Tapasztalatok

Györgyi Hegedüs

Helló! Ezt az írást még nem látta senki, magamnak írtam. Talán most jött el az ideje, hogy nekem egy emlék, másnak talán egy válasz, egy elindulás legyen önmaga felé. A SZÉK 2020. március 3. Van egy pihenőszékem. kb 2 éve vettem, mert mindenáron szerettem volna, hogy legyen hol olvasni, filmet nézni, és játszani az agyam, hogy milyen előkelő dolgot csinálhatok. Most ülök benne először. Nem szólaltak meg a fanfárok és még tűzijátékot sem látok……nem történt semmi eget rengető, pedig arra vártam. Arra vártam, és vágytam, hogy ez a szék elvarázsol, és megold minden problémát, mert hát egy pihenőszéknek talán ez lenne a dolga, vagy nem? Hogy egy picit elfeledkezzünk a széken kívüli világról, amit nem akarunk, éppen tudomásul venni. Én most például semmit sem akarok tudni, nem akarok szembenézni azzal a ténnyel, hogy kész csőd lett körülöttem minden. Nem ezt akartam, nem erre vágytam, meg akartam váltani a világot. Nem a kislányos rózsaszínűt, hanem egy érett, felnőtt nő terveit, ötleteit, amik végül is, mint kiderült, csak egy álomvilág gyenge utánzata lett volna, ha megvalósul. Igen, voltak terveim. Sokan gúnyosan kinevetnének, ha tudnának róla, hogy mi is az. De mindenkinek van egy agyament elképzelése, ami csak az övé, és abban a világban érzi jól magát. Ebben a világban, minden tiszta, romlatlan, és boldog. jó ide menekülni. De amikor a gondolataim visszatérnek a valóságba, pokolian fájdalmasnak érzem a lelkem. Talán vezeklés nálam, hogy most már egyre sűrűbben foglalkozom az álmaimmal. Vezeklés, hogy az elrontott életemet ne kövesse senki, tanuljanak belőle. Sok okos ember próbálta már megmagyarázni, hogy mi a titok, hogy mi a lényege a boldogságnak. Nem állok be a sorba. Nem okoskodom, mert szerintem nem boldogok akarunk lenni, hanem elégedettek. Mikor megvettem a széket boldog voltam, vagy elégedett? Boldog nem voltam, mert nem is engedhettem meg magamnak ezt a luxust, ezért inkább elégedett voltam, hogy mégis megvettem, hogy legalább egy bútordarabom legyen olyan, ami emlékeztet arra, hogy mit szeretnék elérni, hogy mi tenne elégedetté, talán boldoggá? Aki meglátja nálam ezt a széket mindenki hangosan tesz valami megjegyzést, hogy ez milyen klassz dolog, és érzem, hogy marhára irigyelnek érte. A székért! Pedig ha tudnák, hogy én meg őket irigylem, esetleg azért, mert van családjuk például. Melyik ér többet? A székben csak ülni lehet, na jó… ebben talán aludni is, de nem tud átölelni, és betakarni, pedig amikor megláttam az üzletben ez jutott eszembe, hogy befészkelem magam, és körülölel a szék. Most azt hiszem egy kicsit ezt érzem, mert olyan jól belesüppedek, hogy nincs kedvem felállni. Elálmosodtam. Lehet, hogy itt fogok aludni? Jó lenne, mert nem akarok tudni a külvilágról, nem akarok szembenézni az életemmel, amit azt hiszem elrontottam. Abban az értelemben, hogy nem jól álltam hozzá, nem vettem tudomásul, hogy ezt nem lehet megjavítani olyan egyszerűen, mint a gépeket, hogy a rosszat, kicseréljük egy jóra. Akármit is cserélsz az életeden, az életedben, Te ugyanaz maradsz, ha tetszik, ha nem. Nincs pótalkatrész. Ha már pótolni kell, az csak félgőzzel tud üzemelni, nincs már igazi teljesítmény, csak valami silányabb üzemmód. A széken kívül ez van, a silány világom. Nem erre készültem. Gyerekkoromban nem csalódott felnőttnek készültem. Nem a világban, az életben, hanem magamban csalódtam…..de nagyon. Nem ez vagyok, nem ez az ember akarok lenni. Itt a székben én én vagyok, mert ez a szék azért van itt, hogy tudjam, hogy emlékeztessem magam arra, hogy mit akarok az élettől. Talán ezért nem ültem még bele, mert tudtam, hogy ha megteszem, még nehezebb lesz elviselnem a valóságot. Tényleg képes erre egy szék? Igen, képes arra, hogy rávetítsem a kusza gondolataimat. Szegény, szegény szék. Pedig nem ő a hunyó, csakis én egyedül. De mint egy mementó itt van velem, és nem engedi, hogy lemondjak a vágyaimról, hogy elégedett lehessek. Ez a szék fog mindig emlékeztetni arra, hogy kellenek a nagy álmok, vágyak, még ha meg is haladják a képességeinket, de ezek az álmok hajtanak előre, hogy elégedettek lehessünk. Mindenkinek kell lennie egy széknek, asztalnak bárminek, amitől azzá válhat ami lenni szeretne, hogy emlékezzen, az álmaira ha ránéz a „székére”.

No Émi

Mekem mindig gondot okozott az ismerkedés. Nem nagyon tudom, hogyan kell kezdeményezni. Fiatalabb koromban erre nem volt gondom, mert oda jöttek hozzám. Más kezdeményezett. Közös ismerősök, barátok vagy lakhely ami alkalmat adott arra, hogy új barátokat szerezzek. De mit tegyek, ha teljesen új környezetben vagyok. Új város, más hangulat, más szagok, fények, hangok, emberek, szórakozóhelyek... el lehet ebben veszni. Főleg mert senkire sincs ráírva, hogy milyen ember. Nem tudhatod kit engedsz be a lakásodba, az életedbe. Kinek mondod el a sebezhetőségedet. Szóval ahogy, írtam korábban, fiatalon tapadtak rám a pasik. Nem győztem elhajtani őket, mert nem csak azok jöttek akikkel szívesen töltöttem az időmet, hanem többnyire azok, akiket nem akartam, hogy oda jöjjenek. Nem értem most sem miért nem azok jöttek oda hozzám akik érdekeltek. Persze én azt gondoltam, most is azt gondolom, hogy, nem én vagyok az esetük azoknak, akik nekem tetszenek. Sőt, azon is gondolkoztam, biztos csúnya vagyok azért nem kellek. Most is szinglin, már meglátszik rajtam az idő és a csalódás. Mert igenis látszik a szomorúság, a fájdalom, a csalódás az arcomon, és a testemen is. Megtanultam, hogy nem kell mindenkivel kedvesnek lennem. Azt is, hogy sokak hitével ellentétben nem minden az én hibám. Mert van, igenis vannak olyan emberek, akik használni akarnak. Elvennék mindened, ha nem vigyázol. Nem csak a pénzed. Elveszik az ártatlanságod, a hited, a mosolyod, az életed.

Rátkay János

Közel 50 éves voltam már, amikor egy teljesen új szakmát kezdtem el. Ebben szerepe volt annak, hogy a Covid miatt gyakorlatilag kényszerhelyzetbe kerültem, és a több mint tíz éve fennálló vállalkozói létemet fel kellett adnom, mert a projektjeim leálltak, és újra vissza kellett mennem munkavállalói státuszba. Viszonylag gyorsan olyan munkakört kellett találnom (Scrum Master), ami újszerűsége révén kevesebb tapasztalattal is megpályázható volt azzal a kitétellel, hogy teljesen új dolgokat kellett nagyon rövid idő alatt megtanulnom, viszont az átlagnál jóval magasabb bérezéssel kecsegtetett. Ekkor ismertem meg a forradalmi Karrier Hack koncepciót. Ha szeretnél elérni 30-40%-kal magasabb fizetést a jelenleginél, ismerd meg te is ezt a módszertant, ami plusz milliókat hozhat neked éves szinten !

Toth Ibolya

Anya lánya kapcsolat. „ A Pénz” Édesanyám és én kapcsolat – napról napra engedem el kezét látva, hogy értelmetlen, nyugszom bele, mindent megtettem amit csak tudtam, tudok érte állapot a MOST állapotom. Napi beszélgetésünk témája” A Pénz”. Azt mondja nincs pénze. Édesapám lassan 1 éve hogy meghalt. Édesanyám mellette bilincsben tartva élt 58 évet. A halál választotta el őket. Anyu egy nap megkérdezte tőlem joga van neki élni? Te mit válaszolsz magadnak. Mondtam neki . Azt hogy igen, akkor tedd azt. Mondtam. Rájött hogy szabad neki élni, szabad lehet. Végre szabad. De nincs pénze hozzá, állapotban van. Maga megteremteni nem képes rá ,inkább a számlákat nem fizeti, de amit akar megvesz. Mondja. Szerény nyugdíja van amely nem elég. Soha nem is volt elég. De kinek elég. Szüleimet, most már csak édesanyámat lassan 2o éve segítem anyagilag hónapról hónapra. De még mindig nem elég. Én lázadok először reakció, majd engedek és végül elengedem, hogy a pénz amit küldök egy feneketlen kútba megy. Látom magam a tükörben amit teszek vagy nem teszek semmi értelme, tudom, tapasztalom, tehetetlen érzés fog el. Lázadok, sírok, őrjöngök. A férfi tart, támaszt, segít, ott van mellettem, mosolyt csal arcomra. Mondja : Most nekünk a pénzünk ide megy egy feneketlen, értelmetlen kútba. A másik ember máshova költ mi ide a feneketlen kútba öntjük pénzünk. Meg nyugszom , majd újból lázadok,sírok folyamat folytatódik még eljött a nap : Menj PÉNZ ahova menned kell : se pénzel , se pénz nélkül , Ibi sehogy nem tudsz már édesanyádon segíteni. Értelmetlen ,belefáradtam, nem akarom tovább érzés van bennem. Mint mikor egy ember harcol egy sárkánnyal, bármit tesz nem tudja legyőzni. A sárkány még erősebb ha támadok ,erőt kap. Ahogy jobban "engedek" annál erőtlenebb a sárkány, s majd csak úgy el is tűnik állapotba érkezek Most meg.

Attila

Keresztény világkép bár Istent nem sajátitanám ki csak a kereszténység számára. Sok isten van. Vita azon van melyik az igazi. Vagy a nagyobb! Lehet Istene valakinek a párja, a gyereke, munkája, a pénz!! Vagyon! A pornó függnek a pornó , a drog függőnek a eki, sped, fű, stb. Az az Istened amivel a legtöbbet folglalkozol és aminek a rabja vagy. Az életem csoda. Hiszek. Az alábbi történetem osztanának meg. A bátyámnak ikertestvére volt még anyukám ban , az ikertestvér egy-két hónapos korában elhalt. Anyukám szervezete körbezárta.( be tokosodott) Az egész (1969 ez írunk ) a bátyám születésekor derült ki. Nem volt képalkotó rendszer. Az orvos meglepődtek , “ he van még itt valami”! Szóval ha élve születik az iker testvér akkor én nem születek meg.( kettő gyerek volt a tervben) Mérgezés is ki alakulhatott volna ami elviszi anyukámat! Az én születésem sem alakult könnyen. A köldökzsinór ral a nyakamon ragadtam a szülő csatornában. Nem tudtam ki jönni mert a nyakamon szorult a hurok. Császár lett a vége. Másodperceken múlott az életem. Szóval lehet, hogy nincsenek véletlenek. Ennek tetejében lánynak vártak! Anikó lett volna nevem🤣! Születésem pillanatában derült ki hogy fiú vagyok.Nem is készültek fiú névvel. Keresztapám fiatal felnőtt korom ig Anikónak hívott.( egyenlőre nem tudom identitásomra volt-e hatása ennek heteroszexuális vagyok de önbizalmam folyamat korrigálni kell) Szerintem van Isten és jó a humora.

Fábián Anikó

9 éve nevelem egyedül a ma már 17 éves fiamat és 15 éves lányomat.nem mondom , hogy tudom a megoldásokat gyereknevelés terén, de vannak tapasztalataim.

Kardos Tímea

41 évesen egy tollvonással hagytam ott mások által csodált és irigyelt magas beosztásom. Robbantottam, a környezetem nem kis meglepetésére. Szívesen osztom meg a tapasztalataim és hallgatom meg másokét is. 🙃

Ilona Kovács

A válásom volt a mintáim csődje, a mélypontom, amikor azt éreztem, kihúzták az addigi világomat a lábam alól, és mindent újra kellett terveznem, mert amit addig elképzeltem, a klasszikus család, a "boldogan élünk míg meg nem halunk" már nem valósulhatott meg abban a formában. Ennek már 8 éve, a kislányom 4 hónapos volt, a férjem lélekben már másnál, így nekem jobb volt a "biztos rossz" a hónapok óta tartó bizonytalanság helyett. Ennek köszönhetem, hogy ráleltem az erőmre, és megtapasztaltam, hogy egyedül is boldogulok és bármire képes vagyok. Ezután elkezdtek az elveim megdőlni, és sokmindent másképp kezdtem látni, mint addig. Ha ismerős a történetem, gyere, beszélgessünk! :-)

Molnár Anita

Az anyaszerep mellett, a dolgozó anya szerep ami még kiemelkedően a szívügyem. 4 hónapos volt a kisfiam, amikor home officeból újra elkezdtem dolgozni, 11 hónapos, amikor már hibridben 8 órában és 14 hónapos, amikor bölcsis lett és on-site visszamentem a munkahelyemre. Persze az első időszakban sokat betegeskedett, így sokat dolgoztam továbbra is otthonról, ami valljuk be, beteg gyerek mellett nem egy leány álom. Viszont én akartam így és a munkám rengeteget segített, hogy ne égjek ki olyan gyorsan az anyaságban. Végül annyira túlhajtottam magam, hogy mindkettőben kiégtem :) Ha visszamehetnék másképp csinálnám-e? Egyértelműen nem! Rengeteget tanultam és fejlődtem ezáltal a tapasztalás által és továbbra is nagyon fontos számomra a munkám, természetesen csak a kisfiam után, aki pont azért, mert a világmindenséget jelenti számomra, nagyon átrendezte a prioritást, de a karrieremben való kiteljesedésről nem tettem le és mivel tudom milyen nehéz összeegyeztetni a két szerepet, nagyon szeretnék másoknak is segíteni.

Cziráki Orsolya Boglárka

33 évig azt hittem, hogy számomra egyértelmű, hogy képes vagyok elköteleződni valaki mellett, hiszen házasságban éltem az első férjemmel, de valójában ez nem szerelem volt és nem is elköteleződés, csak egy görcsös kapaszkodás és birtoklás volt részemről a biztonság látszatába és nem értettem, hogy ő miért menekül előlem folyton , miért tart érzelmi távolságot , miért akar folyton mások társaságában is lenni , miért nem vagyok én elég neki, mikor mindent megadok neki erőmön felül. Csak akkor éreztem magam biztonságban érzelmileg , ha kettesben voltunk , egyébként meg tele voltam féltékenységgel és bizonytalansággal. Aztán elváltunk és az ezt követő 8 évben megélhettem a független és szabad nő létállapotát ,megtapasztalhattam annak minden előnyét és hátrányát, de rettenetesen élveztem, imádtam egyedül lenni, mert végre azt tehettem, amit csak akartam, nem voltam féltékeny senkire , kivirágoztam és legnagyobb döbbenetemre minden férfi el akart köteleződni mellettem :) de én már nem akartam. Ebben az időben szembesültem azzal, hogy valójában bennem is ott volt az a fajta elköteleződéstől való félelem és az elköteleződésre való képtelenség , amit én addig a volt férjemre vetítettem ki, és hogy valójában ő 10 éven át azt a fajta kötetlenséget, életszeretetet, a földi örömökben való tobzódást próbálta tanítani nekem, amit én akkor még tagadtam, hiszen akkor még csak fekete-fehérben láttam a világot és főleg az érzelmek terén nem tudtam értelmezni a "talán" választ. Számomra érzelmi dolgokban csak igen vagy nem van és egyébként ez így is maradt , de a 8 évnyi tapasztalás eredményeképp felismertem , hogy a világ sokkal színesebb, komplexebb, ellentmondásosabb, mint amit korábban be tudtam engedni. Ebben a 8 évben egyáltalán nem akartam elköteleződni senki mellett, nem akartam hagyományos értelemben vett kapcsolatot , egy szabály volt csak, hogy a szeretője sem leszek senkinek. Nagyon különleges és intenzív találkozásaim voltak ebben az időben és minden férfinak hálás vagyok, akikkel ebben az időszakban találkozhattam, mert a férfi-nő kapcsolódásnak nagyon sok mélységét, magasságát és fokozatát megismerhettem és ráláthattam arra, hogy számomra mit jelent a szerelem, hogyan védem magam a valódi érzésektől, hogyan játszmázunk egymással, de hogyha van hozzá megfelelően tudatos partner , akkor ez lehet gyógyító is, mennyi páncélt hordok , minek és kinek a hatására tudom letenni, ha csak egy pillanatra is, mit jelent az önátadás nekem, mennyire vágyom rá, mégis milyen nehéz, aztán meg milyen könnyű, amikor tényleg ott van az, akinek lehet, és hogy a szexuális energiát gyógyításra is lehet használni, ha az ember megéli az igazi mélységeit. Azzal is szembesített az élet, hogy olyan is van , hogy az ember lánya egyszerre két férfit is szerethet teljes szívéből és őt is szeretheti mind a kettő. Ez volt az életem legfájdalmasabb helyzete, mert akkor még csak a Vagy-Vagy-ban tudtam gondolkodni és mindenképp választani akartam. De nem tudtam választani, mert nem tudtam eldönteni, hogy a jobb vagy a bal karomat vágják e le, MIND A KETTŐ ÉN VOLTAM , a saját belső kettősségemnek a kivetülése , és az élet ezáltal rombolta le az addigi fekete-fehér világomat és tanította meg, hogy vannak helyzetek, amikor nincs jó megoldás, amikor mindenképp fájdalmat fogunk okozni bárhogy is döntünk. Elköszöntem mind a kettőtől, mert mind a ketten vágytak a családra, én viszont tudtam, hogy nem akarok már több gyereket. Most már tudom, hogy nem az volt a feladatom, hogy válasszak, hanem hogy önmagamban egyesítsem a kettősségemet, hogy felismerjem és elfogadjam az ambivalenciámat, mert csak így találhattam meg kívül is a világban azt a Férfit, akiben mind a két véglet megvan és ugyanolyan ambivalens, mint én, egyszerre tudatos és nagyon érzelmes, végtelenül racionális és irracionális. Ezzel gyakorlatilag az anyai és apai részemet egyesítettem és elfogadtam végre az örökségemet. Magyarul önmagam mellett kellett végre elköteleződnöm , a saját sorsom mellett , mert csak így tapasztalhattam meg, hogy milyen a valódi elköteleződés egy másik emberrel. Akkor ismertem fel, hogy korábban mindig valami vagy valaki mellett köteleződtem el , de közben mindig feladtam és háttérbe szorítottam magamat , de eljött az ideje, hogy elsősorban önmagamat válasszam és engedjem, hogy ehhez a teljesen felvállalt önmagamhoz érkezzen meg az, aki ehhez tud kapcsolódni. És meg is érkezett 8 évvel a válásom után a Társam jóban-rosszban, akivel már 7 éve vándorlunk a közös utunkon és akivel hasonlóan intenzív önismereti túrán veszünk részt együtt , mint korábban egyedül. Felismertem, hogy nem csak az a feladatom, hogy végre megéljem szabadon a kötetlenséget úgy, hogy lezárom magam érzelmileg, mert úgy könnyű, hanem hogy úgy maradjak kötetlen és felszabadult, hogy közben valóban elköteleződök, azaz újra bevállalom a sebezhetőséget, újra merek bízni egy férfiban és át merem adni magam sokkal jobban és mélyebben, mint eddig bármikor.