Schubert JózsefIgazán jó és nekem való mérnöki munkahelyet találtam végre, olyat amit régóta szerettem volna, nagyon büszke voltam magamra és nagy lendülettel dolgoztam. De egy idő után, 4-5 év (nemsokkal a válásom után) kezdtem furcsán érezni magam, egyre kevésbé szívesen mentem be dolgozni, nem találtam kihívásnak a feladatokat inkább nyűgnek. Közben csoportvezető lettem, kaptam hozzá tréningeket is, így megtanultam tudatosan vinni a csoportot, elrejteni a bennem zajló folyamatokat. Újabb két év után már összeomlottam, elsírtam magam a munkahelyen így kaptam céges coachingot az segített valamennyire. Ez volt két éve de még mindíg ott tartok hogy azért nem állok fel innen mert egyszerűen nem tudom mit csinálhatnék mást. Nem szeretnék újra beosztott lenni, más projektjeiben tolni a szekeret. Viszont önálló lenni meg nem merek, illetve nem tudom mivel lehetnék önálló és hasznos munkát végző amivel jól érezném magam. Sokszor úgy érzem valamit mindenképp tenni kell mert teljesen belefásulok, tönkremegyek.
1
Szilvia BarthaKezdem érezni a kiégést, még nem tudom, hogy csak kifogásokat keresek a váltásra, vagy nem jött el még az ideje. Figyelek és bízom.
1
Viktor GyollaiNekem is hasonló gondolataim vannak pár éve. Lehet hogy össze kellene ülnünk akár még további férfi csapattagokkal és kitalálni valamit amit együtt tudunk csinálni akár egy vállalkozást. Vagy csak egyszerűen beszélgetni erről a témáról még egy kicsit. Én leginkább a vegyészkedéshez értek de igazából egy csomó minden máshoz is, most legújabban az AI-t tapasztalgatom egyre mélyebben.
0