Morgós BenceÉjjeli fuldoklástól a sportos életvitelig → Éjjelente fuldokoltam. Konkrétan arra ébredtem, hogy a testem jelzi, hogy csináljak valamit, mert éppen megfulladok. Apnoé a hivatalos neve ennek az állapotnak. Senkinek nem kívánom, mert a fájdalom mellett nagyon rémisztő is. Kiderítettem, hogy jelentős okozója ennek, hogy el vagyok hízva. Ekkor határoztam el, hogy itt az idő a változásra. Elkezdtem edzőt keresni és segítségével fokozatosan átalakítani a testemet. Mostanra kifejezetten sportosnak mondanak, a saját testsúlyomat könnyedén kinyomom és ami a legfontosabb, békésen és pihentetően alszom. Az egészben a legélvezetesebb, hogy mivel már jó pár éve így élek, teljesen az életem része lett a testmozgás. Most már hiányzik, ha néha kimarad egy alkalom. Nagyon jó érzés, hogy sikerült valami olyanra rászoknom, amiről napi szinten érzem és tapasztalom folyamatosan, hogy jót tesz nekem. Neked is csak javasolni tudom, hogy vágj bele.
4- Morgós Bence
Csudákat láttam, nem hittem a szememnek → Első komolyabb munkahelyem több mint 5 éven át egy erősen állami cég volt. Hihetetlen dolgok történtek ott. Csak évekkel később jöttem rá, más munkatapasztalatokkal a hátam mögött, hogy más helyeken máshogy mennek a dolgok. Végig néztem egy választás utáni politikai átrendeződést. Ahogy a teljes vezetőséget leváltották. Tanácsadók árasztották el a céget és számon kérték, hogy túl jól csináltunk meg projekteket, és ez nem volt indokolt. Írtam közbeszerzési kiírásokat, úgy hogy ne legyen nehéz dolga a leendő nyertesnek. Próbáltak megvesztegetni. Írtam alá indokolatlan teljesítési igazolásokat fentebbi utasításra. Láttam igazgatót, aki főleg üvöltve beszélt, meg olyat is aki vicsorogva mosolygott. Kötöttem életre szóló barátságokat, gyűlöltem meg emberi aljasságot és gerinctelenséget. És néha napján még sikereket is értem el. Micsoda hullámvasút volt, te jó ég. Néha hiányzik. De tényleg csak néha.
4 
Zsuzsanna Oláh15 év házasság után, az ismerkedéstől teljesen elszokva, 2020-ban, covid lezárás alatt (esély nem volt sehová menni, sem koncertek, sem szórakozóhelyek, boltokban is maszkban, este 7-re legyél otthon, etc…): el sem tudtam képzelni, hogy hogyan induljak tovább, tényleg úgy éreztem, hogy az egész világ összefogott ellenem. Lehet, hogy nem is akarok többet már párkapcsolatot, vagy akarok, csak félek, hogy nem fogok megfelelni? A barátaim és a nővérem szó szerint erőszakkal toltak bele az első randikba, cseréltették le velem a ruhatáram, ellenőrizték, hogy megcsináltam-e a tinderprofilom. Löktek, így muszáj volt ugranom, szorongva, félelemmel, de egy kis jóleső izgalommal is, összeszedve minden erőm. Azt hiszem, az első néhány randin nagyon béna, és még láthatóan összezavarodott és gyenge lehettem 😊. Ami nekem segített átlépni a félelmeimet, az a mások élete iránti őszinte érdeklődés volt. Ezt kerestem meg magamban (mert keresni kellett mélyen, valahol elveszve, mivel a saját bajomon kívül nemigen érdekelt más). Úgy döntöttem, hogy bővítem a világlátásom, és egyfajta játékként tinderezek, kíváncsian arra, hogy mások hogyan élnek, mik a problémáik, mik a vágyaik. Voltak, akikkel azonnal találkoztam, voltak akikkel hónapokig majdnem minden nap chateltem, online megszerettem őket 😊. Voltak nagyon szimpatikusak, viccesek, intelligensek, kreatívak, és voltak nagyon nem. Mindenképpen érdekes időszak volt, sokat tanultam, sokszor megdöbbentem azon, hogy mennyien mennyire különbözőképpen élünk, gondolkozunk. Egy idő után már egyre könnyebb lett, megszokta az ember az egész ismerkedési procedúrát, eltűnt a félelem és sok nevetés lett a barátokkal abból, hogy milyen csodabogarakkal hozott össze az élet. Aztán egyszer csak megérkezett egy kapcsolat. Igen, a tinderről. Ha szeretnéd, a saját tapasztalataim alapján tudok veled egy jót beszélgetni, de remelem, hogy pszichológusi és coach eszközöket, feladatokat felhasználva is segíthetlek az utadon.
4
Csontos Tamás Péter...Ősélményem fülig szerelmesen, hogy elütött egy Lada 1500-as 70-ről fékezve. Későn vettem észre kilépve egy busz előtt, de annyira mégsem, hogy feldobjam magam a levegőbe. A bal bokám kapta el, rázuhantam a motorháztetőre betörtem a könyökömmel a szélvédőt, majd legurultam az út mellé a fűre. Apámtól kölcsönvett méregzöld bőrdzseki cafatokra szakadt. A bal bokámnak szilánkosra kellet volna törnie a nyíró erőktől... Nem folytatom a testemnek semmi baja nem lett, de az én materiális világképem halálos balesetet szenvedett helyettem. Ez az élmény tett keresővé anno... Ez egy olyan tapasztalat ami az énem határain túlról való. Az énem teljességében érzékelni sem tudja épp ennek okán. A transzcendens élmények transzformálnak vagy elindítanak a transzformáció felé. Miben segíthetek?
4
Daniel Uhle18 éves korom környékén annyira rosszul éreztem magam a bőrömben, hogy komolyan gondolkodtam azon, hogy befejezem a történetet. Az azonnali öngyilkosságnak mindig is ellene voltam, de a lassú öngyilkosság - drog, alkoholizmus nyitva állott előttem. Ha ezt az utat választom, garantálom, hogy ma már nem lennék az élők sorában. Mert ha valamire ráveszem magam, hogy belekezdjek, akkor azt nagyon hatékonyan csinálom. De nem ezt az utat választottam: mert ez a könnyű út lett volna. Helyette elmentem pszichiáterhez és nekikezdtünk a pszichoanalízis mentén (gyógyszerek nélkül) az önismereti utamhoz. Évekig jártam, mire a Szakember Segítőm azt mondta, induljak immár utamra. Később jártam ismét egy pszichológushoz, nála is nagy előrehaladást értem el és most ismét visszamentem hozzá pár hete. Emellett elvégeztem az Agykontrollt, Pránanadi több szintjét és számos alkalommal voltam Családállításon. Ezek közül a legnagyobb előrelépést a pszichiáter és a pszichológus adta. ...és hosszú évek óta aktív vagyok az Énakadémia / Egójoga / Útonjárok platformon - mind virtuálisan, mind a személyes találkozókon. Miért írtam le mindezt? Mert ez egy olyan terület az életemben, amelyre kifejezetten büszke vagyok! Hogy a nehezebb utat választottam, hogy elindultam rajta és aktívan dolgoztam magamon, így itt vagyok, még életben és így lehetőségem nyílik rá, hogy mindezt a tapasztalatot magam is a gyógyítás-segítés-tanácsadás hivatás szolgálatába állítsam. Mert másként nem tudom elképzelni a létezésemet...
4- Morgós Bence
Egészséges étkezés, időszakos és hosszabb böjtök → 50 nap volt a leghosszabb idő, ameddig nem ettem (semmit). Több, valamivel rövidebb (20-30 napos) folyamatot is végig csináltam. Meglepő tapasztalatokat hoz egy ilyen hosszabb böjt-élmény. Az ételre való fizikai vágy az első pár nap után megszűnik. A szervezet nagyon hamar megszokja. De a tudat, az az igazi kihívás. Az ízek utáni vágyódás. Az étkezések idő strukturáló és szociális hatásának jelentősége. A sok felszabadult energia és szabadidő amit nem kell emésztésre fordítani. Az ElmeSzobrász youtube csatornámon mesélek ezekről részletesebben. Ezen kívül megtanultam egészségesen étkezni is, és az időszakos böjtölés különböző változatait is szeretem. Számomra a legjobb kombináció a napi egyszeri étkezés (OMAD), mert ez adja meg gazdag, korlátozásoktól viszonylag mentes étkezés és a böjtölés által nyújtott regeneráció és pihenés optimális egyensúlyát.
4 
Simon ZoliIzgalmas volt számomra az elmúlt másfél év, és még mindig nem záródott le a folyamat. 13 év alkalmazotti státusz után, Németországban, mérnökként, anyagilag megbecsülve, de valamilyen szempontból mégis kicsit kiüresedve, egyre többször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy: "Tényleg ennyi? Még 30 évig ülök majd napi 8 órát a gép előtt, szállítom a munkáimat a főnöknek, small-talk-olok a kollégákkal a kávégép előtt, és csak este 6tól vagy hétvégenként csinálom és élem azt a boldog, szabad életet, amire belül valóban vágyom?" Nem mondom, nem volt egyszerű a lépés, és még nem állt be véglegesre a rendszer, de 2023 júniusában kiléptem a mókuskerékből. BBBBAROMI IZGALMAS AZ EGÉSZ. Ráfordulni arra az útra, ami az én utam :-) Ennek a folyamatnak, a lelki útnak,a saját megtapasztalásaimnak élményeire hívlak téged is. Hátha tudok valami olyat mesélni, ami inspirál. Hátha ép valami ilyesmiben vagy, és kölcsönösen táplálkozunk egymás megéléseiből. Hajrá Nekünk :-)
4
PéterA játékhoz való szoros kapcsolatom gyermekkorban kezdődött. A konzol, majd PCk elterjedésével hatalmasodott ki a 90-es években. Fontos különbség számomra, hogy örömből játszani az nem függőség, hanem az öröm, kreativitás kifejeződése. Továbbá szerintem lehet kapcsolódni másokkal játékon keresztül is. (sőt) De amikor az az öröm, inkább egy megszokás lett, inkább az elmém, ügyességem próbája inspirált és nem tudtam mosolyogva veszíteni és őszintén örülni a másik sikerének vagy megszálottan kijátszani a játékot, hogy a végére érjek, habár már csak feszültséget hozott, az már a függőség vagy annak az előszobája. És itt ha bárki kérdez azt mondom, hogy nagyon szeretem és nagyon érdekel a játék, nem vagyok függő. Visszanézve a játékokba beleölt éveket most már látom a kényszerességet, azt az érzést hogy nem az öröm és kreativitás kifejezésért ültem a gép elé, hanem mert valamit akartam kapni tőle. Valamit amitől teljesebb leszek, amitől jól érzem majd magam utána valamit amiből majd öröm és kreativitás születik majd bennem. Fordítva ültem a lovon, de szerintem ez minden függőség esszenciája. Ma már látom és érzem a különbséget, de még így is könnyen belecsúszok, hiszen játszani továbbra is szeretek. De már nem veszek el benne, úgy...,addig...🙂
4
Györkei MátéAPASÁG-ÉLMÉNY, KIHÍVÁSOK: Gyermekvállalás, gyermeknevelés, apaság-élmény, kihívások. 2021-ben, azaz 39 évesen váltam apává, ekkor született első gyermekünk, egy csodálatos kisfiúnk. Majd 2024-ben, azaz 42 évesen a második csodálatos kisfiúnk is megérkezett. Egész életemben csak azt tudtam biztosan, hogy én családot akarok. Apa szeretnék lenni. Ez megadatott számomra. Ezt az életérzést nem lehet leírni, és megérteni sem lehet, amíg az ember nem válik apává. Nem lehet képzeletben modellezni. Ez egy húsba-vágó élmény minden örömével és kihívásával. Őszinte leszek: Apának lenni csodálatos, de egy kibaszott szopás is egyben, mert valójában nem tudunk készen lenni rá. Zöldfülű kezdők vagyunk, amikor az apaságot gyakoroljuk. Valójában olyan ez, mintha úgy tanítanának minket úszni, hogy belebasznak a sebes sodrású folyóba, 10 méterrel egy hatalmas vízesés előtt. Ha nem tudsz kiúszni a partra, akkor rögtön mész is lefelé a vízeséssel, bele a mélységbe, ahol halálra zúzod magad és egyszerűen megdöglesz. Ebben vagyunk. Mindeközben kéne kedvesnek lenni, jó szülőnek lenni, tudatosnak lenni. Megmaradni jó férjnek. Szembenézni azzal, hogy talán szar apa vagyok. Később pedig azzal, hogy már nem vagyok annyira szar apaként, de közben elfelejtettem férfinak lenni, és szép lassan kiheréltem saját magamat. Nem gondolom, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, de elég sok mindenre rájöttem már. Szerintem én akkor vagyok hasznos segítség Neked, ha Te egy kimondottan kezdő apuka vagy. Esetleg most akarnál gyermeket vállalni. Illetve szívesen segítek azoknak a hölgyeknek, akik érteni szeretnék a párjukat, hogy ők milyen belső és külső kihívásokkal küszködhetnek apaként. Avagy miért viselkedik olyan furcsán a férfi, amikor apa is egyben. Hátha tudok segíteni.
4
Balogh MariannErős volt bennem a ragaszkodás. Emberekhez, helyekhez, helyzetekhez, érzésekhez. Sokszor még úgy is, hogy az már nem volt jó nekem. Azt gondoltam, hogy ha ezeket elengedem, akkor kevesebb leszek. Akkor ki is leszek valójában én? Talán pont az ettől való félelem az, ami hátráltatott. Mára már szembenéztem önmagammal, sokszor az ürességgel is ami bennem van. És lehet, hogy pont ez az üresség az, amibe aztán beléphet az új? Erre még most is keresem a választ.
4