Megosztások

Katica Toth

Egy ideje újra fent vagyok a társkeresőkön, és most először azt érzem, hogy valami tényleg megváltozott. Egészen más férfiak találnak meg, mint korábban. Valószínűleg én is más lettem közben, más a szövegem, mások a képeim, más az első benyomás rólam, és az is, ahogyan kommunikálok…és ez valahogy visszahat, mert olyan emberek érkeznek, akiket régen hiányoltam. Érettek, értelmesek, gondolkodnak, van irányuk, és sokszor érzem azt, hogy már majdnem “készen vannak”. Nem tökéletesek, hanem haladnak, tesznek, néha bizonytalanok, de közben őszinték és meg is tudnak nyílni…és közben bennem is történt valami. Volt néhány találkozásom, és azt vettem észre, hogy nagyon éles lett a szűrőm. Nem érzelemmentesen, hanem inkább tisztábban látok, mintha egyszerre lennék jelen és közben mégis kívülről is ránézek a helyzetre. Volt egy férfi, akivel szinte minden passzolt. Korban is, élethelyzetben is, beszélgetésben is. Találkoztunk háromszor, és már a második alkalomnál elkezdtem érezni valamit, amit régen valószínűleg nem vettem volna ennyire komolyan. Én alapvetően szeretek beszélni, de legalább ennyire szeretek figyelni is. Nekem nagyon fontos, hogy amikor hallgatok valakit, akkor lássam benne a lelkesedést, hogy szívesen beszél arról, ami neki fontos, és hogy ott történik valami élő kapcsolódás. Én ebben nagyon gyorsan bele tudok lelkesedni, és tényleg olyan, hogy csillogó szemmel hallgatom a másikat…és most nem ez történt. Beszélgettünk, meg is nyílt, elmondott magáról dolgokat, jelen volt, de mégsem éreztem azt, hogy ez engem megfog. Nem volt benne az a fajta érdeklődés bennem, az a belső mozdulás, hogy “igen, még akarom hallgatni, még akarok kapcsolódni”…és hiába próbáltam finoman visszaadni neki a teret, hogy beszéljen, hogy mondja, ami benne van, valahogy nem született meg bennem az a fajta élmény, amit keresek. Akkor ott bennem egyszerűen bezárult valami…teljesen tisztán, hogy nincs bennem kíváncsiság, nincs bennem vonzódás, és hogy ez a férfi nem az én férfim…és közben tényleg nincs vele semmi baj, egyszerűen nem ott kapcsolódunk, ahol én tudnék hosszú távon jelen lenni. Ami számomra ebben az igazán új, hogy nem megyek tovább csak azért, hogy “nézzük meg még”. Nem adok még egy esélyt csak azért, mert egyébként minden rendben van. Ha nincs meg bennem a belső igen, akkor egyszerűen továbbmegyek. Az érzés az, hogy ebben nincs feszültség. Van bennem egy nagyon furcsa, de jó értelemben vett nyugalom. Már nem akarok semmit bizonyítani, semmit kierőltetni, csak hagyom, hogy az legyen, ami tényleg megszületik bennem. Inkább csak benne vagyok, figyelek, jelen vagyok, és egyszerűen csak megélem, tapasztalom…semmi más, nincs előregondolás, nincs visszagondolás, csak ott és ami van…és ez rendben van.

Aliz Földvári-Nagy

5 évvel ezelőtt kb. 5 hónapon belül kiderült, hogy rákos vagyok, hogy a férjem (30 évig volt az) szerelmes lett a barátnőmbe és ezért elválik tőlem. Emiatt aztán eladtuk a közös céget és így megszűnt a munkahelyem. Ki kellett költöznöm a házból, amit együtt építettünk és imádtam 30 éven át és elköltöztem a falunkból. Fejest ugrottam a nagyvárosi panelba, a teljesen ismeretlenbe, miközben nem tudtam, túl tudom-e élni a rákot. Nem volt könnyű. Mint az alkoholból gyógyuló : csak ezt a 24 órát éljem túl. Túléltem. Lett munkám, kicsike kertes házikóm, barátaim és lett tudásom arról, hogy nagyon erős is tudok lenni. Már kevés dolog ingat meg. Megtanultam kapaszkodni a verőfénybe, a madárdalba, a boltos kedvességébe, minden apró örömbe. Nem könnyű, de ma már sejtem, hogy mégiscsak szeret engem a Jóisten.

Boglárka Kiss

Van egy elméletem saját magamról. Sokszor, ha azt kérdezik tőlem, miért nincs párkapcsolatom. Azt szoktam mondani, hogy azért, mert olyan vagyok mint egy sütemény a cukrászdai pultban, vagy a búra alatt. Vonzó a szemnek, mindeki megkívanja és arra vágyik, hogy megegye, de nincs felkészülve arra, hogy milyen is az, amikor megkapja. Az arányok precízen ki vannak számolva, az összetevők hosszú kísérletezgetés eredményei, már kint vannak az oda nem illő ízek. Több sikertelen verzió után lett meg a végeredmény, tehát sok munka van abban, amíg ilyen lett és van akinek ez így nagy falat. Túl édes, esetleg megfekszi a gyomrot, ha túl mohó az illető, még sok is lehet egyszerre. És a vendég csak áll a kirakat előtt. Összefut a nyál a szájaban, de eszébe se jut, hogy kanalanként fogyassza, esetleg megfejtse azt a bizonyos titkos összetevőt. Utóbbi munka... ezt nem tesszük bele mostanában.

Emma Kelemen

Sziasztok! Elmesélem a saját tapasztalatom! Többszöri telefonos beszélgetések során, tökéletes egyetértés, közös nézőpontok, hasonló értékek találkoztak. Személyes találkozás kicsit nehézkesen, de összejött! Mindenki azt hozta amit az eddig beszélgetésünk tükrözött. 2 órás séta közben folyamatos vidám beszélgetést követően elváltunk. Én nőként (mint eddig is) megvártam a férfi jelentkezésését. Itt a reagálás a következő volt.... kedves, mosolygós, csinos vagyok ami tetszik, de úgy érzi anyagiakban nem egyezünk (valóban én egy nagyobb értékű autóval érkeztem). Előtte pont olyan értékekről beszélgettünk amit nem az anyagi dolgok határoznak meg. Válaszként megírtam, hogy ami számít nem vehető meg pénzzel és egy autó (ami ráadásul céges) ma van, holnap lehet már nincs. Erre nem kaptam semmilyen választ! A mai kapcsolódást - melyben mindenki elméletileg emiatt van fent a társkeresőn - akkor hogyan lehet kivitelezni? Ha elhanyagolt, ápolatlan, szegény.....akkor azért nem kell, ha ápolt, intelligens az sok....... Mi számít? Mi fontos? Mi az ami vonzó? Mitől lehet őszintén kapcsolódni? Én úgy érzem feladtam, belefáradtam! Köszönöm, hogy elolvastad! Emma

Zsolt Horváth

Aki dönt az látszódik! Hosszú évek tapasztalatai alapján, mélységek és magasságokat megélve mondom mindezt .Sokáig cipeltem a " családi puttonyt " és benne minden felvett, fel nem dolgozott traumát, ami egy idő után rámnehezedett és meg kellett tapasztalnom a fájdalmat ,nem volt többet kifogás, szembe kellett néznem a tényekkel, hogy egyedül képtelen vagyok az életvezetésemre . Hosszú évek önismereti munkájával/ ami úgy hiszem életem végéig tart majd/ a folyamatok lassú áramlásában, figyelésében, tapasztalásában éreztem saját bőrömön a változást. Rengeteg történést tudnék most írni magamról, a mikrokörnyezetemről ,új kapcsolódásaimról ,de most inkább csendben megállok és kíváncsian figyelek minden új kapcsolódásra, észrevételre ,ami itt ebben az új közösségben várhat rám. Nyitott vagyok, lelkes kíváncsi és alázatos .

Andrea

Szia Zoli! Tutira van olyan nő létezik akivel ugyan az a rezonancia, nincsenek elvárások.. játszmázások. Élni és élni hagyni! Pont ez a legnehezebb olyan mintha egy tűt keresnék egy szénakazalban de tudom, hogy nem lehetetlen. Talán ott kell keresni ahol azonos érdeklődésű emberek mozognak.. persze mondom Én aki szintén egyedülálló😁.

Erika

Több pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...

Ildikó Cseke

Az elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.

Major Ildikó

A teremtés fény és hang alapú. A színek választásával leírjuk, hogy kinek, minek látjuk magunkat: te vagy a szín amit választasz és ez a szín tükrözi a lelked szükségleteit. A mintáink ott vannak a horoszkópunkban. A mintákat - legyenek archetipikus vagy öröklött családi minták, hajlamok - nem legyőzni kell, hanem felismerni, értelmezni, megdolgozni és élve a szabad választás nyújtotta lehetőséggel másképp megélni. Caplatsz a hegyre, a medve követ. Lihegsz és kapaszkodsz, de a medve követ. Irgalmatlanul félsz, mert a medve csak követ. Mi lesz ha utolér? Ha elkap? Ha fára mászok utánam mászik. Ha völgybe ereszkedem oda is követ. Ezért csak mászom felfelé, pedig már a nyakamba liheg. Itt a vég. Megállok. Megfordulok. A medve is megáll. Rámnéz. Ránézek. Átölelem. Átölel. Jé, ez nem bánt! Meleg. Jó ez a melegség. Szervusz barátom. Te is én vagyok. Bakker nincs is medve, csak én vagyok és a félelmeim, de most hogy szembenéztem velük már másnak látom őket. Igen, néha félek, de ez nem baj, mert megóv valamitől. Köszönöm.