Három hónap múlva betöltöm a 48. életévemet. Sokan azt mondják, nem látszik rajtam. Ennek igazán örülök, mert amúgy bőven tettem róla, hogy látszódjon. Sacc per kábé 30 éven át mérgeztem magam mindenféle piával, ami csak a kezem ügyébe akadt. Nő létemre jöhetett a sör, a bor, na a pálinka az nem nagyon, de a vodkát kifejezetten szerettem. Ha minden oké volt az életemben, azért, ha semmi nem volt oké, akkor azért, de valahogy mindig találtam alkalmat arra, hogy a pohár fenekére nézzek. Szóval megoldottam. Én az a fajta alkoholista voltam, akire azt mondják, hogy jól működő alkoholista. A munkahelyemen teljesítettem, a stresszt meg ugye csak le kell vezetni valahogy… Persze férj nuku, gyerek nuku. Anyámtól is kaptam egy gyomrost az ünnepek alatt, mikor egy vitánk során hozzám vágta, hogy mire vittem. Háát, ha őszinte akarok lenni, látszólag nem sokra. De ez még nem jogosítja fel, hogy így nekem essen. Nem igaz? Jah, és akkor még ott van húgom, aki nem hajlandó szóba állni velem. Azt mondják, az őszinteség nem választ el embereket, csak szűri őket. Hát akkor húgomat jól kiszűrte az életemből... Amúgy már hónapok óta nem iszom. Nem mérgezhetem a testemet. És nem kellett hozzá sem elvonókúra, sem önsegítő kör, egyszerű akaraterő elég volt. Olyan erő, amelyről nem tudtam, hogy létezik, hogy bennem létezik. De úgy tűnik, mégis. Szóval, ha hálát akarok adni valakinek, azért néha elrebegek egy imát a Jó Istennek, aztán a másik oldalamra fordulok és alszom reggelig. Köszönöm, hogy elolvastátok!

Személyes Tapasztalatom nincs mert igaz fiatalon sokat ittam társaságban, de sosem éreztem tőle függőnek magam és szerencsére 14 éve 1 kortyot sem iszok. Viszont a környezetemben azt tapasztalom, hogy gyengébbek és könnyebben lebetegednek az emberek, plusz az agyi kapacitásuk csökken és mentális zavarokkal küzdenek, akár személyiség torzulás stb... Többnyire toxikusan viselkednek ki milyen mértékben.

Sok éves drog és alkoholfüggés után hét éve teljes absztinenciában és ami fontosabb folyamatos felépülésben. Segítői munka először önkéntesként (nyírő Gyula Kórház Addiktológia) és ma már állásban (Boldog Gellért Szakkórház). Képzett coach és tapasztalati szakértő vagyok több év csoporttartási és egyéni mentorálási tapasztalattal.
15 éven át voltam rabja, az alkoholnak. Nem minden nap, voltak rövidebb időszakok, amikor nem volt teljesen jelen az életemben. De mindig visszatért, mint egy jó baràt, akire számíthatok. Nem mindig az íze miatt kívàntam, inkàbb a hatása kellett. Hasson, a gondolataimra. Szüntesse meg. Persze ezt sosem tudta megtenni folyamatosan, hiszen vissza tèrtek. Ördögi körbe kerültem. Amikor volt munkàm, napközben màr arra gondoltam, hogy amikor vègzek, melyik boltba fogok menni, és mit veszek. Otthon ittam. Amikor nincs munka, az még rosszabb. Hiszen az egész nap rendelkezésre áll. Bármikor lehet. Sosem úgy ittam, hogy csúsztam màsztam. Az volt a jellemző, hogy kiestek részletek. Film szakadàs. Nem emlékeztem arra, mit vacsoràztam, mit mondtam telefonba a lányomnak, vagy a páromnak. Nem emlékeztem, hogy èrtem haza kutya sétáltatàsból. Reggel láttam meg, hogy éjszaka hánytam. Ez nem volt túl sokszor, de volt. Sorolhatnàm. Nem tudtam mértéket tartani. Többnyire 1 üveg bor, vagy pezsgő. Ha az első pohárba öntöttem, onnan már addig, míg kiürült az üveg. Èh gyomorra jobban üt, ezt màr ki tapasztaltam. Úgy is akartam. Az eleje ennek öntudatlan, aztàn idővel rosszabb lett olyan èrtelemben, hogy màr magam számára is elviselhetetlen…minden reggel úgy keltem fel, hogy jelen volt a szégyen, a bűntudat, az önostorozás, az undor….kudarc, a jelentéktelenség,…az így nem vagyok szerethető érzések. A vèget vetek az életemnek, és persze a tehetetlenség. Velük ébredtem. És mègis függtem az alkoholtól. Erősebb volt nálam. Természetesen kihatott a környezetemre. Aztán a “gyógyulàsomnak”, szépen làtható folyamata lett. Szembesíteni magam, elfogadni, hogy ezt teszem, felismerni, hogy nem làtom teljesnek azt, ami van, mert azt èrzem hiányzik valami, és azt be kell tömnöm. Az önátadás, és az igazra figyelés. Hajlandónak kellett lennem arra, hogy feláldozzam azt a létmódot, hogy élni tudjam, az újat. Ha bizalmat èrzel felém, keress meg nyugodtan. Ki bonthatjuk, mi van veled. Szívesen teszem. 😊