Tapasztalatok

Szántó Kitti

Egy kapcsolatban fontos a folyamatos, nyílt kommunikáció. El merem, tudom mondani a legtitkosabb vágyaimat, céljaimat, kívánságaimat a másiknak? Ha igen, akkor én már változtam és az én változásom jó eséllyel benne is változást indít.

Viktória Matúz

A kapcsolataink legmagasabb szintje a párkapcsolat, amire leginkább minden más kapcsolatunk hatással van. A jelenlegi párkapcsolatunk, vagy annak hiánya az előző párkapcsolatok mezején gyökeredzik. Nem létezünk se vele sem nélküle addig, amíg önmagunkra nem találunk. A párkapcsolati helyzetünk: - saját személyiség állapotunk fokmérője. - saját magunk iránt érzett szeretetünk előszobája. - családi mintáink lenyomata - nemi szerepeink rendezőelve - az élettel való kapcsolatunk mutatója - az élet átadásának, reprodukcióhoz való hozzáállásunk aktuális mintaképe. Tükör, bástya, béke és harc küzdőtere egyaránt. Harc önmagunkért, a szabadságunk kiteljesedéséért, a szeretet átadási képességeink kiélesítéséért. Úgy tapasztalom, hogy jelen világunk egyik legkiemelkedőbb feladata, az emberi létünk leg vágyottabb és leg félőbb tapasztalati hálója. Célom, hogy megmutassam neked, nektek, hogy kapcsolódni társként nem oly nehéz akkor, ha nem félsz ÖNMAGADTÓL. Ha felismered saját viselkedésed mögött meghúzódó személyiség elakadásaidat, menekülési stratégiáidat, rajtad kívül működő szerep csapdáidat. A környezeti elvárások és a saját igényeid, szükségleteid, tanulási folyamatai mögött álló önszolgálatba ágyazott szerelmi minőség az életünk egyik leggyönyörűbb küldetése. Gyere velem, megmutatlak önmagadnak.

Sándor Attila

Kerestem és veszettül kutattam, hogy van-e bármi is, ami mentheti a házasságot, kapcsolatot. Akkor találtam rá a kovászos kenyérre. A feleségem, a kovid kezdetén kitanulta a kovász készítését. Elkészítette élete első kovászát és azóta minden áldott napon, kovászos kenyér kerül az asztalra. Az Ő kovászos kenyere! Miért fontos a kovászos kenyér? A legtöbb pap, kovásztalan kenyérrel áldoztat, borba mártás nélkül. Jézust a kovásztalan kenyér, a pászka ünnepén feszítették meg. Jézus az élet kovásza! Ahol az asztalt, napi szinten kovászos kenyérrel szentelik fel, ott még asztal is oltárrá válik! Megyek inkább és iszom egy korty vörösbort ;-) De előtte még leírom, hogy kb. két hónapja járunk szombatonként egy kezdő társastánc tanfolyamra. Az a jó benne, hogy a feleségem nem azért jön és szeret oda járni, mert azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy neki azt illene gondolnia, hogy ott a helye, mert én azt gondolom. Hanem olyankor látom, hogy kivirul és nem azért van ott , mert azt gondolja, hogy....stb. Ugye, hogy ez már legalább két hihetetlenül fontos kapocs-dolog? Ez a kenyér és tánc, az összetételét tekintve parentifikáció mentes. Na most a bor...

Krisztina dr. Teubel

Párkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy gyenge ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről és szükségességéről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.

Beatrix Buda

Néha a csodaszarvas egy Férfi.. Csoda és szarvas.. (mint a Testről és Lélekről-ben), kábé annyira.. Csoda.. a nő is .. a férfi is.. A legnehezebb kihívás a HIT.. hogy nem volt meg magamban, benne kellett, benne tudtam, először az életemben annyira hinni, azáltal hogy megtaláltam.. hogy Ő az... aki mellett, akivel az a NŐ vagyok, az lehetnék, akinek, amilyennek nekem lenni jó... ez a benne való HIT, adott annyi erőt, ami elég volt végre ahhoz, hogy ki tudjak lépni 20 év társas magányából.. aztán a Csoda tükörként csillantva meg mélyen bújó sebeket ... tanított meg hol kínkeserves, hol boldogságos könnyek fátylán át a HIT-re magamban... hogy most aztán meg tudjam tanítani neki is a HIT-et magában, mert hisz neki sincs.. aztán majd egyszer végre bennünk is.. Nekem már van Hitem. Hála neki. És ez jó... nagyon jó. Végre.

Berni

Édesanyám nyolcvanéves. Sokat küzdöttünk egymással ötven év alatt. Voltak időszakok, amikor nem beszéltünk. Nőként taszítottuk egymást. A párválasztással kezdődött minden bonyodalom. Anyaként kerültem valamelyest közelebb hozzá. Édesapám tavaly nyáron hajszál híján meghalt. Ekkor jöttek el a mély női beszélgetések édesanyámmal. Megértettem a félelmeit, a motivációit, amik mentén próbált engem nevelni. Ő lett a legjobb beszélgetőpartnerem! Mindenre tud megoldást. Látom, amikor ő sem cselekszik önzetlenül, de megtartom magamnak a véleményemet. 🤗 Én én vagyok, ő pedig ő.

Molnár Anita

6 éve vagyunk együtt a férjemmel, 3 éve vagyunk házasok és van egy kisfiunk. Felépítettük közösen az otthonunkat, keresztülmentünk jó pár munkahelyi/karrier válságon, szegélyezték az utunkat betegségek, néha rosszakarók is, de itt vagyunk. Noha nem több tíz év tapasztalatával a hátam mögött állítom, de annál komolyabban, hogy bizony nem volt mindig könnyű - most sem éppen az - és ha nem dolgoznánk ennyire tudatosan a kapcsolatunkon napról napra, évről évre, erőfeszítést nem sajnálva, akkor bizony lehet, hogy egyes válságokat nem élt volna túl a házasságunk. Mostanra viszont látom, milyen keményen tudunk tenni azért, hogy a nehéz időkben is működjön, így nem kérdés számomra, hogy együtt megyünk tovább az úton. Ha neked is vannak nehézségek a házasságodban/párkapcsolatodban és megpróbálnál javítani rajta, keress bátran.

Nataly

nem szeretnék ismételgetni, de mivel eléggé speciális a helyzet nálam, de sok a tapasztalatom, hátha én is hozzájárulhatok, hogy másnak segíthet. rájöttem mennyire fontos tényező a párkeresésben is az idő. Én lassan kerekezek 69 éves vagyok, tehát sokat megélhettem. 20 évesen mentem férjhez, szerelemből, és idővel valahogy minden gellert kapott, mert gyermekeim apja rossz anyai szeretetlenséget élt át, ezért nem tudod igazán szeretni, kimutatni, ami egy nőnek azért hiányzik nem is kicsit, persze ez történhet fordítva is. Sokat próbáltam akkor segíteni neki, mert felismertem milyen nehéz lehetett szeretetlenségben élni, én meg megkaptam szüleimtől. Sajnos nem sikerült, de nagyon sok mindent megpróbáltam. sokan ismerik ezt a rossz tapasztalatot, hogy anyós beleszól, irányítani akar még akkor is ha már a gyereke felnőtt. Hát engem nem tudod, de nem adta fel, és én sem. Ez volt a gyökere annak, hogy hiába a sok gondolkodás, családalapítás, otthon teremtés, mégis mindig visszajutottunk oda, hogy nem vagyunk együtt boldogok. Nagyon nehéz volt. Ezért elváltam. volt férjem, nem akart elválni, de én szeretetlenségben nem tudok élni. Pedig az érdeklődési körünk más volt, és én mindig is engedtem, hogy az ő hobbyja és érdeklődési köre ne sérüljön, hiszen szabad lélek. De én is az vagyok. Sok házasság azért is megy tönkre mert nem beszélik meg a közös dolgaikat, ezért jön a pótcselekvés. Ami nem egészséges. Sőt sértő. Bár hiszem, hogy nem egy papír dönti el két ember együttes boldogságát. Sokat tanultam ebből is, és később 20 évig együtt éltem egy rendes elfogadó emberrel, aki soha nem szégyelt, kinyitotta nekem a teret, lehetett rá számítani. Bárhová elvitt, és büszke volt rám. Nagy szíve volt. Legközelebb elmesélem ezt is. Mert az élet mindig valamit elébünk hoz, és azt kell megoldani. Most egyenlőre ennyit. Minden Jót Nektek, jó fejlődést, és legyetek Bátrak. Itt lehetünk.

K

Az "Én" üzenetek fontossága; Érzések, kérések kifejezése vádaskodás nélkül. Nekem mi lenne jó, mit szeretnék, a "te" üzenetek kerülése. Mindig az őszinteség és az érzéseim felvállalasával tudtam igazán kapcsolódni, és megértést találni, ez nagyon nehéz, mert el vagyok távolodva magamtól, mert sokszor hagytam,hogy érvénytelenítsék amit érzek, hogy azt higgyem, "rosszul" érzem, amit érzek, vagy megmagyarázták, és ezért ezt tanultam meg, hogy meg kell mindent is magyarázni. Hogy hogyan lehet szívvel élni, még tanulom. A hála sokat segít, azon keresztül tudok kapcsolódni a többi érzéshez.

Varga Anna

Ez egy nagy dilemmája a lelkemnek. Szentül hittem, hogy mint a régiek (nagyszüleink) igen is meglehet és meg is kell javítani azt, amihez (amibe) hűséget fogadtunk. Testemmel- lelkemmek akartam. Ez volt a baj. Függtem tőle. Egy olyan traumatikus kötésben voltam, ami egy torz képet mutatott. Annyira ragaszkodtam az idealizált képeimhez (csalàd), hogy nem láttam meg a fától az erdőt. István egyik gondolata pont ide vág, "még nem szenvedtem eléggé". Mert hogy ugye az egy nagy igazsàg, hogy aki már nagyon szenved az lesz képes vàltozàsra/vàltoztatàsra adni a fejét. Takargattam a sebeket, foltozgattam, vezekeltem, bizonygattam. Közben pedig elfelejtettem, milyen az ha megdicsérnek és viszont megdicsérhetek. Nem tudtam alkalmazni a szeretet alapvető eszközeit. Nem érintettem, nem csodàltam, nem voltam támasz, nem tudtam megnyugodni. Folyamatosan azt éreztem, nem vagyok elég jó. Nem tudtam olyan jó lenni, hogy ne bántson. Ez a dinamika igaz volt az alkoholista szüleimnél is. Nem voltam elég jó gyermek, hogy miattam "letegyék" az alkoholt. Hirtelen ugyan abban a fekáliában úszkáltam, csak épp nem a szüleim mellett, hanem a (volt) férjem mellett. Ismerős az a kép amikor egy katona keresztül halad egy teleszórt taposó akna mezőn?! Az állandó kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, folytonos félelemben és stresszben tartott. Hiába lett szép autónk, szép házunk, két csoda szép gyerekünk, hiába készültek csalàdi fotók nagyon szépek, ha közben megsemmisült minden amiben hinni akartam. Elgyengültem. 8 év foltozgatás és állandó probléma leplezés után, borult az a bizonyos "bili". Ha újra kezdhetném, nem játszanék színdarabot. Csak és kizárólag magamat adnàm. És csak és kizàrólag olyan Férfihoz kapcsolódnék, akinek már meg van az ügye/küldetése és kölcsönösen építhetnénk egymást. Mert a le építés is ugyan annyi vagy még több energia, mint a fel építés.