Tapasztalatok

Berni

Többször is voltam szerető a válásom után. Kellett először valaki, akivel megélhettem, hogy nő vagyok, hogy jó nő vagyok. A válás után visszanyertem a régi versenysúlyomat, ez akkor tetszett. Jártam lakásokban, láttam mások belső életét. Eszembe sem jutott, mit teszek. Más volt a fontos. Görcsösen akartam valakit magamnak. Különösen borzasztó így visszatekintve, hogy egyáltalán nem zavart, hogy mások életébe belerondítottam. Hozzá kell tenni, mindannyian (három úriember) azóta már elváltak, szétköltöztek. Keserű lecke volt rájönni, hogy gyerekkel, lakás, autó nélkül nem kellek komolyan senkinek. Ezt húztam csaknem 4 éven át, aztán a szeretetlenségbe csaknem belehaltam. Tüdőgyulladás, elvileg vírusos. Én tudtam egyedül az igazi okot. Meg akartam halni egészen egyszerűen. A fiam tartott vissza, de ő ezt nem tudja. Rémes lehetett neki 12 évesen megkapni a bankkártya kódot és egyéb dokumentumokat, adatokat. Aztán visszajöttem. (Azóta sokszor gondolom, hogy nem vagyok normális, hogy ezt az életet választottam magamnak. A fiam már külön él, ő is egyedülálló. Ez egy másik történet.) Nem ettem, annyira lefogytam, hogy majdnem elszálltam a Földről. Aztán a felépülésem után, hat hónap múlva jött egy nagy szerelem. Már nem annyira borzasztó helyzetben, mert a férfi külön élt. Ez legalább jobb volt így. Két éven át kerülgettük egymást. Végül ő egyszer elvitt magához. Imádtam, amikor kijelentette egy rendezvényen, hogy akkor én ma hazaviszlek. Nem csak én voltam neki ... Tökéletes Don Juan volt. Talpig úriember, élmény volt vele bárhol is lenni. Nyilast kértem az univerzumtól, egy igazi lovagot. Alkoholista volt, mondták ezt mások, de engem vonzott, mint a mágnes. Eleinte nem szerettem, barátság volt extrákkal. Megtanultam magam visszatartani érzelmileg. Nem akartam több sérülést magamnak. Kihasználtam, ahogy engem is kihasználtak. Ez amolyan karmikus dolog, szegényen "vertem le" mindent, amit másoktól elszenvedtem. Éveken át ment ez, aztán lett belőle szerelem, de nem lett happy end, habár az italtól, az állandó csajozásától eltekintve minden tökéletes volt. Tőle elvált a felesége miattam, de ő ragaszkodott a családjához, a gyerekekhez, az unokáihoz. Érthető. Így ez a kapcsolat is elkopott tíz év alatt, de csodás volt. Nagyon szép emlékeket őrzök. A nagy korkülönbség nekem bevált. Nincs apakomplexusom, de nekem kellett a koros, tapasztalt férfi, aki vezet az életben, bár nem tűröm a vezetést. Tőle elfogadtam. Örülök, hogy megismerhettem, ő bátorított, hogy vállaljak egy felelősségteljes munkát. Négy éve nem találkoztunk, de szoktunk telefonon beszélni. A munkám is változott. Ő az életem, a múltam része lett, de a jelenben is szinte mindent meg tudok vele beszélni. Tragikus, hogy ő otthonba került. Nagyon leépült. Sokszor félek, hogy a telefonálások alapján azt hiszi, kijöhet az otthonból hozzám. Nem vállalok fel ekkora terhet. Igen, terhet. Szomorúan hangzik ez. Ő mondta, hogy korábban kellett volna találkozunk és csodákra lettünk volna képesek ketten. Meglehet, de eljárt az idő. Későn találkoztunk. Ezt is sikerült megbeszélnünk és mindketten nagy szeretettel vagyunk egymás iránt 180 km távolságból. Most várom az új nagy Őt, mert az én nagy Őm meghalt már. Nem a férjem volt az, nem az idős úr volt az. Diákszerelem volt, igazi romantikus, sétálgatós, testiség nélküli szerelem. Találkoztunk felnőttként. Akik ott voltak, azt mondták szikrázott a levegő. Másodszor is elhagytuk egymást. Én független voltam, ő nem. Utána nem sokkal ő meghalt rákban. Ez a felismerés is megrázó volt. Sokszor rácsodálkozom, milyen borzasztó ember voltam. Mindez valamire kellett. Várom az élethelyzetet, ahol ezt a rengeteg tapasztalatot felhasználhatom. Tudatosan készülök erre, egyelőre nehéznek tűnik, hogy az új kapcsolatba ne szűrődjenek bele a régiek. Egy biztos, a testalkatnak, a hangszínnek azonosnak kell lennie, az első ölelésnél nehogy az ugorjon be (megint), ki ez itt, mit csinálok? Mert a tudatban mélyen ott vannak az ölélesek, a hang, a mosoly, a szemek, a kunkori haj, a szikár termet, az eres, izmos karok. A képek, amiket szeretettel őrzök. Ugyanaz nem lesz már soha, de szeretnék megőrizni pár kedves "összetevőt". Ugye milyen rémesen önző vagyok? Vagy sose adom fel és keresem valaki másban mindazt, ami elmúlt, és hiszem, hogy lehet még egyszer az életben.

Halmai Zoltán

Itt vagyok, egy olyan helyzetben ami ellen tenni nem tudok. A (volt)feleségem épp a lázadás korszakában van. Én mindenben csak a rossz vagyok számára, és egy új más férfi iránt rajong, izgul, hogy jó lesz e neki. Érdekes érzés azt nézni, hogyan készülődik és nézegeti magát a tükörben, hogy egy másik férfinak tetszen. Mindezt úgy hogy alig 3 hónapja költözött el, és azt érzi, hogy ő most nagyon élni akar és nagyon ismét nőnek érzi magát ettől, hogy csábíthat és mással ágybabújhat. Erre mondják, hogy kutyaharapást szőrével?! Érzésem szerint ettől NŐ nem lesz csupán az egóját legyezgeti.... Bár én sosem korlátoztam, elengedtem bármikor és bárhová, csupán az önmaga által felállított keretrendszerben nem érezte elég jónak magát, most pedig átesett a másik oldalra. Megoldás.... kivárás...?! felé menni csak hátrálással és további bezárkózással jár. Szünetet tartani minden kommunikációban, hogy érezze a hiányomat nem megy, hisz van egy közös gyermekünk akivel mint apa minél több időt töltenék. Elfogadás, nem beletörődés, a feszültség kontrollja, féltékenység kontrollja, folyamtos tanulás, önmagamról a férfi és női működésről, kiegyensúlyozottság, karizmatikusság, céltudatosság! Ha változtatok a világomon, akkor tudok hatni rá! Mert a cél továbbra is a családom újra egyesítése!

Anikó

Kineziologusként kezdtem először emberekkel foglalkozni.Jelenleg pedig idős és beteg emberekkel foglalkozom.Sok sorsot megismertem és általuk magamat is jobban. A jelenlegi munkámban nagyon fel kellett hagynom azzal, hogy én vagyok a központban és alázatot kellett tanulnom.Ugy érzem szeretnek az emberek a társaságomba lenni, mert nyugodt vagyok és nem akarom az én nézőpontjaimat rájuk erőltetni.Bár lényegesen más...

Viktória Matúz

Kapcsolataim egész életemben válságban voltak. Hazudtam magamnak családot, barátokat, szeretőket, párkapcsolatokat. Mindent megtettem, hogy megértsem Önmagam- Mi lehet velem a baj, hogy ennyire gyűlöl az anyám. S mivel az ő szemével láttam magamat, a világ is gyűlölt rendesen. Mondhatni, hogy a legnagyobb válság önmagammal volt kapcsolati szinten. Gyűlöltem magam a viselkedésem miatt, hogy túl okos vagyok, túl gyors, vehemens, szenvedélyes durva és határozott. Türelmetlen, túl direkt. A legtöbben féltek és utáltak, de ha segítségre volt szükségük mégis nálam kötöttek ki. Próbáltam minden oldalról normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Nyesegettem és cseszegettem önmagam. Hülyét csináltam magamból, hogy másnak ne legyen terhes, hogy én mennyivel jobb vagyok szinte mindenben. Gyártottam magamról hibákat, hogy ne zavarjam a környezetemet. Együtt dolgozni velem szinte képtelenség, mert ha kiengedem a veremből a legjobb barátomat az agyamat, akkor mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz és szarhatok a szoba közepére. Nem léteztem önmagam számára, csak a mások mindenre kiterjedő igényeinek kielégítésére törekedtem. De nem tudtam jól teljesíteni azt amit magamtól elvárok, így kiugrottam a korlátozó és mérgező környezetemből. Védtem a saját életemet. A mai napig ezt teszem. Segítek ahol tudok, annyit amit tudok, de az elsődleges személy akiért élek az én magam vagyok. Ugyan jelenleg ez még másnak hoz pénzt, de mindennap elkövetek mindent ahhoz, hogy becsempésszek egy-két bátor jelentkezőt azok közül akiik válallják a közös küldetést: Önszolgálat mindenek felett. Szolgáld önmagad, hogy egymás megfelelő segítői lehessünk. Üdvözöllek a csapatban

Anett Peszeki

12 eve dolgoztam egy nagyvallalat alkalmazasaban az alompoziciorol almodozva. Aztan szepen lassan, sajat megfigyeleseim es tapasztalasaim altal rajottem, hogy mit csinaltam eddig rosszul. Megtalaltam a helyes iranyt. Szivesen tovabbadom megeleseimet, ismereteimet a temaval kapcsolatban.

Tünde

46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!

Halmai Zoltán

Mi az amikor folyton csak azzal foglalkozol, hogy megérts megtaláld a megoldást? Mi van akkor ha már ez elveszett? Javítható? El kell engedni? Miképp jutsz oda ahol a vágyaid vannak? A vágyaid ott vannak ahol épp az érzelmeid cikáznak.... Szerelmesnek lenni egy érzés, melyben csak te vagy és a hited! A hited önmagadban, a hited a másikban a hited a Jó Istenben. AZ AZ mindenkiben mert "Bizony mondom néktek istenek vagytok..." Hát újra kérek és teszek! Minden nap, mert feladni olyan mint végleg eltörölni életed álmát!

Stella

Női utam eddig: A mintáim csődje 2014- ben volt. 26 évesen ott álltam a kezemben a mester diplomámmal és jött a kérdés bennem, hogy akkor most mi lesz? Úgy képzeltem el,hogy eddigre már férjnél leszek, esetleg dolgozok a szakmámban és lassan jönnek a gyerekek. Ebből semmi nem volt meg. Irigyeltem a bárátnőimet akik kapcsolatban voltak. Nekem az egyetem alatt 1 próbálkozásom volt, ami csalódással végződött és utána depresszióba süllyedtem, emiatt nem is próbálkoztam tovább, inkább a tanulásba fektettem energiát, mert az jól ment. Párkapcsolatban nem volt előttem jó minta, szüleim funkcionális kapcsolatban voltak, majd válást követően én lettem köztük a villámhárító. Azóta újból együtt vannak kb ott folytatva ahol abbahagyták. A női utam itt indult, mert annyira hiányzott az hogy párkapcsolatom legyen,hogy belevetettem magam az ismerkedésekbe. Önbizalomhiányból és mély depresszióból visszatekinteve ez jól ment....csak éppen nem azt az eredményt hozta amit szerettem volna. Kapásból belefutottam a Csodaszarvasomba, aki pár alkalom alatt olyan érzéseket/ vágyakat szabadított fel bennem, hogy az ismeretség megszakadása után ezeket a vágyakat kergettem a további ismeretségeimben. Tapasztaltabb akartam lenni, érezni akartam azt a Nőt, akit mellette tapasztaltam. Nem hittem el, hogy lendülő Istennő lennék, holott ebben az állapotomban elég jól ment a kezdeményezés, amire javában pozitív visszajelzéseket kaptam, nyilván ezekből az ismeretségekből kapcsolatok nem születtek, mert a partnerek lazábban gondolkodtak. Emiatt habár változatos élményeket kaptam, mégis csalódások sora ért. Majd jöttek a szeretői kapcsolatok: Egyikben megtapasztaltam milyen amikor akarnak velem időt tölteni, szerveznek velem programokat, de nincs fizikai kontaktus,mert ott a barátnő. Ennek akkor lett vége,amikor én már többet akartam. A másikba először nem akartam belemenni, mert idősebb is volt a partner és tudtam, hogy mindenkinél bepróbálkozik, azonban annyira sokat bókolt, legyezgette az egómat és volt benne valami ősi férfi/ macsó "erő", hogy végül mégis belementem. Itt kaptam olyan visszajelzést, hogy azóta oldódtak meg lelki problémái, amióta engem ismer. Ezt is én zártam le mert úgy éreztem, a régi kapcsolatából jönne velem egy olyan kapcsolatba, ahol nincsenek alapok, csak folytassuk ott ahol a másikkal abbahagyta. Ezek után én nem akartam több szeretői viszonyt mert még mindig úgy éreztem én csak pótlék vagyok, nem vagyok elég jó. Párhuzamosan majd a 2 szeretői viszony után belemélyedtem az önismeretbe, mert nagyon akartam párkapcsolatot és addig mentem amíg ki nem derítettem miért nem működik ez nekem. A változások: első nagy felismerésem a Csodaszarvasommal volt, vele az évek alatt párszor kereszteztük egymás útját. Vele az utolsó alkalommal azt tapasztaltam, hogy lekerült az addigi piedesztálról és végre egyenrangúak lettünk, ott jött bennem az újabb kérdés,hogy akkor most mi van? Erre a kérdésre még keresem a választ,holott évekkel ezelőtt volt. A következő élményem hosszú ismerkedés mentes utáni randin volt, amikor azt tapasztaltam, hogy végre jól érzem magam, nem vagyok ideges, érdekel a másik, élvezem a beszélgetést, és meglepett amikor a partnerem mondta, hogy ő izgul a társaságomba. Eddig mindig én voltam aki izgult. A legutolsó pedig amikor egy itt megismert társam elkezdett mesélni arról, hogy mi lehet az ügye, itt megtapasztaltam egy pillanatra milyen lehet egy lelkesítő férfi. Nem érzem,hogy végeztem volna az amazonsággal, így ez az élmény is kérdőjel maradt bennem. Ami jelenleg bennem van: Jól érzem magam a bőrömben. Jó érzés Nőnek lenni ( ezzel nagyon sokáig küzdöttem, mert inkább fiús voltam). Ami kimaradt és most jönne, de úgy érzem nehéz mert nem találok motivációt, hogy végre megmutassam magam és Nőként hassak a másik nemre. Eddigi próbálkozásaim inkább pofonok voltak, bár úgy érzem túlságosan férfi energiából működtem, mert általában harcos társat láttak bennem, aki amúgy mindig felülkerekedett. Nehéz mert nem erre vágyom. Nehéz azért is mert kapcsolódni vágyom, már nem szórakozni. Jelenleg nem igazán látok magam körül olyan jelöltet akinek megmutatnám magam. Aki körülöttem van az stabil kapcsolatban van és nem is vonz. Kezdek beletörődni, hogy nem kész férfit fogok kapni bár jelenleg olyat sem látok aki éppen születőben lenne. Küzdök azzal, hogy most mivel van dolgom.

Zsuzsanna Vadász

Gyakran mondják nekem emberek: „nem megy ez nekem, én nem tudok meditálni, pedig szeretnék, többször próbáltam, nekem ez nem sikerül…” Fontos tisztázni, hogy a meditáció egy állapot, amibe bele lehet lépni, nem valami, amit „csinálni” kell. A meditáció hasonlít a transz állapothoz, amit sokan különböző szerek alkalmazásával érnek el, csak mélyebb annál, sokkal-sokkal nyugodtabb állapot. Itt lehetőséged lesz Önmagaddal, a lelkeddel, a teljes valósággal kapcsolódni. Sokak számára a meditáció valami nehezen elérhető, bonyolult dolognak látszik. Manapság használják erre az állapotra a „flow” kifejezést is. Ahhoz, hogy belekerüljünk, nem kell merev gerinccel, lótusz ülésben, elsötétített szobába visszavonulni. Itt vannak például a kisgyerekek. Hosszú autóút közben vagyunk. Mikor a kezdeti izgalmuk elül, elcsendesednek. Szótlanul szemlélik a tájat, elmerengve utaznak melletted. Ilyenkor Te is maradj csendben! Óvatosan érintsd meg, épp csak, mint egy pihe, és csak figyelj Te is szótlanul. Hamarosan érezni fogod, ahogy elönt a jó érzés, a gyerek kapcsolódik hozzád, szabadon áramlik köztetek az információ, a szeretet. Csodálatos élmény a gyermeked lelkével kapcsolódni. Vagy vidéken, a nagymamád mellett, a nyári konyhában szilvás gombócot készítetek. A mozdulatok már rutinból működnek, nem kell rájuk figyelni. Az illatok, a tészta puha tapintása ellazít, elfogy a szó, beáll a csend. Ha ebben az ellazult állapotban tudatosan figyelsz, na akkor a nagyi tuti, hogy megmutatja, milyen az, amikor az energia szabadon, téren és időn túl, szeretettel áramlik köztetek. Amikor úgy ülsz le, hogy közben tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, mert meditálni akarsz, akkor tulajdonképpen pont ezeket a csendes, gondolat nélküli, örömteli állapotokat keresed. Ugyan ilyenkor nincs melletted senki, aki lelkes „theta” gyakorló és „belesegít” ebbe az állapotba, ám ne keseredj el! Már tudod milyen érzés ellazultan kapcsolódni, már tudod, hogy mit keresel. Idővel egyedül is menni fog. Meglehet, nem törökülésben, merev gerinccel fogsz először, egyedül belépni ebbe az állapotba, hanem mondjuk biciklizés vagy táncolás közben. Esetleg fekve, zenehallgatás vagy olvasás közben, vagy eső utáni futás közben a Margitszigeten… Nem ezt az állapotot nehéz elérni, hanem azt nehéz észrevenni, hogy nahát, már elérkeztem ide. Legyél rá tudatos, amikor megtörténik és élvezd ki, hogy aztán egyre könnyebben és többször térj oda vissza.

Akos Schneider

43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.