Margit PaliczÚgy gondolom,meg mások is így gondolják, az lehet a gond a pártalálásban,hogy kicsit "elférfiasodtam".26 éves voltam,amikor elváltam,és ott maradtam egyedül egy 4,5 és egy 11 hónapos kis gyerekkel.Mindent nekem kellett megoldani,plusz még pénzt keresni,hogy mindenük meg legyen a gyerekeimnek.Igazából nem tudtam megélni a nőiességemet úgy gondolom. 2 fiam van,és próbáltam őket is úgy nevelni,hogy megállják az életben a helyüket.Mind a 2 fiamra nagyon büszke is vagyok.Az egyik fiam már 3 gyerekes apuka,aki mindent megtesz a családjáért.A másik fiamnak sem sikerült még a párját megtalálni,de ő meg elhivatottan sportol,és utolsó éves az egyetemen.Ez már a második diplomája lesz,a munka,sport mellett. Mivel fiatal éveimben elsődleges volt a gyerekek nevelése,és iskoláztatása,ezért sem időm,sem anyagi fedezetem nem volt arra,hogy utazzak,túrázzak,rendezvényekre járjak,ezért most próbálom pótolgatni.
2
Judit PorkolábSziasztok, Szerencsésnek mondhatom magam, mert a sok trauma révén volt időm befelé fordulni és magammal foglalkozni. Ez furán hangozhat, de ma már így élem meg. Férjem 30 év után itt hagyott bennünket, közben gyermekeim is kirepültek. Az egyedüllét lehetőséget adott önismereti utamon, jobban elmélyüljek, végig gondoljam a házasságom tapasztalatát, azt, hogy épp ki is vagyok én. Jelenlegi státuszomat az alábbiak szerint fogalmazom meg: boldog amazon aki a láthatóság útjára lép. A láthatóságban tudtok nekem segíteni, szívesen viszonzom a hosszú párkapcsolat tapasztalatommal.
Farkas SzilviaEgy videós bejegyzés végén említette István ezt a csoportot. Nem is akartam végighallgatni igazából, mert pont olyanról szólt, ami nem éritett meg. Ez viszont felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett, hogy valódi tapsztalások útján lehet megismerni a másikat és magamból is adhatom azt, amit már én is átéltem. Ezért vagyok itt. Megismerni, felismerni a másikat, a társamat. Haladni, fejlődni együtt, egymást segítve az önismeret útján.
2
Butuza TamásA párkeresést, ismerkedést levettem a programról. Még nem tudom hogy meddig, de úgy érzem, nem tehetek mást. Vágyom párra. Minden nap azzal a gondolattal alszom el, és azzal a gondolattal ébredek, hogy szeretném megtalálni a párom, akivel boldog lehetek, akivel szeretjük egymást. De az élet mást hoz: Találkozom egy szimpatikus lánnyal, megszólítom, randira hívom, beszélgetünk, közeledünk egymáshoz, aztán egy-két találkozás után vége: A lány elérhetetlenné válik, jobb esetben meg kell elégednem annyival, hogy SMS-ben megírja, nem szeretne közöttünk mélyebb, intim kapcsolatot. Nem egyedi eset. Az egészben az a hátborzongató, hogy ilyenkor felvillan az emlékezetemben, hogy én ezt pontosan ugyaníg éltem meg korábban is. Szinte pontosan ugyanaz, ugyanúgy történik meg újra és újra. Ilyenkor próbálom felidézni, mit rontottam el, mit csináltam, mit mondtam, mit kérdeztem, mire, mit, hogyan reagáltam: A konklúzió pedig ugyanaz: Nem találom a hibát. Udvarias, figyelmes, tapintatos, kedves voltam vele. Őszintén örülnék, ha megtalálnám mi az a jellemhiba bennem, amit nagyon sürgősen ki kell javítanom. Van egy feloldhatatlan ellentét ebben: Magamat jó partinak tartom: Kedves, figyelmes, őszinte, becsületes, korrekt, felelősségteljes embernek ismerem magam. Van humorom is, de nagyon komolyan veszem amit komolyan kell. Egyszóval: A magamról alkotott kép abszolút pozitív és értékes. Ehhez képest a lány részéről én vagyok a pasi, "akiért nem kár". Áthidalhatatlan szakadékot látok aközött, hogy én milyennek ismerem magam és a lányok szemében ki vagyok. Az ismerkedést és párkeresést most elengedem. Nem tehetek mást. Nem hagyhatom, hogy az energiámat, életerőmet felőröje. Sajnálom, hogy ez a tapasztalat kártya nem egy felelmelő dolog, amivel másnak segíteni tudnék. Viszont jó lenne a tapasztalatainkról beszélni, és együtt megfejteni, mi a legjobb amit az ember tehet.
Renata VadJelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
Noémi TelekÉrdekes mikor elkap az őrjítő vágy…. Mikor az ember őrjítő vágyat érez, de elnyomja… mert még sebzett… még vár… még egyszer ugyanazt ne! Pedig ott van ő, a másik… izzik, felforgat, szétrobbansz… Magabiztos, karizmatikus, határozott. Olyan férfi, hogy beszarsz… kacsint… megremeg a lábad… alig tudjátok levenni egymásról a tekinteteteket… akárhányszor a konyhában vagy, lopva lopva feléd néz, te rajtakapod, összenézel vele, ‘táncoltok’… 2 évig… ő 2 évig kacsint, néha el is vörösödik, dadog… néha te is… máskor mögéd hajol, megsimít, dörgölőzik, és Te nem kapsz levegőt... kávék, edéd… hajlik a tér és idő… 2 évig… próbálkozik, nyit, aztán zár… megkeres messengeren, aztán hátrál… nem tudja, csak érzi, te zárdába vonultál… sebzett vagy… félsz attól a NŐtől, aki szanaszét… széltében-hosszában, elölről-hátulról, itt-ott, amott… mindenhogy és mindenhol égett… aztán megégett, elégett, kiégett…már csak hamu… és retteg, retteg! hogy újra így ég el… sajnálom. De ha a vágy egyszer felizzott… az utat talál magának. 2 év után, elkerülhetetlen becsapódás, szexuális együttlétek, baráti közeledés. 7 hónap újjászületés. Sebeket tép fel, sebeket gyógyít meg. Milyen jó lenne, ha több is lehetne, de nem. Tudjátok mindketten. Pedig reggel üzen, este beszélgettek, édes évődések, éjjeli spontán autóba pattanások… csak érezni akarjátok az izzást… spontán, itt és most. Ő most erre képes. Bevon minden döntésébe. Vállalkozás. Új munkahely. Hobbik. Tanulás. Útkereső döntésképtelenség. Megijedsz, hogy neked ez így jó. Mert rájössz, ez így jó. Támasztani jó. Adni jó. De Te már mást akarsz, a szex már kevés, a beszélgetések nem lelkesítenek tovább. Hiányzik valami. De nem tudod mi. Egy érzés. Ő meg nem is téged akarna. Azt hiszed ez borzasztó. Többször összezuhansz a fájdalomtól, hogy nem vagy elég. Randizni sem. Még ha az esti légyottokat ő randinak hívja is. De jön egy isteni megvilágosodás. Hiszen ez neked már kevés. Tovább akarsz menni. Hitelesebb férfit akarsz támasztani. Aztán jön a búcsú, ő nem érti miért nem írtál, miért nem kezdeményeztél már. Még beszélgetni akar, fenntartani a kapcsolatot… még úgy is, hogy elmondja, megismert egy újabb nőt, akit most imádni akar… te meg EZT nem érted. “Hiszen lejárt a szerződésünk. Megadtuk egymásnak, amit vállaltunk.” Elköszönsz. És még mindig nem érted hogyan…. de megingathatatlan magabiztossággal, stabilan érzed: ez így van jól. Megkönnyebbülsz és rájössz, az Univerzum úgyis hozza a következőt….. …Érdekes, igaz? Mikor egy őrjítő vágy utat tör, pedig elnyomtad, mert féltél. És most nyugalom és béke száll meg. Tudod, hogy tudsz valamit, amit valójában érzel. És amit érzel, az több, mint Te. Bízni tudsz valamiben. Csak érzed. Megnyílik a föld. Valami utat keres most, és te készülsz nyugalommal, készülsz türelmesen, mert jön. Bármi is az… …Érdekes, igaz? Amikor utat tör az őrjítő vágy….
Orsolya UttrySaját magamon tapasztalom, hogy én már érzem, tudom, hogy ez valaki új, de a környezet még zsigerből a régit látja, ezért próbálok meg új kapcsolódásokat keresni. Talán aki most ismer meg, az már az újat látja, azt akarja kibontani.
2
Szalay ZsófiVan egy, a maga módján profán, mégis sokkolóan valid idézet egy nekem kedves írótól: "A bátor ember segít, a gyáva ajándékot hoz." Nekem ez tökéletesen leképezi a kapcsolati dinamikákat: mennyire vagy jelen és részese a másik életének, valódi értékteremtés-e, amit teszel, vagy csak imposztorkodsz és a mátrixban pótcselekszel. A magam részéről a bújtatott gyávaságot kiszűrni már megtanultam, a jelenlegi kihívásomat pedig abban látom, hogy megtaláljam, hol tudok én segíteni és hasznosulni. És engem hol találhat meg ez.
Ilona KovácsA válásom anno egy 14 éves kapcsolat vége volt, 31 éves koromban. Gyakorlatilag az egész fiatal felnőttkori létemet egy kapcsolatban éltem, hűségesen, kikacsingatás nélkül. Volt előtte némi tapasztalatom, de eltelt 14 év... ott álltam a válást kiheverve a vágyammal, hogy szeretnék újra ismerkedni, de azt sem tudom már, hogy hogyan kell... sőt, azt sem tudtam, hogy milyen férfira vágyom... és nem mellesleg egy pici gyerkőccel. Volt bennem belső gát és félelem bőven, de belevágtam, a barátnőim támogattak, bátorítottak. Beregisztráltam a híres jobbra-balra húzogatós társkeresőre. Félretettem az elveimet és mivel akkoriban az önző énemet éltem és a carpe diem határozott meg, elkezdtem randizni, újra élni. Rituáléként éltem meg a randira készülést, csinos ruha, magassarkú, piros rúzs... Elkezdtem újra megélni a nőiességem, és ez lassan visszadta a magabiztosságom, és egy idő után bátrabb lettem a férfiakkal. Közben megszerettem magam, és ez kezdett el sugározni rólam. Ismerős helyzet? Itt vagyok, ha segítségre van szükséged!:-)