Kapni akartam. Először konkrét dolgokat. Aztán egy idő után már csak bármit. Valójában nem értettem magamat, mert szerelmes voltam a feleségembe. Hittem, hogy megbeszéljük, és hittem, hogy közös megoldást és együtt fejlődést lehet találni. Erre vártam, hittem és tettem is érte, és eközben a saját alapvető szükségleteim kielégítetlensége felőrölte mindenemet. Ez az őrlődés annyira felkorbácsolta az éhségemet és vágyaimat, hogy belereccsentem. Aztán megtörtem, többször is. Tehát kapni akartam. És igen, először csak beszélgetés, figyelem és megértés volt. Aztán kiderült az is, hogy van nő, akinek türelme van hozzám, érdekesnek és értékesnek talál engem és én értékesnek találom magamat, amikor vele vagyok. És igen töltekezni tudok. Segít, támogat, kísér, fejleszt. Ja és ez kölcsönös, mert én is őt. Aztán megjelent a szexualitás is. Megmutatkozott, hogy ebben is megtalálhatom mindezeket. Megélhettem azt, hogy értékes voltam mindazzal, amim már volt. És mindig van fejlődési lehetőségem. Ami a legjobb mindebben, hogy az eközben felfedezett értékeimet és értékességemet tovább vihetem más kapcsolatba is. Akár a házasságomba. Óriási tapasztalat. És a döbbenet része a dolognak. Csodás, hogy tisztába kerülhettem a saját értékeimmel, felemelő, hogy tudom mit adhatok másnak. És sokkolóan fájdalmas, hogy nem én döntök arról, hogy amit adhatok, ki fogadja, és ki nem.
Igazi önismereti hullámvasút! Szerelem, szenvedély, ösztönszerű, szabad megélések, a legragyogóbb hegycsúcsok; ugyanakkor a türelmetlen várakozás, az akarás, a nélkülözés, a felvállalatlanság, olykor a pokol legmélyebb bugyrainak megismerése egyben. Mégis az egyik legjelentősebb időszak, a nagybetűs NŐ-vé válás időszaka az életemben, tűéles tükrökkel. Több mint 3 éven át voltam szerető, saját élményem van az érzelmi hullámvasutazásról, és nem, nem lett belőle végül kapcsolat. Joggal merülhet fel benned tehát: három évet pazaroltam el az életemből siker nélkül. Az egyik nézőpontból tekintve igazad is van. Ugyanakkor ez a 3 év, a legintenzívebb átalakulás, a legmélyebb önismeret, a “gondolni sem mertem arra, hogy ez mind bennem van” élmények megélésének időszaka. ÖNMAGAM nyertem meg benne és az értést: a kapcsolat minőségében pontosan az tükröződött vissza, ahogyan éreztem magam. A jelenből visszatekintve hálás vagyok mindazért, amit ez az időszak és benne ez a kapcsolat hozzáadott ahhoz, aki ma vagyok.
Harminc év totális gátlásossága után bombaként robbant a szexualitásom. Sok szeretőm volt, és, igen, "bújtam a szekrénybe" (távoztam tempósan a hátsó kijáraton ruháim kapkodva) az idejekorán hazatérő férj elől... Érdekes és izgalmas volt, míg aztán egy idő után többé már nem. Szívesen segítek, ha megérteni, megengedni, vagy meghaladni szeretnéd a szeretői viszonyt...
Sokáig vallottam, hogy a hűtlenség bűn. Majd megtapasztaltam, hogy valójában csak egy tünet. A mintáim börtönéből kirobbantott szabadságharcomhoz épp egy alkalmi szeretőn keresztül kaptam az erőt. Az első házasságomból a csodaszarvasom agancsához magamat láncolva vágtattam át egy új, szabad világba. Végül az új kapcsolódás hamar bukott. Először át kellett magamon égetnem a dühömet, hogy később hálás tudjak lenni mindenért és legyen továbbhaladásom. Most már tudom, hogy egy harmadik fél csak akkor tud érkezni, ha tér nyílik számára, és mindig tanítani jön. Segíthetek abban, hogy ráláss, Neked vajon mit akar üzenni. Menj vagy maradj?!
Sokáig nem éreztem magam szeretőnek, hiába volt ez a valóság. Azt éreztem ez más, mondhattak bármit, nem értik, nem érthetik azt ami köztünk van, ez valami egészen más és mindent elsöprő. Az érzésben ugyan nem tévedtem, abban viszont, hogy ilyen csak velem történik, annál inkább. Idővel tudatosult, hogy nem jön, nem fog választani, de nem-et sem kapok. Kiléptem sokszor, mert azt gondoltam elmentem a falig, adtam végtelen figyelmet, szeretetet, megértést. Valójàban a falig jóval később jutottam el, amikor már meg tudtam engedni látni a valóságot, bármennyire is fájt. Idő volt, sok idő. Nem lett belőle felvállalt kapcsolat, mègis visszatekintve végtelen hálát érzek mindazért, amit ez az időszak és ez a kapcsolódás adott, olyan réteigeimhez segített hozzá, amihez nélküle valószínű sosem jutottam volna. Szivesen kisérlek ha hasonló helyzetben vagy, ha nem tudod elképzelni hogy ne Vele és akkoris ha a továbblépnél már, de még nem megy.
A válás után és az új Életem megélésének része volt az is ,hogy megélek mindent amiről azt gondoltam, hogy csodás lehet és vonzott belülmindig. Mert a könyvekben olvastam, filmekben láttam... Így voltam szerető és volt nekem szeretőm, volt több, hogy több is....egy ideig azt hittem ez a Csoda aztán hamar kiderült nem ez az utam. Nem tehetem ezt magammal és nem tehetem ezt Nőkkel...tökéletesen elvitt a kiégésbe a nihillbe. Szóval nekem nem jött be annak ellenére, hogy nagyon sokat segített akkor a lelki fejlődésemben. Utólag azt mondom, hogy ami bennünk van és feszít minket és toljuk de nem tudjuk elengedni abba menjünk bele és éljük meg, hogy el tudjuk engedni végre-végül.....hogy tovább tudjunk lépni....
Hogy mit vihet rá arra, hogy alapvető értékrendünknek, erkölcsi normáinknak, hitünknek ellenére szeretői viszonyba keveredjünk? Egyet biztosan tudok, nem más ellen, hanem valakiért tesszük: magunk miatt. A szeretői viszony nagyon sokrétű, sok aspektusa, sok közvetlen és közvetett hatása van az életünkre, személyiségünkre, egyszerre túl komplex és végtelenül egyszerű.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tapasztalatot tudok majd megosztani. Mindig is távol tartottam magam a nős/párkapcsolatban lévő férfiaktól. Viszont ahogy haladtam az úton, egyre őszintébb lettem magammal. Azt hiszem, elsősorban félelemből tettem így, illetve büszkeségből. Mivel mind a kettőt kezdtem levetkőzni a mentorommal való munka mentén, az élet hozott egy házas férfit. Nem voltam belé szerelmes, benne viszont gyorsan kialakultak érzések. Nekem akkoriban volt egy "adósságtörlesztésem": kipróbálni, hogy milyen pénzért szexelni. Ő találkozni akart, foglalt egy hotel szobát, előtte étterembe mentünk. A szobában is folytattuk a beszélgetést. És itt van vége a sztorinak. Hatalmas felismerés volt a számomra, hogy mekkora szüksége volt ennek a férfinak valakire, aki nem ítéli meg. Aki annak látja, aki ő ma (és nem 10 éve volt). Akivel tud nevetni. Aki kíváncsi a lényére. Eddig azt gondoltam, hogy egy olyan nő, aki egy házas férfival szobára megy, egy gerinctelen ribanc, aki semmibe veszi a saját testét és a férfi házasságát. Most már úgy gondolom, én voltam neki abban a pillanatban a lehető legnagyobb segítség. Pont rám volt szüksége. Azóta párterápiát kér a feleségétől és rendbe akarja hozni a kapcsolatukat. Én ennek szívből örülök. (Csattanó: a pénzt odaadta -nem is keveset-, viszont még az ösztönzésem, bátorításom ellenére is csak ölelkezni akart. Úgyhogy a vágyam nem teljesült, de így is nagyon jól éreztem magam.)
Sajnos beleestem ebbe a csapdába... Mindent elsöprő szerelem... Reménytelenség... A vége kudarc és kiábrándultság... Ráadásul becsaptam a társamat, hazudtam... nehéz megbocsájtani önmagamnak. Soha többé.
Volt hogy felháborított, mikor szeretői viszonyokról hallottam. Persze ahogy lenni szokott, az élet megtapasztaltatta velem, milyen is az. Voltam függetlenként nős férfi szeretője és házasként is belekrültem egy ilyen kapcsolatba. Végül engem csaltak meg. Egyik sem könnyű szerep, de teljesen életszerű. Ma már tudom, bárkivel előfordulhat bármelyik szereposztás. És valójában senki sem "bűnös". Mert az élet ilyen. Életszerű. És időszerű. Szívesen elmondom a tapasztalataimat, ha kiváncsi vagy rá.