Tapasztalatok

Szitás Anita

Miután kitéptem magam a mintáim fogságából, elkezdtem felfedezni azt, ami korábban tiltott volt. Szembe mentem mindennel, ami a belém nevelt női képhez tartozott. A „jókislányságom” után voltam felelőtlen, radikálisan önző, sőt néha őrült. Én kezdtem el irányítani, felelősséget vállalni, tenni, akarni. Karrier és férfiak terén is. Mertem felismerni, hogy mire vágyok igazán, és mentem is a vágyaimmal. Tettem olyat, amit korábban helytelennek gondoltam. Megéltem a korlátok nélküli szabadságot. Hogy az lehet, amit csak akarok. Aztán egyszer csak már nem akartam tovább szabad lenni. Belecsömörlöttem a vágyaim hajkurászásába, de ehhez az kellett, hogy mindent megtegyek, ami csak eszembe jutott. Ha forr még benned a vágy, de nem mered/tudod/akarod megengedni, vagy épp eleged van már belőle, akkor tudok támasz lenni a tovább lépésben.

Kőhegyi Móni

Megingathatatlanul hiszek egy végtelenül egyszerű minőségben, és megingathatatlanul hiszek egy sokszor rögös útban, mely oda vezet. Az állapotba, ahol az, aki valójában vagyok a helyén van. Boldogságnak nevezem. Negyven múltam, amikor hangosan kezdett kiabálni a szívem. Olyan hangosan, hogy nem lehetett többé nem meghallani. Mennem kellett, szinte egy időben az élet minden területén. Bizonyosság nélkül, érthetetlen, megmagyarázatlan döbbenetet és fájdalmat okozva másnak, az ismeretlenbe. Segítőként dolgozva is egyedül vágtam neki, és sokszor éreztem, hogy baromi nehéz. Hogy mindent, de mindent beletettem, amit tudtam, mégis zárva voltak a kapuk. Hogy elbuktam nőként, elbuktam emberként. Hogy talán hamis a hang, és oltárian nagyot tévedtem. De az élet tapasztalatok által bizonyította, hogy a belső iránytű mégsem hazudik, és hihetek abban a mindenki számára elérhető tiszta minőségben, és az ahhoz vezető útban, melyen számomra mérföldkő ez az állomás. A saját utam legrögösebb szakaszain évekig egyedül bukdácsoltam, de a megoldom egyedül végül nem működött. Ma azt látom, hogy megoldani feladatom és felelősségem. Támaszkodni pedig – előbb vagy utóbb, így vagy úgy – elengedhetetlen. Én itt kaptam olyan támaszt, melyet el tudtam fogadni. Itt vagyok, mert számomra egyértelmű, hogy itt is adom ezt tovább. Mert itt a lényeg az emberi kapcsolódáson van. Azon a láthatatlan fonálon, mely a „tudom milyen”; “jártam ott”; “valamelyik oldalon állva már megtapasztaltam” érzésével köt össze minket.

Sheila Boateng

Beton lady... Elegem volt az erőmből. A megközelíthetetlenségemből. A (társas vagy nettó) magányomból. Azt akartam, hogy vége legyen ennek, mert úgy éreztem, megfulladok magam alatt, miközben én vagyok a hatalmas oxigén palack. Süllyedtem a tenger mélyére. Úgyhogy úgy döntöttem, ebből nekem elég volt és inkább hölgy leszek. Majd én ezt intézem. Tetszelegtem, illegettem magam és beálltam egy férfi mögé. A férfi ment. De nem előre, hanem körbe körbe maga körül. Szégyelltem magam, amiért ennyi energiát beletettem. Hogy nem vettem észre előbb. Hogy bele tudott húzni ebbe az egészbe. És én mégsem tudtam szabadulni, amíg bele nem haltam. Ultra tűzokádás és szétesés pulled pork módon volt jellemző azután, hogy megláttam, hogy nem oda megyünk, ahová én képzeltem. Ez kellett ahhoz, hogy meglássam, hogy ez nem csak a pasi miatt van. Hogy még velem sem lehetne oda menni, ahová szeretnék. Hatalmas szakadék, hagyjon békén mindenki. A földön fekve vonzóbb az alázat. Muszáj volt meglátnom, hogy hiába megyek el egy Joós Istvános találkozóra és játszom el a hölgyet, attól még ugyanott fog rekedni az életem, mint addig. Fájdalmas és undorító volt erre a résre ránézni. Arra, hogy hol vagyok és hol szeretnék lenni. Közben a karrier omlott le rólam. De ha nem az vagyok, akkor kicsoda? Hol van a koordináta rendszer? Mihez képest vagyok ki? Vagy kihez? Akkor kell egy lelkesítő pasi. Let's go. De itt már szerencsére egyre őszintébb voltam magammal. Még most is bullshitelek napi szinten. De azt majd valószínűleg holnap fogom látni. Szóval elkezdtem próbálgatni a férfiakon való zenélést. Ez újból lekötött. Motivált. Élveztem. Rászoktam. Megengedtem magamnak, amit azelőtt nem. Hardcore dolgokat. Amiket addig nagyon nehéz volt magamnak bevallani. Már ezt is unom. Érzem, hogy közeleg a vége. És mégsincs vége. Már alig van energiám. Néha úgy érzem, hogy lóg a fejem és a karom, de mennem kell. Vissza nincs. Előre nem látok. Már annyi felé mentem, elfáradt a lábam. És meg is érte, mert végül minden tapasztalat magamhoz vezetett, akár a szüleimmel való kapcsolat rendezése, akár egy hármasra való meghívás. (Mármint nem a szüleimmel... ) De fogynak az opciók. Úgyhogy annyit tudok tenni, hogy cammogok a maradék energiámból azok felé. Közben hallgatom, ki kér tőlem segítséget. És annak hálás vagyok. Ez a segítés dolog tart most kicsit életben. Hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudok nem tenni. Még ha rogyott lábbal is. Nem tudom, mi lesz jövő héten, de azt tudom, hogy intézve vagyok felülről. Egyre ügyesebben dőlök. Még azért gyakorlom. De azt viszont érzem, hogy helyre van szükség az életemben. És tiszta lapokra.

Cziráki Orsolya Boglárka

Nagyon sokáig elnyomtam a vágyaimat, ráadásul olyan szinten, hogy egy idő után már nem is nagyon tudtam kapcsolódni hozzájuk, fogalmam sem volt mire vágyok igazán. Az első igazán intenzív élményem az volt, ahogyan a bennem tomboló szexuális energiát próbáltam minden erőmmel elnyomni, mert rettegtem tőle, hogy mi lesz ha szabadjára engedem és irányíthatatlanná válik. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mitől is félek ennyire, csak azt éreztem, hogy hatalmas energia és biztos voltam benne, hogy irányíthatatlan és hiába jött bárki , aki próbálta felébreszteni bennem, messzire elmenekültem és inkább plátói kapcsolatokba menekültem a gimis és még az egyetemi évek alatt is. Az egyetemen ismerkedtem meg az első férjemmel és ő volt az, aki mellett végre meg tudtam élni a maga teljességében ezt az energiát, legalábbis akkor azt hittem, amíg a válás után nem találkoztam valakivel, aki egy teljesen más minőségben és mélységben szabadította fel bennem a szexualitást és az érzékiséget. Olyan volt , mintha benne lenne a fejemben , pontosan tudta és érezte, hogy mire van szükségem és ő is olyan felszabadultan és zabolátlanul tudta megélni a saját vágyait, hogy az engem is felszabadított minden korlát alól. Végtelenül hálás vagyok neki ezért, mert ez valójában nem csak a szexualitásról szólt, hanem a teremtő erőm és az alkotói energiám felszabadulásáról is és itt tapasztalhattam meg azt is, hogy a valódi szexualitásnak mekkora gyógyító ereje van mind a két fél számára. Itt volt lehetőségem felfedezni azt is, hogy az igazi szexualitás nem csak két test találkozása és örömködése, hanem két lélek mélységes és megmagyarázhatatlan egybeforrása is , úgyhogy ez a kapcsolat éppen ezért, még a megszűnése után is nagyon sokáig rezgett bennem és volt egy láthatatlan szál közöttünk, amíg nem sikerült végleg elvágni. A teremtőerőm felszabadulásával elkezdtek sorra a felszínre törni a jól elrejtett vágyaim is és elkezdtek megjelenni a lehetőségek is , nekem pedig meg kellett küzdenem önmagammal és szembesítenem magamat azzal, hogy nem elég megkívánni és beteremteni a lehetőségét valaminek, ugyanolyan fontos élni tudni a lehetőséggel és befogadni a jót. Elkezdtem tudatosan szembenézni a szenvedés programommal és rálépni az öröm útjára , de ez nagyon nehezen ment, mert nagyon mélyen belém vésődött az a minta, hogy nekem minden apró örömért iszonyatosan meg kell dolgozni illetve, hogy minden jó után szükségszerűen jönnie kell valami rossznak is. Meg persze, hogy semmi sem jár ingyen és mindenért áldozatokat kell hozni. És én sorra hoztam az áldozatokat, mindig lemondtam arról, amire a legjobban vágytam, hogy történhessen valami jó is velem. Az önértékelésemet és az önszeretet kellett a helyére tegyem elsősorban magamban ahhoz, hogy el tudjam hinni végre, hogy jár nekem a jobb és a több és hogy be tudjam fogadni a bőséget az életembe. Mert minden ott volt körülöttem, csak nem tudtam befogadni, mert nem fért össze az énképemmel akkor még. Aztán ahogy ez a 4 elemmel folytatott önismereti munkám hatására évről évre tisztult és megváltozott úgy teljesültek sorra a vágyaim, azok is amikről tudtam és elérhetőnek éreztem és jónéhány olyan is, amiről álmodni se mertem és fogalmam sem volt, hogy ez lehetséges a számomra : teljesen maguktól megszerveződtek körém az első női csoportok és elindulhattam a Szolgálatom útján, rátaláltam arra a férfira, akinek én pont úgy voltam jó, ahogy voltam, nem kellett harcolnom a szeretetéért és el tudott köteleződni mellettem mindenféle bizonytalankodás nélkül (4 hónap után megkérte a kezem, pedig 16 évvel fiatalabb nálam) , és 7 éve jóban-rosszban együtt vagyunk , eljutottam Sri Lankára és Balira egy 3 hónapos önkénteskedős, hátizsákos túra során, ráadásul nem egyedül , ahogy terveztem, hanem a leendő férjemmel, Balin pedig, számomra teljesen váratlanul megkérte a kezem és már nála volt a gyűrű is, végigmotoroztam Olaszországot, a 47. szülinapomon Hatszepszut temploma felett hőlégballonoztam a szerelmemmel Egyiptomban, lakókocsival végigjártuk Görögországot hármasban a fiammal és az ókori történelmet úgy taníthattam meg neki, hogy végigjártuk a leghíresebb ókori helyszíneket Knósszosztól, Mükénén, Spártán át egészen Athénig, eljutottam Jordániába és készítettem egy fotót , amit a Sony World Photography kiválasztott és 2024-ben én képviselhettem Magyarországot a kiállításon. Úgy érzem már minden vágyam teljesült , mindenem megvan, amire igazán és mélyen vágytam, de nyitott vagyok , mert eddig minden évben tudott az élet meglepetést okozni 😊 és amióta tudom, hogy az egyetlen dolog, amit tennem kell, hogy kijöjjek az elmémből, elengedjem a kontroll iránti vágyamat és csak engedjem, hogy történjenek velem a dolgok , azóta történnek is , kisebb-nagyobb csodák, mert átadtam az irányítást az isteni Akaratnak és volt egy pont az életemben, amikor azt mondtam „legyen meg a te akaratod” ,mindenféle vallásos felhang nélkül , egyszerűen megszületett bennem az alázat. És így gyógyult meg bennem a Víz elem.

Bertalan Balogh

Miután felrúgtam mindent amiben hittem és olyan keményen küzdöttem, elkezdtem magamat választani. Önzőn és másokra tenkintet nélkül. Minden elérhetővé vált és csak rajtam múlt, hogy választom e. Szabadnak éreztem magam, a szó minden értelmében. Addigi vélt és valós kötelezettségeimet levetkőzve egy teljesen új világ nyílt ki ahol a felelősség, a teher, a problémák csupán választhazó opciók voltak a gondtalanság, a könnyedség és a lehetőségekkel szemben. Mindenhol a könnyebbet, az egyszerűbbet, a számomra nagyobb örömöket adót választottam. Úgy éreztem ez a boldogság. Hát végre itt van, mindig is itt volt, csak nem léptem ki az ajtón, hogy megtapasztalhassam. De ez alkalommal itt vagyok és kérem, akarom az egész világot. Majd lassan, ahogyan a malom őröl kezdett repedezni és töredezni ez a felhőtlen "boldogságom". Az örömök sokaságat tapasztalatlan kezeim, hajlamosak voltak bokdogságként kezelni. Mint amikor a csavarhúzó nyelével próbalom beütni a szöget. Akár működhet is, de nem erre való. Lassan elkezdett kifáradni az életem, mintha ebben is kimerülnék, mintha ez sem működne. Nem értettem, hogy lehet, hogy ebben is elfaradok, hiszen az ellenkezőjét csinálom mint eddig. Magamat választom és mégis elfaradok benne. A határaim újra elmosódtak és elkezdtem visszahúzódni. Nagyon lassan, de annál egyértelműbben. Ami eddig örömet okozott, már nem töltött fel többé és ezért nem is választottam már. Míg vegül teljesen elfogyott a motivációm barmit is csinálni. Ennek a vége egy magányos, szinte hibernált állapot lett, amiben nem maradt semmilyen mas út csak befelé. A "kilátástalan" szóval tudnám leírni az állapotot, mely szamomra inkább egy folyamat, melyben teljesen befelé fokuszultam, ahol lassan fogyott el a kifelé-latás.

Morgós Bence

Kink, BDSM, Fetish, Szexualitás → Tagja vagyok a magyar szubkultúrának, járok ilyen témájú rendezvényekre, partikra, workshopokra. Van tapasztalatom a shibari világában, a különböző segédeszközök és játékszerek használatában. Érdekel a vágyak megélése, mint önismereti út úgy általában. Számomra nagyon érdekes mennyi minden kiderült magamról csak abból, hogy miket gondoltam, hogy tetszeni fognak és mik azok az élmények amik tényleg működtek. Gyakran olyan dolgok, amikről nem is tudtam, hogy van rájuk vágyam, csak véletlenül fedeztem fel. Voltam már DDBG kapcsolatban, szadista, domináns, switch, kísérletező is. Ismerkedtem a gender világával. Vettem részt többesekben. Tanultam sokat ezekről a dolgokról, a nemi identitásról, vágyakról, lehetőségekről. Valószínűleg kevés olyan dolgot tudnál felsorolni, amit vagy ne próbáltam volna, vagy nem próbálnám ki legalább egyszer, ha adódik rá lehetőségem. Szeretek ezekben a témákban másokat támogatni, besegíteni őket ebbe a szubkultúrába, mentorálni, akár gyakorlati szinten is. (A Pixin és a Fetlifeon is megtalálható és aktív vagyok.)

Kollár Erika

A mintáim válságát számomra egy párkapcsolat vége hozta el. Egy olyan új élethelyzetben találtam magam, amiben azt éreztem, hogy na most aztán bármit és mindent is megtehetek, amit csak szeretnék! Évekig, sőt, talán egész életemben elnyomtam a vágyaimat annak érdekében, hogy legyen egy kiszámítható, nyugodt és biztonságos életem. De miután borult ez a biztonságérzetem, már nem volt semmi, ami visszatartson. Élveztem a szabadságot, a felelőtlenséget és annak tudata, hogy itt és most bármi megtörténhet, folyamatosan izgalomban tartott. Végre megengedhettem magamnak, hogy gátlástalan legyek és hogy ne érdekeljen az, ki mit gondol rólam, hisz végre boldog voltam és csak ez számított. Ismerkedtem, buliztam, csábítottam és vonzottam. Ha igazságtalanságot éreztem, kiálltam magamért és másokért, hittem a szabadság és az egyenjogúság eszméjében. Felmondtam a munkahelyemen, ahol nem éreztem magam megbecsülve és teljesen új területeken, szerepekben próbáltam ki magam. Megteremtettem magam számára az anyagi stabilitást és folyamatosan új kihívások elé állítottam magam. Életem eddigi legizgalmasabb, legboldogabb időszakaként tekintek erre a néhány évre, ami alatt sikerült egyre közelebb kerülnöm önmagamhoz. Kifelé éltem és közben mégis mindvégig befelé tartottam. Hiszem, hogy a vágyaim megélése nélkül nem juthattam volna el idáig, ahol most tartok.

Juhász Szilvia Szaka

Valamikor, még a 20-as éveim hajnalán álmodtam egy csodaszép levendulást, elképzeltem, ahogy sétálok benne, érzem illatát, simogatom bársonyos virágait. Ezt minden nap elképzeltem, míg az álmot valóra váltottam. Igaz eltelt azóta csaknem 20 év, de ma már minden reggel csodálhatom és tapinthatom. Vágyadat megélheted, elcsépeltnek tűnik, de tenni is kell érte, kezd ott, hogy elképzeled... minden áldott napon.

Szűcs Sándor

Annyira tiszteltem a nőket, hogy szégyelltem, ha megkívántam valakit. A neveltetésemből kifolyólag hosszú éveken keresztül elfojtottam a szexuális vágyaimat, viszont volt egy pont, ahol minden felrobbant. Minden korábbi szabályomat felrúgva belevetettem magam a vágyaim tengerébe. Csókolóztam beszélgetés nélkül egy szórakozóhely kellős közepén egy gyönyörű amerikai nővel, szexeltem egy másik fantasztikus magyar nővel 10 perc találkozás után nyilvánosan egy padon, elmentem egy swingerklubba, ahol egy csoportos szex kellős közepén találtam magam. Tapasztaltam csodákat és sültem fel hatalmasakat. Volt, hogy órákig bírtam ezekben a kalandokban, volt hogy hamar elsültem. Egyes tapasztalások élvezetesek voltak, mások pedig szörnyen visszataszítóak. Kaptam és adtam. Jót és rosszat is. Majd volt egy pont, ahol kisültek a vágyaim és elfogytam. Azt éreztem túltoltam és minden ami addig vonzott elvesztette a jelentőségét. Ezt egy hosszabb, több hónapos szünet követte, ahol egyetlen egy nővel sem kapcsolódtam szexuálisan, mert elfogytak a vágyaim azt éreztem rendet kell tennem.

Daniel Uhle

Tánc. Társas-tánc. Páros tánc. Férfi-női tánc. A diszkós, két méterről "integetünk egymásnak" jellegű ugrabugra elég hamar kiábrándított. Így 20'-as éveim elején beiratkoztam egy klasszikus, tíz-tánc társastánc tanfolyamra. Az első órák elég kihívásokkal teliek voltak, mert a kijelölt táncpartnerem lecserélt egy saját, hozott férfira... De ez nem szegte kedvem, beiratkoztam egy másik tánciskolába és lelkesen tanultam a táncokat. Később folytattam a Salsával, majd később elkezdtem Kizombát is tanulni. (A Néptánc és az Argentin Tangó még hátra van.) A Salsát nagyon szeretem, mint vidám, mediterrán, "ugri-bugri" táncot, de a szívem csücske a Kizomba. Abból is klasszikus, nem pedig az urban változat. Itt lehetőségünk van mélyen, igazán mélyen is kapcsolódni. Lélektől-lélekig. Egy másik dimenzióban egyesülni, sokszor becsukott szemmel, mint férfi és nő és mint lélek és lélek... Aztán véget ér a tánc, mi visszatérünk ebbe a dimenzióba és megköszönjük egymásnak a táncot. Persze lehet több is belőle. De nincsenek elvárások - csak biztonságos kereket. És az örömforrás! Igazából mindenkinek felírnám receptre, terápiás célzattal a társastáncot. Mert rögtön megérezzük, hol tartunk, férfiként, nőként ebben a zavarodott világban. Mert rögtön érezzük a másik személyiségét, azt, hogy éppen holt tart önmagával. Mert akár ismerkedésként, randiként is ideális lehetőség, hiszen érezzük egymás illatát, el tudjuk dönteni, jól esik-e a másik érintése. Ja és a tánc tartalmaz nyomokban szexet is: mert a férfi-női energiák áramlanak és cserélődnek. Nekem már volt sikeres randim társastáncos bulira szervezve és volt több ismerkedésem is, amelynek az első lépése egy táncra felkérés volt. Bármilyen eseményen... Egy jól sikerült tánc lemodellez egy harmonikus párkapcsolatot is: valakinek vezetnie kell - és ezt a hölgyek általában az uraktól várják. :) A vezetés azonban nem egy uralmi játszma. Sokkal inkább egy felelősség, egy küldetés! A nő a kezembe helyezte a sorsát, bizalmat adott. A bizalom pedig bizalmat szül. Férfiként csak irányt mutatok, esetleg egy kis lendületet adok, de a lépéseket a nő teszi meg. Férfiként biztonságos keretet adok, amelyben a nő kivirágozhat, megmutathatja a szépségét a világnak, vagy családi keretbe átvíve a képet, gyerekeket hozhat a világra. Nagyon fontos azonban az ellentartás, amit talán párkapcsolati dinamikaként fordíthatnék. Mert ha nincs a nőnek ellentartása, akkor nem tudok mit kezdeni, nem tudok kapcsolódni vele. Akkor tényleg csak, mint egy bútordarabot, áttehetem egyik pontról a másikba. De ha a nőnek van ellentartása, akkor tudok neki irányt, lendületet adni és érdemben kapcsolódni. Csodálatos ajándék a tánc!