Krisztina AdriennEljött az az idő, hogy már szerettem volna tartós, hosszútávú kapcsolatot és gyermeket. Viszont már az a pont is eljött, hogy meguntam keresni a nekem megfelelőt. Aztán egyszercsak rámnézett ő és megbabonázott. Nem volt tökéletes- majd összecsiszolódunk-, viszont megadta, ami akkor hiányzott: az ölelést, a szeretetet. Minden jól alakult, házasság, gyerek. Na meg az anyós állandóan, mindenhol, mert ő kíváncsi és segíteni akar. Aztán valahogy azt vettem észre, hogy egyre többet dolgozik és persze anyuka mindig előbb tudott mindenről. Az elején még voltak közös élmények, aztán már nem. Ahogy a gyerek nőtt, nagyon nem tudott már mit kezdeni vele, egyre inkább rám maradt minden. A kapcsolat meg ellaposodott úgy kb. 7 év után, nem tudtunk megbeszélni semmit, egyre inkább kijött, hogy mások vagyunk, más a véleményünk sok dologról, sokszor veszekedtünk. Én folyamatosan tanultam, fejlesztettem magam, ő nem, nem is érdekelte semmi olyan, ami engem. Aztán úgy 15 év után rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, nagyon sok volt a feszültség és mivel a lányom már nagyobb volt, lépnem kell. Összeírtam, én mit hogy szeretnék a továbbiakban és megkérdeztem, hogy jön - e velem tovább ezen az úton? Nem volt a válasz. Barátsággal elváltunk és most jobban meg tudjuk beszélni a gyermekünkkel kapcsolatos dolgokat. És mindezek közben- után jött a felismerések sorozata: szeretethiányból teremtettem, ő még kisfiú módban működik anyukája szoknyája mellett, a sértő beszólások őróla szóltak, csak rajtam töltötte le sajnos. Nagy lecke volt! Ilyet köszönöm nem kérek, választok más! Az önfejlesztést, fejlődést választom és már nem keresek. Hiszek abban, hogy megtalál a nekem megfelelő, az életemhez legjobban hozzájáruló Férfi.
0- Móni Körtvélyessy
Kedves Humania Társaim! A nagyváros zajától messze , mégis értékes társaságra vágyó nő lettem, aki nagyon sok tapasztalattal a hátam mögött vágyom néha beszélgetésekre. Az a dilemmám, hogy lenne-e kedve néhányatoknak kirándulni, eljönni a Bakonyba, Vértesbe. Ha igen, várom a választ az email- címemre. Tapasztalatom az, hogy nagyon kellenének közösségek, ahol megosztjuk a gondolataikat, de ez egyre nagyobb energia létrehozni. Nincs elég közösség. Az élethelyzet , amit megoldottam, hogy elfogadom már azt, h nagyon, sőt túlságosan érzékeny vagyok, és szívesen segítek pedagógiai nehézségekben küzdő embereknek, akik otthon a családjukban kisebb, kisiskolás gyerekkel küzdenek-- valamilyen formában.
- Krisztina Adrienn
Kedves István, jó volt olvasni az őszinte megosztásod. Különösen azt, hogy ilyen sebezhetően tetted ezt meg. Osztom gondolataidat, a saját mélység indít el felfelé, ha hajlandó vagy magadat megérteni, szeretni magaddal lenni. Én is ezen az úton járok...
Ágota PappFiatalon mentem férjhez, 35 év után vége lett. Sok-sok év telt el a végén azzal, hogy vártam, küzdöttem azért, hogy más legyen. Nem lett. Most 54 évesen tanulom az önállóságot. Furcsa, igaz? Régóta erre készültem, tudtam, hogy nehéz lesz, de azt hiszem alakulok. Olvasom élettörténeteiteket és látom, érzem, sok nehézséggel néztek Ti is szembe. Hitet és reményt ad, hogy ezek leküzdhetők és az emberek találnak olyan támogatókat, így ismeretlenül is, akik átsegítik empátiával ezeken az élethelyzeteken. Jó, hogy van egy ilyen közösség, mert hiányzik az elfogadó közeg a mai társadalomban. Ha őszinte vagy, kibeszélnek. Ha érzelmes vagy, kihasználnak. Ha jól végzed a munkád, irigyelnek és rosszindulatúak lesznek. Jó, ha van egy hely, ahol lehet tiszta szívű embernek lenni és megmutatni valódi éned. Szeretnék olyan barátokat, akikkel lehet bizalommal és őszintén beszélgetni. Nem adtam fel a reményt, hogy vannak ilyenek. Szép napot Mindenkinek.
Nóra5 évig éltem mostohaanyaként, azóta már 5 év eltelt. Viszont az az időszak biztosan nyomott hagyott az életemben. Mióta az eszemet tudom, édesanya szeretnék lenni. Viszont nem lehetek édesanya egy férfi nélkül, aki szeret és akit én is szeretek. :) Egyelőre nem érzem a valós kapcsolódást a férfiakkal. Úgyhogy haladok tovább az életben és az önismeretben.
DianaKedves Tamás, köszönöm a reagálást. Igen, teljesen egyetértek. Ezt is írtam, hogy ráláttam a működésemre és valóban az segített, hogy a másik tükörként működött. Kicsit konkrétabban nálam ez úgy történt, hogy egy blokk oldáskor kiderült egy gyerekkori tapasztalat/nehéz érzés (elhagyatottság, ridegség, feleslegesség érzés), ami kihatott a partnerválasztásra (rideg partner). Ő nem tud másmilyen lenni, nem tudom/akarom megváltoztatni, viszont magamban oldhatom a traumákat és betölthetem a belső gyerekem hiányait. Ezen vagyok. Jöhet a megfelelő partner. 😀
Simon KarolyEz kitűnő kifejezés arra, hogy pl.: "mit ne csináljak"🤔 Ugyanis bár nem ez a fejlèc, mègis az a szemèlyes tapasztalatom, hogy számomra a "dilemmázás" egyenes út a leblokkoláshoz☝️ Aminek pedig a "hibázástól" való fèlelmen keresztűl vezet az utam, a teljes passzivitáshoz. Tehát önmagában a dilemma mint olyan, ès a "dilemmázás", egy ès ugyanaz (számomra)☝️ Akár Èn csinálom, akár Más☝️ Ráadásul ha a "Más" Velem kapcsolatban teszi, akkor inkább menekülök, mert kb. előre tudom a vègeredmènyt, ès Tapasztalatból. A dilemma számomra kizárja a Feltètel Nêlkűli Szeretetet ☝️😒