Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.
Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.
Korábbi tapasztalat megosztása kapcsán (válás és felismerés) jöttem rá, hogy szép és jó, hogy úgy érzem, hogy külön utakon kell járnom, de nagyon nem szabad bele esnem egy olyan kapcsolatba, ahol a gyerekkorom mintái visszaköszönnek pl.: ahol az érzéseket és igényeket magunkban tartjuk, az intimitást és közelséget kerülni kell vagy pl. a sebezhetőséget nem merném felvállalni (a tökéletesség álcája mögé bújva). Egy szeretői szerep ezeket tökéletesen hozná. Nagyon nyitott szemmel kell járnom a lehetőségek között, hogy bármilyen csábító helyzet és férfi is állna elő, határt tudjak húzni a másnak való megfelelés vs. saját igények képviselete mellett: intimitás, figyelem, magam felvállalása, kiteljesedés egymás mellett.
38 éves vagyok. Hosszú kapcsolataim voltak korábban. Azonban 6 éve az ismerkedési fázisig jutok. Sokat olvasok, fejlesztem magam a témában. Joós István, Dora Gyula, Mészáros Ádám, Matthew Hussey, Dr John Gray munkásságát követem leginkább, de minden idevonatkozó podcast, írás stb. foglalkoztat. Ha van ötleted szívesen veszem vagy megosztom az én tapasztalatom, ha érdekel. 😊
Próbáltam az online társkereső appot, sajnos még videóchat, hívás után is nagyon nagyon mellé lehet nyúlni. 0 szikra, vadász típusok, anyapótlékot keresők.... Letöröltem magam és úgy vagyok vele dolgozom magamon, élem az életemet. Kerek egész vagyok, boldog vagyok már most és ha ehhez megérkezik egy csodás társ, értékelni fogom. Nem biztos, hogy a klasszikus női férfi összeköltözős kapcsolatban még egyszer tudnék élni, 2 kisgyerek mellett, vagy akarok-e... De szerintem mi nők sokan vagyunk így. A nőknek szerintem a válással sok minden könnyebb az életükben ha eltelik a gyász és anyagilag is talpon tudsz maradni. Az apuka pedig lehet teljes értékű apuka lesz ezután....
Érdekes mikor elkap az őrjítő vágy…. Mikor az ember őrjítő vágyat érez, de elnyomja… mert még sebzett… még vár… még egyszer ugyanazt ne! Pedig ott van ő, a másik… izzik, felforgat, szétrobbansz… Magabiztos, karizmatikus, határozott. Olyan férfi, hogy beszarsz… kacsint… megremeg a lábad… alig tudjátok levenni egymásról a tekinteteteket… akárhányszor a konyhában vagy, lopva lopva feléd néz, te rajtakapod, összenézel vele, ‘táncoltok’… 2 évig… ő 2 évig kacsint, néha el is vörösödik, dadog… néha te is… máskor mögéd hajol, megsimít, dörgölőzik, és Te nem kapsz levegőt... kávék, edéd… hajlik a tér és idő… 2 évig… próbálkozik, nyit, aztán zár… megkeres messengeren, aztán hátrál… nem tudja, csak érzi, te zárdába vonultál… sebzett vagy… félsz attól a NŐtől, aki szanaszét… széltében-hosszában, elölről-hátulról, itt-ott, amott… mindenhogy és mindenhol égett… aztán megégett, elégett, kiégett…már csak hamu… és retteg, retteg! hogy újra így ég el… sajnálom. De ha a vágy egyszer felizzott… az utat talál magának. 2 év után, elkerülhetetlen becsapódás, szexuális együttlétek, baráti közeledés. 7 hónap újjászületés. Sebeket tép fel, sebeket gyógyít meg. Milyen jó lenne, ha több is lehetne, de nem. Tudjátok mindketten. Pedig reggel üzen, este beszélgettek, édes évődések, éjjeli spontán autóba pattanások… csak érezni akarjátok az izzást… spontán, itt és most. Ő most erre képes. Bevon minden döntésébe. Vállalkozás. Új munkahely. Hobbik. Tanulás. Útkereső döntésképtelenség. Megijedsz, hogy neked ez így jó. Mert rájössz, ez így jó. Támasztani jó. Adni jó. De Te már mást akarsz, a szex már kevés, a beszélgetések nem lelkesítenek tovább. Hiányzik valami. De nem tudod mi. Egy érzés. Ő meg nem is téged akarna. Azt hiszed ez borzasztó. Többször összezuhansz a fájdalomtól, hogy nem vagy elég. Randizni sem. Még ha az esti légyottokat ő randinak hívja is. De jön egy isteni megvilágosodás. Hiszen ez neked már kevés. Tovább akarsz menni. Hitelesebb férfit akarsz támasztani. Aztán jön a búcsú, ő nem érti miért nem írtál, miért nem kezdeményeztél már. Még beszélgetni akar, fenntartani a kapcsolatot… még úgy is, hogy elmondja, megismert egy újabb nőt, akit most imádni akar… te meg EZT nem érted. “Hiszen lejárt a szerződésünk. Megadtuk egymásnak, amit vállaltunk.” Elköszönsz. És még mindig nem érted hogyan…. de megingathatatlan magabiztossággal, stabilan érzed: ez így van jól. Megkönnyebbülsz és rájössz, az Univerzum úgyis hozza a következőt….. …Érdekes, igaz? Mikor egy őrjítő vágy utat tör, pedig elnyomtad, mert féltél. És most nyugalom és béke száll meg. Tudod, hogy tudsz valamit, amit valójában érzel. És amit érzel, az több, mint Te. Bízni tudsz valamiben. Csak érzed. Megnyílik a föld. Valami utat keres most, és te készülsz nyugalommal, készülsz türelmesen, mert jön. Bármi is az… …Érdekes, igaz? Amikor utat tör az őrjítő vágy….
Ismerkedni viszonylag könnyű, de társat találni nehéz. Rohanva nem lehet társat találni. Tudatosan lassítani kell a száguldó életen. Most ezt gyakorlom.
Bénázás. Mióta is vagyok egyedül? Már magam sem tudom, de az tuti, hogy több, mint 3 év. Pont egy másfél éves ért véget akkor. Pont arra jó volt, amire akkor kellett. A mai napig beszélünk, persze ő folyton újra akarja kezdeni, én meg visszafele nem lépkedek. Minek. A tindert már nagyon unom, semmi sincs ott csak a felszínes jobbra balra huzogatás. Agysejtromboló. Az elittárs meg. Minden van ott, csak elit nem (akármit is jelentsen ez). Rapidrandi. Haha, az egy tömény egyórás kínszenvedés, tudnék mesélni róla. Aztán vannak a nős férfiak, akiknek az ajánlkozásaival már tele a padlás. Na kiket hagytam ki. Ja, a kollégák, hát az is egy no-go. Szóval nincs előre. Néha zavar, néha nem. Így telt el 3+ év.
A párkeresést, ismerkedést levettem a programról. Még nem tudom hogy meddig, de úgy érzem, nem tehetek mást. Vágyom párra. Minden nap azzal a gondolattal alszom el, és azzal a gondolattal ébredek, hogy szeretném megtalálni a párom, akivel boldog lehetek, akivel szeretjük egymást. De az élet mást hoz: Találkozom egy szimpatikus lánnyal, megszólítom, randira hívom, beszélgetünk, közeledünk egymáshoz, aztán egy-két találkozás után vége: A lány elérhetetlenné válik, jobb esetben meg kell elégednem annyival, hogy SMS-ben megírja, nem szeretne közöttünk mélyebb, intim kapcsolatot. Nem egyedi eset. Az egészben az a hátborzongató, hogy ilyenkor felvillan az emlékezetemben, hogy én ezt pontosan ugyaníg éltem meg korábban is. Szinte pontosan ugyanaz, ugyanúgy történik meg újra és újra. Ilyenkor próbálom felidézni, mit rontottam el, mit csináltam, mit mondtam, mit kérdeztem, mire, mit, hogyan reagáltam: A konklúzió pedig ugyanaz: Nem találom a hibát. Udvarias, figyelmes, tapintatos, kedves voltam vele. Őszintén örülnék, ha megtalálnám mi az a jellemhiba bennem, amit nagyon sürgősen ki kell javítanom. Van egy feloldhatatlan ellentét ebben: Magamat jó partinak tartom: Kedves, figyelmes, őszinte, becsületes, korrekt, felelősségteljes embernek ismerem magam. Van humorom is, de nagyon komolyan veszem amit komolyan kell. Egyszóval: A magamról alkotott kép abszolút pozitív és értékes. Ehhez képest a lány részéről én vagyok a pasi, "akiért nem kár". Áthidalhatatlan szakadékot látok aközött, hogy én milyennek ismerem magam és a lányok szemében ki vagyok. Az ismerkedést és párkeresést most elengedem. Nem tehetek mást. Nem hagyhatom, hogy az energiámat, életerőmet felőröje. Sajnálom, hogy ez a tapasztalat kártya nem egy felelmelő dolog, amivel másnak segíteni tudnék. Viszont jó lenne a tapasztalatainkról beszélni, és együtt megfejteni, mi a legjobb amit az ember tehet.
Sokat gondolkodtam, hogy ezt az “ismerkedés” vagy az “önértékelés” címke alatt osszam meg. Végül mégis az ismerkedést választottam, hiszen ez volt az egész mozgatórugója. Azt érzem, hogy sokáig félreértettem, hogy miről szól az önfejlesztést. Azt gondoltam, hogy a következő könyv, terapeuta, vagy tanfolyam után végre megtalálom a társam, és mindegyik után csalódott voltam, amikor ez nem így történt. Mindig az volt bennem, hogy azért kell “megszabadulnom” az “akarástól” és a szorongástól, mert majd akkor lesz valakim. Aztán egy első randi után, amikor ismét elindult bennem a szorongás, hirtelen felocsúdtam. Én nem azért nem akarok szorongani, mert akkor fog az a férfi választani engem, hanem azért, mert így jobb élni. Az ÉN életem lesz ettől jobb. És nem azért akarok már dolgozni magamon, hogy hátha ettől majd lesz párkapcsolatom. Hanem mert az életem lesz jobb. És ez fog nekem jó kapcsolatot hozni. Szívesen beszélgetnék erről (is) veled, ha megfogott írj :)