Az egyik legmegdöbbentőbb észlelésem az, mennyire nem képesek az emberek tanulni, tanítványságot vállalni annak érdekében, hogy az életben előre haladjanak. Jómagam aki nálam kicsit is jobban működött egy területen kérés vagy felhívás nélkül tanítómmá, mentorommá tettem az illetőt. Ez a jelenség a vallási közösségekben különösen is nagyon szemet szúr és jellemző. Pedig valaki tapasztalatai éveket, évtizedeket sprórolhatnak a mi számunkra és a kívánt eredményhez vihetnek, ha követjük őket az általuk megtapasztalt szenvedések szükségszerű átélése nélkül. Nekem is volt mentorom, akitől keményen megkaptam az őszinte visszajelzést időnként, vagy simán csak tolerálnom kellett, hogy feleség és anya és én a sokadik vagyok a sorban. Döbbenten állok a jelenség előtt, hogy most, hogy én vagyok soron, hogy visszaadhassak abból, amit kaptam, emberek mennyire kevés konfliktus vagy nehézség után feladják és inkább a saját jelenlegi egójukat választják a fejlődés helyett. Nem értem, hogy hiányozhat az alázat ennyire olyan emberekből, akik állítólag ezt is a zászlóikra tűzik - legalábbis papíron. Ahogy a kedvenc amerikai pásztorom szokta mondani, mielőtt Isten a következő szintre visz, előbb szembesít minket vele és megsértődhetünk vagy jegyzetelhetünk, a választás rajtunk múlik.
"De mama, én nem érzem, hogy már meg vagyok váltva, hogy engem megmentettek." "Akkor szégyelld magad. Jézus meghalt érted, te meg ilyeneket mondasz." "De akkor miért vagyok mégis bűnös? Miért kell gyónnom, ha már meg vagyok váltva a halála által?" "Mert az ember eredendően bűnös." Már csak gondolatban, félve a pofontól: "Akkor nem lehet, hogy Jézus esetleg rosszul halt meg értünk? Ennek csak én érzem a visszásságát az egész templomban? Ha mama is meg van mentve és már minden ok, várja a mennyország, ha minden héten eljön a templomba, akkor miért ver engem? stb stb stb" Végül abban maradtam magammal, hogy a vallás buta embereknek való, vagy nagyon boldogoknak, vagy nagyon bűnteleneknek. Mindenesetre nem éreztem odaillőnek magamat. Úgyhogy .. I fucked off. És milyen jól tettem. Kellett a tékozlás, a krisnások és co, a minden, (ÉS ISTVÁN!!) hogy ugyanide jussak: én tudom magamat megmenteni általa. És meg is mentem. That's power. Nincs több tehetetlenség érzés. Hanem felelősség, és azzal törvényszerűleg irányítás. Ha akarok, az úton járok. Ha nem akarok, nem. És ennek megfelelően változnak a megéléseim és tanulásaim belőle. Kell. Mindegyik. Köszi István! (István által készített reggeli merengések nevű sorozat egyik videójára írt kommentemet osztottam itt meg. Nagyon ajánlom, menő elmélkedések every single day.)
Spirituális élet és spirituális felfogás ! 18 éve használom a meditációt az elmém, testem kiürítésére a negatív energiáktól… Több utat kipróbáltam, több vallásról tanultam. De arra jutottam hogy a legtisztább a Hinduizmus. Azt amit magamévá tudok belőle tenni gyakorlom, amit nem ( pl: vegetáriánus étkezés ) azt nem erőltetetem. Egyszerűen csak el fogadtam magam annak aki vagyok. És próbálok segíteni embereknek ugyanebben.