Péter
20 éves korom óta vállalkozóként dolgozok, leegyszerűsítve értékesítésítőként. Stagnáló, induló, innováló vállalkozásoknál külsősként dolgoztam és dolgozok most is, mint értékesítő, legalábbis így kezdtem. Cégek működését így kívülről látva, a partnereikkel személyesen konzultálva, egyedi rálátásom adódott. Átadva ezt a cég vezetésnek sokszor változások vették kezdetüket, melyek magába foglaltak rendszer szintű problémák feltárását, innovácíók bevezetését vagy az üzleti modell átstrukrúrálását. Ezek után munkakörm is bővült, piackutató, tréner, kutatás szervező, beszerzés, orvoslátogató..stb. Munkáim során alábbi szektorokban is dolgoztam: pénzügy, IT, egészségügy, vegyipar, agrárium, vízkezelés. A fentiekből adódóan, több fajta és méretű cég problémáinak feltárásában és megoldásában is részt vettem, így oktatásban nem tanulható értékes tapasztalatokat szereztem.
7Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács
A divatos elképzelésekkel szemben dolgozó éveim első nyolc évében 7 különböző munkahelyem volt és az első határozatlan időre szóló munkahelyemen bőven a minimálbér alatt kerestem.
5Anna Sándor
Jogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.
4Somogyi Bence
Még egész fiatalon, 13 évesen eldöntöttem, hogy mivel akarok folgalkozni. Hamar rájöttem, hogy az alkotás, a dolgok "megteremtése", nulláról felépítése az, amiben örömömet lelem. Így kezdtem informatikával fogalkozni. Máig szentül hiszem, hogy ha az ember megtalálja mi az, ami számára a legkielégítőbb, nyert ügye van. Onnantól "csak" idő kérdése és profi lesz benne. Az idejét bárki, bármilyen hülyeségbe szívesen befekteti, de megtalálni, hogy mit szeretsz csinálni, na az az igazi kihívás.
3Viktória Matúz
Az én életemben a MUNKA már egész kisgyermek koromban kiemelkedő szerepet játszott, viszont a pályaválasztás tudatos része kimaradt. Az én tradícionálisan paraszti alapokon nyugvó családomban, már kora kisgyermekkorban arra nevelik a gyereket, hogy az a dolga, hogy segítse szüleit, nagyszüleit a család eltartásban, a házimunkában. Így már 3-4 éves koromban van arról emlékem, hogy otthon, vagy a nyári szünidőben a nagymamámnál be kellett segíteni a háztartásba, az állattartásba. Leány létemre édesapám lakatosműhelyében voltam segéd, már 15 éves koromtól mentem nyári diákmunkákra. Címerezni, krumplit, hagymát paradicsomot szedni. Velem igen rakoncátlan gyerekkel, a szükségleteimmel nem igen foglalkozott senki, csak az volt a lényeg miben lehet a család szolgálatára. Nagyon különleges gyerek vagyok, széles érdeklődési körrel, de a tanulmányi deficiteim miatt nem volt nagy remény a sikeres tanulmányi előmenetelre. Igazából nem is volt téma. Saját magam és tanáraim segítségével kerestem, hogy mi akarok lenni. Sok minden lettem és végigpásztázva az életemet korán rájöttem, hogy valami irányítja az életem és nem enged szabad döntéseket hozni. A pályakezdésem színheje meg volt írva, vagy ahogy most én látom a valódi szakmai választásom és munkaterepem más erő, akarat választása volt. Ki lettem jelölve egy útra és bármely nehéz is volt derekasan helytálltam. Már főiskolás éveimből vannak olyan emlékeim, hogy bár a lakhelyemtől távol szerettem volna (föleg a szüleimtől távol) új életet kezdeni, de szikrányi lehetőség sem volt, mert vissza tolt ide az élet. Biztos vagyok benne, hogy a pályakezdés folyamata is egy valószerütlenül nem véletlen folyamatok összessége. Ott és akkor kell megkezdened a pályádat ahol azt kijelölte neked az élet. Én a sok szakmám közül a szociálpedagógiát tartom valódi választott szakmámnak, amiben hátrányos helyzetű gyerekek- családok életét kellett segítenem. Ezt tettem 20 évig egy olyan kistelepülésen, ahol olyan halmozottak a problémák, hogy 5 szakembert is kicsinálna én persze ezt vittem több szinten szinte egymagam, vagy jobb esetben másod magammal. Ahogy kijöttem a főiskoláról és megkezdtem a munkát tudtam, hogy nem véletlenül lettem szociálpedagógus és nem véletlenül Tiszapüspökiben kell dolgozni. Aki ezt a terepet kibírja az élet minden területén olyan léeckét kap, hogy bárhol megállja a helyét. Sok más út közül ide jukadtam ki. Mérhetetlen nélkülözés, alázat és önfeláldozás keretében a lehető legtöbbet kívántam kihozni magamból és a munkámból. Tudtam, hogy nagy dolgokra vagyok képes, a környezet hiába bántott érte. A jogszabályi elvárások, az emberek szükségletei nagy teherbírásra "kényszerítette+ úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy hiába. Értelmetle. Olyan embereket segítek akiknek pusztulnia kellene. Alkalmatlan vagyok a feladatra. Túl sokat dolgozom. Túl mélyre ások. Túl sokat akarok. Túl nagyok az elvárásaim. stb., stb. Igazából a munkám lett a társam és én rendelkezem vele. Saját magánéletem nem igazán volt, de tudom, hogy jól döntöttem így kellett lennie. Ahhoz, hogy ilyen széleskörben, magas szakmai minőségben és az emberi természet apró rezzenéseit is megtapasztalva tudjak most neked a helyzetednek megfelelően segíteni, így kellett lennie. Totál békében voltam és vagyok vele. Sőt büszke vagyok az életutamra. Sokszor látom befejezettnek, teljesnek, késznek és mégis jön valami új eddig ismeretlen sugallat ami nem enged eltávolodni a SEGÍTÓI énemtől. Hallom Isten szavában egy templomi imában, a gyermek kacagásban vagy idős sóhajában. Választhattam volna könnyebb utat? Nem tudom. Bár azt mondják, hogy mi szociális szakemberek azért választjuk ezt a szakmát, hogy önmagunkat gyógyítsuk. Ez tök igaz azzal az apró kitétellel, hogy én egész életemben kerestem a módszert arra, hogyan menthetem meg a szüleimet. Hááát többfélét is találtam és remélem, hogy ezekből valamennyit a te érdekedben is használhatok. Vagy legalábbis átadhatok belőle neked is, hogy megtanuld megfelelően segíteni Önmagad.
1