
Néhány éve hallgatom Joós I. videót, hogy jobban értsem a Férfi-népet. Szeretnék szintet ugrani, ennek főpróbájához, és akár Élet Főelőadashoz szeretném, hogy rámtaláljon a korban, kultúrában, érdeklődésben, értékrendben, életmódban hasonló Férfi.

Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

Mivel beleragadtam a megszokott,de stabil munkahelyembe,nem vettem èszre,hogy engem igencsak kihasznàlnak,kiszipolyoznak. Persze sokat adtam,rehabilitàciòs tevèkenysègem rèvèn,viszont ez teljesen lemerìtett engem. Hogy ki tudtam innen lèpni,egy kollegàm felmondàsa,s "ideàlis"űj munkahely talàlàsa volt a segìtsègem hàla Istennek..:)

Hogy vagytok az önfelvàlalàssal? Meritek magatokat adni, bàtran kifejezni,kimondani, amit szeretnètek? Èn mostanàban jöttem rà,hogy becsaptam magam,amikor azt hittem,hogy a pàrom igènyeit èrdemes elsődlegesen nèzni,vàgyait kutatni,s kielègìteni illetve elbűvölni őt valahogy,s akkor leszek majd szerethető, elfogadott,s akkor fog engem szeretni,elismerni,s az lesz az igazàn megfelelő.

Jézus a sírban, és vele az a pár napja még nagyon erős meggyőződésem is, hogy a Humania koncepció már kész volna. Lehet, hogy nincsen… MERT: (1) lehet, hogy egy csomó most még korai, tehát jelenleg felesleges/zavaró funkció is került a humania.io rendszerbe… például csoportok, kurzusok kezelése, mentor hálózat, stb. ÉS (2) lehet, hogy a sok funkció közepesen lefejlesztve helyett EGY témát kell nagyon jól megcsinálni, ami nyilván az, hogy mi a tökéletlenség vállalásán alapuló kapcsolódó platform vagyunk, AMIHEZ (3) lehet, hogy térképes kapcsolódás is fontos (hogy aki akarja: az aktuális fizikai lokációját tudja térképen mutatni – térképen mozgó profilképek a la Pokemon Go, de valódi emberekkel), ÉS VÉGÜL (4) az is lehet, hogy a fix tartalmú online kurzusok kora leáldozott, és a korszakos úton való haladást személyes AI asszisztenssel tudjuk sokkal jobban szolgálni, ami a Te konkrét élethelyzetedet érti, a korszakos állapotodat látja, és ennek megfelelően van Veled / nógat minden nap, hogy mit kellene csinálni. TEHÁT lehet, hogy nem a meglévő összes funkció fejlesztése a következő lépés, hanem egy döbbenetesen vagány és vérpofi mobil app kell most előbb, kevesebb funkcióval – amik kb. ezek: (1) profil és kártyák megosztása, reakciók egymásnak, (2) böngészés, klassz szűkítéssel, hogy meg lehessen találni, akivel dolgunk van, (3) belső üzenetküldés, hogy az Appot használva lehessen egymásnak írni, (4) térképes játék, hogy ki-be kapcsolhassam mikor látszom a térképen, és ismeretlenek odaléphessenek hozzám / én másokat az utcán sétálva meglephessek. :) AMI viszont azt jelenti, hogy lehet, hogy nem intézményi befektető, és sok pénz az időszerű lépés most még, hanem egy minimál, de ütős mobil app kell előbb, amit 20 millió forintból meg tudunk csinálni. - Te mit kérdőjeleztél magadban meg – Te mit engedtél idén sírba, hogy aztán feltámadhasson a 3. napra? … Ígérem, hogy fel fog. HA valóban elengeded. ♥️ - Öröm, ha van érzésed/reakciód, ide is írhatod: istvan@humania.io

Sziasztok! Az elmúlt 3-4 évben volt pár nekifutásom ismerkedés/párkapcsolat címszóval. Valahogy úgy érzem, látom hogy az emberek nem szeretnének energiát egy kapcsolatba forditani, ergo saját magukba. Mert ha meglátják a tükröt, elfutnak. Természetesen én is kaptam, és foglalkozom a mintáimmal amiket hozok magammal, de úgy érzem, az elmúlt fél évben, hogy elértem egyedül a határt. És szeretnék bepillantást tenni egy valódi, harmonikus kapcsolodásba.

Mit jelent a Húsvét valójában? Jól érzem, hogy ez a bűnös Ember halála és Krisztusi minőség újjászületésére alkalmas időszak Mindannyiunkban? Én épp egy teljes újrakezdést élek, félig választottan, félig pedig erőteljes égi vezettetéssel sodródva. Lenulláztam magam anyagilag, új munkahely, költözés, szeretői viszony felbontás, traumatizált énrészek lopott idejében tudatos (jószülői) részvétel. Mindez egyszerre és eljutottam határig, mondhatjuk hogy egy kisebb idegrendszeri halálig. Most innen jelent meg bennem az őszinte kíváncsiság, István vajon hogy szemléli ezt az időminőséget, ami biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem egyszerre pokoli és szent. Azt sejtem, hogy ez is lehet az egyik lényege, hogy a figyelem azon részébe húzódjunk, ami sérthetetlen és örök. Köszönöm, ha megosztod a tapasztalatodat, ha már megtetted korábban, akkor érdekel annak kiegészítése is:) Szeretettel, MAnna
Sírba teszem, vagy fogalmazhatok úgy is, “ lemondok” arról, hogy ezzel a Férfivel teljesítem be az Egy Akaratot. Ennek a kijelentését érzem most időszerűnek. Köszönöm szépen az iránymutatást ! 🥰
Szia ! Szerintem is ez a lényeg. Azt érzem, vagy tapasztalom, hogy a “bűnös” emberi működést nem lehet 3 nap alatt “letenni”. Sok-sok 3 nap alatt igen, talán. Èvek. De patyolat tisztává tenni, jaj azt nem hiszem. Hiszen marad a rész itt, ezen a síkon. Valami darabka, darabkàk meghalnak olykor, halniuk “kell”, mèg csak siettetni sem lehet. Hűségesnek lenni nem mindig tudok. De már nem bántom ezért magam, inkább elfogadással fordulok felé. Nem arról van szó, hogy azèrt nem bántom magam, mert megtehettem, amit megtettem, sokkal inkább arról, hogy van egy szerető “szem”, aki, ami nem ítél el. Nem ítél meg. Elfogad.,Ennek tudatában nem az van, hogy akkor bàrmit is, hanem az, hogy szeretnék a kedvében járni. Hisz belőle vagyok, ő vagyok. Azt írod, “a figyelem azon részébe húzódjunk, ami sérthetetlen és örök.” Vagy legyünk maga a figyelem. Ami a szeretet. A jelen. Szeretetként létezni, s ebből az örökből “vissza térve” kezdeni másképp működni mindenkivel. Alázatosabban, figyelmesebben, lehajolva szerènysèggel, valóban szeretni, elfogadni a másikat. Mindenkit. A vilàgot. Más motívációból cselekedni.
Sziasztok ! Szerintem sokunk, vagy sokan szeretnék màr azt a bizonyos harmadik korszakot èlni, ahol meg van a hasznossàg érzete, ezàltal a “biztos” “pàrkapcsolat”. Minden korszaknak van eleje, tetőzése, aztàn elindul lefele. A közös ügyben jàràsnak a tàrsammal, ott màr nincs elhagyàs. Mert a Fèrfi nem hagy el. Szàmomra az egyik legjobb íràs Istvàntól, Istentől, az, amikor sorba veszi, hogy kit ki vàlt le. Ès a kereszt. Amit felveszünk. Én mèg nem vettem fel. Vagy csak mèg nem ismertem fel. Azt nem értem tisztàn, hogy a kereszt mièrt èletveszélyes. Talán azèrt, mert meg akar ölni ? Nálam most a pillanatban remènyvesztettség érzet van. Van férfi, van csinálás is, de az nem folyamatos. Ráadàsul a fèrfi azt èrzi, lehet, hogy ezt abba kell hagyni. Ha így lesz, akkor én nem tudok tovàbb ebbe segíteni. Ha így lesz, akkor màr most emlèkszem Istvàn szavaira, hogy belekezdünk, bukunk, belekezdünk, bukunk. Nem làtok előre. Egyre kevesebbet beszélünk. Csend van. Mert nincs dolog. Ès ez van, hogy megrémiszt. De már tudom kinek adjam oda ezt a reményvesztettsèget. Én itt semmit tudok. Ha bele helyezem magam egy filmbe, ami ép pörög, ezzel a pillanattal, akkor kívàncsi vagyok, leszek. Vajon mi tud ebből kisülni !? A fèrfi felé menetelem is akadozik ilyenkor. Hiszen nem is lelkes, és nem is becsül engem annyit.,,messze van. Mintha veszni làtszana minden. De ezt valahol már nem hiszem. Sokkal inkàbb azt, hogy àtalakul. Majd. Idővel.