Krisztina SzlovicsákKedves Ákos! Részben egyetértek, de én úgy érzem, hogy az az életmű nem az enyém. Van egy nagyon jó film ami gondolkodásra késztetett: Mű szerző nélkül/Werk ohne Author. Vajon mennyire vagyunk tudatában hogy a mindennapi reakcióink tudatosak vagy a múlt hatása.
0
Zsolt HorváthKedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.
Baka ÁkosMindenkinek egy életmű van éveiben,s akkor tudjuk igazán ezt megismerni,ha felvesszük a fonalat,beszélgetünk róla őszintén, kérdezünk,s válaszolunk, érdekel minket mi vezetett ide a mai jelenünkhöz.Nem érzem úgy, hogy ide pár szóba le lehetne írni mindent. Mit leírok vágyat is az tükröz engem. Szeretném már a jövőbéli társam itt a jelenembe,őszinte,mély együtt élést, együtt érzést,együtt gondolkodást, meghasonulás mentességet,önfeledt nevetést,napi hálát egymásért minden szinten.Érzed ezt te is?
Kicsi86Sziasztok! Társkeresés céljából vagyok itt. Több helyen próbálkoztam már, nem sok sikerrel. A személyes találkozásban hiszek. Magamról: szeretem a sportot, az állatokat. Egy pozitív, életvidám lányt keresek, akivel sokat lehetne nevetni, szóval hosszú távra tudnánk tervezni.
0
Melinda NagyAz a meggyőződésem önismereti utam mai állomásán, hogy döntenem kell, hogy a régi beidegződéseim szerint fogok tovább működni, a fájó tapasztalásaim határozzák meg a jelenlegi döntéseimet, illetve gondolataimat, vagy merek magam mellett dönteni és egy teljesen új irányt választani, ami már olyan utakra visz, ami nem ismerős. Még az elmúlt napokban azt éreztem, hogy ez az új út akár veszélyes is lehet, hiszen nem tudom, hogy mi vár rám, de a múltban megtörtént sztereotípiák és idegrendszerembe beégett traumák által olyan szintű ismétlődő és fájdalmas dolgokkal kellett szembenéznem, amik ugyancsak megrémítenek, hogy azt érzem, hogy nem... Nem az az út az, amivel nekem már bármi dolgom is lehet. És ez az állomás a mai nap megnyit nekem valami új olyan kaput, amin hogyha belépek, akkor már teljesen más dinamikával, más energiával fogok találkozni, mint amit eddig a programjaim miatt elfogadtam. És itt most főleg a párkapcsolati témát érintem. Így az is érdekes, hogy ezt az oldalt, ezt a mai délután találtam meg, és itt elmondhatom ezt. Talán ez is az új útnak az egyik bevezetője, mert ez már nem az, amit eddig megszoktam. Nagyon bízom abban, hogy nem rátalálok, nem rám talál, hanem mellém lép, hozzám kapcsolódik majd az új társam. és vagyok már azon a szinten, hogy megfejlődtem és elértem azt a pontot az életemben, hogy meg tudjam tapasztalni, milyen is egy valódi egyenrangú kapcsolat. Már nem is felejtem ki, hogy milyen fájdalmas dolgokat kellett átélnem, de tisztában vagyok vele, hogy ezeket én el tudtam fogadni, bele tudtam simulni, meg tudtam magyarázni, hogy jó lesz ez nekem, ki fogom ezt is bírni, és nem érdemlek többet, de igen, többet érdemlek. Tehát most a kapuban állok és elindulok, rálépek egy új útra. Köszönöm, hogy itt lehetek.
- ISIlona Szakolczai
Elnézést van olyan férfi akinek nem a szexualitás a legnagyobb problémája? Igaz én már 65 éves nő vagyok de még mindig akarkivel találkozok ez a téma mindig felmerűl. Hisz valaki a férfi -női baratságban fizikai kapcsolat nélkül? Érdekes módon fiatal korokban nagyon sok fiúval tudtam baráti kapcsolatban lenni a közös érdeklődés (sport,történelem,politikai nézetek túra kulturális események stb)keretében most meg mindenki párkapcsolatot szeretne miért van ez igy? Nem gondolom hogy a személyes vonzàsom lenne tényező mert miest nemet mondok az intime kapcsolatra mindenkinek elszáll az érdeklődése irányomban. Lehet a világ annyira változott körülöttem én meg ugyanolyan maradtam de èn nagyon jól vagyok a bőrömben a hagyományos èrtèkrendemmel ? Szivessen fogadom a hozzászolást Üdv mindekinek Ilona.
0 
PéterKedves Noémi! Tudom, átérzem amin átmentél/átmész. Nekem sem volt éppen egyszerű válásom (de ezt nyilván sokan mások is elmondhatják, akik hasonló helyzetben voltak/vannak), de ott a bizonyosság, hogy utána mindig van esély egy újnak, másnak teret engedni. Előbb magadban, aztán úgy is csatlakoznak hozzád majd azok, akik ezt értik és én is már tapasztaltam azt, hogy van értelem dolgozni magamon ennek érdekében. Egy 25éves tönkrement házasság után volt egy 10éves kapcsolatom. Az, hogy most 50+osan ismét az újratervezésben vagyok már nem is súlyt le annyira. Csinálni kell! Tegyél érte és menni fog. Ahogy öregapám mondta: "Nem kell a kiömlött tejbe bele sírni." Megtanultam, hogy az önsajnálatba tolt energiákat az önfejlesztésre fordítva gyorsabb a gyógyulás és az útkeresés is sikeresebb lehet. További Szép Napot!
- Péter
Jó Reggelt Mindenkinek! Reggelente mindig emlékeztetem magam arra, hogy a nyugalom és a tiszta jelenlét nem magától jön — választás kérdése. Ma is ezt választom. Azt a kapcsolódást keresem, ahol két ember ugyanígy dönt egymás mellett. További Szép Napot a Közösségünk Tagjainak!
0 
Virág Hargitai-KissVannak sarokkövek, melyek egyértelműen meghatározóak egy társkapcsolatban. Az egyéni értékrendek és igények kompatibilitására gondolok. Nem a cukros vs. sós túrós tészta különbségre, hanem ami tényleg vízválasztó tud lenni. Tapasztalatom szerint hosszú távon nem működőképes például két homlokegyenest különböző politikai világnézetű ember egymással, különösen, ha egyikük, vagy mindkettőjük nagy érdeklődést tanúsít a közélet aktualitásai iránt és igénye van ezeket megvitatni. Ugyanilyen volumenű a szexualitás, gyermekvállalás stb. Ideig-óráig lehet, hogy csillapítja a különbséget az alkalmazkodás, kompromisszum, de az elemi igények előbb-utóbb felszínre törnek. Szerintem ezért nagyon fontos az önismereti út során tisztázni magunkkal, mik a saját igényeink, értékrendbeli határköveink, és akkor nagyobb eséllyel kerül a fókusz a hozzánk illőbb emberekre. Van, hogy rendkívül nehéz szétszálazni a sajátot a ránk nőtt külső elvárásoktól, hatásoktól és ebben a hozzánk legközelebb állók sem hiteles tanácsadók, mert annyira egyedi minden egyes ember.