Àgnes Koletàr

Eddig kereskedelemben ès vendèglàtásban dolgoztam többnyire. Azonban az èvek ès a rengeteg vàltozàs màr nem teszi lehetővè, hogy ugyanazt csinàljam mint eddig. Egyrèszt kinőttem a szerepet, nem hiteles màr nekem, ìgy èn sem tudok az lenni màsok szàmàra, legalàbb is ugyanott, ugyanabban már nem megy. Mèg nem èrzem azt teljes egèszében, hogy mi lesz az utam a tovàbbiakban.

Eddigi életemben mindig időszakaim voltak. Règòta mozgom ugyanabban a közegben, ragaszkodtam nagyon a règi kis megszokott vilàgomhoz, ùgy mint emberek, helyek, pedig tudom, hogy màr règ nem tùl jò ez sem. Ebben a közegben àltalàban ha szèt is hullanak a dolgok, vissza tudom magamat rendezni valahogy, biztonsàgot ad. Ugyanakkor pontosan ez a közeg rejti a mèllysègeket is. Ha magamba rendet tudok rakni, akkor idővel a környezetemben is rend alakul. Jelenleg ùgy èrzem, hogy vàltozàsra van szüksègem, akàr a munka, akàr a magànélet területèn, mert ìgy csak mindig ugyanazt csinàlom, de szenvedek tőle. Egyèbkènt nem vagyok màniàkus rendrakò vagy tisztasàg màniàs ami a háztartàst illeti, képtelen vagyok rendszerezni, ès a kerti munkàkkal is mindig elmaradok. Sosincs rendben minden. Ès amùgy nem is szeretem a patika rendet, mert feszèlyez. Nem szeretek szigorù szabàlyok mentèn haladni, de azt sem szeretem ha valaki tùlzottan arra sarkal, hogy lazuljak be ès csinàljak valami hülyesèget.

Kisgyermek koromtòl kezdve tudtam, hogy a politika a felnőttek vilàga, gyermekkènt nem igazán foglalkoztam vele. Kb. 17 èvesen érintett előszőr, akkor ugyanis màr jobban bele kezdtek vonni, vagyis kezdtem èrteni ami a felnőtt identitàs felè valò törekedèsemet is jelentette. Nem szerettem benne sosem elmélyülni, sőt szerettem kimaradni belőle, mert olykor agressziòt váltott ki akkoriban is az emberekből. Tudomást vettem a lètezèsèről, a kikerülhetetlensègéről, de nem volt az asztalom, mindamellett, hogy azért nagyjábòl ismertem a vilàgban törtènt esemènyeket, vagy a magyar törtènèseket. Ekkor javarészt csak a tv-ből informàlòdtunk. Időközben megjelentek a social media különböző felületei, ahol egy idő utàn egyre több politikai töltetű cikk, reagàlàs volt. Mivel általàban mindig dolgoztam valahol, ez észrevètlen egyre inkàbb bekùszott a hètköznapokba is, volt hogy politikai esetleges hovatartozàs miatt kaptam egyre több negatìv megìtèlést. Egyre kevesebbszer mertem a social media felületeken megnyilvànulni, mert màr màsnap ennek fejèben "elszàmoltattak" bàrmi is volt az. Apai oldalon erős magyarsàgot örököltem, az anyai oldalon nyugatit, nèmetajkùt. Ennek alapjaival tudtam mindig is mozogni az èletben. Meglàtàsom szerint a nyugat mindig az ùj, modernizált èletvitelt, a fejlődèst szorgalmazta, a magyar pedig egy lassabban folyò, àm tiszta és biztonsàgos èletvitelt szimbolizàlt, abszolùt deformitàsokkal egy fordìtott vilàgban, ahol sosem baj ha nem vagy tökèletes, sőt kötelessèged hogy ne legyèl az. Az utòbbi 10-15 èvben ùgy èreztem, hogy a nyugati szemlèlet egy nem tùl egèszsèges szint fele indul. Engem mindig feszèlyezett ha nem tudtam lèpèst tartani az aktuàlissal, ezèrt ez a gyermekvàllaláskor felerősödött bennem, ami rakètagyorsasàggal indított be. Emiatt kezdünk sokan èbredezni, különösen az a korosztàly, akik mèg a social media előtti idökben nevelkedtek ès azòta gyermeket is vàllaltak. Bár általàban nagy bennem az elfogadàs màsok fele, a gyermekvàllalàs ès a "szobaszelfik vilàga" ràkényszerített, ràèbresztett arra, hogy valahogy ez nem az èn vilàgom... Azt hiszem jelenleg a politika is tükrözi ezt a világi egyenlőtlensèget. A nyugatihoz mindig csak valahogy pròbàltam idomulni, a magyarban pedig bìzni.

Nekem gyakorlatilag a mùltam a jelenem is, és bizonyos mèrtèkig a jövőm is, mivel ott èlek, ahol felnőttem. Azokkal az emberekkel találkozom nap mint nap, akikkel évekkel ezelőtt is, ők mindig emlèkeztetnek arra, hogy ki vagyok. Ez nèha borzalmas érzès, és van olyan is amikor örömteli. Az elmùlt èvekben egyre többszőr èreztem azt, hogy szeretnèk màshovà költözni, vagy màs embereket megismerni, màst csinàlni mint eddig.

Eddigi tapasztalataim alapjàn ritkàn van az, hogy munka ès magànélet nagyjàbòl egyensùlyban tud lenni egymàs mellett. Persze vannak ilyen időszakok is.

Bizonyos mértékig hasznos lehet ès gyògyìtò hatàsa van. Bizonyos mèrték felett szerintem sok. Viszont segít visszaszerezni az elvesztett hitet.

Szerintem van egy jò hangulata, de van amikor tùl sok. Az utòbbi időben sajnos az utòbbi jellemzőbb lett szerintem.

Èletemben egyszer voltam egyèni vàllalkozò. 22 èvesen és csalàdostul. Nem csináltam jòl, sok adòsàgom lett. Később apránkènt megfizettem, de volt egy láthatatlan àra is sajnos. Utòlag sokmindent megbàntam, sokmindent màskèpp csináltam volna, bàr utòlag azt is làtom, hogy akkor ès ott sehogy màsként nem tudtam.

Az elmùlt években ahogy a social media jobban elterjedt, egyre többszőr instant kapjuk azt a rengeteg képet, ami azt sugallja, hogy élj! Ès te eközben ülsz, a kis szürke èletedben és nyomkodod a telefont. Màr reggel azzal kelsz. Tele van minden idèzettel, motivàciòval, pszihològiàval, tanàcsokkal. Nem győzzük kapkodni a fejünket, mennyi mindent nem èltünk meg, mennyi szerepet nem töltöttünk be... Mennyire nem élünk...Pedig de jò lenne ezt is, azt is... Amikor ebből egyszer besokalltam, akkor leültem festeni. Pròbáltam megtalàlni, hogy ki is voltam azelőtt, mielőtt a vilàg pròbàlta elhitetni velem, mennyi minden nem vagyok. Èlvezettel festettem, alkottam. Énekelni is szeretek, de ezek mind itthoni hobbyk. Sokmindenhez kell anyagi tőke, ami valahogy nekem sosem volt...Sőt gyakran a mìnuszbòl pròbàltam nullàra jutni, onnan egy kicsit volt csak "fènyűzőbb" a helyzet... Ìgy nehezen jutottam el màs helyekre, ritkàn valòsìtottam meg nagy vàgyakat. Olyan nagyok nem is voltak. Azèrt hiszek abban hogy mindig màs célok megvalòsìtàsa egyben a vàgyak megèlèse. Abban is hiszek, hogy a jövő kulcsa az egyszerűsìtèsben lesz.

Nincs tapasztalatom benne, de lelki szinten nàlam is előfordult hogy megjelent az igèny bennem egy màsik kapcsolatra, viszont nem mentem, maradtam. Kèsőbb ott maradt a mi lett volna ha èrzès... Az alap pàrkapcsolatban maradàs viszont nem vàltozott, sőt egyre termèszetesebbè vált hogy sziklaszilárdan itt vagyok. Volt ez fordìtva is, azaz engem is le akartak cserélni màr. Nem kellemes, amikor szembesülsz vele, hogy le akarnak cserèlni, hiszen az egy hatalmas nem vagyok elèg, nem vagyok elèg jò èrzèst szinkronizàl. Szerintem sok meg nem hallott segèlykèrès ès sok együtt nem èrtès utàn jön el egy pàrkapcsolatban, hogy megjelenhet az igèny egy harmadik szemèlyre. Àltalàban a mòkuskerekezès, az elcsùszò vagy megszűnő kommunikàciò ès a tùl sok baràti kapcsolòdàs vagy èpp a magàny, ès az egyèni cèlok megvalòsìtàsa elèg sok esetben eredmènyez tàvolsàgot két ember között. Először szerintem mindig egy lelki igény jelenik meg, inkàbb a vàltozàsra. Kèrdès, hogy ha valami ennyire nem működik, akkor èrdemes-e kettős èletet èlni, vagy jobb inkàbb ùj fejezetet nyitni...Előbb utòbb ìgy is- ùgy is az a vège. Ìgy vagy ùgy. Ezèrt sem hiszek abban, hogy erre szüksèg van, nem is tudnék egyszerre két fèrfit megèrinteni, nem menne, ezt elvárom a màsik fèltől is, higièniai okokbòl is ès egyébként is. Van akiknek ez könnyebben megy vagy működik, nem ìtèlem meg emiatt, de nekem nem menne.

4 èvvel ezelőtt mentàlisan, testileg ès lelkileg is kimerültem. A kisfiam még csak 2 volt, készültünk a bölcsődèbe, èn pedig vissza a règi munkahelyemre, mert erre fele nincsen sok màs lehetősèg, kezdő tőkém pedig nem volt ahoz, hogy sajàt utat jàrjak. Ez a munka egyèbkènt sem èppen a könnyű fizikai ès szellemi munka kategòriàba tartozik. A fèrjem 3 műszakban dolgozott. Halmozottan kialvatlan ès fàradt voltam, de anyagi problèmàink is voltak, mivel hitelből vettünk egy hàzat ès a számlàk és a törlesztők mellett nem maradt sok pènzünk. Minden nap egymagam voltam, èvek òta sehol sem jàrtam a bolton kìvül, de oda se sokat mentem, mert be kellett osztani azt a pénzt, ami volt. Nagyon beszélgetni se tudtam, ha igen, akkor is àltalàban csak a problèmàkat hallgattam, vagy segìtség miatt kerestek, miközben a sajàt problèmàim csak tornyosultak. Nem igazàn maradtak kapcsolataim, hiszen zömmel az itthon maradàsom előtt is dolgoztam, ìgy csak munka kapcsolataim voltak, egy-egy baràti kapcsolat volt, de azok is igazàbòl elkoptak, vagy a gyerekvàllalàs miatt, vagy mert nagyon règi kapcsolatok voltak és ellaposodtak. Egy ponton összeomlottam. Nem sok mindenre emlèkszem. Egy napig feküdtem, se kèp se hang. Talàn egy hèt is eltelt, ùjra tanultam beszèlni, mert nem tudtam. Egy ideig enni se bírtam. Rettenetesen sok időbe telt mìg összeszedtem magamamat. Ès azòta is ùton...Tudom, hogy màskèpp kell csinàlnom ezutàn, mert csak a szerencsèn mùlt, és rengeteg akaraton, hogy vissza tudtam jönni akkor abbòl az àllapotbòl.

6 èvvel ezelőtt amikor a kisfiam megfogant, mèg egyáltalán nem tudtam, hogy milyen anya leszek, egyàltalàn kèpes leszek-e jòl csinàlni. Ekkor mèg nem tudtam, hogy ezt nem csinálni kell, hanem èrezni. Nagyon összetett szerepnek tartom ès rà kellett jönnöm hogy az egyetlen kulcsa a megengedés. Persze azèrt az èsszerű fegyelmezés sem árt. Utòlag visszatekintve ezekre az èvekre, sajnos van amit nem tudunk kikerülni, a sok betegsèg, a beilleszkedès, a dolgok megtanulàsa. Ùgy érzem mostanra kezdem èlvezni ezt a szerepet. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ès nem lesznek nehèzsègeink, de mostanra kezdünk összekovàcsolòdni igazàn. A legboldogabb, ès legcsodàlatosabb pillanat volt, amikor először a kezembe tartottam.

Jelenleg a pàrkapcsolatom igazi krìzissè vált, sajnos mindkét oldalròl teljesen kiüresedett. 14 éve vagyunk együtt, ès 10 éve vagyunk hàzasok. Egy gyermekünk született. Mèg nem indìtottunk hivatalosan vàlàst, de a közeljövőben ez nagyon valòszìnű, hogy el fog indulni.

Zömmel kereskedelemben ès vendèglàtàsban vàllaltam munkàt. Eredetileg is kereskedelmi szakmàt tanultam, eleinte nagyon szerettem ha pörgös volt a munka ès azt is hogy rengeteg embert ismertem meg, akik között születtek baràtsàgok is. Amikor èppen nem volt könnyű az èlet, valaki mindig hatalmas erőt gurìtott néha csak a jelenlètèvel, a mosolyàval. Ès olykor én is. Általàban mindig igyekeztem minden emberben meglátni a jòt. Az elmùlt években sajnos több csalòdàs èrt, ìgy egyre jobban bezàrkòztam, az online tèr elterjedèsèvel pedig èvről évre èreztem magamat szüksègtelennek. Ezzel párhuzamosan kezdett èrdekelni a marketing ès vàlt èrdekessè az alkotàs, az egyszerűsèg átadàsa èrdekelt leginkàbb, mert azt èreztem, hogy minden tùl sokkà, tùl bonyolùttà és elèrhetetlennè kezdett vàlni. Hogy csùszott a kommunikàciò, hogy semmi sem volt többé az ami előtte működőképes volt.

Viszonylag kèsőn vàllaltam gyermeket, aminek több oka volt. Èletemben egyszer voltam szerelmes, ès sokàig nem akartam tudomàsul venni azt az elutasìtàs utàn, hogy nem voltam elég fontos. Rettenetesen sokàig szìneztem a törtènetet, időközben sajnos anyagi problèmáim is akadtak, folyamatosan hullàmzò volt az èletem ezen a területen is, a környezetem csak azt látta hogy vidàman küszködöm. Volt ebben egy szomorù vidàmsàg. A sìrva vìgad a magyar érzèse... Az egèszsègi àllapotom sajnos nem volt sosem toppon ès a párkapcsolatom sem volt sajnos az a kapcsolat, ahol èrzelmi biztonsàgot éltem meg. Mindezekkel dacolva 33 èvesen anya lettem, mert nagyon szerettem volna az lenni. Ès a mai napig èletem legszebb ès legjobb döntésènek èrzem. A terhessèg utàn, ami majd 40 kg sùlytöbblettel zàrult egy autoimmun vàlasz miatt, nagyon sokat küzdöttem az egészsègügyi kihívàsokkal. Időközben fejlesztèsre jàrtunk, ami akkor nagyon kellett. Szerencsère segìtett ès idejèben beindult az a fejlődès, ami elmaradt volna egyèbkènt.

Elkötelezettsèg. Szàmomra ez a szò maga a görcs, benne is van magàban a szòban az, hogy kötèl. Nem igazàn szeretem ezt a szòhasznàlatot. Azonban vannak időszakok az èletben, amikor igen is kell hogy elkötelezett legyèl valaki vagy valami mellett. Mert az az èlethelyzet èppen azt kìvànja.

Általàban nàlam a munkahelyeken másfèl-két év utàn mindig elkezdődött egyfajta unalom, lelkesedés alàbbhagyàsa időszak. Ezzel egyenesen arànyosan pontosan ezt is jelezte vissza a környezetem, sokszor nyomasztò szintre lèpett ez a kölcsönössèg. Àltalàban sokàig kerestem a pozitìv impulzusokat, amik kilendìtenek abbòl, hogy nem is olyan rossz amiben vagyok èppen, ès mindig valahogyan pròbàltam motivàlni magam. Mivel gyerekkènt àltalàban szerettem csendesen ellenni, ezt a felnőttè vàlàs éveiben is pròbàltam hasznosìtani a festéssel. Ezzel pròbàltam egyensùlyozni a hétköznapok fàrasztò èrzèseit. A kiègès azonban hasznos is lehet egy ember szàmàra, ugyanis meggyőződèsem hogy ma màr ha valami annyira le tud hùzni, hogy görcsösen elkezdd hajkuràszni, hogy mivel tudod egyensùlyba rakni magadat, akkor nem jò helyen vagy ès nem azt csinàlod ami leköti a figyelmedet esetleg nem a megfelelő emberekkel vetted magad körül. Abban hiszek ugyanis hogy a könnyedsèg a valòdi teremtő erő.

Egèsz èletemben hittem abban, hogy màsokkal együtt működni, màsokat segìteni, másokat gyarapìtani valòdi èrtèk lehet. Bizonyos èrtelemben ma is ezt az elvet vallom, de az évek ès a tapasztalatom sajnos sokszor màst mutatott, anyakènt pedig egyre nehezebb volt ehez az elvàràshoz idomulni.

Teljes mèrtèkben hiszem, hogy van egy felsőbb erő ami segìt ha elakadsz. Olykor nagyon nagyot koppint. Ez az a pont ahol nincs kec-mec, màsik irànyt kell venni.