Almási MelindaÚj vagyok még ezen az oldalon, tegnap regisztráltam, így azt sem tudom, hogy mit teszek...csak írom amit gondolok :-) Elolvastam az írásod Zoli és felkiáltottam: "Végre az én gondolataimat egy férfi mondja ki!". Ugyanis hasonló gondolatok kavarognak bennem már jóideje, de a környezetemben ezt többnyire a hölgyek értik csak... Én is úgy tapasztalom, hogy a mi korosztályunkban (45-55 év) nagyon sokan vannak, köztük én is, önmagunkon "dolgozó", értelmi és érzelmi intelligenciával bíró emberek, akik keressük az utunkat, keressük a társukat, keressük az értéket. Várjuk hogy lássanak minket, hogy értő figyelemmel hallgassanak bennünket, hogy minőségi időt tudjunk eltölteni valakivel aki előtt nincs színház és nincsenek maszkok, aki előtt meg merem mutatni azt, aki valójában vagyok... Sokan vagyunk akik ilyen kapcsolódásra vágyunk, de nem találkozunk. Talán elmegyünk egymás mellett az utcán, vagy egy erdei séta közben egymásra mosolygunk és továbbmegyünk vagy saját magunkat beszéljük le különböző indokkal (messze van, nincs időm...stb).... aztán amikor éppen nem a hétköznapok mókuskerekét tapossuk, hanem otthon vagyunk egyedül...akkor nagyon tud fájni ez a csend... Én 12 éve járom az utam egyedül. Volt, hogy szegődött mellém valaki, de általában tanítani jött egy kis időre és továbbállt. Többször indultam a hegy aljáról remélve, hogy elérem a csúcsot, de sokszor visszacsúsztam. Hála az Égnek nem vagyok az a "feladós" típus, ráadásul azóta hobbim lett a hegymászás is, úgyhogy már látom a csúcskereszt sziluettjét :-) Viszont azt is látom, ahogy Te is írtad, hogy sokan nem mernek vagy akarnak "elindulni a hegyen". Pedig egymást támogatva fel tudnánk jutni a csúcsra, ahol gyönyörű a panoráma. :-) Sokan nézünk egyfelé, csak nem látjuk egymást...
2
Bak CsillaÁrny-tükör Feszültséged arra tanít, hogy feloldjam magamban a feszültséget. Elutasításod rámutat arra, hogyan utasítom el önmagam. Félelmed által meglátom a saját félelmeimet. Falaid arra késztetnek, hogy elkezdjem lebontani a saját falaimat. Mindazzal, ami viszolygást kelt bennem megmutatod az elfojtásaimat. Mindazzal, amit elítélek benned, rávezetsz az éretlenségeimre. Mindazzal, amire haragszom benned, láttatod mindazt, amit nem szeretek, nem fogadok el önmagamban. Áldott minden sötét, ami általad belőlem felszínre bukkanhat, fénnyé alakulhat. ✨ (Részlet az Emlékszem a bennem lévő Szentségre című könyvemből, amely most még egy napig rendelhető.) Botos Orsolya
Hermina CsömörAhogy fejlesztem a nőiességem, úgy veszem észre, hogy mennyi nagyszerű férfi van a világban...😊 Megdöbbentő az eddigi vakságom.
2
Farkas SzilviaNapok óta próbálok regisztrálni társkeresőre, mert a családom és a barátaim biztatnak, hogy manapság ez a módja az ismerkedésnek. Valahogy mégsem megy. Csak bolyongok az oldalon, elkezdem kitölteni a kérdéseket, aztán vagy kidob a rendszer vagy magam lépek ki. Nem érzem magaménak a helyzetet.
1
Ivánkovits NoémiTárskeresővel én magam is próbálkoztam pár évvel ezelőtt, és azt kell mondjam, elég vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Nekem is eléggé komfortzónán kívüli dolog volt ez az egész. Utólag persze valahogy sorsszerűnek tűnik minden, de a mai fejemmel nem biztos, hogy újra belevágnék. Vagy ha bele is vágnék, egy csomó mindent másként csinálnék. Amúgy nem bántam meg, hogy regisztráltam, csak szerintem én akkor nem álltam készen egy kapcsolatra. Semmilyen tekintetben. Amit még hozzáfűznék, az az, hogy ha belevágsz, tedd önszántadból, és ne a hozzátartozóid biztatására. Ha mégis úgy döntesz, hogy megpróbálod, a legjobb, ha egy jópofa kalandnak fogod fel, és nem veszed túl komolyan. Legalábbis az elején. Aztán meg ki tudja mi jöhet ki belőle. Egy esélyt megér(het). Én drukkolok! 😊
Julianna MácsaiTapasztalatom a társkeresés világában...sokáig voltam bizakodó, hittem abban, hogy valahol él az a bizonyos Férfi, akit nekem szántak. Tavaly, 2025-ben, sajnos sok negatív élmény ért a találkozások kapcsán. Az utolsó, aki ráadásul spirituális beállítottságú férfi volt, olyan szinten elbizonytalanított a hitemben, hogy fél éve feladtam a társkeresést. Most, az Újév elején, szembejött velem a Humania és kíváncsi természetem lévén, úgy döntöttem, ezennel itt próbálkozom mégegyszer. Kalandra fel!
Alexandra KertiNyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos.
0
