Mennyország és pokol. Félelmek és halálmegvető bátorság. Rutinok és minták, lehetőségek...
Sziasztok! Talán nem véletlen,de ma ramtalalt ez az oldal.Tanitó vagyok, római katolikus vallásom gyakorlom.Szeretnék egy jó , becsületes embert társnak.
12 év után a párom szakított velem.Tudtam,hogy gondjaink vannak,de arra számítottam,hogy ismerem a párom biztosan vissza tudom csinálni a szakítást.Tévedtem.Sok szép emlék,3 gyerek.Kihívások egész sora a 12 év alatt.Egész idő alatt vak voltam.Manipulált,játszmákat vitt végig velem,mert tudta,hogy egy nyitott könyv vagyok a számára.A kapcsolat vége felé már próbálta túlfeszíteni a húrt,hogy meddig mehet el.De tévedett,mert felnyílt a szemem és megvédtem magamat a támadásokkal szemben.Kemény tapasztalat,idő kell hozzá míg feldolgozom majd.
Az elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.
Elköltözött az extől 3 hónapja... ...és most visszajárkál oda... Nem bírom...amikor rájöttem nem adtam fel és megpróbáltam meghaladni magam...de egyszerűen nem megy... ...és voltam ilyen helyzetben az előzővel is...barátnője után jöttünk össze...elteltek évek tavaly pedig a felesége mellől érkezett vissza néha néha... Nem tudom hogy tudok ezeken túljutni... Nagyon elegem van... De nem lehetek gyenge...sajnos ez nem tapasztalat mert nem tudom a megoldást pedig 8 éve követem Istvánt... A legrosszabb hogy tudom mit mondana... ..de nem megy...:(