Tapasztalatok

Beata Galo

Nem vagyok monogám! Alapvetően az ember nem az. Állatok vagyunk és a szaporodás iránti vágy ami diktál, főlleg egy nőben. 3 gyerekes anyaként 38 évesen még mindig szeretnék gyermeket vállalni. Mert igazi anyának születtem ( ezt mindenkitől megkapom ) ☺️🙏 . De ha párkapcsolatról van szó ott egyenlőséget várnék el. Amit eddig nem találtam meg egyik ex partneremben sem. Nem adok fel a keresést, mert már tudom hogy milyen partnerre vágyom igazán. És remélem hogy megtalálom nem sokára az utolsó és igazi partnert egy jó monogám kapcsolathoz. 🙏😊

Bányász Dorottya

A barátság nagy kincs, sok mindent köszönhetek én is a barátaimnak, a jókor és jól elhelyezett mondataiknak, tanácsaiknak, tapasztalataiknak, de csalódásaim legmélyebb bugyraiba is általuk kerültem, ha nincsen az elkötelezettségem az önismeret mellet, ma is haragudnék.

Orsolya Demeter

Igen, egyértelműen igen. Ha választom őt, mindenestül választom. Örömével, keserűségeivel, értékeivel, hülyeségével, céljaival, bukásaival, a múltjával, gyerekeivel, exeivel, sikereivel, rossz szokásaival. Összetartozunk. Összeköt minket egy láthatatlan szerelem-madzag. Csak ő. Nem fér be más.

Viktória Matúz

Az elköteleződés képessége a tudatalatti folyamataink és tapasztalataink metszete. Letenni a voksunkat egyetlen személy mellett. Javaslatom szerint ez igazából Önmagunk melletti kiállásunk minőségét jelöli. Az elmúlt időszakban, kb. 2-2,5 évben, benső utakon keresztül vizsgáltam az emberek kétségbeesett párkapcsolati, kötödési késztetési mögött álló félelmet, szorongást, menekülést...oda-vissza. Nagyon sok emberrel beszéltem életem során az aktuális párkapcsolati problémáikról, dilemmáikró. Nekem a probléma a kenyerem és akad bőven. Hááála annak a magasságosnak, mert egyébként éhen halna az agyam. Az elköteleződési nehézségek mögött álló problématenger, a felismerésben rejlő nehézség, szinte tálcán kínálja magát. Leggyakrabban saját nyilatkozatainkban érhetjük tetten, hogy mit is jelent számunkra az elköteleződés párkapcsolatban. Az a túlságos meglátásom született ebben a témakörben, hogy évszázados tradícióink fölülírási folyamatai zajlanak. Egyre többen akarják érteni, megélni saját magukat és leginkább másban találják a hibát. Büntetik az új kapcsolatot a régi miatt, az ellenkező nemű szülővel kialakult kapcsolati problémáik miatt, menekülnek, kitagadnak, megtörnek családi mintákat, hogy megvédjék magukat a sérülésektől. Gyakran szüleik által enszenvedett sérülésektől, amit önmagukra vetítenek, pedig nem is volt igazán rossz tapasztalatuk. A sokszor hallott Nem kell papír a boldogsághoz...Nem költözöm össze, mert nem osztozom...Nem engedlek közel, mert már bántottak eleget...Nincs szükségem rád, mert egyedül álló vagyok... Számos ilyen indok, nyilatkozat mutatja meg számodra, hogy valaki más életét éled. Valaki más tapasztalatából ítéled meg a párkapcsolatot. Valaki mástól szerzed a tanácsot, nem a saját életedből. Az első és egyetlen tanács...próbáld ki te. Elköteleződni, lemondani a szabadságunk egy apró szegmenséről megéri azért, mert másként nem kapcsolódhadsz benső énedhez. Egy másik embert bizonytalanságban tartani azért mert te nem vagy jóban önmagaddal...vétek. Gyakran kell kilépnünk a saját elefántcsont kastélyunkból ahhoz, hogy meglásd, mit okoz ez a másik személyben. Mit szolgál ez neked, hogy elutasítod azt aki szeretni jött. Egyben szigorúan felhívnám a figyelmedet, hogy kötelességednek tartom, ismerd fel saját kötődési problémádat és ne játsz a másik érzelmeivel, reményeivel, szükségleteivel, erőforrásaival. Ha és amennyiben nem szeretnél tartós kapcsolatot, azt tessék megmondani a másiknak és azzal is minden rendben van. Itt leginkább férfitársaim figyelmére számítok, hiszen számunkra nők számára mást jelent a párkapcsolati elköteleződésben töltött elvesztegetett idő. Ugyan rólunk szól, de annyira szeretünk benneteket, hogy bármit megtennénk, hogy engedjetek szeretni. Így gyakran elveszítjük önmagunkat, saját érzelmi, fizikai és értelmi szükségleteinket. Szeretném ha elkezdenél szóban is megnyílni önmagad, társad, csávód vagy csajod előtt és BESZÉLGETNÉTEK. Lécci lécci lécci. Régi szokás, tök jóó. Próbáld ki. Nem kell gondolatolvasósat játszani, mert az az agyamra megy. Szeretem kimondani, hogy szerelmes vagyok beléd. Félelmetes, meg kiadom magam, de ha nem tenném megfulladnék. Pofán vertek ezért párszo...? Mint az állat. Vótam én mán emiatt pszichiátriai beteg, ócska kurva, drogos állat...de megérte. Elköteleztem magam a mellett, hogy megmutatom mindenkinek érdemes a szerelemért kinyitni a kapukat, ledönteni a a falakat és kiadni magad, mert így tapasztalod meg ki is vagy igazán. Aki erre reagál és bánt rögtön mutatja, hogy te félsz az elköteleződéstől legbelül. Ez tök így van. Rettegek, mint állat. De mégis jó érzés annak az ígérete, hogy a rengeteg elszenvedett sebesülés új reményt fon a szívembe. Megmutatni a fájdalmat annyit jelent, hogy egy fájdalommal teli társ is megmutathatja neked magát és nem kell félnetek egymástól. Elköteleződni egy másik ember tekintetében az a menyország. Bár belém is marnak érte rendesen, de életem legszebb szerelmei közé sorolom az ilyen pillanatokat.

Györgyi Hegedüs

A mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege

Sándor Attila

Végtelenül egyszerű dolog. Elköteleződni ahhoz lehet, aminek a "mágnese" fogva tart és pontosan addig lehet, ameddig a "mágnese" fogva tart. Ha élőlény (ember, állat, növény), akkor gondolhatnánk, hogy azért ennek van egy kifutása és mindenképpen véget ér az elmúlással. Valójában a sejtésem az, hogy az én elmúlásommal igen, véget fog érni az elköteleződésem, de egy másik élőlény elmúlásával még ez nem ér véget (számomra, nyilván ,-) . Pl. Halottak Napja. (a tér véges? Vége tér?) Lehet ezt boncolgatni, nyilván... A két fő terület, amit azért jellemzően vizsgálgat az ember, az a család és a munkahely. Munkahely: amíg jó választ tudok adni magamnak arra, hogy Miért vagyok elkötelezve?, addig valamiért el valék köteleződve. (ennek őszintének és legbelülről kell jönnie, és nem igényel magyarázkodást!!!) Ennek okán eddig 6 olyan munkahelyem volt, ahol a mágnes nem volt elég erős. A hetediknél sem volt már az, de ott hitegettem magam, hogy jól van az úgy. Sőt! Vártam és készültem rá. Azután jött a munkanélküliség. Jött, hogy figyelmeztessen!!! Jött, hogy orrbavágjon. Súgta, hogy azért máskor jobban figyeljek a jelekre. Illetve, ha látom, hogy rossz az irány és elkötelezett vagyok, akkor nem csak a mások által használt talentumaimmal segítsek, hanem használjam azokat is, amik rejtve voltak a foglalkoztatók előtt. Becsődölt a multi, és kifutott a homok a talpam alól...Régen volt és legalább történt valami. Jelenleg, van hol dolgozzak, de várom, hogy megtaláljuk egymást az IGAZI munkámmal, a valódi, magasabb tartalmú elköteleződéssel. (Küldetéstudatos szindróma) Család: 25 év házasság. Március utolsó hetében értettem meg, hogy mi a blokk a kapcsolatunkban, mi az, ami torzítja a mágnest. Az a neve külhoniul, hogy parentifikáció. Adok ehhez egy szép képet: 1+1 az kettő, a kettő meg egy. (Nem én találtam ki, Yotengrit, Máté Imre) Amikor a mi 1+1-ünkből 2 lett, amiben eggyé lettünk, akkor azzal fel is vettük ama bizonyos kardot, amivel először a mintáinkat követve harcoltuk az életutunkat, majd picit egymás ellen is harcoltunk vele, és ma is úton vagyunk, harcolunk. Mikor, hogyan... De, amikor felvettük a kardot, akkor belőlünk a földbe két mag is pottyant, összekapcsolt lelkeink új csíráinak kezdeteként, annak jelképei. Mindkettő szépen kisarjadt és törékeny kis testével az ég felé indult, zölden és üdén, egymás örömére, lelkük szép növekedésére, ha tetszik a Jóisten felé. Az egyikből fa lett. A fa tetejéről messzebb lehet látni. Aki messzebb lát, annak nagyobb a felelőssége! A család válsága, éppen olyan korszakhatárokkal tűzdelt, mint az egyén élete folyásának korszakai. Csak itt már a kettő az egy! Közösen cipeljük a változást. Viszont itt, aki előbb éri el a határt, annak türelmesnek kell lennie, őszintének kell lennie -a másikkal és magával szemben is-, és bevárva a másikat, együtt kell átlépni a nehézséget. Remélem, hogy sikerül... Ha ezen is átjutok, akkor az utamon már elértem azt, hogy megküzdöttem az egyedüli önmagammal, megharcoltam a kettőnk igazságát és kész legyek majd arra, hogy sokak útját is segíteni tudjam. Akinek nagyobb az árnyéka, az alatt többen hűsölhetnek.