Megosztások

Katica Toth

A legutóbbi kapcsolatomban most először éltem meg igazán, hogy milyen az, amikor ennyire mélyen tudok szeretni, amikor adok szinte gondolkodás nélkül, és közben még azt is észreveszem magamon, hogy néha olyan határokat lépek át, amikről korábban azt gondoltam, hogy én ott biztosan megállnék, amit már korábban méltóságon alulinak definiáltam Mégsem bántam meg. Mivel közben volt bennem egy elképesztő erő, egy nagyon tiszta és felszabadult és önazonosan gyönyörű női minőség, amit talán eddig sosem engedtem ennyire megjelenni, és ez az élmény önmagában katartikus volt, még akkor is, ha közben valahol végig ott volt bennem az a halk, nehezen megfogható érzés, hogy valami mégsem teljesen kerek. Sokáig nem tudtam megnevezni, csak éreztem, hogy van egy finom feszültség a rendszerben, és aztán egyszer csak összeállt bennem, hogy számomra a vonzó és a lelkesítő nem ugyanaz (köszönöm az erről szóló videót István) Mert lehet valaki érzelmileg nyitott, jelenlévő, megérkező, lehet valaki nagyon vonzó abban, ahogyan kapcsolódik, ahogyan beszél az érzéseiről, és mégis hiányozhat belőle az az irány, az a belső tartás, ami nem csak érzésekben létezik, hanem mozdulásban is. Akkor itt lett számomra nagyon tiszta valami. Én tudok szeretni, nagyon mélyen és nagyon odaadóan, és ezzel önmagában nincs semmi baj, sőt, ez egy erőforrás bennem, de hinni csak abban tudok, aki halad is, aki kimondja, hogy merre szeretne menni ÉS lépéseket is tesz érte. Ugyanis segíteni nem lehet annak, aki nem tudja, mit akar és merre tart. Aki toporog vagyis halogat/önbecsap. Persze, lehet valaki minden más szempontból „jó”, lehet figyelmes, lehet jelen, lehet, hogy mindent megoszt, beszél hozzád, bevon mindenbe, megoszt mindent maga körül, kapcsolódik, te ismered szerinte a legjobban a világon, számít a véleményed…de ha nincs irány, akkor az egész kapcsolat elkezd egy helyben állni, és ezt egy idő után már nem lehet szeretettel sem megtartani. Hiába szerettem, tartottam tükröt, konfrontáltam a toporgásával, a halogatásával…nem volt lent a gödör alján és nem is mozdult. Ez volt az én józanodásom. Ez egyszerre hozott egy mély megnyugvást és egy nagyon valós fájdalmat, mert elengedni valamit/valakit, ami/aki sok szempontból működött és jó volt, nagyon nehéz, még akkor is, ha közben már tudod, hogy mi az, ami hiányzik belőle. Most újra ismerkedem, de már nem ugyanonnan. Van bennem egy csendes tudás arról, hogy nem a vonzás a legfontosabb, hanem az irány, és hogy számomra az a férfi lesz igazán megtartó, aki nem csak érez és kapcsolódik, hanem halad is, dönt, cselekszik, és van hova vele együtt megérkezni.

Erika

A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏

Virág Hargitai-Kiss

Egy házasság és egy hosszú kapcsolat lezárása óta öt éve vagyok társ nélkül. Azóta sok-sok nagyon intenzív lelki folyamaton mentem keresztül. Volt, hogy azt hittem, majd ha megfejlődöm ezt meg ezt, azzal kiérdemlem a társat. Rájöttem, hogy egy kapcsolat nem jutalomfalat valamiféle teljesítményért, a hiánya pedig nem büntetés. Habár úgy érzem, készen állok elköteleződni, bármiféle sürgetés helyett hagynom kell, hogy megérjen az ideje, megérkezzen a szerelem. Ez az idő és a várakozás elengedése, egyúttal a "jöjjön, aminek jönni kell" befogadása. Nem mindig könnyű. Viszont egyértelműen jobb bizakodni, mint keseregni, vagy kétségbeesni 🙂

Viktória Zákányi

Kedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel

Viki

Rengetegszer nem hittem az első megérzésnek Az ego sokszor becsapott és a mai napig tesztel. Ma már nagyon intenzíven használom, a hivatásomban abszolút teljes átadással. A gyerekeimmel kapcsolatban és a magánéletemben is egyre ügyesebben. Megtapasztalni megismerni, ki vagy, s mire vagy képes, mik a határaid, korlátaid s azokat hogyan tudod tágítani, na az az igazi tapasztalás…

Beáta

Soha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D

Kiss Tünde Anna

Visszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏