30+ év, nyilván volt szerelem, talán villanásnyira emlékszem is még, aztán szeretet, közös élet építés, gyerekek - idő sem volt azon gondolkodni, hogy van-e még szeretet. A gyerekek kirepültek és kiderült, hogy maradt a "jószomszédi viszony" (Te szobatársi viszonynak definiáltad). Az első kérdés az, hogy, megbecsülendő-e ez a "jószomszédi viszony", hiszen milyen jól tud indulni az ember napja csak attól, hogy miközben kiáll a kocsibeállón, jön az egyik kedves szomszéd "Jó reggelt, Hogy vagytok? Ma is szép őszi időnk időnk lesz, Jó munkát!" Persze közben ott van, hogy úgy tűnik én még telve vagyok energiával, fizikai, szellemi, érzelmi, szexuális energiával, a másikban meg mintha nem lenne. Én meg akarom élni! Tudom is, hogy hol és hogyan lehet. Az én nagy kérdésem az, hogy tisztességes-e a 30+ évet felrúgni, otthagyva a láthatóan idősödő partnert, vagy tisztességesebb tudomásul vennem, hogy vele most nem megy, de vele vagyok és támogatom abban ahol ő tart és egy párhuzamos létben megélem mással, aki hasonló kérdésekkel küzd és akivel ebben a párhuzamos létben tudjuk egymást támogatni.
Kisgyermekem külfödi anyukájával próbáltam családterápiába menni illetve családjogász segítségével mediálni a gyermek Európába való visszatérése és közös nevelésének megszervezézése érdekében sikertelenül.
12 év után a párom szakított velem.Tudtam,hogy gondjaink vannak,de arra számítottam,hogy ismerem a párom biztosan vissza tudom csinálni a szakítást.Tévedtem.Sok szép emlék,3 gyerek.Kihívások egész sora a 12 év alatt.Egész idő alatt vak voltam.Manipulált,játszmákat vitt végig velem,mert tudta,hogy egy nyitott könyv vagyok a számára.A kapcsolat vége felé már próbálta túlfeszíteni a húrt,hogy meddig mehet el.De tévedett,mert felnyílt a szemem és megvédtem magamat a támadásokkal szemben.Kemény tapasztalat,idő kell hozzá míg feldolgozom majd.
Akkor vagy igazán válságban amikor felismerés a helyzetet. Viszont nincs kihez fordulnia. Ezért a válság helyzetben maradsz tudatosan. Szívesen segítek tapasztalatokkal, hogyan lehet ebből kijönni.Nem igérem, hogy könnyű az út,de megéri. A cél a szabadság.