Szia! Egyrészt igen fontos lehet az újban lenni már azelőtt, hogy teljesen, ténylegesen megvalósulna, fókusszal, figyelemmel ezt a farkast etetni és nem a görcsölésben, hiányban lenni. És az itt és mostban élni is fontos. Másrészt az is igaz, hogy egy alapvetően újfajta emberi kapcsolódási mód, közeg, egység az, amit képviselek, amiben hiszek. Ez azt is jelenti, hogy egyedül ez a valóságban addig nem valósítható, élhető meg, amíg legalább két ember ezt az adott alapon, fókusszal nem hozza létre, nem működteti. Ez a közös irányú, orientációjú működés jelentős többleteket eredményezhet.

Oké mániám a kötődéselmélet. Tudom, hogy sokakat érint, ezért talán érdekes lesz szamotokra a történetem. A mintáimat a testemben írtam újra. Hosszú, kitartó éveken át tartó állandó halál-újjászületés körökben. Átírtam magamban valamit, amiről azt hittem nem lehetséges. Azért jöttem ide is, hogy erről beszéljek. A kötődési stílusom nem csak a párkapcsolati szenvedéseim forrása, hanem az egész életem módszeres megkeserítője volt. Nagyon kemény felismerés volt, hogy szinte az összes tudatalatti sérülést magamban cipelem. És minderre akkor jöttem rá, amikor már hányni tudtam volna a gyógyulástól. Hál' Istennek innentől már gyorsan zajlott minden, mert a munka javarészén túl voltam. Akkor jelenik meg a segítség, amikor már tudom fogadni.. És ekkor valami olyan csodálatos emelkedés indult el az életemben. Én tényleg hiszek a csodákban. Azóta mindenkinek megbocsájtottam, átírtam a hitrendszerem, az idegrendszerem és a tudásom erőforrásként használom. Úgy érzem megtaláltam a helyem a világban. Bár nagyon kevesen maradtak meg mellettem. Hát igen, elviselhetetlen voltam😅. De talán egy új közösség vár rám valahol.. és talán ezt a közösséget én építem, vagy legalábbis közreműködök benne.🙂 Még szoknom kell a napfényt, mióta előbújtam a barlangomból. Szóval ez a poszt csak annyit akar, hogy tudd, van kiút a szenvedésből.❤️

Olyan környezetben kezdtem el beszélni arról, hogy mi az igaz és egyúttal vállalni saját magam, ami ennek befogadására utólag ránézve képtelen volt. A munkahelyemen próbáltam mátrixból való kilépést létrehozni. Mindennapi őszinte kontakt jött létre az emberek között. Arról beszélgettünk, mi az igaz, mi a fontos az életben valójában. Megnyíltunk, segítettünk egymásnak. Ha valakinek szüksége volt rá, számíthatott a figyelemre, a segítségre. Akikre tudtam hatni, azok most talán boldogabbak lettek. Viszont a rendszer folyamatos támadásokkal szépen lassan felőrölte a törekvéseinket. Szigorú keretek közé lettünk szorítva. A felelősséget egyedül vittem. A súlyától összedőltem, mint egy kártyavár. Bezárkóztam, elkezdtem őszintétlenül élni. A remény egy időre elveszett. Újjá kellett építenem magam. Ami annak idején lazán, zsigerből ment, most óvatosan és bizonytalanul megy, de stabilabban. Most keresem a ritmusom és egy helyet, ahol valóban látszom.

A vállalkozásom egyik legfontosabb eredménye az a közösség, amit kialakítottam a tanítványaimnak. Segítő, támogató háttérnek építettem fel, hogy azokon az akadályokon, amiken korábban át kellett magunkat rángatni, már könnyebben átlendüljenek az újonnan érkezők. Aztán kialakultak barátságok, munkakapcsolatok tőlem függetlenül is. A közösség éli az életét.
Szia ! Padlón lenni áldás. Persze amikor totálisan benne vagyok akkor nem, de meg lehet szokni, s màr tudni is lehet, valami változni fog. Az új élet. Szerintem az új èlet van, lehetsèges. De valamit àldozni kell érte. A régi életed. Vagyis azt, ami most nem tetszik. Hogyan tudod ezt megtenni ? Szerintem totálisan szarul kell lenni, hogy eleged legyen ebből a szarul levésből. Hogy már tènyleg ne azt akard. És akkor valahogy magától elkezdesz arra figyelni, higy mit is szeretnél. El kezded élni most. Körülményektől függetlenül. Megelőlegezed magadnak azt, hogy te màr azt az èletet éled. S akkor a valósàg nem tud màst tenni, ehhez fog alakulni. Tudd, mi az, ami neked jó, aztàn csináld tovàbb a hétköznapokat. Ne akarj ! Ne vàrj ! Élj ! Nem az működik szerintem, hogy hiszem, ha látom. Hanem az, hogy előre látom, mert hittem.
Szia, Egyfajta közösségről rendszeresen írok itt a Humanián és egy oldalon: https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/. Eddig ezzel kapcsolatban elég általános tapasztalatom az emberek érdektelensége, de ki tudja mit hoz a jövő. Ha esetleg ezzel kapcsolatban bármilyen gondolatod, észrevételed, érzésed, kérdésed van nyugodtan írd meg.
INDUL A BÚÉK-JÁTÉK! Sziasztok! Van egy vízióm arról, hogy milyen teljesen új alap, fókusz orientációjával volna az embereknek kapcsolódniuk. Én nem tudok nem hinni ennek jelentőségében, hatékonyságában. Ennek különböző elméleti aspektusairól régebb óta írok (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) Fontos, hogy ez jelenleg még nem gyakorlat, hanem vízió. Ez nem jó vagy rossz, hanem a dolog aktuális fázisa. Sok dolog volt először vízió és utána idővel valósult csak meg a gyakorlatban. A most induló játék lényege, hogy próbáljuk közelebb hozni ezt a fókuszt, szemléletet, paradigmát konkrét, valós szituációkhoz, tapasztalatokhoz, kihívásokhoz, kérdéskhez. Ennek a speciális fókusznak, szemüvegnek van speciális mondanivalója minden konkrét esettel, kérdéssel kapcsolatban. MIÉRT lehet jó, gazdagító ez a játék? Azért, mert egy más nézőpontból is ránézhetsz bizonyos helyzetekre, kérdésekre és a többféle nézőpont segíthet megtalálni a számodra időszerű lépéseket. Ez egy JÁTÉK, természetesen nyugodtan lehet nem egyetérteni a BÚÉK-féle megközelítéssel, lehet figyelmen kívül hagyni, vitatkozni, kérdéseket feltenni a felvetésekkel kapcsolatban stb. HOGYAN? Ha nyitott vagy a dologra, akkor csak írd a megosztásod végére, hogy BÚÉK, és én hozzászólásban megírom a helyzet, kérdés speciális BÚÉK értelmezését. Jó JÁTÉKOT! Ez a felhívás csak egy lehetőség. Ha ezt inkább kihagyod az is maximálisan rendben van. (Ha ez esetleg valamiért így nem lenne a Humania koncepciójába illeszkedő, akkor gondolom István majd jelzi, intézkedik.)
Padlón vagyok. Nem kicsit, nagyon. Ki az, aki szintén padlón van és ilyesmi alapon (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) szintén új életet akar kezdeni, mert ez így már nem tarthat sokáig. Vagy aki nincs padlón, de ilyesmi alapon szeretne új életet kezdeni. Vagy aki most nem szeretne ilyesmi alapon új életet kezdeni, de segítene abban, hogy megvalósíthassam. Itt vagy(tok)-e, olvasod, olvassátok-e, aki(k) számára ez igazán érdekes, fontos lehet?
Régebb óta írok egy adott jellegű, fókuszú kapcsolódási módról, közegről, közösségről, amelyik jelentős mértékben segíthetné az emberi fejlődéseket, kibontakozásokat. Ezt eleinte Egyenlő Részes Önfejlesztő Közösségnek (ERÖK) hívtam, majd Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösségnek (SÖK), annak teményében, hogy ez a kép jobban segítheti a megértést, orientálhatja a működéseket. A napokban hallottam Joós Istvánt arról beszélni, hogy az emberek valahol mindig tudják, érzik, hogy mit kellene tenniük, mit lenne jó, időszerű tenniük. Ez azonban mégsem realizálódik igazán a döntéseikben, a cselekedeteikben, az életükben, hanem ezt halogatják, csak szűk keretek közé szorítják. Továbbá meghallgattam Bob Ramóna tegnapi videóját (https://youtu.be/RH-MB4gVsVo?si=uHpRlpa1gd38TAwy) is. Többek között ezek hatására is az a megértés, meggyőződés alakult ki bennem, hogy az ERÖK, SÖK célját lehet és érdemes pontosítani, konkretizálni. Az új elnevezés: Bátran Új Életet Kezdők (BÚÉK). A BÚÉK egy olyan újfajta kapcsolódási mód, közeg, közösség, egység, amelyik azt segíti elő, hogy a résztvevők egyre nagyobb figyelmet, szerepet tulajdonítsanak a belső hangjuknak, érzésüknek, vágyuknak, elképzelésüknek, amely valahol mélyen bennük van, de az eddigi konkrét döntéseikre, cselekedeteikre, életükre ez eddig mégsem gyakorolt tényleges, jelentős hatást. A BÚÉK azok közege, közössége, akik alapvetően új életet szeretnének kezdeni, illetve szeretnének hozzájárulni, hogy mások is alapvetően új életet kezdhessenek. Célom, hogy a BÚÉK mindenki számára ténylegesen megismerhető és választható legyen.