GittaHa az ember a helyes úton jár, azt támogatják az égiek. Ha van is akadály, az könnyen elhárul és a célhoz vezető út nem árt senkinek. Karrierváltás a témád, így csak feltételezem, hogy valamilyen új irányba szeretnél menni az utadon, de lehet meg te se látod, merre kellene menni. Véleményem szerint érdemes figyelni a jelekre. Egyrészt a meglévő munkahellyel vagy szakmával kapcsolatban vannak-e olyan jelek, melyek arra mutatnak, hogy itt az ideje váltani. Pl. olyan kolléga, aki lehúz, már nem tölt el örömmel a munkád, gyomorideged van már szombat délután, ha a hétfőre gondolsz, nem fejlődsz szakmailag és/vagy anyagilag sem, stb. Aztán milyen érzés fog el, ha az új munkahely lehetőségére vagy egy új szakma tanulására gondolsz? Jól eső, örömteli, izgatott vagy és újra megcsillan benned a tűz vagy épp összeszorul a gyomrod? Érdemes az intuíciódra figyelni, arra a legelső kis megérzésre, amit tudatosítasz magadban, de vigyázni kell, mert a második az már csak az ész játéka. No és még egy: azt mondják, bátraké a szerencse, inkább azt bánjuk meg, amit megtettünk mint síránkozzunk azon, hogy kihagytunk egy lehetőséget! 😊
0
Joós IstvánSzeretett Mind! Mai "bátor" tett – annyira nem az, hanem rádöbbenés igazából, ami nem értem, hogy miért tartott ennyi ideig, hogy a kérdés típusú megosztásaitokra készített videókon én nem is kell igazából látszódjak... hanem elég, ha a kérdés és az ábra látszik – VALAMINT teljesen fölösleges cover képet csináljak, mert így a kérdés maga látszik (és így sokkal könnyebben és több videót tudok gyorsabban csinálni). 😃 Tehát. Tagoknak új videók mostantól (remélem) gyakrabban jönnek: Humania Klub (korábbi nevén Prémium) tagok látjátok őket. Ma kettőt tettem ki. 431 - Vajon hogyan tudja az ember ellenőrizni azt, hogy a helyes úton jár-e és közeledik a céljához, ha azt nem ismeri? 430 - Hogyan tudja a férfi leszűkíteni, fókuszálni az Ügyet / Munkát / Küldetést / Feladatot? (Illetve az Ego Mastery videótárba pedig a tavaszi székesfehérvári előadás felvétele került ki. Klub tagok ezt is látjátok.) - Így találod meg: A) – ha már Klub/Prémium tag vagy, akkor a nyitó oldalon a gyorsmenüben (amit le lehet nyitni és fel lehet zárni) látszik a Kérdezz-Felelek Videótár linkje B) – ha még nem vagy Klub tag és/vagy nem találod, akkor a "Feladatsorok" menüpontban az első oldalon az utolsó helyen van a Kérdezz-Felelek katalógus C) – közvetlen link, ha bemásolnád: https://humania.io/challenges/videotar-1 Örömmel, István
AZ ÜGY*ek feleségeKedves Pillangó Benedek! Hasonlót kérdeztem én is magamtól, Isteni ÉN meditációban, amikor nem éreztem jól magamat. A felsőbb énem álomban küldött üzenetet. Ezt üzente: "Minőségi munka, minőségi élet." Vicces, hogy éppen minőségis volt a munkám, de tudtam, hogy nem ezen a szinten kell értenem. Tehát, ha választ vársz Isteni ÉN-edtől, a felsőbbrendű énedtől, őrangyalodtól..., kérdezd meg tőle, hogy miért vállaltad, hogy testet ölts ebben az életedben, az Ő=TEN-magod képmására. Mi az az ÜGY, amiért a cselekvés szintjén általad teljesedik be?Aztán figyeld magad. Remélhetőleg a válasz is megérkezik, Benned. Amennyiben elakadsz, kérdezz bátran.
EszterIdőnként furcsákat dob az élet. Munkanélküliként, de leginkább mellőzöttként élni 2,5 évig, majd amikor már minden mindegy, akkor lett munkám. Akkor lettem vezető, amikor már nem is akartam az lenni. Ha elengeded az akarást, és megjártad a poklot is, akkor érkezik az ajándék. Semmi sem történik ok nélkül. Nekem ez a fordulat nem hatalmat, nem bizonyítást, hanem olyan új teret jelent, amiben jól szolgálhatok másokat, jól képviselhetek ügyeket, és én is kapok: a választás lehetőségét, az élményeket, a kalandokat.
Orsolya KádárGyerekkorom óta a néptánc az életem szerves része, hét évig voltam hivatásos táncos. A szakmámat egyre inkább megszerettem, de a mérgező környezet elkezdte megkárosítani a tánchoz való viszonyomat, ezért radikális környezetváltásra volt szükségem. Akkor úgy gondoltam, hogy el szeretnék távolodni a tánctól, hogy más területen is tapasztalatot szerezzek, ami a későbbiekben segíthet a karrierváltásban. Nem tudtam elképzelni, hogy az én szakmámmal el tudok-e határolódni teljes mértékben a korábbi környezettől de a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj segítségével sikerült. Kezdetben nem igazán találtam a helyem, majd egyre inkább azt éreztem, hogy azt a kezdeti lelkesedést tapasztalom a helyi gyermekekben, amivel én jártam gyerekként a próbákra. A gyerekek, illetve a megbízóim visszaigazolása is azt mutatta, hogy jó, amit csinálok, habár sok kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban, egyre inkább azt éreztem, hogy az élet mégis errefele terelt. Most vagyok a második programszakasz végén és ismét döntenem kell. Azt érzem, hogy Ezzel a szakmával körbe-körbe futok, az életszínvonalam nem tud fejlődni, közben meg azon stresszelek, hogy merre tudnék elindulni egy ilyen speciális háttérrel. Igaz, hogy van egy Földrajz-Turizmus Mesterfokú diplomám, de sosem dolgoztam a szakmában. Mindezek mellett egy nagyon kreatív, problémamegoldó, logikus gondolkodású, tanulékony, jó kommunikációs készséggel rendelkező embernek tartom magam, de úgy érzem, hogy ez egy átlagos önéletrajz alapú álláskeresés esetében nem biztos, hogy kellőképpen meg tudom mutatni. Egy rossz szokásom pedig ebben az esetben nem segít: nem vagyok az a nyomulós, önmagát magabiztosan reklámozó fajta...
- Andrea Nemedi
12 év után láttam be, hogy nem leszek bölcsészprofesszor, mert nem megy az írás. Az egyetemi karriert otthagyva software fejlesztő multihoz szegődtem műszaki szakszövegírónak, és cégen belül többször váltva megvalósítottam minden karrier vágyamat. Voltam scrum master és engineering manager, soft skill trainer és career coach. Most egy felsővezető üzleti asszisztense és kabinetfőnöke vagyok, és mellette visszamentem a bölcsész karra irodalomból doktorálni. Ha váltanál, de nem tudod merre, szívesen megosztom a tapasztalataimat.
Varga Simon Kristóf30 éves korom után, már kisgyerekes család fenntartójaként kellett először valójában teljesen állású munkahelyen, alkalmazottként itthon elhelyezkednem. Rettegtem ettől. Teljesen alkalmatlannak gondoltam/éreztem magamat erre. Mintákat kellett átírnom magamban, legnagyobb félelmeimmel kellett szembenéznem, ehhez többek között szükségem volt arra is, hogy bő fél évre teljesen megszakítsam a kapcsolatot az édesanyámmal, akinek addig különböző vállalkozásaiban dolgoztam. Rengeteg munkát, időt, energiát fektettem a zenébe, elvégeztem a Bartók Konzit klasszikus gitár szakon, az ELTE Zenei Tanszékét klasszikus zenekultúra szakon, mert tízéves koromtól részben belőlem fakadóan, részben menekülésként a zenélésben találtam meg magamat, egy utat, amiben kifejezhetem magam, megélhetem az érzéseimet, és kapcsolódhatok, adhatok magamnak és másoknak is. Nem voltam hajlandó, ezáltal képes sem a zenélést pénzre váltani, így kénytelen voltam váltani, hogy eltarthassam a családomat. Így talált meg egy ösztöndíjas iskola, ahol operatőrnek tanulhattam, majd az iskola befejezése után, négy hónap kínkeserves munkakeresés és kőkemény, munka világával való fájdalmas találkozások során át megtaláltam az első helyet, ahol ebben a szakmában, teljes állásban el tudtam helyezkedni. Ez egy kormányközeli propagandagyár volt, ahol majdnem egy évet lehúztam, és sok konfrontációval, alázattal, és gyomromban emészthetetlen dolgokkal, sikerült több lépésben eljutnom oda, hogy tavaly októberben még egy szállodában voltam reggeliztető felszolgáló, most pedig kb két és félszeres fizetéssel ahhoz képest, csinálhatok valami olyat, amiben örömömet lelem, kreativitás, szépérzék, játékosság, alkotás a mindennapjaim része újra sok idő után. Az, hogy anyagilag stabilizálódunk szépen lassan az elmúlt hosszúra nyúlt időszak után, elhozza azt a biztonságot, hogy a zenéléssel, ami mostanra családi szemszögből "hobbi" címke alatt kell, hogy fusson (pedig bennem mélyen ez hivatás, legalábbis ahhoz jelenleg legközelebb lévő dolog az életemben), mostmár könnyedén, örömmel, pénzt, időt jó szájízzel rászánva tudok foglalkozni. Emiatt gyümölcsözőbb az életem ezen a területen is sokkal, mint az elmúlt hosszú-hosszú években bármikor, mikor nem dolgoztam, pénzem sem volt, rengeteg időm és elvileg energiám lehetett volna a zenélésre, de semmi sem történt. Áldás. "Ember, küzdj, és bízva bízzál!":)
Toth IbolyaKóhómérnöki szakon fejeztem kitűnő eredményel. Büszke voltam magamra végre Ibi egy valamit végig csináltál életemben. Majd közben jött a háború. Diplomám elkaptam és a szekrénybe betettem. Múltak az évek és egyszer csak 3 év után lehetőségem lett Diplomám és megmaradt tudásom a szekrényből kivenni és szülőföldemen kamatoztatni. Nem sokáig tartott, mert úgy éreztem ez nem nekem való. Én egy olyan ember vagyok aki az emberi közelséget szereti nem pedig a tárgyakat, gépeket. Közben azért meg akartam mutatni magamnak ès a világnak tudok én nem csak hazában hanem a világban is helytàlni. Így Magyarországra kerülve Kóhómérnöki diplomám kamatoztattam. Munkát kaptam, mérnöki fizetést, lakást, autót. Hát mit mondjak madarat lehetett velem fogatni. Ez a jóléti élet nem sokáig tartott még tényleg és véglegesen az élet is meg mutatta nem csak a belső késztetés, hogy ez Ibi nem neked való. Nem hozzám tartozik. Ez nem én vagyok. Így hát döntöttem belevàgok és belsőmre hallgatva elindultam kalandos utamon. Egy újabb országba ahol már 3 .szor kezdtem életem a nulláról. Ekkor voltam 47 éves. Már senki és semmi nem tudott meg állítani, mert már tudtam hogy ez hozzám tartozik, ez vagyok én. Így lettem diplomás Ápoló. Német nyelven fejeztem be a 3 éves felső fokú szakiskolát kitűnő eredmény el. Én így érkeztem meg abba a tevékenységbe amivel másoknak adhatok és másokat szolgálok. Ez az én helyem. Hazaértem. Szívesen mesélek kalandos hazaérésemről.Írj bátran. Keres meg. Szeretettel Ibi