Megosztások

Esztergomi Katalin

Úgy legyen, mert úgy VAN! Nyitottságot és sikeres megérkezést kívánok! Üdvözlettel: Kata

Joós István

Az én tapasztalatom, hogy semmikor nem tudtam nők közül választani, nő iránt elköteleződni... Hanem a Dolgom találtam meg (pontosabban: a Dolgom talált meg engem), és az vált egyértelművé, hogy a Feladatot elvégezni, az Ügyet jól szolgálni, a Jóistentől kapott Tálentumaimat kamatoztatni legjobban Vele tudom. A tapasztalatom, hogy férfiként Társat keresni értelmetlen. Hanem a DOLGOM kellett felvállalni, és miután ez sikerült, ehhez a Társam automatikusan megérkezett. 👍🚀

Halmai Zoltán

Hmm ez rímel a mai első tapasztalat kártyámra... Mivel sikerült átlendülni és megérteni azt, hogy szükséged van rá?! Hátha tanulhatok belőle és aakalmazhatom.

Fanni Koósz

Kényes téma. Mert annyira elhisszük, hogy egyvalami felé kell elköteleződni, legyen az cselekvés vagy szerepidentitás. Hogy értsd. Az a jó, ha gyerekként elköteleződsz a hangszer mellett és akkor aztán te leszel a következő...vagy a sportban, vagy kitűnő tanuló leszel... A lényeg, hogy legyél valamiben nagyon. Felnőttként a szerepeinknek köteleződünk el, egyet a többi felé emelünk, nőként az anyaságot vagy épp a singliséget, a karriert vagy a jónő szerepet. Elköteleződünk külső dolgok mentén, s ha nem megy, akkor úgy érezzük, bajban vagyunk, mert nem vagyunk VALAKIK és VALAMILYENEK. Sokáig tartott elfogadnom ennek mentén, hogy engem minden érdekel. Jó nem. Van, ami nem, de nagyon sok téma, cselekvés és nem tudom az identitásom sem egyféleképp meghatározni, sokféle színt viselek és a hangulatom sem egysíkú... Nem elégít ki EGY szerep vagy tevékenység monoton művelése... Egy ideje fellobbant a megengedés energiája bennem, figyeltem, mikor merre visz, és most jutok oda, hogy ráébredek, igenis VAN bennem ELKÖTELEZŐDÉS, csak BELÜL. Minőségileg. S ez a sokféle szerepemben, tevékenységemben mind megjelenik, még ha nem is látványos vagy az általános a megszokott értelmezés szerint elismerésre méltó. Elköteleződtem a saját méltóságomhoz, rendeltetésemhez, bennső iránytűmhöz, s élem minden pillanatban, minden szerepemben, cselekvésemben.

Schubert József

Válásom után néhány hónappal (túl hamar) megismerkedtem egy fantasztikus hölggyel, akinek a személyisége abszolút megragadott, nőisége viszont épp ellenkezőleg. Mégis, hogy kapcsolódhassak vele, belementem egy párkapcsolatba. Rendkívül sokat tanultam tőle de mégsem tudtam igazán elköteleződni felé. Sokat változtam és azon voltam hogy a meghozott kompromisszumokat beépítsem, hogy el tudjam fogadni őt teljes valójában. Azonban az évek alatt nagyon hullámzóvá vált a kapcsolatunk de ő végig többé kevésbé türelmes volt velem. Az utolsó hónapokban már nagyon szenvedtünk az én elhatározás képtelenségem és pár olyan dolog miatt amiben mindketten hajlíthatatlanok voltunk. Végül nem túl szépen de felbontottam vele a párkapcsolatot mely így több mint 5 évig tartott. Nagyon erős érzelmi szálak fűznek hozzá talán a megélt mély pillanatok miatt, így hetekig kerestük mindketten a visszautat egymáshoz de egy beszélgetés során olyat árultam el magamról amitől végül ő jelentette ki hogy ez már neki nem fér bele.

Andrea Csiszér

Vannak akik plusszal, 0- val indulnak az életben én minuszal indultam 20-as éveimben a felelőséget kerülő szüleim útnak inditottak 36 millió adósággal az ő adóságukkal én csak aláíró voltam. Ezt 10 év depresszió pánikrohamok öngyilkosági kisérletek követték 6 év gyógyszerszedés és az orvosok leirtak.Nem volt kiút. 2 évente váltottam a kapcsolataimat. Senki nem volt jó. Senki mellett nem tudtam megmaradni. A sérült bizalom hatására a kötődés a legnehezebb feladat. Majd 2021- ben az utolsó kapcsolódásomat is hátra hagytam. Készpénzre családi házat vettem és kigyógyitottam magam az orvosok szerinti gyógyithatatlanból. Már másokon alkalmazom a tudásom. Es mindenki képes erre. A lehetetlen kihívások falak ledöntése már nem azt a célt szolgálja, hogy naggyá legyek már az vagyok. Valójában minden ki az! A cél az, hogy a nem lehet és a lehetetlent mint valóságot leromboljam abban aki hozzám fordul és építsem a hitet benne. Akarj egy Istenemberré válni, nem egoból szívből, mert mind azok vagyunk. Magadért másokért egy szebb világért!

A családi sztorim folytatása amelyben a hiba több egyéb mellett az elköteleződés hiánya is volt. Egy rövid visszatérés után hagyott minket hátra a férjem. Elindult válas ellenére minden találkozás egy kis szikrát lobbantott kihültnek hitt szerelmünkbe. Ő gyorsan keresett egy hasonló hölgyet, 20 éves fiatal üde és persze tapasztalatlan. De mégis hiányzott valami így karácsonykor haza tért. Csodás másfél hónap következett. A kislánnyal igyekeztünk megmutatni a különbséget a szeretet és a szerelem kábulata közt. Úgy tünt tényleg elindult a valódi elköteleződés útján. De valami mégis zavart. A gond egy munkahelyi rendezvény kapcsán robbant. A velünk töltött idő kontra a lány mellett megélt hamis szabadság érzet. Újra bezárva érezte magát a napi haza járástól. Február 12.én egy előző napi vita miatt újból távozott. Kapott bizalmat feltétel nélküli szeretetet, de nem tudta elkötelezetten a családapa és férj szerepét örömben élni, mert nem volt rá mintája. Én leírtam a lánynak a kis történetünket, hogy ha szeretné vissza fogadni annak tudatában tegye hogy ismei az előzményeket. Ezen nyilván megsértődött, de én nem fogadtam volna vissza ha tudom nem engedte el a másikat. A lány megbocsájtott, azóta is együtt vannak. Bár igen erősen korlátozva van a lány mellett, mert fél hogy ha nem enged ott sem lesz helye. Ez a történet alaposan megtépázta az önbizalmamat, és rá jöttem hogy a társ függőségem oka a parentifikációm volt. Szerettem volna megvédeni segíteni, magamat alá rendelve. Mi Nők sokszor lépünk be ugyanabba a pocsolyába mert hinni akarunk. De a kötődéseink, gyermekkori tapasztalataink kidolgozása nélkül nem vagy rosszul kapcsolódunk választott társunkkal. Nálam az elköteleződés meg volt, de nincs jogunk másoktól azt várni hogy ugyanazzal az erővel tegyék azt velünk, hisz más közegből érkeznek. Így a bizalmam megtört, önmagamban és benne is. Vajon csak én vagyok ekkora hülye? Ezer hasonló kérdés járt azóta a fejemben. De nem voltam hülye csak hinni akartam hogy a szeretet kiépíti az elköteleződést a másikban, de persze csalódtam. Nem szabad feltételezni és elvárni érzéseket, és ha szabadon tudsz szeretni elfogadni, befogani a másikat egy felnőtt lélek azt majd értékelni elfogadni és viszonozni is képes lesz. Ez lett az én személyes tanulságom.

Imre Orcsik

Ez az ami sosem ment. Bár nagyon vágytam rá, de tudatalatt abszolút menekültem előle, úgy, hogy közben társfüggőként mindig kellett valaki aki betölti a bennem lévő ürességet. Nagyon intenzív első három hónap után ( jó esetben ) jött a kifogáskeresés. Semmi nem volt igazán jó. Először jó volt azt mondani, hogy azért mert ő ilyen, de később már nem lehetett felhasználni ezt a kártyát. Felelősséget vállalva a mai napig azon dolgozom, hogy a saját határaimat megtartva önszeretetben, de mégis odafigyelve, szeretettel tudják kapcsolódni .

Farkas Szilvia

Megfontoltan, körültekintően szoktam elköteleződni amikor nem emberi kapcsolatokról van szó. Vannak esetek, amikor szinte első alkalommal, azonnal érzem. Például művészi alkotások esetében. Emberi kapcsolataimban is szívesen elköteleződöm, igaz lassabban és már kevesebb alkalommal. Több esetben látom azt, hogy összekeverik a kapcsolat függést az elköteleződéssel. Szerintem egészen más a kettő minősége.

Györgyi Hegedüs

A mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege