Fodor MártiNagyon nehéz megemésztenem, hogy ahhoz, hogy megtaláljam a küldetésemet, egyszerűen csak ki kell menni a Világba és kipróbálni dolgokat. Itthon ülök és akarok venni még egy önsegítő könyvet, keresem mi legyen a következő terápia - pedig már egyikben sem hiszek. Találok még egy motivációs YouTube podcastet és a nap hátralévő részét azzal töltöm, hogy órákon át hallgatom tőlem sokkal önazonosabb emberek életét. Aztán amikor megcsap a motiváció a csinálásra, akkor olyan szintű rettegés fog el, hogy muszáj vagyok rágyújtani egy cigire. Nem csak ahhoz kell energia, hogy lebontsam a régit, hanem hogy ugyanebben az időpontban képes legyek felépíteni az újat. S hiába, a régi már romokban áll, de ez nem fáj annyira, hogy elkezdjek valami mást előkészíteni a helyére. Amikor az életemen akarok változtatni, ugyanolyan félelem fog el, mintha azt kérné tőlem valaki, hogy ugorjak ki a tizedik emeletről, de csak úgy bemondásra higgyem el neki, hogy puhára fogok érkezni, bár maga a zuhanás félelmetes lesz. Végre el tudom képzelni, hogy igenis okkal vagyok ezen a Földön és ki fogom találni, hogy hogyan szolgáljam jól a körülöttem lévő embereket. Ezt egy évvel ezelőtt még leírni sem mertem volna. De megtalálni a saját hangomat? Megtalálni a saját utamat? Egy trial and fail rendszert üzemeltetek magam körül. Mintha a sötét háborgó tengeren lennék éjszaka. A nyitott csónakomat dobálják a hullámok. És nekem a legjobb megoldásom a helyzetre, hogy milyen jó lenne most festeni egy tájképet. De eszembe jut, hogy nincs is karom. Szóval a számba veszem az ecsetet és így próbálok egyenes vonalat húzni. Hogy miért nem kérek segítséget? Mert már elegem van abból, hogy a környezetemben senki sem ért semmihez. Úgyhogy maradok a sötétben hadonászva. Abban bízhatok, hogy az idő múlásával felkel a Nap, de a szívem mélyén tudom, hogy ez még nagyon messze van. Kimenni és csinálni. Mindegy mit. Érezni. A jelenben érezni. Ha olyan dolgot csinálsz, ami feledteti veled az exedet, akkor a legjobb úton jársz.
0
ZitaAbszolút megértelek és átérzem a helyzetedet. Ezzel annyira tudok rezonálni: "már nem akarok egyedül mindent megoldani. Tudom,hogy képes vagyok,de már nem jó így." Talán - és ez csak egy meglátás, lehet, hogy nem jól látom - a váltás, továbblépés egy olyan munkahelyre, ahol jól tudod érezni magad a leendő párkapcsolat szempontjából azért is lehet fontos építőelem, mert segít abban, hogy ne valamilyen hiányból kapcsolódj. Én a "hasonló hasonlót vonz" elve alapján abban hiszek, hogy rendben lévő emberrel akkor tudok kapcsolódni, ha én is rendben vagyok. Lehetséges, hogy tényleg csak ez hiányzik a saját kirakódosból? Pár éve én is elég nagyot váltottam és a választásnál nekem fontos szempont volt, hogy társadalmilag hasznos munkát végezzek. Én egy civil szervezetnél dolgozom és annak ellenére, hogy a munkámnak magának vannak olyan részei, amit nem annyira szeretek, maga a légkör, a női megtartó közeg, amiben dolgozunk, illetve a célok, amikért nap, mint nap teszünk, nekem felülírják ezeket az esetleges nehézségeket. Ha versenyszférában dolgoznék, akkor pl. jóval több pénzt kereshetnék, de nem tudnék ennyi időt a gyermekeimmel tölteni – vagy adott esetben a páromra elég energiát fordítani – és ez nekem abszolút felülírja az anyagi szempontot. Így is megvan mindenünk, ami nekem fontos. 😊 Szóval csak bíztatni tudlak, bátorság, tudom, hogy nehéz fejest ugrani az ismeretlen mélyvízbe, de én eddigi életem során mindig azt tapasztaltam, hogy megéri!
- Zita
Szerintem úgy van ez, hogy legtöbbünknél nagyon hasonlóak a kirakós darabkái, csak a sorrend különböző, hogy miként kerülnek a helyükre az egyes részek. Talán azzal kapcsolatban/azon a területen lépünk először, ahol a legnagyobb hiányaink, legegyrételműbb adósságaink vannak, ami kapcsán a leginkább szenvedünk?! Az én tapasztalatom az, hogy az "amazonkodás" nem egyik pillanatról a másikra ér véget, hanem fokozatosan "tesszük le a kardot". Pont ez az a része az ábrának/az útnak, ami nekem szintén már csak akkor nyert értelmet, amikor benne voltam egy ideje: ha megnézed, a Hölgy korszak esetén, bár az alapvető tendencia egy folyamatos emelkedés, de közben az út rengeteg heggyel-völggyel tarkított. Nekem néha olyan érzés ez, mintha kettőt lépnék előre, egyet vissza. És van úgy is, hogy az úgynevezett karriert nem is kell teljesen kimaxolni, egyszerűen csak idővel elmúlik az igény, szükséglet arra, hogy ilyen módon az ember bizonyítani akarjon önmagának vagy másoknak, hogy ez legyen valamiféle siker mércéje számára. Velem pl. ez történt. Én is köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat és csak bíztatni tudlak, hogy továbbra is kapcsolódj őszintén, mert végső soron tényleg ez az a módszer, ami a legjobban segít a haladásban. :)
GittaHa az ember a helyes úton jár, azt támogatják az égiek. Ha van is akadály, az könnyen elhárul és a célhoz vezető út nem árt senkinek. Karrierváltás a témád, így csak feltételezem, hogy valamilyen új irányba szeretnél menni az utadon, de lehet meg te se látod, merre kellene menni. Véleményem szerint érdemes figyelni a jelekre. Egyrészt a meglévő munkahellyel vagy szakmával kapcsolatban vannak-e olyan jelek, melyek arra mutatnak, hogy itt az ideje váltani. Pl. olyan kolléga, aki lehúz, már nem tölt el örömmel a munkád, gyomorideged van már szombat délután, ha a hétfőre gondolsz, nem fejlődsz szakmailag és/vagy anyagilag sem, stb. Aztán milyen érzés fog el, ha az új munkahely lehetőségére vagy egy új szakma tanulására gondolsz? Jól eső, örömteli, izgatott vagy és újra megcsillan benned a tűz vagy épp összeszorul a gyomrod? Érdemes az intuíciódra figyelni, arra a legelső kis megérzésre, amit tudatosítasz magadban, de vigyázni kell, mert a második az már csak az ész játéka. No és még egy: azt mondják, bátraké a szerencse, inkább azt bánjuk meg, amit megtettünk mint síránkozzunk azon, hogy kihagytunk egy lehetőséget! 😊
Joós IstvánSzeretett Mind! Mai "bátor" tett – annyira nem az, hanem rádöbbenés igazából, ami nem értem, hogy miért tartott ennyi ideig, hogy a kérdés típusú megosztásaitokra készített videókon én nem is kell igazából látszódjak... hanem elég, ha a kérdés és az ábra látszik – VALAMINT teljesen fölösleges cover képet csináljak, mert így a kérdés maga látszik (és így sokkal könnyebben és több videót tudok gyorsabban csinálni). 😃 Tehát. Tagoknak új videók mostantól (remélem) gyakrabban jönnek: Humania Klub (korábbi nevén Prémium) tagok látjátok őket. Ma kettőt tettem ki. 431 - Vajon hogyan tudja az ember ellenőrizni azt, hogy a helyes úton jár-e és közeledik a céljához, ha azt nem ismeri? 430 - Hogyan tudja a férfi leszűkíteni, fókuszálni az Ügyet / Munkát / Küldetést / Feladatot? (Illetve az Ego Mastery videótárba pedig a tavaszi székesfehérvári előadás felvétele került ki. Klub tagok ezt is látjátok.) - Így találod meg: A) – ha már Klub/Prémium tag vagy, akkor a nyitó oldalon a gyorsmenüben (amit le lehet nyitni és fel lehet zárni) látszik a Kérdezz-Felelek Videótár linkje B) – ha még nem vagy Klub tag és/vagy nem találod, akkor a "Feladatsorok" menüpontban az első oldalon az utolsó helyen van a Kérdezz-Felelek katalógus C) – közvetlen link, ha bemásolnád: https://humania.io/challenges/videotar-1 Örömmel, István
AZ ÜGY*ek feleségeKedves Pillangó Benedek! Hasonlót kérdeztem én is magamtól, Isteni ÉN meditációban, amikor nem éreztem jól magamat. A felsőbb énem álomban küldött üzenetet. Ezt üzente: "Minőségi munka, minőségi élet." Vicces, hogy éppen minőségis volt a munkám, de tudtam, hogy nem ezen a szinten kell értenem. Tehát, ha választ vársz Isteni ÉN-edtől, a felsőbbrendű énedtől, őrangyalodtól..., kérdezd meg tőle, hogy miért vállaltad, hogy testet ölts ebben az életedben, az Ő=TEN-magod képmására. Mi az az ÜGY, amiért a cselekvés szintjén általad teljesedik be?Aztán figyeld magad. Remélhetőleg a válasz is megérkezik, Benned. Amennyiben elakadsz, kérdezz bátran.
EszterIdőnként furcsákat dob az élet. Munkanélküliként, de leginkább mellőzöttként élni 2,5 évig, majd amikor már minden mindegy, akkor lett munkám. Akkor lettem vezető, amikor már nem is akartam az lenni. Ha elengeded az akarást, és megjártad a poklot is, akkor érkezik az ajándék. Semmi sem történik ok nélkül. Nekem ez a fordulat nem hatalmat, nem bizonyítást, hanem olyan új teret jelent, amiben jól szolgálhatok másokat, jól képviselhetek ügyeket, és én is kapok: a választás lehetőségét, az élményeket, a kalandokat.
1