Megosztások

• 

  Inczédy Edit

  Vagyunk, akik tudnak a Nagyobbal való kapcsolatról, s ebben a témában a videóidról. Èn hálás vagyok ezekèrt. 😊

  #Keresztény világkép

  Tovább

  2
• 

  Joós István

  Folytatom a bátor tettek megosztását, mert... igen... büszke vagyok magamra egy kicsit... – és ígérem, hogy nem írok minden nap, nem kell aggódj, de ehhez most tényleg nagy levegő kellett, és kicsi félelmet is éreztem magamban közben. Az egyház és a vallások állapotáról "bátorkodtam" egy videót csinálni az Ember-s-Ég YouTube csatornára (ez a 3., amiről általában nem tudtok, ahol a Nagyobbal való kapcsolat a téma). "Mi az egyház?" volt a címe, és arról beszélek, hogy számomra nem a vallásos emberek közössége…de nem a videó a lényeg, nem kell megnézd, hanem a tett. Hogy JÓ nagyon az érzés, hogy na megvan, kint van akkor immár most ez is. És másrészt régi tapasztalatom, hogy amikor bátor merek lenni, annak mindig vannak előre számomra nem kiszámítható következményei. Kíváncsi vagyok ebből mi sül ki... 🙂

  #Keresztény világkép
• 
• 
• 

  Marosvölgyi Anna

  Mi az, ami meghal bennem idén Húsvétkor? Ami most meghal bennem, az az önfejű makacsság. Ennek is egy specifikus formája, ami főleg az evés extrém kontrolljában (majd rendszeres kontrollvesztésében), a munkában és a kergetett szerelemben mutatta meg magát eddig. Az a fajta öndestruktív akaraterő, ami önzőn szembemegy a természettel és néha a Gondviselés által világosan megmutatott úttal is, mert ugyan nehéz bevallani, de valahol mélyen egy rész szentebbnek, tisztábbnak, jobbnak, okosabbnak hiszi magát a többieknél, mint hogy azt tegye, amit mások elvárnak tőle és inkább maradna szabad és önvezérlő bármilyen súlyos áron. Inkább voltam szinte egész életemben magányos és jutottam el (rengetegszer) fizikailag halál küszöbéig, mint hogy meghajoljak Isten előtt. De ez a szerencsém is, mert az intenzitásomnak hála, egészen korán, (27 évesen) szerintem tényleg lejutottam annak az aljáig, amit egóval el lehet érni és el lehet veszíteni általa. Én tényleg megszámlálhatatlanul sokszor meghaltam. Most pedig szó szerint nullán vagyok és sosem voltam ennyire nyugodt. Végtelenül bízom, átadtam magam. Az elmúlt hetek döntései bizonyítják, hogy a nagy döntésekben már kész vagyok elállni az Élet útjából, a kicsikben pedig gyakorlom és amennyire csak lehet, lelassulva, leegyszerűsödve, csendesebben otthont adok magamban a Jóistennek, hogy rajtam keresztül tudjon beszélni, énekelni, írni, kapcsolódni a Társaimhoz, akik szintén egy Emberségesebb világon dolgozni kelnek fel nap mint nap. Engedek meghalni magamban minden működést, ami ezen a szolgálati úton elgáncsolhatna és önként felszögezem magam arra a keresztre, ahova az Ég félreérthetetlenül szánt. Még mindig nem értem, hogy lehet ez, ami van, de már nem is akarom érteni. Történik, néha irgalmatlanul fáj és én hálás vagyok. Bennetek mi hal meg idén Húsvétkor? 🕊️🌌♾️

• 
• 

  Marosvölgyi Anna

  Mit jelent a Húsvét valójában? Jól érzem, hogy ez a bűnös Ember halála és Krisztusi minőség újjászületésére alkalmas időszak Mindannyiunkban? Én épp egy teljes újrakezdést élek, félig választottan, félig pedig erőteljes égi vezettetéssel sodródva. Lenulláztam magam anyagilag, új munkahely, költözés, szeretői viszony felbontás, traumatizált énrészek lopott idejében tudatos (jószülői) részvétel. Mindez egyszerre és eljutottam határig, mondhatjuk hogy egy kisebb idegrendszeri halálig. Most innen jelent meg bennem az őszinte kíváncsiság, István vajon hogy szemléli ezt az időminőséget, ami biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem egyszerre pokoli és szent. Azt sejtem, hogy ez is lehet az egyik lényege, hogy a figyelem azon részébe húzódjunk, ami sérthetetlen és örök. Köszönöm, ha megosztod a tapasztalatodat, ha már megtetted korábban, akkor érdekel annak kiegészítése is:) Szeretettel, MAnna

  #Keresztény világkép
• 

  Dóri

  Többször feltettem már ezt a kérdést ismerőseimnek, lelkész barátaimnak és különböző válaszokat kaptam, de még mindig van bennem kérdőjel "'Van e határ és különbség az ítélkezés és vélemény nyilvánítás között?" Te, hogy látod?

  #Keresztény világkép

  Tovább

  0
• 

  Fanni Németh

  Egész életemben hittem. Akkor is, amikor kihúzták a talpam alól a talajt, és kiléptem az addig megszokott világképből. Kétségeim ébredtek, kérdéseim lettek, amikre senki nem tudott választ adni. Nem tudtam elfogadni, hogy az én fejemben élő Isten annyira más legyen, mint amit tanítottak. Az élet folyt tovább, a hitem megmaradt. Csiszolgattam, tisztogattam magamban az újonnan tanultakat. Más Istenségeket, más hiteket, más felfogásokat. Aztán kikristályosodott előttem valami, egyfajta konklúzió. Ugyanabba a szőttesbe vagyunk belefonva mindannyian. A világ pedig, amibe beleszülettünk, sokkal hatalmasabb annál, mint amit fel tudunk fogni, meg tudunk ismerni. Ahogyan Isten is lehet más, mint ahogyan eddig tanultuk.

  #Keresztény világkép

  Tovább
• 

  Tolner Péter

  AJÁNDÉKSZEMLÉLET Észrevettem, hogy a körülöttem lévő világ tele van ajándékokkal. Ezek többsége apró ajándék - öröm forrás, hálatéma. És persze vannak nagy lehetőséget rejtő ajándékok, ilyenek a találkozások. Amióta erre rájöttem, nyitott szemmel élek, nehogy lemaradjak egyről is :), bár természetesen lehetetlen tudatosítani a körülöttem lévő ajándékbőség minden egyes elemét. Ajándék életszemléletem lényege, hogy először is igyekszem észrevenni azokat, amik nekem szólnak, épülhetek általuk, vagy lehetőséget hordoznak a számomra. Ha pedig észrevettem egy ajándékot, igyekszem élni vele. Nagy kár lenne nem élni az ajándékaimmal ...

  #Keresztény világkép

• 1
• 2
• 3

A mai tökéletesedj videó totál nekem szólt. Pàrkapcsolatban kaptam meg az igazi leckét. Tudtam hölgy lenni a kapcsolatban, de mindig vissza estem amazonba. “Bàntottam”. Sokszor. Ennek ellenére ő nem tűnt el. Jött. Az odacsapàsaimat màsnap reggel nem sérelmezte, azt èreztem, hogy állja, hogy teret ad a dühömnek. A jó isten kegyelmèből derült ki, hogy van màsik hölgy is. Részéről pedig az, hogy sok volt köztünk a veszekedés. Elmentem az akaratommal a falig, betört a fejem, s most az van, hogy nem àll szàndèkomban eltűnni. Most nem. Mert vonzódom hozzá. Lehetősèget kaptam arra, hogy valóban a szelíd természetem éljem. Szeressem őt valóban. Eddig csak azt hittem, hogy szeretem, de mint kiderült, folyamatos elváràsban voltam. Már màst szeretnék. Az isteni természetet szeretném benne meglátni. A terhet átadtam, most az a feladat, hogy tartsam a teret. Amikor èrzem, hogy jönne fel a sötét, nyakon csípni, s nem engedni neki. Magamat kell korlàtozni, vissza fogni sok esetben. kő kemèny. Liftezek szinte egèsz nap. Felmàszok a lètrán, fényben vagyok, aztàn vissza esek, majd újra. Kapcsolódom az Atyàhoz, akkor béke nyugalom van, tudom, hogy gondomat viseli, aztán meg jön a gondolkozàs, s húz lefele. Èlem, èrzèkelem, ahogy engem lát az atya, s nekem pedig mindenki màst, a férfit is így kell làtnom, hogy igazgyöngy. Így tudom emelni, ezzel a szeretettel. Meg kell előlegeznem azt, hogy ő Fèrfi. S ezt csak a szeretettel tudom megtenni. A nagyszerűségemet kell visszább venni, korlàtozni, no meg az arroganciàmat. Èletemben nem voltam ennyire nehéz korszakban. Születne az új, s kihívàs nem vissza futni a régihez. Az ad könnyebbsèget, hogy tudom, mi a következménye az akaràsnak. Ezt is, mint mindent, csak Istennel együtt lehet megtenni. Vàltakozik bennem a kifelé, befelé figyelés. A személyes tűnik el, ami az összes problémát okozta. Feszülök, tartom, nem engedem be a règit, aztàn àtbillenek a nyugalomba. Kilègzès belégzés….

Sziasztok ! Engem a céltudatosság foglalkoztat. Az, hogy megmutatkozzon számomra a valódi helyem. Sokszor futottam bele abba, hogy én már az a nő vagyok, aki “csak” adni akar, és aztán mindig kiderült, hogy ok, nyilván adni szeretnék, de közben elbújt is kis hamis akarat…Lelepleződött, hogy de még mindig fontos az, hogy velem mi lesz,…stb. Tudjátok, ez az én, én, én. Volt, vagy van némi tàvolodàs a Férfitől. Mert magamra vettem valamit, talán felfújtam megint mint egy lufit. Azzal nem vagyok kibèkülve, de ez sem igaz, mert elfogadom, hogy itt tartunk, hogy számomra bántó helyzeteket nem sikerül megbeszélni. Mert vagy kiabál, vagy nem szól egy szót sem. S ez mind rólam szól. Nekem kell ebbe többet bele tenni. Meghallgattam tegnap egy olyan előadást, ahol a bibliában leírtak…mi a nő felelőssège, és mi a fèrfi felelőssège egy kapcsolatban. Ezt szeretném működtetni. Nem úgy értem, hogy ez egy projekt szàmomra, sokkal inkàbb egy elhívás. Meghívás. Valahol érzem, tudom, hogy csak így lehet jól csinàlni. Nincs màs. Nem lesz màs. Na és ebben a mai lejtmenetben, történt egy bevillanàs. Hogy létezem, hogy engem az Atya akart, hogy létezzem. Akkor ő nagyon szerethet engem. És utána az jött fel bennem, hogy én ezt mivel tudnàm neki meghálálni, meg az is, hogy akkor bizonyosan szánt nekem valami elvégzendőt. S ebben a pillanatban eltűnt az, hogy én mit akarok, s az volt jelen, hogy úristen mi a dolgom, kinek segítsek,…És még az merült fel, hogy az aki akar, az nincs is, de aki, vagy ami valóban van, ő semmi mást nem tud, mint adni. Ő az adás. Mindent ad. Ès minden pillanat az adása. Teljes. S ha ebből kiesek, akkor persze hogy ott van a gondolat, ami azt mondja: jó-jó, de ez elég neked ? Erre nem szabad hallgatni. Ami van, az van. S az pont úgy jó. A gondolat már elkésett azzal, hogy ezt támadja. Hisz később jött be. Na, ez zavaros lehet annak, aki olvassa, de nem tud azonosulni vele, akivel meg történt ilyen, az tudni fogja.

Szia ! Szerintem is ez a lényeg. Azt érzem, vagy tapasztalom, hogy a “bűnös” emberi működést nem lehet 3 nap alatt “letenni”. Sok-sok 3 nap alatt igen, talán. Èvek. De patyolat tisztává tenni, jaj azt nem hiszem. Hiszen marad a rész itt, ezen a síkon. Valami darabka, darabkàk meghalnak olykor, halniuk “kell”, mèg csak siettetni sem lehet. Hűségesnek lenni nem mindig tudok. De már nem bántom ezért magam, inkább elfogadással fordulok felé. Nem arról van szó, hogy azèrt nem bántom magam, mert megtehettem, amit megtettem, sokkal inkább arról, hogy van egy szerető “szem”, aki, ami nem ítél el. Nem ítél meg. Elfogad.,Ennek tudatában nem az van, hogy akkor bàrmit is, hanem az, hogy szeretnék a kedvében járni. Hisz belőle vagyok, ő vagyok. Azt írod, “a figyelem azon részébe húzódjunk, ami sérthetetlen és örök.” Vagy legyünk maga a figyelem. Ami a szeretet. A jelen. Szeretetként létezni, s ebből az örökből “vissza térve” kezdeni másképp működni mindenkivel. Alázatosabban, figyelmesebben, lehajolva szerènysèggel, valóban szeretni, elfogadni a másikat. Mindenkit. A vilàgot. Más motívációból cselekedni.