
Több pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...

Az elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.

Egyszer a 40 felettiek társkeresési nehézségeire utalva egy (házas) férfi ismerősöm e hasonlattal élt. Azt mondta: "A 40-es férfiak olyanok, mint a parkoló - vagy foglaltak, vagy rokkantak." Nemtől függetlenül ez igencsak leegyszerűsítő és méltatlan hasonlat a 40+ egyedülállókra. Ám nincs ok sértődésre. Márcsak azért se mert - az érzékletes példánál maradva - a gyakorlat szerint a foglalt parkolók fluktuációja igen jelentős. Mindig van megfelelő szabad parkoló valahol. Csak nyitott szemmel kell járni. Ráadásul a 40 felettiek már inkább tisztában vannak azzal, mit preferálnak jobban: füvet, murvát, aszfaltot, P+R-t, mélygarázst, vagy egyebet.

A válás után sikerült új alapokra helyeznem az életemet, és ma már úgy tekintek erre az időszakra, mint egy lezárt fejezetre

Nagycsaládban nevelni a kamaszokat az ő érdekükben vagy válás és magunkra rántjuk a fel világot egy nehéz időszakban… most már mindeggggyis mert az utóbbit választottam, de nehézség - mondjuk a másik opció meg élhetetlen és tarthatatlan volt… Bonyolult de nekem bejőtt a bontás…

A teremtés fény és hang alapú. A színek választásával leírjuk, hogy kinek, minek látjuk magunkat: te vagy a szín amit választasz és ez a szín tükrözi a lelked szükségleteit. A mintáink ott vannak a horoszkópunkban. A mintákat - legyenek archetipikus vagy öröklött családi minták, hajlamok - nem legyőzni kell, hanem felismerni, értelmezni, megdolgozni és élve a szabad választás nyújtotta lehetőséggel másképp megélni. Caplatsz a hegyre, a medve követ. Lihegsz és kapaszkodsz, de a medve követ. Irgalmatlanul félsz, mert a medve csak követ. Mi lesz ha utolér? Ha elkap? Ha fára mászok utánam mászik. Ha völgybe ereszkedem oda is követ. Ezért csak mászom felfelé, pedig már a nyakamba liheg. Itt a vég. Megállok. Megfordulok. A medve is megáll. Rámnéz. Ránézek. Átölelem. Átölel. Jé, ez nem bánt! Meleg. Jó ez a melegség. Szervusz barátom. Te is én vagyok. Bakker nincs is medve, csak én vagyok és a félelmeim, de most hogy szembenéztem velük már másnak látom őket. Igen, néha félek, de ez nem baj, mert megóv valamitől. Köszönöm.

Nem is tudom ,hova nyúljak vissza!Hogy megoldottam e bármit ?Szeretném hinni, hogy sok mindent.Hosszú utat jártam be, leginkább befelé.Az önismereti út mélységeket és magasságokat tartogatott, kissé megcincált ,lenyelt ,kiköpött és végül adott egy belső nyugalmat.Így haladok tovább mert ennek az utazásnak sosincs vége, ha az ember lánya, fia erre adja a fejét.Hiszem,hogy két lélek között a legrövidebb út egy mosoly!:)

Üdvözlök Mindenkit.😊 Anett vagyok. Tapasztalatom az van bőven. Szívesen megosztom most is és menet közben is őszintén. 3 éve váltam egy minden módon bántalmazó és toxikus házasságból. Nehéz volt pokolian az elmúlt 3 év, szinte magam maradtam a küzdelemben 2 kamasz gyermekkel, de kizárólag arra fókuszáltam, hogy megtaláljam újra Önmagam. Visszaépítettem a nőiségem, rengeteget dolgoztam azon, hogy megismerjem a Férfi működést. Önreflexió napi része az életemnek. Csakis előre mentem, és csakis magammal foglalkoztam. Rengeteg családi és egyéb kapcsolatom szállt el, amiért nagyon hálás vagyok, mert így teret kaptam igazi kapcsolatokra, Önmagamra és a szabadságra. Minden e témához kapcsolódó posztot, könyvet elolvastam. És ebben a 3 évben elvégeztem egy főiskolát, ahol most fogok diplomázni. Voltak nagyon nehéz hónapok, hetek, de hagytam jönni a fájdalmat át magamon. Megéltem minden ilyen érzést. Egy intellektuális kapcsolatom volt ez időben, ahol hasonló élethelyzetben egymás lelki támaszai voltunk, és megmutattuk egymásnak tudatosan, milyen végtelen tisztelettel lenni egymás felé, még akkor is, amikor elváltak útjaink. Ez a szint az, ami alá már nem megyek. Mindeközben eljött az az idő, hogy boldog vagyok egyedül, és majd szeretném az örömeim megosztani a Férfivel. Vállalkozó vagyok, van több mellékállásom, imadom a hivatásom, és most indul az az élet, amire mindig is vágytam, de már nem húzok magam után senkit. Kapcsolódni lehet. Inspirálom a Nőtársaim, szeretem, tisztelem és értem a Féfiakat. Ezért pedig keményen megdolgoztam. Mindenkinek kívánom ezt az életérzést. Örülök, hogy itt lehetek.

Ez itt teljes káosz. Én ugyanebben a cipőben járok, csak nincs annyi időm, amit erre fordítsak. Összességében az egész rendszer célja is teljesen homályos nekem. Passz :(

Szia Kriszta, köszi a választ. Számomra ez itt sajnos teljes káosz. :( Pl. nem tudom, amit írok, mindneki látja-e vagy csak akinek írom. Valakitől kaptam egy választ, aki azt írta, majd hívjam fel... KOmolyan nem értem ezt az egészet. Áhhh, azt hiszem, nem szenvedek itt ezzel tovább, ennyi időm sajnos nincs. Köszi a segítséget.