó EMBERI KONTAKTUS nélkül nehéz visszatalálni a valódi önmagunkhoz. Ha úgy döntöttél valamikor, hogy kilépsz a társadalmi kötelékekből, hogy ne sérülj, ne bántsanak azért amiért olyan vagy és úgy viselkedsz amilyen vagy. Teljesen megértelek, viszont olyan pozitív, sziporkázó, bájoló és építő lehetőségekről mondassz le, amin keresztül átírhatod korábbi tapasztalataidat. Kérlek soha ne add fel. Találj Rám- Ránk. Fogom a kezed, magamhoz énekellek, kinyitom a kaput helyetted, hogy onnan indulj új szárnyat bontani. Az elmúlt két és fél évben, minden akorábbi életem szereplőihez tartozó ember hátatfordított nekem, kétségbe vont, cserben hagyott, hátbaszúrt, kijátszott, kisemmizett, megvezetett. Ettől lett bennem erősebb a hit, hogy olyan egyedi útját választottam helyesen az önérdekérvényesítésnek, ahol nem számít semmi. Bár jelenleg településszintű hajléktalan, rokkantnyugdíjas vagyok két diplomával, mégis a világ legboldogabb embere. Tönkre tettem a mások által irigyel, sikeres életemet, mert már annyian szívták a véremet, hogy a szervezetem feladta és a sürgősségin kötöttem ki. Az ingyen segítő felállt és hátatfordított mindennek és mindenkinek. A családom elől a pszichiátria zárt osztályára kellett menekülnöm és azóta is rejtem önmagam és önvalómat, hogy ne bántsanak miattam másokat. De az elmúlt időszak önkéntesen vállalt kínszenvedése vezetett most ehhez a pillanathoz, hogy írhatok neked, hozzád. Nem vagy egyedül és nem is hagyunk magadra. Ott vagyok a szél simogatásában, a galamb röptében a nap sugarában, egy gyermek szemében egy idős kéz szorításában. Nyílj meg és nyisd vissza a szemed babám. Újjászületáésed napja ez. Mint az újszülött kezd újra megszokni a fényt és új reménnyel várni a hajnalt. Benne leszek. Sokan benne leszünk. Szívben, lélekben, zenében hangban, az étel ízében. Köszöntelek otthon Bolygó Hollandi Mártás
Folytatás... Elment a tükröm. Nem bírta tovább a balfaszkodást, a töketlenkedést, hogy egy hétnél tovább nem lelkesedtem semmiért. Igazából egy hétig sem, talán egy pillanatig... Onnantól akarás volt, hogy na ez lesz az amit csinálnom kell... Hát nem 😆 És ebből sok volt és olyan sebességgel válogattam, hogy elképesztő. Volt, hogy naponta 2-3 is... A lényeg, hogy nagyon hasznos tükröm volt, gyorsított, tisztított, persze nem egyből. Mármint Ő egyből, csak én nem engedtem be, mert magyarázni még könnyebb volt, hogy miért lesz ez jó, meg fölösleges(nek tűnő) feladatokat gyártani magamnak és abba beleállni, hogy haladjak. Fura ez, mert hasznos volt dololog, csakhát az árát is fizetni kell... Ennek most ez lett és még ki tudja, hogy mi. Az Isten persze segít és vezet, de nem olyan az a vezetés, mint egy azonnali tükör, amiben habár arroganciából, akarásból vagy bármiből nem nézem magam meg teljesen egyből, de! Beég és feldolgozás alá kerül. Alázat. Talán ez kell még, hogy gyorsabban bele tudjak nézni és látni is tudjam magam a valóságban, nem egy akart illúzióban. Igazából fogalmam sincs, hogy működik ez, csak azt tudom, hogy fejlődtem és jó volt, persze azzal együtt, hogy a tükörképek, a hatásuk és persze maga a tükör is keserédes fájdalmat okozott sokszor. Így jutottam most ide, ahol vagyok 🙃 Szóval, nem tudom, hogy működik ez és igazából nem is akarom (megint akarás 😅😆) kiteríteni magam újra és újra, hogy a teljeset látva legyen új tükröm, aki segít. És nem is feltétlenül nőre gondolok itt, mint tükör. Csak, hogy szembe nézhessek azzal a részem el, amit magam előtt takargatom magyarázásokkal. Vannak ilyenek, gyorsabban látok már rá, mint korábban, de... Van még hova fejlődni és magamat kurva gyorsan meggyőzöm bármiről. Köszönöm!
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok ezzel a témával kapcsolódni. 🙂
Sok jó kapcsolatot építettemés ápolok, főleg azért mert engem nagyon érdekel a másik és figyelek rá hogy mit szeretne. Mind üzletben mind a magánéletben inkább néztem, hogy a másiknak mi a jobb a saját káromra is, de ma már törekszem hogy csak akkor és abba kapcsolódok ami Win-Win mindkettőnknek.
Karrierváltóként "új" világba csöppeni... 26 éve dolgozom pedagógusként ugyanabban az iskolában, ahol végigjárva a ranglétrát, 2011 óta igazgatóként is tevékenykedem. Számomra a kommunikáció nem csak eszköz, hanem a kapcsolatok építésének alapja. Az asszertív kommunikáció a szívügyem, hiszem és vallom, hogy a tudatos kommunikációval minden helyzetben lehet előre lépni. Idén januárban kommunikációs trénerként vizsgáztam, és ez a mérföldkő adta meg a lendületet, hogy egyéni vállalkozásba kezdjek. Hamar rádöbbentem, hogy vállalkozónak lenni nem csak a szakmai tudás átadásáról szól. Az egyéni vállalkozói nyelv egy új idegen nyelv. Meg kellett tanulnom a marketing, az ügyfélkapcsolatok, a tárgyalások finom árnyalatait, a digitális kommunikáció szabályait. És közben újra megerősítést nyert számomra: a "life learning", vagyis az életen át tartó tanulás minden területen igaz, még a kommunikációban is. Mindig van mit tanulni, mindig van hová fejlődni – és ez teszi izgalmassá és értékessé az utat.
4 évvel ezelőtt kértem a Mindenséget, hogy adjon mellém egy férfit, aki mellett gyógyulhat a sérült nőiességem, szexualitásom. Adott. Olyat, aki nem szándékosan, de nagyon mélyre taszított, felszaggatta az összes hozott, szerzett, örökölt traumámat. Nagyon mély testi-lelki fájdalmakat éltem át. Nem volt más választásom, mint még mélyebbre menni az önismeretben, a gyógyulásban. Most hogy ennek a folyamatnak a vége felé tartok, - aminek persze nincs vége -, szívesen ismerkednék, beszélgetnék férfiakkal. Kíváncsi lennék magamra. Hogy megtudjam, hol tartok. Tudok már újra kapcsolódni, nyitni? Izgatottan várom...
Amióta az eszemet tudom mindig zavarosnak, nem jónak éreztem, tapasztaltam az emberi kapcsolódásokat, közösségeket. Mára kikristályosodott bennem ezzel kapcsolatban egy koncepció, amiben hiszek, amitt megalapozottnak, jónak tartok, amit felvetek, képviselek. A Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösség (SÖK) egy olyan kapcsolódási, közösségi modell, amely szakít a hagyományos közösségi és hierarchikus rendszerekkel, és egy újfajta, a résztvevők közötti egyenlőségen alapuló működést kínál. A koncepció lényege, hogy a résztvevők egy közösen hitt és választott, magasabb rendű orientációs rendszer, a "sakktábla" mentén kapcsolódnak egymáshoz, amelyben mindenki egyenlő súllyal és felelősséggel vesz részt. A SÖK-ben a fókusz nem azon van, hogy milyen egyéni tartalmakkal (tudás, tapasztalat, helyzet) érkeznek a résztvevők, hanem azon, hogy milyen jellegű közeget akarnak közösen kialakítani. Ez egy alapvető paradigmaváltást igényel, ahol a kapcsolódás alapja nem a személyes tartalmak hasonlósága vagy különbözősége, kiegészítő jellege, hanem a sakktáblafókuszú működés hatékonyságába vetett közös hit. A közösség alapvető pillérei a következők: Egyenlő részvétel: mindenki egyenlő mértékben és súllyal van jelen a közösségben, és senki nem akarja átvenni más felelősségét. Őszinteség: a résztvevők nyíltan felvállalják a saját, egyedi személyes tartalmaikat (érzéseiket, gondolataikat, tapasztalataikat), mert hisznek abban, hogy ezek egyenlően értékes alkotóelemei a közös "sakktáblának".Közös fókusz: az elsődleges cél nem egy előre adott külső cél elérése, hanem maga a közeg, a SÖK kialakítása és fenntartása. Ez a "táptalaj" teszi lehetővé az egyéni és közösségi fejlődést. A "sakktábla" a SÖK központi metaforája. A mezők: a fekete és fehér mezők az egyes résztvevők őszinte, felvállalt személyes tartalmait jelképezik. Ezek egyéniek, különbözőek lehetnek, de a sakktábla szempontjából egyformán fontosak. A sakktábla: a teljes sakktábla a résztvevők alkotta nagyobb, közös orientáló egység. Ez nem a személyes tartalmak szürke kompromisszuma, hanem egy új minőségű egység, ahol a különböző "színek" egyenlő arányban és dinamikusan váltakozva vannak jelen. A közösség ehhez a "sakktáblához" igazítja a működését. Ez a sakktáblafókuszú működés hatékonyságába vetett közös hit teszi lehetővé, hogy az egyének fejlődése összhangban legyen a közösség fejlődésével, és elkerülje a hierarchikus viszonyok kialakulását. Működés a gyakorlatban A közösség működése az "alapozással" kezdődik: a kapcsolódás első lépése a közös hit tisztázása, nem pedig a személyes tartalmak megosztása. Az együttműködés akkor működik, ha a résztvevők hisznek a "sakktábla" jelentőségében. A közösségben a szerepek dinamikusan váltakoznak: Az egyik résztvevő őszinte önfelvállalással az "előtérbe" kerül. A másik résztvevő nyitott, odafigyelő szerepet tölt be a "háttérben". Ez a folyamatos szerepcsere, a "mezők" váltakozása, építi fel a "sakktáblát". Mivel a részvétel egyenlő mértékű, nincs értelme nem őszintének lenni, vagy szerepet játszani, hiszen ez nem eredményezhet nagyobb súlyt vagy szerepet a közösségben. Hierarchia és a paradigmaváltás Fontos megkülönböztetni a hagyományos hierarchiát a SÖK rendszerétől: Nincs hierarchia a résztvevők között: A közösség tagjai között nincsenek alá-fölérendelt viszonyok, és senki nem mentorálja a másikat. A részvétel egyenlő. Hierarchia a rendszerben: a működés maga hierarchikus jellegű, mert a résztvevők a személyes hiteiket és céljaikat egy náluk "nagyobb" dolog, a közös "sakktábla" szolgálatába állítják, ennek alkotó részeseként vesznek részt a közeg, a közösség kialakításában, fenntartásában. Ez a kedvező közeg pedig elősegíti a személyes fejlődéseket. A közösség a megszokottól gyökeresen eltérő, forradalmi szemlélete miatt sokak számára "szokatlan" és "nehéz", hiszen megköveteli a régi, berögzült kapcsolati minták elengedését. Ez a "sodródás" helyett tudatos választás és elköteleződés egy újfajta életminőség mellett. A SÖK egy olyan egyedülálló és jól kidolgozott, jól orientáló alternatíva, amely a közeg jellegére fókuszálva nyit teret az egyéni fejlődésnek, miközben egy stabil, közös alapra helyezi a kölcsönös, egyenlő részes kapcsolódásokat.