Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.
Kérj és megadatik! Volt egy álmom... család.... Amikor készen voltam tudtam mit szeretnék mertem kérni! Néhány hónappal ez után a Jó isten letette elém azt az embert akire vágytam, minden tulajdonságában olyan volt amit szerettem volna. A nagy feladat az volt, hogy elhigyjem tényleg létezik az a személy akire vágytam, tényleg ott van tényleg olyan, külsőleg, belsőleg. Hogy mi a hit ereje!? Sokan keresik, templomokban, szent szövegekben, elvonulásokon, önismereti tréningeken. A hit ereje számomra ez! Olyan tapasztalás amit a vágyaidból merítesz, észreveszed, hogy megkapod és teszel érte, hogy működhessen...
Az ismerkedés szerintem egy csodálatos dolog. Rengeteg lehetőség van benne. Az új embereken keresztül, új világokat ismerhetek meg. Vannak, amelyek hasonlatosak az enyémhez, nekem, itt könnyedén mennek a dolgok. Viszont vannak olyanok, amik nekem teljesen új viselkedési minták, új lehetőségek, amelyek megváltoztatják mindkettőnk életét. Ott már óvatosabb vagyok. Ott már figyelek, hogy akarom-e azt a változást, vagy nem. Tapasztalatom szerint, itt szokott elbukni az ismerkedés, hogy az emberek elsietik a dolgokat. Rögtön a megvalósulást akarják megélni, az odavezető út kihagyása nélkül. Pedig a csúszdán is akkor tudunk lecsúszni, ha előtte felmászunk a lépcsőn. Anélkül nem teljes a tapasztalás, csak egy elképzelésem van róla, az pedig nem fogja a valóságot tükrözni. Főleg a korosztályomra jellemző ez a gyors ismerkedési forma, mert hát már nincs annyi időnk, mint fiatalon. Pedig 50 felett - szerintem - már másként kellene mindenhez hozzáállnunk. Már a testünk nem az a hamvas, mint fiatalon, az értékek, már inkább a belsőben vannak, mint a külsőben. Már sok-sok élettapasztalat van mögöttünk, kialakult életfilozófiánk van, családunk, akikkel szokások lehetnek kialakítva és ezek mindkettőnknél ott vannak. Ezért kell a megismerkedésnek időt szánni. Szerintem az ismerkedés egy emberrel, életünk végéig tart.
Gyerekkènt elhittem, hogy szerencsètlen ès buta kislány vagyok. Az èletem 30 èvèt ez a dogma jellemezte, èletveszèlyes baleset, pánikbetegsèg, agresszív fèrj, bántalmazás, szorongás, fèlelem. Aztán elhittem, hogy ez nem fog változni, hiszen èn egy szerencsètlen ember vagyok.... Imádom az Anyaság minden percèt, ezèrt a fiaimèrt, segítsèggel közel 40 kilósan sikerült másfèl èv után elválnom 25 ève. Az utána következő időszak először arról szólt, hogy a gyermekeimnek myugodt, harmónikus lègkört teremtsek, miközben rá kellett jönnöm, akkor válnak azzá, ha ÈN jól leszek. Kemény munka, rengeteg tapasztalat, sorsfordító döntèsek sora, ès ennek gyümölcse ma már beragyogja az èletemet! A Hit amivel a Jóisten felruházott, a humorom, a nőiessègem felszínre tört ès ma már senkinek nem hiszem el a lehetetlent! Kívánom minden hozzàm hasonló sorsú nőtársamnak, hogy a legmèlyebb gödörből is van kiút!
Kérdezte itt valaki tőlem mailben, hogy mit írjon ki a homlokára, ha ő születő Hölgynek lenne már Társjelöltje, fárasztják az amazonok.. azt válaszoltam neki, hogy a homlokára semmit, csak szólaljon meg őszintén, kertelés nélkül in medias res, hogy mi a kihívása, és az a NŐ, aki ezért jött az életébe... ebbe rögtön beleszeret majd.. egy Nő. egyetlen NŐ lesz, akit ez megindít.. így volt ez- nálunk.. abban az egyetlen bátor, de halk mondatában eldőlt minden... olyan mélyről jövő segíteni akarás indult el azonnal bennem efelé a Férfi felé, hogy egyszerűen csillapíthatatlan, és szinte fáj, ha nem adhatok neki....mikor épp nem hagyja.. és nem hat meg semmi és senki.. sem lebeszélni nem tud róla senki, sem vissza nem tud tartani semmi és senki, még ő maga sem.. mert működik.. a segítség.. ha elfogadja.. és halad vele.. és nekem ez a boldogság
Bénázás. Mióta is vagyok egyedül? Már magam sem tudom, de az tuti, hogy több, mint 3 év. Pont egy másfél éves ért véget akkor. Pont arra jó volt, amire akkor kellett. A mai napig beszélünk, persze ő folyton újra akarja kezdeni, én meg visszafele nem lépkedek. Minek. A tindert már nagyon unom, semmi sincs ott csak a felszínes jobbra balra huzogatás. Agysejtromboló. Az elittárs meg. Minden van ott, csak elit nem (akármit is jelentsen ez). Rapidrandi. Haha, az egy tömény egyórás kínszenvedés, tudnék mesélni róla. Aztán vannak a nős férfiak, akiknek az ajánlkozásaival már tele a padlás. Na kiket hagytam ki. Ja, a kollégák, hát az is egy no-go. Szóval nincs előre. Néha zavar, néha nem. Így telt el 3+ év.
A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.
Olykor a helyzetet felismerve, könnyedén kezdeményezek, a megfelelő mindsettel, néha annyira be vagyok zárkózva, hogy egy feszítővassal sem lehetne egy szót sem kiszedni belőlem. Van valami bennem, ami olykor ellenszenvet válthat ki a másikból, vagy félelmet, vagy csak a Ghosting lett 2025-re túl nagy divat - a mai napig nem tudom, mi a teljes igazság, ezzel kapcsolatban...
"Elesik. Feláll. Koronát igazít. Megy tovább." Sokszor megtörtént, de jó így. Nyerni nem nyerhetek mindig, de mindig tanulhatok, ami sokszor értékesebb, mint a nyereség. Megyek, megyek. Tudom hogy merre, tudom, hogy miért. Nyitott szemmel mindenre és mindenkire, mégsem akad össze a tekintetem senkiével. Pedig elfeldkeznék egy mély pillantásban, megmártóznék egy önfeledt kacagásban és elpillednék ez biztonságot nyújtó ölelésben. Láthatatlan lennék?
Lehet tökéletes a profilod, és töltheted az időd a digitális felületeken, de az igazi ismerkedés mindig a valóságban történik. Közel száz randi tapasztalatával a hátam mögött végül megtaláltam azt, akit kerestem. Szívesen beszélgetek veled erről is.