
Üdvözlök Mindenkit.😊 Anett vagyok. Tapasztalatom az van bőven. Szívesen megosztom most is és menet közben is őszintén. 3 éve váltam egy minden módon bántalmazó és toxikus házasságból. Nehéz volt pokolian az elmúlt 3 év, szinte magam maradtam a küzdelemben 2 kamasz gyermekkel, de kizárólag arra fókuszáltam, hogy megtaláljam újra Önmagam. Visszaépítettem a nőiségem, rengeteget dolgoztam azon, hogy megismerjem a Férfi működést. Önreflexió napi része az életemnek. Csakis előre mentem, és csakis magammal foglalkoztam. Rengeteg családi és egyéb kapcsolatom szállt el, amiért nagyon hálás vagyok, mert így teret kaptam igazi kapcsolatokra, Önmagamra és a szabadságra. Minden e témához kapcsolódó posztot, könyvet elolvastam. És ebben a 3 évben elvégeztem egy főiskolát, ahol most fogok diplomázni. Voltak nagyon nehéz hónapok, hetek, de hagytam jönni a fájdalmat át magamon. Megéltem minden ilyen érzést. Egy intellektuális kapcsolatom volt ez időben, ahol hasonló élethelyzetben egymás lelki támaszai voltunk, és megmutattuk egymásnak tudatosan, milyen végtelen tisztelettel lenni egymás felé, még akkor is, amikor elváltak útjaink. Ez a szint az, ami alá már nem megyek. Mindeközben eljött az az idő, hogy boldog vagyok egyedül, és majd szeretném az örömeim megosztani a Férfivel. Vállalkozó vagyok, van több mellékállásom, imadom a hivatásom, és most indul az az élet, amire mindig is vágytam, de már nem húzok magam után senkit. Kapcsolódni lehet. Inspirálom a Nőtársaim, szeretem, tisztelem és értem a Féfiakat. Ezért pedig keményen megdolgoztam. Mindenkinek kívánom ezt az életérzést. Örülök, hogy itt lehetek.

Ez itt teljes káosz. Én ugyanebben a cipőben járok, csak nincs annyi időm, amit erre fordítsak. Összességében az egész rendszer célja is teljesen homályos nekem. Passz :(

Szia Kriszta, köszi a választ. Számomra ez itt sajnos teljes káosz. :( Pl. nem tudom, amit írok, mindneki látja-e vagy csak akinek írom. Valakitől kaptam egy választ, aki azt írta, majd hívjam fel... KOmolyan nem értem ezt az egészet. Áhhh, azt hiszem, nem szenvedek itt ezzel tovább, ennyi időm sajnos nincs. Köszi a segítséget.

Üdvözlök mindenkit! Az én életemben az elmúlt öt–hét évben sok minden megváltozott, és természetesen ez magával hozta, hogy a körülöttem lévő emberek is jelentősen változtak. Most úgy érzem, van hely új kapcsolatoknak az életemben – elsősorban párkapcsolatnak –, ezért regisztráltam ide. Számomra inspiráló fejtörés, hogy hogyan lehet az emberi kapcsolatainkban, az ismerkedésben vagy bármely más kapcsolatban úgy jelen lenni, hogy miközben vannak elvárásaink – ahogyan magunk felé is szükséges –, mégis elfogadással és őszinte kíváncsisággal forduljunk a másik felé. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokunknál a túl magas elvárások gyakran belső, még feltáratlan tartalmak kivetülései. Egyébként szeretek nevetni, új dolgokat kipróbálni, és szívesen beszélgetek könnyedebb témákról is.

Kedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel

Szeretném egyre tisztábban látni és tapasztalni, hogy az őszinte kapcsolódásaink hogyan támogatnak az önszeretetben és ezt minél többek számára elérhető valósággá tenni.
Jól jönne egy kis segítség! :) Valahogy nem igazán boldogulok még ebben a rendszerben. Kihez tudnék fordulni, hogy mit és hogyan kell ezt is csinálni? Előre is köszönöm! :)

Drágáim, van itt vki, aki tudja, hogy itt mit kell csinálni? Nézegetem ezt a rendszert, de szerintem túl van bonyolítva. Nyomogatok ide, írogatok oda, próbálkozom, fogalmam sincs, mi lesz az eredménye, ha egyáltalán... HOgy miért vagyok itt? Igazából magam sem tudom... Bár a munkám során sok emberrel kapcsolódom, mégis, valahogy - pont az elmúlt 6 évben a munkámban aktívan töltött idő miatt - a magánéletemben teljesen elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Most próbálom ezt a típusú kapcsolódást újraépíteni... De hogy pont itt lesz-e ennek eredménye, ebben egyelőre kételkedem.

Hát, azért írok ide, mert ma már másodszor futok bele a profilodba... De összességében fogalmam sincs, mit kell itt csinálni, nem látom át a rendszert... Szóval csak irogatok. Hogy aztán - kedv esetén - beszélgetés lehessen belőle. De hogy ez kinek megy és hol jelenik meg, passz... Zavar a köbön.

Néha úgy szeretném ki ordítani a fájdalmamat. Egyedül vagyok vele, magányos vagyok. Sokan értik, meg is értik. mégis egyedül vagyok vele, nem tudom le tenni és csak cipelem nap mint nap.