Csontos Tamás PéterVannak olyan pillanatok az életben amikor mindenki menedéket szeretne. Az én egyik titkos mentsváram a kendó eredményeim voltak. A kendo mesteri szerep. Teremtettem is serényen elfoglaltam magam a kendo klubbom fejlesztésével. A világban velem történt csalódások elől a kendó mesteri címemhez, a volt magyar vállogatottságomhoz, és a valós elért eredményeimhez menekültem. Ez egy gyönyörű önbecsapás. Miért? Annyira sikerült elkendőznöm magam elől az alázat hiányát, hogy le kellett sérüljön a térdem, hogy szembenézésre kényszerítsen. Véletlenül? Nem hiszek a véletlenekben. Egy következetes ok-okozati univerzumban élünk. Alázat szükséges ahhoz, hogy beismerjem magam előtt, hogy valaminek nem látom az okát. Mondanám, hogy ne várd meg az ilyesféle történéseket, de nem így működik az élet. A jó hír, mindez meghaladható. Rossz hír nincs, csak munka van. Amennyiben dolgoznál ezen és megtisztelnél azzal, hogy kísérőnek szeretnél tudod hol találsz.
1
Viktória MatúzMiután családgondozókén 10 évet töltöttem kiskorú gyermekek- családok segítésével a válás jelensége széleskörű tapasztalatokkal szolgált Azt gondolom, hogy a válás gyakran sokkal jobb megoldás mint szenvedni, bantalmazódni egy rossz kapcsolatba. Van volt lesz. Bátorság kell hozzá, némi önimádat- talán valaki önzésnek tartja, de szerintem sokkal jobb megoldás, mint várni az egyszer majd nem lesz ilyen szar állapotára. Sem a gyermekeknek, sem a társunknak nem szolgálja a szükségleteit, ha minden lehetőséget megvizsgálva új útra akarunk lépni. Hiszek abban, hogy házasságok kellenek és helyrehozhatók bármilyen körülmények között abban az esetben, ha a társ akit választottunk valóban hozzánk tartozik. Nem valamilyen külső nyomásból, fiatalos lendületből, félelemből, szokásbó, vagy a szüleink példájának helyrehozása érdekében kötünk házasságot. Minden emberi kapcsolatunknak meg vannak azok a háttér okai amiért létrejött. Ha képesek voltunk házasságot kötni, az nagyon jó előjel arra, hogy kapcsolódni kész személyiségállapotunk befogadó egy másik személy szerepválallására. Elköteleződni egy életre úgy, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ilyen már nem létezi, csak ritka szerencse amikor első körben megtaláljuk a nekünk megírt társat. A válás már nem olyan elítélendő. Szükséges rosz, de ha nem megy tovább együtt magunknak kell bevallani, hogy másképpen akarok élni. Túlfejlődtem a társam, vagy nem egy irányban gondolkodunk, mást láttam benne a kezdetekben és mástként láttam magam és a jövőmet én is. A boldogság beteljesítése az érdeke a társadalomnak. Nem nyer azzal senki sem ha kitartunk valami olyan nem létező ábránd mellett, ami sosem teljesedik be. Elengedni annyit tesz, tisztelem a másikat annyira, hogy be merem neki vallani nem vagyok boldog és így nem tudok boldogságot teremteni neki. Bevallani saját felelősségünket, elismerni a másik érdemeit mind jó, mind rossz irányba és merni újra kezdeni. Elismrni minden új lehetőségben rejlő fejlődési potenciált. Utólag kiderül, hogy nem olyan fájdalmas, mint a kapcsolatban lévő időszak alatt. Megfejlődni saját magunk vágyait, megismerni valódi értékeinket, szükségleteinket, teljesítőképességeinket és teljesség lehetőségével megajándékozni magunkat. De előtte tenni kell. Tegyél meg magadért mindent, hogy a társadat megfelelően szolgálhasd és a közös életeteket. Ha ez sem elég, induljon a mandula.
1Lászlóné Tóth
Nagyon fiatalon házasodtam. Első látásra beleszerettem a meleg mély barna szomorú szemű fiúba, és négy év után ebből a nagy szerelemből lett a házasság. Annyira szerelmes voltam, hogy nem vettem észre, mennyire viszonzatlanok az érzéseim. Számára csak az anyagiak és az egzisztencia voltak vonzóak amihez általam könnyen hozzájutott. Szorgalmasan dolgoztunk gyarapodtunk, gyerekeink születtek, de az érzések terén nem volt részéről elköteleződés a család iránt. Szavakkal mindig igazolta magát, de igyekezett inkább a pénzügyi hatalmat átvenni, amit gazdasági bántalmazásra akart használni. Ehhez pedig folyamatos leértékelést, könyörtelen kritizálást érzelmi bántalmazást, eldobást és visszaporszivózást használt, hogy az önértékelésem önbecsülésem letörje s passzív elszenvedője legyek az ő törekvéseinek, amik által, árulás, elhagyás, megcsalás, cserbenhagyás érzéseit kellett átéltem, módszeresen, következetesen keresve a gyengeségeimet, a bennem lévő bizonytalanságot, a biztonság iránti vágyat és az érzelmi szükségleteimet kielégületlenül hagyta. Folyamatosan a válást hangoztatta amivel az elhagyástól való félelmeimet aktiválta, ezzel pedig fenntartva bennem a megfelelési kényszert, ami miatt bármire hajlandó voltam, és megtettem neki mindent amit ő akart! Az életem csak az ő igényei mentén volt valós, minden mást hiteltelenített. Még a gyermekeinkre szánt időt is a saját javára fordította. Csak körülötte forgott a világ és eltávolodással büntetett ha nem az ő akarata teljesült. Mostanra pedig már elértük, a szerinte megfelelő vagyont amiért ő (és csakis ő) dolgozott, tehát itt az idő a felezésre, mindennek a fele az övé, de azt is mondja egy másik pillanatban, hogy nem fog válni (vagyis nem fog felezni) ha nekem nem jó így az élet, le is út fel is út. Menjek én, hagyjak ott neki mindent! Hiszen az ő történetében a királylány keze és a fele királyság megszerzése után már a másik fejezetet írjuk: az egész királyságra pályázik a királylány mehet a levesbe, nem kell a keze (munkája) mert bárkivel lehet helyettesíteni. Az én történetemben viszont ő volt az elvarázsolt békakirályfi, akit az asztalomhoz ültettem, ágyamba fektettem és csókolgattam, hátha királyfivá válik, de nem ő változott királyfivá, én változtam békává a sok felesleges csóktól és most egy nagy fazék vízben ülök és kezdem észrevenni, hogy már régen alámgyújtott és a fazékban egyre melegszik a víz, és lehet, hogy csak egy főtt béka vagyok már számára a fazékban és tudja, hogy úgyse tudok kiugrani abból a fazékból amibe beleugrottam, bután és naivan, tehát neki semmit sem kell tennie ő már nyeregben van, hiszen ezzel az önalávetettséggel én adom a lovat alája. Ebből a helyzetből keresem a kiutat, mert folyamatos pszichés támadásoknak, agressziónak vagyok kitéve, és Kőműves Kelemennek érzem magam: mert amikor a tőle távol töltött időben 4-5 óra alatt a felépítek magamban valamit és normális emberként működöm, (vagyis hasznosnak érzem magam) azt ő három percen belül összeomlasztja bennem, ha vele vagyok, mert az eredményeimet kíméletlen kritikával leértékekéssel illeti, miközben persze tudatában van annak, hogy nélkülem ezek az eredmények nem születtek volna meg, hiszen tudja, hogy én a család javát szolgálom, amit ő is kifelé az embereknek mutat, de a valóságban csak isteníti önmagát miközben a gyerekeit is kihasználja és mindent a saját hasznára fordít és kisajátít. Ettől pedig azt érzem, hogy az én hamvaimmal akar várat építeni. A szó szoros értelmében éget le mások előtt, leértékelően beszél rólam, vagy olyan dolgok miatt gúnyolódik, amikről tudja, hogy fájdalmat okoz. Ennek hatására fizikai tünetek jelennek meg a testemben, meleghullám, arcpir, gyomorégés, vérnyomásingadozás, apróbb kis balesetek bokaficam, elesések. Tudom, hogy ő súlyosan traumatizált gyermek volt, de szakemberhez nem fordul, hiszen önmagát tökéletes és grandiózus személynek tartja. A külvilág pedig a manipulatív viselkedése hatására vissza is igazolja őt. Miközben én tudom, hogy nagyon alacsony az önértékelése senkinek és semminek érzi magát de ezt az érzést nem képes magában feloldani, inkább rámvetiti, engem vádol engem kritizál engem manipulál és minden provokációja végén amikor nálam összeomlást hoz létre, boldog nyugalommal tölti el az érzés, és azt mondja: “ látod mindig csak csinálod a fesztivált” és a veszekedéseink után ő úgy alszik mint egy jóllakott csecsemő, miközben én szorongok, alvás és memória zavarral küzdök. Hát ez az én tapasztalatom az elköteleződésről, mi szerint én hiába szeretem őt, és maradok mellette 42 évnyi házasság után, lassan feláldozódom grandiózus énje oltárán
1- Csontos Tamás Péter
Harminc éves koromig nem is ismertem más tudatformát mint a vágyak megélését és a vágytalan helyzetek elkerülését. Szenvedéllyel habzsoltam az életet ami jó nekem az önzés magas iskolája volt. Kitűnő képességre tettem szert abban, hogy megmagyarázzam magamnak és mással is elhitessem miért ésszerű mindaz amit teszek. Akinek nem tetszett az mehetett, erős személyiségnek láttam magam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. És amikor nyeregben éreztem magam, mint menő sikeres pénzügyi tanácsadó, mérhetetlen magányban és elzártságban találtam a pszichém. Nagyon fontos erőforrás a vágy. Azt kívánom neked legyen annyira, de annyira igazad, mint nekem volt, mert az ezzel járó lelki üresség nagy tanító és továbbvihet az önazonosságod felé. Amit nem engedtem meg magamnak az a bizalom. Nem bíztam senkiben csak magamban. Ma visszatekintve tisztán látom miből alakult ki ez az önvédelmi mechanizmus. Ezt egyedül nem egyszerű transzformálni, többek között azért, mert a világ rútul visszaél a segítőkészséggel. Csökönyös makacságom ez esetben is ellenem dolgozott. A megcsalatástól és elárultságtól való elfojtott félelmemért évekkel fizettem. Amennyiben ismered ezt a poklot, segíthetek megtalálni a kivezető utat benned.
1 - Viktória Matúz
Szinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.
1 
Akos Schneider43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.
1
NatalySokat kerestem, mert tudom, nehéz elfogadni valakit, aki tolószékes. Bekategorizálják, azonnal sajnálni kezdik, pedig ez egy helyzet, ami nem zárja ki, hogy keressük a saját boldogságunkat. tisztában vagyok azzal, nehéz az elfogadás, hiszen felvállalni magának és a világ előtt nem lehet könnyű. a boldogság nem kereken és állapoton függ, hanem mit teszek a másikért, mennyire értem meg, kölcsönös mit várunk. Szeretve lenni, és szeretni , ezt nem magyarázni kell, ez vagy kialakul, és van szikra vagy soha nem lesz, ezt megérezzük. Soha nem adtam fel semmit. Több időbe telik társat találni, de még van egy kis időm, és boldogságot, örömet, megértést adok, és boldog leszek ha kapok. Rendszeresen edzem magamat. Ahogy a helyzetem is megengedi. Valahol a társadalmi hozzáállás is elég rossz. Ha valakinek van valami testi baja, nem lenézni kell, kérdezni. A tisztességes kommunikálás, főleg ha őszinteséggel párosul , előbbre visz. A helyzetem ellenére boldog vagyok, csak a társam hiányzik, akivel együtt élünk meg kis csodákat, ha szomorú, te vagy aki vidítja, ahogy mondjuk, jóban, rosszban egy-ütt. Nagyon sok minden érdekel, és a zene, művészet, s minden ami építi a lelket testet érdekel. Ebben a helyzetben is megtanultam azt a fajta önvédelmet, ami kell hogy egyedül is megvédjen e fura felfordított világunkban. Senki nyakára nem telepedek, vagy meg ismer és lát bennem valamit vagy nem én vagyok akit keres. Együtt romantikázni, élvezni egymást a természetben, felfedezni sok szép csodát, nagyon boldogító érzés. Segítőkész vagyok, de nem lehet kihasználni. úgy mondhatnám, hogy ha valamit az élet elvesz, ad helyette értékesebbet, jobbat. Mélyen érdekel az emberi lélektan. Az őstörténelmünket tanulmányozom, mert nagyon fontosnak tartom a gyökereinket. Érdekel a társadalomtudomány, a szociális hozzáállás, igazságkereső vagyok. Ebben az életünkben nem szabad a csalódások miatt feladni. Egy időre visszavonul az ember de előre nézzen, és adjon esélyt, hisz párban élni, egymásért nagyon nagy dolog. Természetesen felelősséggel. Önmagamat ellátom, bár van amiben segítségre szorulók, de van szám és kérek. Soha ne adjátok fel! Erre buzdítok másokat is. Nehéz megtalálni, de valahol vár, és hátha alapon itt megtalálhatja az ember azt akivel jó nagyokat nevetni, egyszerűen egymásért élni. Nem a pénztárcájába kell kutatni, és csak testi örömöt keresni... Ez más minőség szerintem. A saját és más boldogsága a kezünkben van. Jó szív, bátorság, és kitartás kell hozzá.
1
Krisztina dr. TeubelPárkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy magát őszintén nem vállaló ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről és szükségességéről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.
1Fábián Anikó
Kineziologusként kezdtem először emberekkel foglalkozni.Jelenleg pedig idős és beteg emberekkel foglalkozom.Sok sorsot megismertem és általuk magamat is jobban. A jelenlegi munkámban nagyon fel kellett hagynom azzal, hogy én vagyok a központban és alázatot kellett tanulnom.Ugy érzem szeretnek az emberek a társaságomba lenni, mert nyugodt vagyok és nem akarom az én nézőpontjaimat rájuk erőltetni.Bár lényegesen más...
1- Viktória Matúz
Kapcsolataim egész életemben válságban voltak. Hazudtam magamnak családot, barátokat, szeretőket, párkapcsolatokat. Mindent megtettem, hogy megértsem Önmagam- Mi lehet velem a baj, hogy ennyire gyűlöl az anyám. S mivel az ő szemével láttam magamat, a világ is gyűlölt rendesen. Mondhatni, hogy a legnagyobb válság önmagammal volt kapcsolati szinten. Gyűlöltem magam a viselkedésem miatt, hogy túl okos vagyok, túl gyors, vehemens, szenvedélyes durva és határozott. Türelmetlen, túl direkt. A legtöbben féltek és utáltak, de ha segítségre volt szükségük mégis nálam kötöttek ki. Próbáltam minden oldalról normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Nyesegettem és cseszegettem önmagam. Hülyét csináltam magamból, hogy másnak ne legyen terhes, hogy én mennyivel jobb vagyok szinte mindenben. Gyártottam magamról hibákat, hogy ne zavarjam a környezetemet. Együtt dolgozni velem szinte képtelenség, mert ha kiengedem a veremből a legjobb barátomat az agyamat, akkor mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz és szarhatok a szoba közepére. Nem léteztem önmagam számára, csak a mások mindenre kiterjedő igényeinek kielégítésére törekedtem. De nem tudtam jól teljesíteni azt amit magamtól elvárok, így kiugrottam a korlátozó és mérgező környezetemből. Védtem a saját életemet. A mai napig ezt teszem. Segítek ahol tudok, annyit amit tudok, de az elsődleges személy akiért élek az én magam vagyok. Ugyan jelenleg ez még másnak hoz pénzt, de mindennap elkövetek mindent ahhoz, hogy becsempésszek egy-két bátor jelentkezőt azok közül akiik válallják a közös küldetést: Önszolgálat mindenek felett. Szolgáld önmagad, hogy egymás megfelelő segítői lehessünk. Üdvözöllek a csapatban
1