Tapasztalatok

Papp Zsuzsanna

Pályakezdőként az első nyolc éveben bejártam egy kalsszikus karrier létrát. Egy nap arra ébredtem, hogy nem tesz boldoggá az amit csinálok, pedig megfizettek, a területemen szakértővé válatam. Mégis hiányztott valami. Az emberekkel való foglalkozás és a szellemi oldal. Szerettem volna ha az időm egy részében olyan tevékenységet végzek, ami feltölt, és ami fenttartja a vitalitásomat. Felmondtam. Kiüritettem teljesen az életem. Életmódot váltottam, és többször tanultam új szakmát. Jógaoktatóként, kertészként és egészségügyben is dolgoztam. Tapasztalatom, hogy ér új dolgokat tanulni, ér változtani, 40-50 évesen is. Még akkor is ha a környezeted nem érti miért. Elég ha az ember maga tudja hogy ami felé megy az mit ad. És ér újrakezdeni... bármikor.

Latinovics Tamás

Amikor én kezdtem sok mindent nem jól csináltam. Nem bánom. De most már látom, hogy mit érdemes másként tenni. Több éves munkatapasztalatom és érdeklődésem folyamán megismertem a munkaadó oldalt és mélyen él bennem a pályakezdés minden nehézségének emléke is, így mindkét oldallal tudok azonosulni. Szívügyem, hogy jó helyen legyek és ezt kívánom másnak is. Tudok segíteni, hogy az egyre növekvő elvárások és a tényleges tudás között rés hatásait enyhítsük. Nem csak szakmai oldalról nézve a dolgot. Azt tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos pont a belépésnél az emberi oldal, a hozzáállás, az akarás, az őszinteség és megannyi más.

István Virovecz

A saját megélésemben, de több elbeszélésből is az tükröződik, hogy a válás veszteség minden félnek. A szülőknek és a gyermekeknek is egyaránt. Bárhogyan próbáljuk értelmezni, bárhogyan is igyekszünk tompítani és racionálisan ránézni a történtekre, az ezzel járó érzést meg kell élni. Ér sírni és ér gyászolni. Elvált szülőként az a tapasztalatom, hogy több időt tudok magamra és a személyes fejlődésemre allokálni, amiből mindenki profitál a közösségben, amiben részt vállalok, és első sorban a két fiam nevelésére gondolok. A mikro környezetemben, de kissé tágabb visszacsatolásokban azok a tapasztalások jönnek szembe, ahol az édesapa a válást követően kevésbé vagy egyáltalán nincs jelen a gyerekek életében. Nehezen tudok ezzel a perspektívával azonosulni, hiszen családcentrikusként számomra a fiaim az elsők. Egy toxikus kapcsolat végét követően építem újra az önbecsülésem és az önbizalmam, a bizalmam mások irányába. Leginkább az ex feleségem irányába. A fiaim életében markánsan és jobban jelen voltam az elmúlt években, ami egy nagyon meghitt és jó köteléket alakított ki köztünk. Tudom, hogy ez idő alatt követtem el hibákat, de egyre tisztábban látom és javítottam ki ezeket a helytelen működési mechanizmusokat. Azért is dolgozom magamon, hogy a fiaim számára a biztos pont lehessek, ahol békesség és nyugalom van. Ahol minden vihar lecsendesedik. Ezért igyekszem a legjobb tudásom szerint jelen lenni az életükben és segíteni az ex feleségem. Nagyon megterhelő időszakban van a munkája miatt és rendkívül stresszes környezetben van emiatt. Csendesen jelen vagyok és számíthatnak rám. Úgy érzem ez a felelősségem és ahogy telik az idő, nagyon sok mindent értékeltem át a volt feleségemmel való kapcsolódásokban. Egyre tisztábban látom őt és a határait. Emiatt együttérzéssel és megértéssel tudok az irányába fordulni akkor is, ha éppen ingerültebb. Már tudom, hogy nem rólam és nem ellenem szól. Elvált szülőként akkor is kötelességemnek érzem a lehető legjobb partnernek lenni ebben és szem előtt tartani, hogy a gyermekeinknek a legjobbat nyújthassuk. Ami azonban csodálatos, hogy más minőségben tudok jelen lenni az életükben. Egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb férfiként, aki nem ítélkezik, hanem támogat és segít, ha szükség van rá. Számomra nem teher, hanem öröm, ha a fiaimmal több időt tölthetek a kijelölt napokon túl, amikor érkezik az igény, hogy segítsek velük kapcsolatban. Bár jó ideje külön élünk a volt feleségemtől, de úgy érzem, hogy végre feszültségmentes, békés a légkör, mikor együtt vagyunk. Az igazsághoz pedig hozzá tartozik, hogy még számít nekem és fontos, hogy Ő hogy van. Ha pedig úgy érzi, hogy egy biztos pontra van szüksége, itt vagyok. Ez a legtöbb, amit tehetek. Nem siettetek semmit, nem akarom megnevezni, ami köztünk van és nem várok el semmit. Csak jelen vagyok és ez minden szónál többet ér.

Viktor Gyollai

A barátnőmmel jó pár igen mély kapcsolati válságon vagyunk túl, és jobb a kapcsolatunk mint valaha. Úgy indultunk, hogy ő elég gyakran triggerelődött szinte bármi által, mivel borderline jellegű személyiségű. Nálam az érzelmek lekapcsolása volt nagyon gyakori, mivel meglehetősen érzékeny vagyok. Nagyjából egy évbe telt, míg ezeket a köröket tudtuk úgy átélni, hogy ne bántsuk meg egymást, és ne zuhanjunk bele a saját kis vermeinkbe. Olyan jó kis empatikus páros lettünk, így összeadva mindkettőnk személyiségét és élet tapasztalatát, hogy jó eséllyel tudunk irányt mutatni párkapcsolati válságban lévőknek. Írj bátran! Válaszolunk :-)

Pallér Zsuzsanna

Nem álmodoztam vállalkozásról. Nagyon szuper munkám volt. Egy jól felépített életpálya következményeként. Azonban egyre többet voltak stressz alapú tüneteim. Elkezdtem alternatív módszerekkel foglalkozni, de csak átmenetileg volt jobb az állapotom. Szerettem a munkám és eredményes voltam benne, azonban egyre nehezebben tudtam elvégezni a feladataimat. Be kellett látnom, hogy valahol mélyen 2 gyermek és az férjemmel kialakított vidéki élet mellett mellett ez a munka tempó már sok lehet a testemnek. Be kellett látnom, hogy rengeteg minden változott 10 év alatt, azóta, hogy elhelyezkedtem. A munka nem lett kevesebb és emellé fiatal pályakezdő diplomásból családos emberré váltam. Az a bizonyos béka a fazékban észrevétlenül főtt meg. Ki kellett ugorjon. Így történt, hogy nem csak a házasságból, hanem az alkalmazotti létből is kiugrottam és kialakítottam egy önazonosabb életvitelt.

Molnar Anna

A pálos kolostor romjainál láttuk egymást újra, a "lebukást" követő hosszú csönd után. Ami alatt Ő is, én is tudatosan a felé fordultunk, hogy esélyt adjunk a régi kapcsolat megújulásának. Mert egykor hűséget fogadtunk? Magához a régi döntéshez próbáltam hű maradni? A régi érzéshez? Mert ha az igaz volt, az új szerelem délibáb, tévedés kell, hogy legyen? Sőt, immorális? És akkor minden erőmmel át kell alakítani vagy akár: ki kell irtani magamból? A romoknál nagy közösségi találkozó volt, jöttünk mind családostul, gyerekzsivaj, csevegés, piknik, és mi jól viselkedtünk, csak távolról találkozott a tekintetünk, egymáshoz se szóltunk. ("Aki minket meglát, mit fog az mondani? Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.") És ezután eloszlott bennem a köd. Hogy a hűségem annak az álarcnak szólt, amit mások felé mutattam magamról. MI VAAAN?! Hogy mindenkihez szóltam, mindenkihez odafordultam, mindenki másra figyeltem, csak éppen nem arra, ami most a legfontosabb, a legnagyobb kincsem: a szerelmemre? Van ennél durvább megcsalás mint a hűtlenség önmagamhoz? Amilyen egyszerű, olyan nehéz belátás. És beleállás, hogy ilyet többet NEM.

Bene Ildikó

Kilépés a komfortzónából...? Milyen mértékben lehetséges önszántunkból? Személy szerint a legnagyobb fejlődéseken az élettől kapott legnagyobb pofonok bezsebelése után mentem át. Ebből eddig kettőben volt részem: egy betegség és egy válás alatt/után. Minkét folyamatban a legnagyobb támogatóm többek között az a nézőpontom volt, hogy vajon mit akar az élet tanítani nekem ezzel. Mire akar ez rávilágítani? Mit kell ebből tanulnom? Mire ad ez lehetőséget? A válásom után pedig további konkrét kérdésem volt magamhoz, hogy miben kell nekem magamnak fejlődnöm ahhoz, hogy először is én magam önállóan is boldog legyek, másrészt a jövőben boldog párkapcsolatom lehessen. Én azt tapasztaltam, hogy a komfortzónámból ki tudtam ugyan lépegetni, de igazán csak az élet tudott kitaszítani belőle. (Mint ahogy -20 fokban sem álldogálunk sokáig pólóban odakint szabad akaratunkból, csak pl ha kizáródtunk a lakásból...) Ezért amikor az élet egy hatalmas krízist küld rám, akkor ezután erre már úgy fogok tekinteni, mint egy kivételes továbbfejlődési lehetőségre.

Szűcs Sándor

Viccesen szoktam mondani, hogy magamat genetikailag alkalmatlannak tartom arra, hogy hűtlen legyek a társammal, a másik oldalon többször is megtapasztaltam azt, hogy a párom a hátam mögött mást választ helyettem. Ezek a múltbeli tapasztalatok végtelenül fájtak, mert teljesen magamra vettem őket és azt hittem, hogy azért voltak, mert én nem voltam elég jó... Idővel sikerült ezeket feldolgoznom és meglátnom azt, hogy a partnereim hűtlensége nem rólam szólt. Ha ebben a cipőben jársz, akkor tudok segíteni!

Bertalan Balogh

"Én teljesen jól vagyok, csak ez a rohadt viszketés egyre erősebb. Már aludni sem tudok tőle" Emlékszem, így mutatkoztam be az első terápiás ülésemen. Sikeresnek mondható tanulmányok, felfelé ívelő karrier, anyagi sikerek, emberi kapcsolatok garmadája, nagyratörő tervek. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Valami viszont belül fojtogatott. De beismerni sem tudtam magamnak, nemhogy megfogalmazni, mi lehet az.

Joós Dóra

Változtatnom kellet 12 évig dolgoztam egy multinál, az első igazi munkahelyem volt. Végigmentem minden stádiumon. Eleinte olyan lelkes voltam, hogy sokszor éjszakáig bent maradtam az irodában dolgozni, szerettem a munkámat, szerettem az ott dolgozó embereket, szerettem hogy sok pénzt keresek. Büszke voltam magamra. Aztán hosszú évek teltek el és kezdett nagyon szűk lenni ez a kabát. Zavart az érezés, hogy nem hasznosulok, hogy nem szolgálok jó ügyet, csak egy pénzcsináló gépezet része vagyok. Olyan mértékig kezdtem rosszul lenni attól ami körülvesz, hogy napi szinten voltak a belső ellenállásomnak fizikai tünetei. Nem tudtam mi vár ezt követően, csak azt tudtam, hogy valami teljesen más.