Balázs ANTÓKFurmányos feladat a mintáink legyőzése. A pofáraesés garantált! Én legutóbb a pszichológusomat hívtam randira... Az ego és a gyermeki éned bármikor okozhat komoly meglepetéseket, ezek viszont kizökkenthetnek és mélyen elgondolkoztathatnak a miérteken. Mert több rétege-, szintje van a mintáknak és mind és sok meglepetéssel tud szolgálni. Az alázat és a hála átsegíthet a zökkenők egy részén. De utóbb garantáltan hálás leszel a nem várt zakózásodnak. Képzeld el, hogy az őszi vihar után önfeledten bringázol a fák között, és a küllődbe pattan egy erős ágacska... És az elmaradhatatlan szirénhangokat még be sem hoztam ;-)
2
Attila2005-Ben tértem meg. Fogadtam Jézust a szívembe. Erősen magával ragadott a hit. Mint az első szerelem. Környezetem gyerekkoromtól lehúzott. A hit irreális bátorságot adott. Az ige szerint mindenkinek van valamire elhívása. Én ezt úgy elhittem, hogy addigi fizikai munkásként gondoltam egy nagyot és 2007 Ben mikor az építőipari vállakozások nagyrészt csődt jelentettek ekkor nyitottam egy pici építőanyag kereskedést. A könyvelő akit akkor választottam meg is jegyezte:”Most akarsz vállalkozni? Most mindenki tönkre megy.” Én annál bátrabb lettem. Akkor harminc éves voltam. Idén április 11.-én lessz tízen nyolc éves a cég. Az akkori óriás ok (konkurencia) már valóban nem működik. A 2010 és évek elején el bíztam magam, nem foglalkoztam annyit a vállalkozással és az eredmény: rám nyitottak. Nem veszélyeztet de veszítettünk az ügyfelekből. Folytatás: Házasság , hűtlenség, szetetői viszony , hitbéli bukás tapasztalati kategóriában várható.
Krisztina dr. TeubelNemrég kérdezte tőlem valaki, hogy én mindig ilyen vidám vagyok? Elgondolkodtam és végül annyit mondtam rá, hogy látod, ezt teszi a táncos gyerekkor 😊 Mióta az eszemet tudom, lételemem a mozgás. Kikapcsol, felszabadít, vitalitással tölt el, megnevettet, olykor meghatódom tőle. Kifejezetten kötődik ez bennem a zenéhez és a tánchoz. (4 évig zongoráztam és kórusban is énekeltem gimnazista és felnőtt koromban is.) A szüleim táncházban találkoztak, a testvéreimmel néptáncos közegben szocializálódtunk, itt kaptunk alapokat a férfi-női minőséghez, egymással való bánásmódhoz, mindegyikünk ennek a miliőnek köszönheti közvetve vagy közvetlenül a házastársát. A néptáncon túl jártam jazzbalettre, modern táncra, majd évekig jógára, most pilatesre és latin táncórákra járok. A felnőttkori érzések ugyanazok, mint gyerekkoromban: érzem, hogy jól vagyok, hogy erre szükségem van, hogy ez éltet. További élményem a táncos közeggel kapcsolatban a közösség, a minőségi kapcsolodás, az összetartozás érzése. Számomra ez alapérték. Sok alkalmazkodást igényel az összekapcsolódás megteremtése, ad hideget és meleget is, de a legfontosabb, hogy a tagok számíthatnak egymásra, támaszkodnak és támasztanak. Szívesen mesélek az életem ezen részéről és szeretettel várom a te megéléseidet is ezzel kapcsolatban.
Zsuzsanna VadászA szocializmus időszakában nőttem fel. Egy napon apám hazatért a gyárból, letette a táskáját a konyhaasztalra, és közölte anyámmal, hogy felmondott. Ettől kezdve a saját maga ura lesz. Földeket vásárol, gyümölcsöt és zöldséget termeszt, majd piacon értékesíti azokat. Anyám hosszú ideig aggódott, hogy nem hagyhatja el a biztos állást a bizonytalan jövőért. Kislányként számomra mindez ijesztő volt. 20 évesen, egy sikertelen felvételi után, anyám unszolására jelentkeztem egy helyi postai alkalmazotti állásra. Az első nap végén kopogtam a főnökhöz, megköszöntem a lehetőséget, majd felmondtam. Elmondtam, hogy én magam akarom irányítani az életemet, a saját vállalkozásomban szeretnék dolgozni. És így is történt. Harminc éve dolgozom a saját vállalkozásomban. Bár sok negatív mintát hoztam a szülői házból, el kell ismernem, hogy valódi értékeket és gyöngyszemeket is kaptam tőlük.