Válás után 2 évvel első kapcsolat. Nem akarod mégis megtörténik. Miért? Mert nem bízol senkiben? Mert már minden mindegy? Mert nem akarsz kötődni és ez így biztonságos? Megmagyarázod, végül rájösz nem jó ez neked.
23 éves felnőtt lanyom van. Túléltem a dackorszakot, a tinédzser kort szóval minden megvolt. Fontos a nevelés de a szeretet a lehfontosabb.
Nekem nem magától érthetődő az anyai lét. Nem születtem igazi klasszikus anyának (már ha van ilyen), ha ezt így kimondani lehet. Lehet, hogy nem is vagyok anyának való..... 2 gyereket neveltünk a férjemmel, most kamaszok. Mindent megtettem, amit tudtam, hogy jó anyjuk legyek, de úgy érzem, hogy belegebedtem. Az elvárások szerint próbáltam jó anyjuk lenni, meghaladni önmagamat, de így sem sikerült, olyannak lennem, amit az anyáktól általában elvárnak. Szerintem a férjem sem értette igazán, hogy mi játszódik le bennem és nem fogadta el, hogy egy nőnek az anyaság extra nehéz feladat is lehet. Szeretem a gyerekeimet, örülök, hogy vannak, de utólag visszanézve, nagy segítség lett volna az, ha kimondhattam volna az érzéseimet és valaki ezt megértette volna.
Mostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.
Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.
Bármennyire is hárítja az ember a politikát, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert a struccpolitika nem vallhat a sólyom nemzettségére. Első tapasztalatkártyámból érthető, miért írom ezt. A politika befolyásolja életünk minőségét. Akár tudatos ez, akár nem. Tapasztalataim szerint a politikának köszönhetően egyáltalán nem beteljesedett az életem. Hiába ígér, vagy tör*vényben juttat támogatás címén bizonyos társadalmi rétegeknek jót, attól még nem váltódott meg sem a világ, sem én. Felismerésem, hogy ideje magamat képviselni, de nem a politikában. Erre országgyűlési képviselőm ébresztett rá, mivel semmit sem tett azért, amivel fordultam hozzá. A politika pontosan abban képviseli képviseltjeit, amit a kollektív tudat igényel. Akár tudatos ez, akár nem. Ezért tiszta tudatosággal nevelhetőek csak ki a politikusaink. Az emberi társadalom Romolus és Rémus Fiúságában római jogon táplált farkastörvényeivel egyre fenntarthatatlanabb. Miért? Mert magyar népmesékből tudjuk, hogy mindig a róka győz. Ez pedig nem másról szól, mint a globalizálódó világról. Agenda 2030, vagy amit akartok. Ideje kollektíven kivetkőzni a farkas- és rókabőrből. Szívesen folytatom, amennyiben unod ezt a politikát. Addig is egy köszönöm jól esne, ugyanis azt remélem, hogy veletek vetkőztetjük ki az állatságokat az emberhez méltatlan viseletekből. Egyedül levetkőzni ezt az állatokat leuraló politikát, nem lehet. Ki adott a politikának, mert él vele, hatalmat, hogy "uralkodj az erdő állatain...?" Megelőlegezek Neked egy egészséges ❤️-et, de ez egy következő tapasztalat, amiben hivatkozni fogok erre a politikai tapasztalatra. Te is nyomsz egy ❤️-et?
Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.
2005. tavaszán 2 diplomás, “sikeres” karrier alkalmazottként szakítottam 5 év után a párommal, összetörtem a kocsimat, eladtam a lakásom és végül kirugtak a munkahelyemről egy tanácsadó cégtől. Akkor eldöntöttem, hogy elindulok és megtalálom amit szeretek csinálni - ami belőlem természetesen jön, a helyemet, a hivatásomat, a páromat a világban… Azóta nagyon sokmindent csináltam, mentem keresztül, tapasztaltam meg. És éltem különböző helyeken. (Ökofalvak, vallási közösségek Magyarországon és a világban. Sikeres majd bukott befektető, ökofalu tervező, permakultúrás kertész, aktivista, ketész, temetői kertész (még sírásó és krematórium operátor is), meditációs “szekta” tag majd 12 évig Ausztráliában. Önellátó kertész és család”fő” Azori-szigeteken. )
Még nem is volt szó az oltáskárosultakról, autizmusról oly mértékben hazánkban, mint most, amikor gyanítottam, hogy az oltásoktól lettem epilepsziás csecsemőként. Igaz, hogy 2 év alatt elnőttem, viszont maradványként erős migrénes fejfájások kínoztak egészen addig, amíg 2008-ban eljutottam az Isteni ÉN meditációra. Az orvosok nem tudtak segíteni, egyetlen gyógyszer sem használt. Isteni ÉN meditációval pár év alatt egyre ritkábban és egyre gyengébben jött a fejfájás. Mostanra márcsak a múlt. Meggyógyítottam magamat. Képzeld el, hogy az országnak van jobb és bal agyféltekéje. A bal a racionális, ami inkább a férfias oldal, a jobb pedig a kreatív, ami a női oldal lenne. A politikára értelmezve két férfias erő osztja meg az ország kollektív agyát. A jobboldalra és baloldalra. Ugyanez van kivetítve a világra is. Normális? Van dolgunk, szerintem, ami nincs megoldva: A Jézus által ígért Isten Országában harmóniába, egyensúlyba hozni a férfi és a női gondolkodást. „Teremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." Bizonyos vagyok benne, hogy mivel saját magamban harmonizáltam a jobb és bal agyféltekémet, ezt ki tudom vetíteni az országra, világra. Itt, Humániában találok társteremtőket? Jelezd egy ❤️-el, ha igent mondasz.
A változásom spirituális úton kezdődött 2012-ben .Ma sem tudom igaz volt e vagy csak hallucináltam néha. Kellett ez a korszak, de megoldást nem hozott számomra , bár mai napig vannak különleges élményeim, de nemtudom értelmezni őket, és nem is igazán akarom.