Tapasztalatok

Krisztina Sipos

Egy darabig gyógyultam Tőle,egy idő utàn màr kevès lett.Mert nem tud igazi lenni benne semmi.Megöli az èrzèseket amikor felhuzza a nadràgjàt ès becsukódik utàna az ajtó.Traumatizàltam magam ezzel is....hogy benne voltam,hogy megelègedtem,hogy elhittem,hogy azt hittem.Mostanra a legjobb baràtom.9èv.

Krisztina Sipos

100èletút tapasztalati tőkèjèvel,kudarcok ,erőssègek realizàlàsa okàn,elfogadva a múltam kúzdók a jelenemmel.keresem a tàrsam.vàrtam a tàrsam.most keresem újfent.egy mintâzat közben làthatóvà vàlt....akinek èn tetszem,az nekem nem,aki nekem tetszik ,annak èn nem....gyanús....😊

Krisztina Sipos

Megfejtèsre vàr ,hogy erős szemèlyisèggel rendelkezem,àm a 3 legfontosabb ember az èletemnen,a Mesterem,a volt fèrjem,s a baràtnöm mindhârmuk erősen nàrcisztikus emberekkè vàltak idősebb korukra.Màr nincs velük kapcsolatom,àm mind3 30 èvig tartott,egyenkènt....

Krisztina Sipos

Egy fizikailag erősen gondoskodó ,nagy összetartó,egymàst segítő csalàdban szocializàlódtam.Àm èrzelmileg teljes nihil volt kórülöttem.Azt hiszem igazàn senki nem vàrt Tőlem semmit s nem is volt ràm kìvàncsi senki.Itt most a szükebb csalàdomra gondolok.Anyu,Apu s 2 bàtyàm akik 10 -12 èvvel idősebbek Nàlam.Anyukàm egy matriarcha.A mai napig minden hètvègèn mindkèt bàtyàm ott ebèdel a pàrjukkal a 87 èves anyukàmnàl.Ami akàr lehetne szèp ès megható is,...Ennek a felèm kiàradó èrzelmi nihilnek köszönhetően azutàn èn lettem a csalàd fekete bàrànya,amikor elindult bennem az ösztönös làzadàs.

Azt mondtam szabad vagyok , mert azt hittem szabad vagyok.Erős embert mutattam , mert erősnek tartottam magam.Szellemi úton járó embernek tartottam magam , mert érdekeltek a szellemi tanítások , az emberen túli világ.Nem hobbi volt nekem ,hanem ennek éltem. Tartottam magam előtt ezt a képet magamról és tényleg elhittem hogy ez vagyok. Azt mondtam , az emberek hazudnak másoknak és hazudnak saját maguknak.A leghalványabb fogalmam sem volt , hogy nagyobbat hazudok magamnak mint bárki akit ismertem. Egy képet tartottam magam előtt nem tudatosan , hogy mutassak kifelé egy embert és magam is elhittem hogy ez az ember én vagyok. Ahogy magam jellemezni tudom: Félelem , alárendeltség , szégyen , vezeklés , kóros megfelelés , önszabotálás , öngyűlölés , rettegés , kudarc tudatú , önsanyargató , önnyomorító.Egy igazi szerencsétlen nyomorult lény , aki egy sötét mély rideg helyiség egyik sarkában sínylődik. Sokkolt a felismerés.Nem is ment egyszerre ,több hullámban történt és történik. Ha valaki más mondta volna ezt rólam , nem hittem volna el , mert annyira nem igaz ez rám.Szinte félelmetes amúgy. Mikor ezt először felismertem , minden értelmet nyert , mindent abban a pillanatban tisztán láttam a múltamból , hogy miért történt úgy , hogy miért mondtam azt , hogy miért nem sikerült amaz.Minden egyes mozzanat megvilágosodott , ez hökkentett meg igazán és ezért tudtam hogy ez bizony igaz. Ez a saját tapasztalat mutatta meg nekem , hogy ténylegesen egy tükörvalóságban élünk.Mert minden apró mozzanat a helyére került és most is mindent torzítás mentesen mutat.Ez miatt imádom a valóságot , mert annyira tűpontos és tökéletes.Semmi sincs ok nélkül , egy látszólag kósza gondolat sem , egy találkozás valakivel , egy seggfej munkatárs...Semmi.Ez nem enged már mást és másokat okolni , mert értem hogy miért van és teljes felelősség vállalást vált ki belőlem. Minden más feladat elhalványul amellett , hogy a valóságomat énmagamként tükrözzem.Mert csakis itt lehet változtatni , minden más csak toldozgatás és foltozgatás.

Krisztina Sipos

30èv hàzassàg egy nàlam 25 èvvel idősebb fèrfivel.Beavatàs.Nem kèrdès.A fiam szúletèsèvel kezdődtek a nagy amplitúdójú èrzelmi cunamik.Minden honnèt, minden kivel,minden módon.Szètesès.Önismeret.Egyre több hèj hullott le rólam,amiről nem is tudtam ,hogy rajtam van.Szembenèzès a szúleimmel.Az Ő èletükkel.Harag önsajnàlat ,elèg sok termèketlen szenvedès.Gödör alja.Nem lett vège az èletemnek,ígyhàt elkezdtem fölemelni a fejem.A nap felè. S kiderült ,hogy ez volt az isteni terv....😉Talàn màr megy megköszönni a sok nehèzsèget,amiben vègúl megfejlődtem amire szüksègem volt.

Izsa István

2018ban kezdtem el azt érezni hogy azért vagyok itt, hogy visszatérjek önmagamhoz a lelkemhez. Ez a legnagyobb hívásom itt a földön. Megismerni és kinyilatkoztatni azt ami valójában vagyok. De ez a spiri dolog egyáltalán nem egy rózsaszínködös hálelúja. Rengeteget sírtam az elmúlt években, a sok eltemetett érzés ahogy kezdett megjelenni, egyszerűen hagytam neki hogy jöjjön és bőgtem, volt hogy taknyom-nyálam egybefolyt ahogy láttam egy másik életemben ahogy a páromat és az akkori házunkat felgyújtják. Volt hogy erős düh jelent meg, olyan mindent elpusztítani akaró. Hát mentem is az erdőbe szétverni egy darab bottal az ott talált szemétkupacot. Prodigy a fülbe és megint egy kis taknyom-nyálam fröcskölve üvöltöttem az erdő közepén. Majd mikor már azt hittem na most már nincs több eltemetett érzelem újabb adag sírás-elengedés na meg hagy ne mondjam mi😁 Ezt csak azért meséltem el nektek mert szerintem a spiritualitás nem csak a kakaó ceremóniázásról és az örömtáncról szól, hanem kőkemény beleállás önmagadba,őszinteséggel, megengedéssel, kitartással és hittel, hogy a nehézségek azért jönnek, hogy lehetőség nyíljon, közelebb kerülj önMagodhoz a fényedhez, a lelkedhez és egyúttal istenhez is. Természetesen az örömöt is meg szoktam élni és szeretek táncolni, de ha csak ezt csinálnám csak egy spiricsapdába estem volna. Te készen állsz őszintén szembenézni magaddal? Keress meg ha úgy érzed valami nem tiszta💖

Tímea Pál

Nagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?

Helga

Azt hittem, hogy örökre szól. Hogy együtt halunk majd meg.Hittem a házasságban, és elképzelni sem tudtam válást. És mégis megtörtént velem. Velem?! Igen. Soha nem volt hangos szóváltás, jól működtünk együtt szülőként. És nem vettem észre, hogy hidegültünk el egymástól. Úgy éltünk egymás mellett, mint két testvér. Azt hittem a hivatásom a probléma, feladtam orvosi pályámat, a kiégésre fogtam. Testi tüneteim voltak, borzasztó fejfájások. Egyszer csak úgy éreztem, hogy nem tudok egy percet sem többé otthon lenni - menekültem a közös lakásból, az erdőt jártam, kerékpároztam- csak ne kelljen ott lenni. Nem tudtam aludni, enni. Szorongtam éjjel-nappal. Újra kellett teremteni az életem, lakást vettem (külföldi munkámnak hála), újra elkezdtem dolgozni itthon, mindent elölről kezdeni. Nem tudtam megbocsátani magamnak.. hogyan tévedhettem ekkorát a párválasztásomban? Én, aki azt hittem mindent tud...lelkiismeretfurdalás a gyerekeim miatt...a megbocsátás magamnak nehezen ment. És elcsesztem, benéztem... Elkezdtem ismerkedni néhány hónap után, volt egy hosszabb kapcsolatom. Mégis úgy éreztem, hogy nem ismernek, nem értenek. Kiléptem, pedig szerettek, nagyon is, de mégsem éreztem szeretve magam. Persze egyedül is jól voltam, bár kinek nem hiányoznak az ölelések, üzenetek, a törődés. Sokáig tartott mire rájöttem, hogy nem volt szabad vegyértékem, amihez kapcsolódni tudtak volna. Semmi kampót , vagy kapaszkodó nem hagytam a másiknak.