
Ahogy egyre mélyebbre jutottam önmagamban, egyszercsak megindultak a jelzések a környezetemből, hogy nyugalmat árasztok magam körül. Olyan nyugalmat, amely gyógyít. Nőket is, férfiakat is. Nem stresszelnek, önmaguk lehetnek, megnyílhatnak, ha akarnak, és rendezhetik a múltjukat. Átrendeződnek. Óriási ajándék nekem ebben úgy résztvenni, hogy ehhez elég csak egyszerűen jelen lennem.

Időnként furcsákat dob az élet. Munkanélküliként, de leginkább mellőzöttként élni 2,5 évig, majd amikor már minden mindegy, akkor lett munkám. Akkor lettem vezető, amikor már nem is akartam az lenni. Ha elengeded az akarást, és megjártad a poklot is, akkor érkezik az ajándék. Semmi sem történik ok nélkül. Nekem ez a fordulat nem hatalmat, nem bizonyítást, hanem olyan új teret jelent, amiben jól szolgálhatok másokat, jól képviselhetek ügyeket, és én is kapok: a választás lehetőségét, az élményeket, a kalandokat.

Magamat választottam és csodára leltem. A saját történeteimmel tanítok, gyógyítok, mutatok utat, új lehetőségeket. A szabadságot választottam és hívni kezdett a világ, hívnak a helyek és én megyek. Hát, mindezek miatt az egyedüllétet is én választottam, mostanra már alaposan meguntam :-)

Talán csalás nem a saját gondolataimat leírni, csak valamit, amit hallottam, de nem tudtam volna jobban megfogalmazni miben vagyok épp. Valaki hallotta, beakadt neki, kihangosította és nekem is beakadt. Valahogy így szól: "Szerethetsz valakit és mégis dönthetsz úgy, hogy elbúcsúzol tőle. Hiányolhatod azt a személyt és mégis örülhetsz annak, hogy már nem része az életednek." Sokáig nem sikerült elengedni egy kapcsolatot, pedig csak egy részét kaptam meg annak, amire vágytam. Évekbe telt, többször nekifutottam. Szidtam magam, mert azt hittem gyengeség újra és újra visszatáncolni. Szégyelltem, hogy nem vagyok kitartó, következetes, úgy éreztem, hogy elítélhető, amiért olyasmiben vagyok, ami sokszor fájdalmas nekem. Miközben persze rengeteg öröm is. Most azt hiszem, hogy egyszerűen csak meg kellett érkeznem oda, ahol már nem erőből kell ezt végigcsinálnom, hanem meggyőződésből. Ehhez közelebb kellett kerüljek magamhoz, ami nem volt rövid út, mert messziről indultam. El kellett kezdenem jobban együttérezni magammal, elfogadni, hogy esendőek és szerethetőek vagyunk és belátni, hogy mindenki magáért felelős. Hosszú tanulás ez és még biztosan jönnek újabb leckék. De olyan, mintha egy kicsit mindig könnyebb lenne.

Pénzügyi ellenőrként a mindennapjaimat a számok, a kiszámíthatóság és a monotonitás uralják. Egy válás és egy nehéz kapcsolat után rájöttem, hogy az életem ezen szakaszában a valódi, emberi értékek felé szeretnék fordulni. Olyan célt keresek, amely mentes a mindennapi sablonoktól, és ahol a precizitásomat nem gépi folyamatokra, hanem valami élő és értékes dolog megjavítására, megmentésére fordíthatom. Szeretnék kilépni a túlórák világából, hogy végre valami olyasmit építsek, aminek valódi ÉRTELME és LELKE van.

Lassan már tíz éve annak, hogy Győrben, egy szórakozóhelyen megtettem az utolsó nagy próbálkozásomat a szerelem frontján. Társra vágytam, mert a magány akkoriban már régi lakótársam volt. Mellettem állt egy nagyon csinos lány. Beszélgetni kezdtünk, én pedig valamilyen megmagyarázhatatlan, enyhén delíriumos bölcsességtől vezérelve azon fáradoztam, hogy meggyőzzem: nem engem keres. Akkor ezt különösen kifinomult stratégiának hittem. Az élet aztán a maga szokásos tapintatával éveken át bizonygatta, hogy kivételesen igazam volt. Utólag visszanézve talán tényleg jobb lett volna, ha beveszi a trükköt, és időben továbbáll.

23 évi öntudatlan naivitásból kötött házasság után váltam el magammal rántva három kamasz gyereket is a boldogtalanságba. Kemény időszak következett - szembenézni a hibáimmal és életben tartani magamat, a gyerekeimet. Hosszú ideig tartott , mire a gyűlöletből és önsajnálatból kievickéltem, magamra találtam és erőt gyűjtöttem a talpra álláshoz. Egyetemi diplomát szereztem és a fővárosba költöztem, végre egy gimnáziumban taníthattam, ami nagy előrelépés volt szakmailag és érzelmileg is. Nagyjából 10 évig keresgéltem társat az ismerőseim közt és az interneten is teljesen sikertelenül. Olyan férfi, aki lenyűgözött volna ( István szavai az egyik videóból ) az intelligenciájával vagy érzelmeivel,nem akadt. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, felderítettem a lehetséges okokat, miért ilyen nehéz manapság társat találni. Magyarországon a népesség 30%-a biztonságosan kötődő. Tehát jól szerették a szülei, megkapta a muníciót az élethez.A többség viszont nem tanult meg jól szeretni. Ezeket a készségeket persze később is meg lehet tanulni, de elég nehéz újra bízni a rengeteg negatív tapasztalás közben. Főleg hozzátéve a mai fiatalság kultuszt és a szex érzelmektől való teljes elszakadását. Most már több, mint 6 éve elengedtem az aktív társkeresést - elég volt a csalódásokból. Én is arra a következtetésre jutottam, mint sok más ember: a legjobb társa önmagamnak én vagyok. Megtanultam értékelni az egyedüllétet, de valahol mégis mindig sóvárogni fogok egy olyan emberi lény után, aki csak úgy önmagamért szeret. István videóit mindig szeretem hallgatni: Szeretve lenni, de hogy lehet elérni? Nem lehet! Csak észrevenni lehet...

Vidám kiegyensúlyozott nő vagyok. Vannak hibáim, de kinek nincs. Pénzügyi területen dolgozom, konkrétan megoldom az emberek lakásálmait. Imádom a munkám, szeretek segíteni másoknak. Sikeres vagyok. De valamiért már jó ideje elkerül a nagy betűs szerelem. Valamiért mindig olyan férfiakat vonzok be, akik nem értékelnek. Olyan mintha megbolondult volna ez a világ.
BÚÉK mint bátor tett? Egy új jellegű emberi kapcsolódási formát, közösségi működést, közeget (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) képviselek. Az ebbe az irányba indulni, jönni tudó, akaró, embereket várom. Meggyőződésem, hogy ez többünknek újjászületésez, új élethez fog vezetni. Mi ebben a bátorság? Alapvetően különbözik attól, amilyen alapon, jelleggel kapcsolód(t)unk, ahogy a közösségeink működtek. Eddig az emberek vagy közönyösek voltak a BÚÉK-kal kapcsolatban vagy nem értették, megpróbálták bebeszélni nekem, hogy ez nem is fontos, nem is jó. Persze folytatom tovább, igyekszem ezt a fókuszt megismerhetővé, választhatóvá tenni minél több ember számára. Miért nem bátorság ez mégsem? Mert komolyan hiszek benne, nem tudom és nem is akarom feladni.
Vagyunk, akik tudnak a Nagyobbal való kapcsolatról, s ebben a témában a videóidról. Èn hálás vagyok ezekèrt. 😊