
2009-ben egy ingatlanközvetítő cégnél dolgoztam . Egy értékesítési versenyben vettem részt , amibe az utolsó körben kerültem a döntőbe . A nyeremény egy 2 személyes all inclusive utazás volt , a verseny ideje alatt az úti célt sem tudva , nap, mint nap azzal keltem és feküdtem , hogy én fogok utazni ! Szentül hittem ! Többen voltak a cégnél notórius nyertesek , de engem leginkább az motivált h magamnak bebizonyítsam azt, hogy tudok a legjobb lenni ! Mindent megtettem érte ! Ma már tudom , hogy honnan eredt az állandó bizonyítási kényszer és az elismerés iránti szüntelen vágyakozás , ami hajtott és nagyon hasznos is tud lenni , ha nem lesz belőle a ló túloldala effekt. Visszatérve : a döntő hónapjában a verseny lezárta előtt 3 nappal holt versenyben voltunk egy kollégámmal és mögöttünk az egyik többszörös nyertes volt a felállás . Majd hirtelen a “semmiből” a mögöttünk sorakozó kollégának lett 3 eladása , ami azonnal eldöntötte az eredményt , és abban a pillanatban adtam fel a dolgot , annak tudatában , hogy mindent megtettem , gyakorlatilag nagyon jó hónapot és bevételt csináltam , miközben tudtam , hogy a nyertes nem tisztességesen , hanem “okosban” került ki győztesen a végén. A hivatalos céges eredményhirdetés reggelén az irodaház liftje előtt futottam össze a győztessel , akinek végtelenül kimerülten és az arcomra kiült szomorúsággal és csalódottsággal gratuláltak a győzelemhez . Mindez július elején történt , az utazás viszont csak szeptember elején volt . A vereség után , mit sem törődtem a dologgal , dolgoztam tovább , eltelt az egész nyár , majd szeptember elején a déli órában megcsörrent a telefonom , a területi vezető hívott , azzal , hogy max. 1 órám van eldönteni , hogy tudok-e másodmagammal holnap utazni a nyereményútra !? Teljes hitetlenséggel fogadtam a dolgot , elnevettem magam , biztos voltam benne , hogy a vicces kedvű kollégák unatkoznak és azt gondolták , hogy elütik az időt a beugratásommal . Ám a totális kételkedésemre az derült ki , hogy a nyertes egy családi helyzet miatt nem mert utazni , ezért az utolsó pillanatban a cégtulajdonosok azt mondták neki , hogy ajánlja fel az utat a régi kollégák közül annak akinek szeretné. A döntése Rám esett , mint utóbb kiderült , az elmondása szerint , azért , mert a gratulációnál látott arckifejezésemet , míg él nem felejti el és mert Én megérdemlem . A befektetett idő és munka mindig megtérül , talán nem abban az időben amikor várnánk , hanem később , de az Univerzum mindig kiegyenlíti a számlát. ☯️ A lentből mindig van fent és a szavak erejét örökre megtanította a történet , amire a holtversenyes kollégám világított rá az utazásból visszatérve : mindig azt mondtam , hogy utazni fogok , nem pedig azt , hogy nyerek !

Női felsővezetőként szívesen beszélgetnék olyan nőkkel, férfiakkal, akik értik és megélik a mindennapjaikban a munkából adódó felelősséget, elhivatottságot. Kezdetben többet kellett bizonyítanom a hozzá értésemről, mint egy férfinak, hasonló pozícióban. De mára elértem az elismerést, tiszteletet, az elvégzett munkáim alapján. Hiszem és tapasztalom, hogy az igazi sikert nem egyedül érjük el. Kellenek olyan emberek, akik bizalmat szavaznak nekünk, segítenek. Akik rávezetnek az erősségeinkre, a fejlődésre és változásra szükséges területeinkre. Szívesen megosztom a saját tapasztalataimat, melyekből talán segítséget is meríthetsz.
Pl; KisEmber sikere, a megvalósult ötlet. Amikor, már vagy négy hónapja dolgoztam az új munkahelyemen, az otthonteremtés falcsiszolása közben megjött a NAGY gondolat, egy komplex üzleti terv, ami anno, felforgatta a magyarisztáni reklámgrafikai piacot (is). Sok munkával, a jelentős részét meg is valósítottam már, amikor a programomat kiválasztották a cég amerikai központjában és a teljes EU régióból összesen 2 projektet kiemelve, két hétre kivittek az oda, majd onnan tovább az elnöki nyaraló-faluba, a Nagytavakhoz. Különgép; bőrülés lábtámasszal, Jet, behűtött italokkal; limuzin, sapkás sofőrrel; durva VIP hét; speciális nemzetközi kapcsolatépítési oktatással… Azóta (1999-2002) láthatóak a hatalmas kirakati “matricák”, a telibe grafikázott villamosok, buszok, taxik, mozdonyok, liftek, falak, padló, asztalok, vitorlások teste… stb. Szerettem ezt az időszakot. Roppant elfoglalt voltam, de hihetetlenül élveztem is. Sikeres voltam… Meg akartam teremteni a kényelmes családi fészket, kb nulláról. Sikerült! Most, 23 évvel később is sikeresnek tartom magam. Minden munkahelyemen villantottam maradandó szakmai nyomot és az adott cég piaci részesedését durván megemeltem. A titok most is csak annyi, hogy megtalálom a motiválható partnereket és minden erőmmel az ő sikerükön dolgozom. Valójában flowban. Ez hozza meg számomra az üzleti sikert. Akit érdekel, szívesen mesélek róla, segítek (talán új) utat mutatni a B2B kereskedelemben.

Örömmel tapasztalom, hogy a HIT bármire megoldást nyújt! Mindent megold és minden elképzelés, álom megtapasztalássá válik. BÁRMI! Fontos megvizsgálni, hogy vannak -e múltból hozott önbizalmat rontó programjaink. Amennyiben nincs, akkor csak HIT kell és pozitív elgondolások, megálmodás és minden elindul felénk. 🤗 Érzelmeink jó iránytűk tudnak lenni, s mutatják, hogy cél felé haladunk, vagy letértünk az utunkról. Így sikerül az álmaimat beteljesíteni. 🙏

Több mint 20 év vállalkozói tapasztoalta. Önerőből építettem sok mindent, de már közösségi dolgokon dolgozom hogy pénzügyileg is fenntartható rendszerként működhessenek.

Sziasztok, leginkább üzleti témában tudok értékes tapasztalatot megosztani. Karriertervezés, karrier-stratégia, előléptetés, fizetésemelés, üzletileg megéri-e belevágni valamibe, váltsak-ne váltsak helyzeteket látok át gyorsan és hatékonyan. Egy 2500 fős vállalatot vezetek ma, 20 éve árufeltöltő voltam. Számos képzésen vagyok túl, a saját tapasztalatomat tartom mégis a legértékesebbnek. Meglehetősen elfoglalt vagyok. Azért hoztam létre a profilomat, mert így engedett csak csatlakozni a rendszer a május közepén induló 42 napos kihíváshoz. Alkalmanként tudok támogatást adni, kizárólag Pro bono alapon.

2005-Ben tértem meg. Fogadtam Jézust a szívembe. Erősen magával ragadott a hit. Mint az első szerelem. Környezetem gyerekkoromtól lehúzott. A hit irreális bátorságot adott. Az ige szerint mindenkinek van valamire elhívása. Én ezt úgy elhittem, hogy addigi fizikai munkásként gondoltam egy nagyot és 2007 Ben mikor az építőipari vállakozások nagyrészt csődt jelentettek ekkor nyitottam egy pici építőanyag kereskedést. A könyvelő akit akkor választottam meg is jegyezte:”Most akarsz vállalkozni? Most mindenki tönkre megy.” Én annál bátrabb lettem. Akkor harminc éves voltam. Idén április 11.-én lessz tízen nyolc éves a cég. Az akkori óriás ok (konkurencia) már valóban nem működik. A 2010 és évek elején el bíztam magam, nem foglalkoztam annyit a vállalkozással és az eredmény: rám nyitottak. Nem veszélyeztet de veszítettünk az ügyfelekből. Folytatás: Házasság , hűtlenség, szetetői viszony , hitbéli bukás tapasztalati kategóriában várható.

"Üzleti siker"? Talán... Nem találtam megfelelőbb kategóriát. Vidéki környezetből költöztem másik ország fővárosába egyedül és valósítottam meg nagyjából mindent, amit el tudtam képzelni, aztán újabb és újabb szinteket, melyekről nem is gondoltam, hogy lehetséges. Valami hajtott, éltem a lehetőségekkel és a munkát is beletettem. - Tanulhattam bármit, amire vágytam. Ha egyből nem, akkor megtaláltam idővel a módját. Mai napig tanulok, munka mellett, folyamatosan képzem magam. - Dolgozhattam és dolgoztam is sokat, olyan helyeken, melyeket én választottam, és nem dolgoztam, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van pár hónap szünetre. Megvalósítottam/megvalósítom, ami az igényem, pl részmunkaidő, rugalmas munkaidő vagy éppen home offce. Nem azt tanultam otthon, hogy ezeket megteheti az ember, de én megteremtettem magamnak. - Elutaztam a világ sok pontjára, bárhova, amit a fejembe vettem és ez egy ideig fontos is volt, mert a családomban senki nem tette ezt, de én mindig vágytam az utazásokra. Megvalósítottam. A múlt idő csak azért, mert egy ponton rájöttem, hogy felírhatok akárhány további helyet a bakancslistámra, de már nem ez boldogít. Nem úgy, mint korábban. Utazom most is időnként, ha vágyom rá, de már máshogy. - Sosem vágytam igazából nagyon nagy dolgokra anyagi téren, sokkal inkább arra, hogy minden anyagi sikeremet együtt kamatoztassam valakivel közösen, legyen szó lakás, autó és egyéb klasszikus vágyak megvalósításáról. Az élet úgy hozta, hogy mégis megteremtettem mindent ezek közül, többször is, egyedül, nőként. Mindenkinek mást jelent az üzleti, anyagi vagy bármilyen formája a sikernek. Nekem a fentiek kimerítik a siker fogalmát oly módon, hogy a tapasztalatom az, ahogy ezeket elértem, bármi mást is el tudok. Legyen szó vállalkozásról, passzív jövedelemről, karrierváltásról és még sorolhatnám. Bőven látok távlatokat és mindent, amit csinálok, lehetne magasabb szintre emelni. Tudom, hogy rajtam múlik, és nem kérdés, hogy lehetséges.

Agilis Coachként, szervezetfejlesztő tanácsadó → Ezekben a minőségekben több céget és szervezetet láttam már belülről. Értem mitől működnek vagy miért nem egyes szervezetek. Hogyan lehet egy szervezeti kultúrát megváltoztatni. Mivel lehet embereket motiválni, vezetőket irányba állítani. Mitől leszel hiteles vezető, és hogyan lesznek működőképes folyamatok a cégedben. Szívesen megtanítalak ezekre.

Fiatalon lettem az informatikai/internetes cégemmel sikeres, 1998/99 magasságában, közvetlenül az internet lufi pukkanása előtt – és nagyon a fejembe szállt. Tudom milyen a Napba repülni, ismerem, amikor olvadnak már a szárnyak, és a becsapódás hideg keménysége, sőt az ezt követő lassú süllyedés, majd az új életet közvetlenül megelőz fuldoklás is megvan. Ha érdekel...