Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!
4 èvvel ezelőtt mentàlisan, testileg ès lelkileg is kimerültem. A kisfiam még csak 2 volt, készültünk a bölcsődèbe, èn pedig vissza a règi munkahelyemre, mert erre fele nincsen sok màs lehetősèg, kezdő tőkém pedig nem volt ahoz, hogy sajàt utat jàrjak. Ez a munka egyèbkènt sem èppen a könnyű fizikai ès szellemi munka kategòriàba tartozik. A fèrjem 3 műszakban dolgozott. Halmozottan kialvatlan ès fàradt voltam, de anyagi problèmàink is voltak, mivel hitelből vettünk egy hàzat ès a számlàk és a törlesztők mellett nem maradt sok pènzünk. Minden nap egymagam voltam, èvek òta sehol sem jàrtam a bolton kìvül, de oda se sokat mentem, mert be kellett osztani azt a pénzt, ami volt. Nagyon beszélgetni se tudtam, ha igen, akkor is àltalàban csak a problèmàkat hallgattam, vagy segìtség miatt kerestek, miközben a sajàt problèmàim csak tornyosultak. Nem igazàn maradtak kapcsolataim, hiszen zömmel az itthon maradàsom előtt is dolgoztam, ìgy csak munka kapcsolataim voltak, egy-egy baràti kapcsolat volt, de azok is igazàbòl elkoptak, vagy a gyerekvàllalàs miatt, vagy mert nagyon règi kapcsolatok voltak és ellaposodtak. Egy ponton összeomlottam. Nem sok mindenre emlèkszem. Egy napig feküdtem, se kèp se hang. Talàn egy hèt is eltelt, ùjra tanultam beszèlni, mert nem tudtam. Egy ideig enni se bírtam. Rettenetesen sok időbe telt mìg összeszedtem magamamat. Ès azòta is ùton...Tudom, hogy màskèpp kell csinàlnom ezutàn, mert csak a szerencsèn mùlt, és rengeteg akaraton, hogy vissza tudtam jönni akkor abbòl az àllapotbòl.