Megosztások

• 

  Joós István

  Tapasztalatom, hogy a halogatásomat támogatta, aki úgy hitt bennem, hogy én semmit nem csináltam / hogy ezért semmi nem kellett csináljak... Reagáltam videóban: https://humania.io/challenges/videotar-1

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  1
• 

  Beáta Szabó

  Nem is olyan rég olvastam egy idézetet, mely szerint: „Ne panaszkodj a valóságod miatt, ha nem vagy hajlandó a nagyszerűbbet választani!” Sokáig én sem úgy gondoltam, hogy minden választás kérdése. Azt, hogy az én választásom, és, hogy választhatok akár másképpen is, ha úgy gondolom. Hogy semmi sincs kőbe vésve, és, hogy mindig dönthetek másképp. Sodródtam az árral, és engedtem, hogy mások válasszanak helyettem. Átadtam az irányítást az életem felett, és nem tettem ellene semmit. Ma már ezt nem teszem, mert megértettem, hogy az életemért egyedül én vagyok a felelős. Persze néha könnyebb másokat hibáztatni, a világot, a családot…. de a döntést mindig mi hozzuk végül. Úgyhogy feltettem magamnak a kérdést. Mit szeretnék, hogy milyen legyen az életem? Mi az, ami igazán boldoggá tesz? Ki vagyok én valójában? Milyen nővé szeretnék válni? Most már hajlandó vagyok a nagyszerűbbet választani, és behívni az életembe azt a női teremtő erőt, aki valójában én vagyok. Elköteleződtem emellett az élet mellett, és hiszem, hogy a választásom olyan utakra visz, amin szívvel, könnyű lélekkel és örömtelien járok.❤️

  #Elköteleződés
• 
• 

  Beáta Szabó

  Kislányként igazán lányos kislány voltam. Babáztam, rajzoltam, pürgős szoknyákba jártam, táncoltam, tornáztam, sokat nevettem... Aztán valami megtört bennem. Felnőttem és hamis szerepeket öltöttem magamra, amit elhittem, eljátszottam. Meg akartam felelni, másoknak, a külvilágnak, az apámnak.... Aztán összetörtem, nem értettem mi történik, meg szerettem volna javítani magam és az életem.... Majd szép lassan felismertem, hogy nem önmagam voltam. Nem az a nő voltam, akinek lenni születtem. Nem azt az életet éltem, ami élni akart bennem. Az erőimet átadtam, szétosztogattam, leforgácsoltam az idők folyamán. Nem hittem benne hogy teremtő nő vagyok. Nem hittem el, hogy erős nő vagyok. Nem úgy mint egy férfi, nem fizikai erőre gondolok. A lélek erőre gondolok. Most azon dolgozom, hogy vissza térjek önmagam igaz valójához, a nőhöz, akit gyermekként tudtam, láttam, szerettem. Vissza a gyökeremhez, vissza a szívemhez, az igaz életemhez.

  #Helyem elfoglalása
• 

  Krisztián

  Svédországban töltöttem egy tanévet, a főbérlő házinénin kívül nem tudtam senkivel megosztani magam, a gondjaim, esetleges örömeim. Vele is korlátozottan. Hamar rájöttem, hogy nem csak párkapcsolatot nem alakítok ki a főiskolán, de barátságot is aligha, a csoporttársaim többségével sem egy életkorban, sem egy hullámhosszon nem voltam. Az argentin tangó mentett meg a depressziótól. A közeltartásban táncolás, az így begyűjtött női érintés ellátott annyi életenergiával, örömmel, hogy volt miért felkelni minden reggel.

  #Vágyak megélése

  Tovább
• 

  Joós István

  Szeretett Mind! Mai "bátor" tett – annyira nem az, hanem rádöbbenés igazából, ami nem értem, hogy miért tartott ennyi ideig, hogy a kérdés típusú megosztásaitokra készített videókon én nem is kell igazából látszódjak... hanem elég, ha a kérdés és az ábra látszik – VALAMINT teljesen fölösleges cover képet csináljak, mert így a kérdés maga látszik (és így sokkal könnyebben és több videót tudok gyorsabban csinálni). 😃 Tehát. Tagoknak új videók mostantól (remélem) gyakrabban jönnek: Humania Klub (korábbi nevén Prémium) tagok látjátok őket. Ma kettőt tettem ki. 431 - Vajon hogyan tudja az ember ellenőrizni azt, hogy a helyes úton jár-e és közeledik a céljához, ha azt nem ismeri? 430 - Hogyan tudja a férfi leszűkíteni, fókuszálni az Ügyet / Munkát / Küldetést / Feladatot? (Illetve az Ego Mastery videótárba pedig a tavaszi székesfehérvári előadás felvétele került ki. Klub tagok ezt is látjátok.) - Így találod meg: A) – ha már Klub/Prémium tag vagy, akkor a nyitó oldalon a gyorsmenüben (amit le lehet nyitni és fel lehet zárni) látszik a Kérdezz-Felelek Videótár linkje B) – ha még nem vagy Klub tag és/vagy nem találod, akkor a "Feladatsorok" menüpontban az első oldalon az utolsó helyen van a Kérdezz-Felelek katalógus C) – közvetlen link, ha bemásolnád: https://humania.io/challenges/videotar-1 Örömmel, István

  #Karrierváltás
• 
• 

  AZ ÜGY*ek felesége

  Kedves Pillangó Benedek! Hasonlót kérdeztem én is magamtól, Isteni ÉN meditációban, amikor nem éreztem jól magamat. A felsőbb énem álomban küldött üzenetet. Ezt üzente: "Minőségi munka, minőségi élet." Vicces, hogy éppen minőségis volt a munkám, de tudtam, hogy nem ezen a szinten kell értenem. Tehát, ha választ vársz Isteni ÉN-edtől, a felsőbbrendű énedtől, őrangyalodtól..., kérdezd meg tőle, hogy miért vállaltad, hogy testet ölts ebben az életedben, az Ő=TEN-magod képmására. Mi az az ÜGY, amiért a cselekvés szintjén általad teljesedik be?Aztán figyeld magad. Remélhetőleg a válasz is megérkezik, Benned. Amennyiben elakadsz, kérdezz bátran.

  #Karrierváltás

  Tovább
• 
• 

  Joós István

  CÉL, hogy legyen mindenki boldog... igen, tudom, hogy abszurd, de akkor is. MÓD, ahogy ebben haladni lehet az én tapasztalatom szerint: merni őszintének lenni. FOLYAMAT, ahogy ez emberekkel történik a korszakos ábra, ami a személyiség evolúció útja, ami az identitás fejlődésének útja, ami a Odüsszeusz, Neo és a Jedik – a tékozló fiú útja. FELADAT meglepő módon NEM az, hogy "segítsenek másoknak őszintének lenni", hanem, hogy MERJEK én magam folyamatosan őszinte lenni. Tapasztalatom, hogy ezzel tudok őszinte-átlátszó-igaz életre inspirálni másokat is. PROJEKTEK, ahogy ez ma történik: 4 youtube csatorna, blog, hírlevél vasárnaponként, 50 online kurzus, 3 könyv, paradigmaváltó kapcsolódó platform a tökéletlenségnek, forradalmi AI asszisztens App az úton haladni, férfi törzsasztal csoport, bizalmas köröket szervező új mozgalom... kb. - Másképp ugyanez: Cél Isten Országát itt a Földön az emberek testvérisége által építeni, ami felé én a jézusi példára figyelve, ezt az életemben megjelenítve tudok résztvenni. - Összefoglalva: Legyünk együtt szentek! 😇

  #Ügy / küldetés

• 3
• 4
• 5

A középső szakaszban, amikor még nem látjuk azt, hogy mi nőkènt melyik férfinek leszünk valódi támasza, ott szerintem a legnehezebb. Mert ebben a korszakban valóban az van, hogy megengedni. Úgy értem, itt nem lehet még hűen elköteleződni mert ugye mihez. Az a tapasztalatom, hogy itt tènyleg “meg kell “ engedni egymàsnak azt, hogy bármerre menjünk. Tapasztaljunk. Nagyon nagyon nehéz. Èn magam megélem, megèltem, hogy a férfi megoszt velem mindent, de mellettem van màs is. És ebbe nem lehet beleszólni. De mit lehet ilyenkor tenni ? Lépj vissza ? Ne beszélj vele ? Sértődj meg ? De mi van, ha ezt nem tudod meg tenni ? Mi van, ha bàrmit meg tehet veled ? Te nem tudsz elmenni. Mert valami vonz hozzá. S úgy, hogy ő nem akar elmenni. Ő neki ez kényelmes. Ezt megélni, elbírni, kibírni, vagy várni, az nagyon nehéz. De sokat tanít is. Türelemre. Fegyelemre. Nem hisztire. Vissza a forráshoz. A jelenbe. Az itt és mostba. A maradj nyugtonra. Mert a hiszti halál. Azzal itt nem megyünk semmire. De már szinte semmivel nem megyünk semmire. Nincs racionális megoldàs. Akkor mi van ? Azt tapasztalom, hogy oda kell eljutni, hogy ne akarjunk. Hogy a hiànyt ne a férfivel tömjük be, hanem Istennel. Valahogy egyesíteni az energiákat. Mert a férfi nem tőlünk külön álló. Hanem az egy lèlek másik pólusa. S azt magunkban kell megtalálni. És valahogy úgy tartani a férfit, mint a vizet. Nyitott tenyèrrel. Hagyni őt tapasztalni. Menni hagyni őt arra, amerre hívàst èrez. S ha eleget tapasztalt, akkor talán tudni fogja. Mert szerintem azt màr a kallódásában is tudja, hogy talán egy valakit közelebb engedett màr magához, mint a többit. Talán majd idővel ez mélyül benne. És az is hiába való, hogy azt hisszük mi nők, hogy majd a férfi választ minket. Nem ő fog választani. Isten tesz minket párba. Ez az időszak nagyon “kemény” “próba”. Türelemre tanít, és a nem akarásra.

Most egy nagyon paradoxon jött fel bennem, ahogy olvastalak. Elsőre az, hogy sehogy, hisz nem tudod mi a célod. De valahol meg pont arra mész, mert a személyed szàmára még nem tiszta, még nincs meg konkrétan az, hogy mi felé, de a valóságod mégis tudja. Most is. Talàn mèg nem fejtette ki előtted. Mèg bem terítette ki eléd mint egy makett asztalon lévő valamit., De ha kéred, hogy mutassa meg, akkor meg fogja mutatni.

Vajon hogyan tudja az ember ellenőrizni azt, hogy a helyes úton jár-e és közeledik a céljához, ha azt nem ismeri? Olyan lehetetlennek tűnik ez, hogy bizonyosságot szerezzek valamiről, ami számomra még nem fogalmazódott meg konkrétan.