ReniA vágyaimat igazán megélni talán épp azért sikerült, mert bátran követtem őket. Mindig is vonzott a külföld és a különböző kultúrák világa. Az évek során hét országban éltem és dolgoztam – Hollandiában, Belgiumban, Albániában, Görögországban, Oroszországban és Spanyolországban. Minden egyes hely új tanítást hozott, formált és gazdagított, és mindezek által váltam azzá, aki ma vagyok.
2
Balassa TeodóraPolihisztor… Így hívtak egy rádiós interjúban, mert legalább 3-4 ügyben tevékenykedtem. Gyógymasszőr, Fényképész, Dúla, Waldorf közösség szervező, Projekt megvalósító és még ki tudja mi nem voltam… Sokan kérdezték tőlem, hogy birom ezt kicsi gyermek mellett, ők nem bírják az anyaságot sem. Én azt mondtam nem tudom engem ez éltet, szerelmeim ezek az ügyek. Egyszer kaptam erre egy választ, én a szerelmet a párkapcsolatomban szeretném érezni. Ez elgondolkodtatott... Hol is élem meg akkor én a szerelmet? Biztos ezt akarom én? Elkezdett már teher lenni, sok lenni, elkezdtem rálátni mi az amit takargatok magamban ezzel a sok kifele figyelésben. Egyre nehezebb kihívásokat kaptam, baba halál volt a legerősebb a szakmámban, majd megtört bennem a bizalom magam és Isten felé, kiégtem… István térképe viszont elhozta nekem a megértést, hogy ez rendben van, nőként nem az én ügyeim fognak boldogítani, mert kifáradok bennük, hanem férfit támogatva tudom a szolgálatomat a világ felé adni. Keresem mi az az ügy amiben segíthetek ezzel az erővel ami bennem lakik. Már nincs benned akarás saját ügyeket csinálni, tolni, és ez jó.
Varga AnnaEz egy nagy dilemmája a lelkemnek. Szentül hittem, hogy mint a régiek (nagyszüleink) igen is meglehet és meg is kell javítani azt, amihez (amibe) hűséget fogadtunk. Testemmel- lelkemmek akartam. Ez volt a baj. Függtem tőle. Egy olyan traumatikus kötésben voltam, ami egy torz képet mutatott. Annyira ragaszkodtam az idealizált képeimhez (csalàd), hogy nem láttam meg a fától az erdőt. István egyik gondolata pont ide vág, "még nem szenvedtem eléggé". Mert hogy ugye az egy nagy igazsàg, hogy aki már nagyon szenved az lesz képes vàltozàsra/vàltoztatàsra adni a fejét. Takargattam a sebeket, foltozgattam, vezekeltem, bizonygattam. Közben pedig elfelejtettem, milyen az ha megdicsérnek és viszont megdicsérhetek. Nem tudtam alkalmazni a szeretet alapvető eszközeit. Nem érintettem, nem csodàltam, nem voltam támasz, nem tudtam megnyugodni. Folyamatosan azt éreztem, nem vagyok elég jó. Nem tudtam olyan jó lenni, hogy ne bántson. Ez a dinamika igaz volt az alkoholista szüleimnél is. Nem voltam elég jó gyermek, hogy miattam "letegyék" az alkoholt. Hirtelen ugyan abban a fekáliában úszkáltam, csak épp nem a szüleim mellett, hanem a (volt) férjem mellett. Ismerős az a kép amikor egy katona keresztül halad egy teleszórt taposó akna mezőn?! Az állandó kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, folytonos félelemben és stresszben tartott. Hiába lett szép autónk, szép házunk, két csoda szép gyerekünk, hiába készültek csalàdi fotók nagyon szépek, ha közben megsemmisült minden amiben hinni akartam. Elgyengültem. 8 év foltozgatás és állandó probléma leplezés után, borult az a bizonyos "bili". Ha újra kezdhetném, nem játszanék színdarabot. Csak és kizárólag magamat adnàm. És csak és kizàrólag olyan Férfihoz kapcsolódnék, akinek már meg van az ügye/küldetése és kölcsönösen építhetnénk egymást. Mert a le építés is ugyan annyi vagy még több energia, mint a fel építés.
AgeeBénázás. Mióta is vagyok egyedül? Már magam sem tudom, de az tuti, hogy több, mint 3 év. Pont egy másfél éves ért véget akkor. Pont arra jó volt, amire akkor kellett. A mai napig beszélünk, persze ő folyton újra akarja kezdeni, én meg visszafele nem lépkedek. Minek. A tindert már nagyon unom, semmi sincs ott csak a felszínes jobbra balra huzogatás. Agysejtromboló. Az elittárs meg. Minden van ott, csak elit nem (akármit is jelentsen ez). Rapidrandi. Haha, az egy tömény egyórás kínszenvedés, tudnék mesélni róla. Aztán vannak a nős férfiak, akiknek az ajánlkozásaival már tele a padlás. Na kiket hagytam ki. Ja, a kollégák, hát az is egy no-go. Szóval nincs előre. Néha zavar, néha nem. Így telt el 3+ év.
Pallér ZsuzsannaAnnyira kíváncsi voltam mindig is az életre: tudni, látni, megismerni, de az anyaság vágya bennem nem volt erős. Valójában fiatalon többször eszembe jutott, hogy mi lenne, ha apáca lennék. Aztán belecsöppentem a korszellembe, ami szerint, amikor valakivel komolyabban jártam, kérdezték, hogy mikor lesz az eljegyzés, utána, hogy mikor lesz az esküvő, és aztán, mikor jön a gyerek. Többször éreztem azt, hogy bár nem érzem, hogy nekem ez igaz lenne, de "vállalni kell". Nagyon sokat tanultam és amikor elkezdtem 23 évesen dolgozni, nem éreztem időszerűnek, hogy otthon maradjak gyermekekkel. Mégis logikusnak tűnt engedni, hogy jöjjenek a gyerekek, ha akarnak, mert fiatalon csak könnyebb ez. Aztán persze tettem, amit kellett, de valahogy nem csordult túl bennem az a tipikus ősanyaság. Végtelen hála és tisztelet volt és van bennem a gyermekeim iránt, akik érzem, hogy bár, általam érkeztek, felelős vagyok értük, de nem az enyémek; egyediek, szabadok. Néha csak erővel tudtam kezelni a helyzeteket, ahogy mi is felnőttünk, de sosem ment bűntudat nélkül. Kerestem azt, hogyan lehetne tudatosabban? Mindig az hoz bennünket közelebb, amikor nem állok tekintéllyel felettük, sem alattuk önmagamat feladva, hanem mellettük. Rengeteget tanulok tőlük magamról. Nélkülük nem tudnám, milyen erős és milyen lágy is tudok lenni. Nem hatolt volna a csontomig a felismerés, hogy anyaként is ér egyedinek, tökéletlennek lenni. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
- GSGabor Szorad
10 éve meditálok, különböző megközelítéseket használva. Sokat segített átlátni, megérezni dolgokat és elválasztani a lényemet az érzéseimtől, pillanatnyi állapotomtól és mintáimtól. Ez a központi "tudás" (rigpa) elérhető meditáción keresztül a tapasztalatom szerint : - Állandó és változatlan: Nem befolyásolja semmilyen mentális vagy érzelmi állapot. Mindig jelen van, függetlenül attól, hogy éppen mit tapasztalunk. Nem azonos a gondolatokkal vagy érzelmekkel, hanem azoknak a tudatossága. Ez a tudatosság az, ami tudja, hogy szorongunk, boldogok vagyunk, vagy bármilyen más állapotban vagyunk. - "Üres tudás": Nincs saját tartalma, formája vagy szubsztanciája, mégis minden tapasztalatot ismer. - A valódi lényegünk: Nem a test, az elme, a történet vagy az ego vagyunk, hanem ez a tudás. - Magától értetődő és azonnali: Nincs szükség meditációra, gyakorlásra vagy filozófálásra ahhoz, hogy felismerjük. Egyszerűen csak észre kell vennünk a minden pillanatban jelen lévő tudást. Nagyon misztikusan hangzik, de pár alkalommal eljutottam ide is alapjában változtatta meg a világhoz való viszonyomat. Ez egybevág azzal, amiről István is beszél, hogy a térkép jobb oldalán már nem másnak csinálsz dolgokat, a felületes érzelmek, sérelmek már nincsenek ott, hanem egy mélyebb, önazonos forrásból jön a motiváció és a kiegyensúlyozottság sem külső tényezőktől függ. Akit érdekel szívesen megosztok erről többet.
No ÉmiMekem mindig gondot okozott az ismerkedés. Nem nagyon tudom, hogyan kell kezdeményezni. Fiatalabb koromban erre nem volt gondom, mert oda jöttek hozzám. Más kezdeményezett. Közös ismerősök, barátok vagy lakhely ami alkalmat adott arra, hogy új barátokat szerezzek. De mit tegyek, ha teljesen új környezetben vagyok. Új város, más hangulat, más szagok, fények, hangok, emberek, szórakozóhelyek... el lehet ebben veszni. Főleg mert senkire sincs ráírva, hogy milyen ember. Nem tudhatod kit engedsz be a lakásodba, az életedbe. Kinek mondod el a sebezhetőségedet. Szóval ahogy, írtam korábban, fiatalon tapadtak rám a pasik. Nem győztem elhajtani őket, mert nem csak azok jöttek akikkel szívesen töltöttem az időmet, hanem többnyire azok, akiket nem akartam, hogy oda jöjjenek. Nem értem most sem miért nem azok jöttek oda hozzám akik érdekeltek. Persze én azt gondoltam, most is azt gondolom, hogy, nem én vagyok az esetük azoknak, akik nekem tetszenek. Sőt, azon is gondolkoztam, biztos csúnya vagyok azért nem kellek. Most is szinglin, már meglátszik rajtam az idő és a csalódás. Mert igenis látszik a szomorúság, a fájdalom, a csalódás az arcomon, és a testemen is. Megtanultam, hogy nem kell mindenkivel kedvesnek lennem. Azt is, hogy sokak hitével ellentétben nem minden az én hibám. Mert van, igenis vannak olyan emberek, akik használni akarnak. Elvennék mindened, ha nem vigyázol. Nem csak a pénzed. Elveszik az ártatlanságod, a hited, a mosolyod, az életed.
- GSGabor Szorad
Sokat tanultam a kulturális problémákról, a vezetői felelősségről és tudatosságról, a szolgálatról és mások jólétének előremozdításáról. Magyarországon, itt és most, létezik egy olyan vezetői szemlélet, amely túlmutat a profitmaximalizáláson és a mindennapi üzleti stratégiákon. Egy szemlélet, amely a vezetői tudatosságot, a szolgálatot és mások jólétének előmozdítását helyezi a középpontba. Szerintem a vezetés nem csupán egy szakma, hanem egy küldetés, amely mélyen emberi alapokon nyugszik. Erre vannak példák tőlem és másoktól is. Ha vezető szeretnél lenni, vagy már az vagy és szintet lépnél, nagyon szívesen beszélgetek veled. Abban is elég sok tapasztalatot szereztem, hogy hogy ne veszítsd el az identitásodat más környezetekben, tartsd meg a barátaidat és üzleti kapcsolataidat akkor is, ha tartósabban külföldre mész. A legnagyobb erősségem az önazonos adaptáció azt hiszem: - Magyarországi munkáim általában 4 éves ciklusokban tartottak, ezen felül dolgoztam 4 évet Kínában, 3-at a Közel-Keleten és egyet Spanyolországban is. - Vezettem csapatokat és cégeket 3 főtől egészen 8,200 főig 14 országot felöltve, egy ponton 1 milliárd USD árbevetelért felelve. Voltam többször alapító, vállalkozó, vontam be 200-600 millió forint tőkét olyan ötletre, ami csak powerpointban létezett. - Eddig 4 iparágban dolgoztam. A kulturális különbségek és a kollégákra való, kiegyensúlyozott odafigyelés szerintem a siker egyik alappillére. Ha érdekel, keress. Hamarosan pont ebben a témában megjelenik velem egy nagyobb interjú itt: lcsummit.co