Versenysportoltam. Egy mindenben tehetséges, okos fiatal lány. A tanáraim szerint, inkább az eszemre kellett volna alapoznom a jövőmet, nem a sportra. Én a sportot választottam. Terveim szerint... halálomig választott küldetés. Válogatott, válogatott lemondása, 26 évesen csalódottan egy edzés közben, sértetten távoztam kipakoltam a szekrényem, és szó nélkül elhagytam a röplabdát. Persze egy társba kapaszkodva mertem ezt a lépést megtenni. Egy tanítói diplomával, irányváltás közben... informatika, rendszerszervezés. 6 éves gyermekkel válás, az új partner vállalkozó. Karrier a kukába, önként és dalolva. Élelmiszerbolt, vendéglő üzemeltetés 12 év. Országváltás, minden a kukába. Fizikai munka, 3 műszak Van egy jó/rossz tulajdonságom. Mindenhol és minden helyzetben jól tudom érezni magam, mindenben megtalálom azt a szeletet, ami számomra értékes, tanulságos, szórakoztató, hasznos. Változtatni, felborítani, önmagamat választani hasznos, fájdalmas, de egyben felszabadító is. 32 évesen visszakunyerálta magát az életembe a röplabda, amit még sok évig űztem hobby szinten. Életem egyik fő tartópillére volt. Áldozat, kitartás, befektetett munka fontossága, alázat, csapatmunka, példamutatás. A többi tartópillér az örök kíváncsiság, és a tisztesség. Az én esetem nem példa a dicsőséges felemelkedésre, inkább az életben maradásra, az épp elme megőrzésére. Felfejtve a megtett út szövetét, megértve a miértek egy részét, megbékélve, megszeretve a megtett utat.
Én nagyon régóta küzdöttem azzal, hogy rájöjjek, mely munkát tudnék szívvel lélekkel évtizedeken keresztül csinálni. 2022-ben véget ért vállalat átalakítás miatt egy stabil hosszabb munkám. Azóta én keresem a megfelelő munkahelyet. Számos kudarc ért ilyen-olyan munka közösségekben, rosszul megválasztott munkahelyeken. Nem nekem való munkakörök, főleg bárki által betanulhatóakban. Nem megfelelő kollegák. Én rájöttem, hogy férfi kollegák mellett tudok nyugodtan dolgozni. Nem élem meg jól a nők áskálódását, kibeszélését a munka világában. Természetünkből adódó hogy sokat csacsogunk mi nők, munkában is, de nem mindegy nagyon, hogy jóindulattal beszélgetünk témákról, vagy kibeszélőshow-ként megítélünk embereket. Én nagyon érzékeny vagyok erre. Mikor engem beszéltek ki, nem bírta a gyomrom. Nem bírtam az álszentséget, majd az összefogottan szembe kritizálást. Érződött a rosszindulat. Ki is léptem abbol a munkából pont a kollegák miatt. Utána folytatódott más munkakörök kipróbálása, főleg fizikai operátori, illetve irodaházi recepciós munkakör. Ezekben a hónapokban lettem arra tudatos, hogy nekem olyan munkakör kell, amiben szellemi kihívás van... nem passzív monoton munkafolyamatok, ahol agy nélkül végigviszel 8-12 órát. Tavaly augusztusban megismerkedtem egy férfival, aki kinyitotta a szemem új karrierutak felé. Meséltem neki róla, hogy mennyire nem tudom mi az a munka, ami hivatás lehetne nekem. Ő Seo világában dolgozik vállalkozóként. Beszélgettünk szakmák személyiség passzolásáról, ki miben lehet jó. Egyre többet mesélt nekem arról, hogy miről szól az ő munkája. Rávilágított arra, hogy a Seo világa (keresőoptimalizálás) mennyire összefüggésben van a marketinggel. Beszélgettünk a jó marketinges erősségeiről, miként tudja támogatni a cégek fejlődését, profit emelését. Ekkor jött a felismerés bennem, hogy én jó lehetnék ebben a szakmában. Jó kommunikációs készségekkel rendelkezek és az alap attitűdöm a segitőszándék. A támogató munkakörökben érzem otthon magam. Így nagy bátorságot vettem 2025 januárban és online képzés keretein belül elkezdtem tanulni marketinget, Ai felhasználást, és szövegírást is, mely a marketinges kitűnő fegyvere. Ezen az úton haladok most. Lelkesen... úgy érzem ez lehet hivatás nekem. Hiszem, hogy most jó az irány és a sors kezeként élem meg, hogy nyáron megismerkedtünk azzal a férfival. Habár vele nem lett kapcsolat, de ő a karrierutamban segített. Jó időben érkezett és ihletet kaptam. Ti is hisztek benne, hogy okkal érkeznek emberek az életünkbe? Van, aki rövid ideig marad, de tanít valamit, vagy épp átsegít egy nehéz helyzeten. Őrangyalok.
A közgazdász végzettségem megszerzése után hosszú évekig toltam a szekeret másoknak, főleg multi cégek pénzügyi osztályán. Igazából gyerek nélkül ezt teljesen optimálisnak tartottam, jól kerestem, jó volt a társaság, akkor még nem zavart a kötöttség. Aztán az évek során vettem a bátorságot kipróbálni magam más területeken is. Ausztráliában vendéglátásban és vízumügyintézésben, Svájcban műkörmösként is dolgoztam. Annyira jót tettek a külföldi évek, annyi magabiztosságot adott az, hogy bármikor meg tudok újulni és újrakezdeni, hogy ma már úgy érzem a jég hátán is tudnék kezdeni valamit magammal. A kislányom megszületése után most évek óta megint valami újban vagyok, ahová már a szabadságvágyam hajtott. Network marketing területen tevékenykedem…na ez az igazi személyiségfejlesztő :)
Kóhómérnöki szakon fejeztem kitűnő eredményel. Büszke voltam magamra végre Ibi egy valamit végig csináltál életemben. Majd közben jött a háború. Diplomám elkaptam és a szekrénybe betettem. Múltak az évek és egyszer csak 3 év után lehetőségem lett Diplomám és megmaradt tudásom a szekrényből kivenni és szülőföldemen kamatoztatni. Nem sokáig tartott, mert úgy éreztem ez nem nekem való. Én egy olyan ember vagyok aki az emberi közelséget szereti nem pedig a tárgyakat, gépeket. Közben azért meg akartam mutatni magamnak ès a világnak tudok én nem csak hazában hanem a világban is helytàlni. Így Magyarországra kerülve Kóhómérnöki diplomám kamatoztattam. Munkát kaptam, mérnöki fizetést, lakást, autót. Hát mit mondjak madarat lehetett velem fogatni. Ez a jóléti élet nem sokáig tartott még tényleg és véglegesen az élet is meg mutatta nem csak a belső késztetés, hogy ez Ibi nem neked való. Nem hozzám tartozik. Ez nem én vagyok. Így hát döntöttem belevàgok és belsőmre hallgatva elindultam kalandos utamon. Egy újabb országba ahol már 3 .szor kezdtem életem a nulláról. Ekkor voltam 47 éves. Már senki és semmi nem tudott meg állítani, mert már tudtam hogy ez hozzám tartozik, ez vagyok én. Így lettem diplomás Ápoló. Német nyelven fejeztem be a 3 éves felső fokú szakiskolát kitűnő eredmény el. Én így érkeztem meg abba a tevékenységbe amivel másoknak adhatok és másokat szolgálok. Ez az én helyem. Hazaértem. Szívesen mesélek kalandos hazaérésemről.Írj bátran. Keres meg. Szeretettel Ibi
Miért ilyen nehéz feldolgozni a sikert és a pozitív történéseket? Közel 6 év után, mióta dolgozom végre úgy érzem 28 évesen a helyemen vagyok. Túl egy karrierváltáson, agrármérnökből marketing specialistaként szinte szárnyalok, többszörösét keresem, mint amiről valaha is álmodoztam, rekord eredmények a munkahelyen, kreatív, feltölt, leköt, a visszacsatolások is szuperek és relevánsak. Egyszerűen imádom! Mégis baromi nehéz megélni. Miért? Nem érdemlem meg? Imposztor szindróma? Vajon a karrierváltás előtti sok sikertelenség, stressz és negatív dolog miatt? Mindenesetre, lassan kezdem feldolgozni a sikereket és megengedni magamnak, hogy örüljek, hogy igen is megérett a munka gyümölcse és megérdemlem!
Egy nap, amikor már tíz éve dolgoztam a cégemnél, stresszkezelési és kiégés elleni tréninget szerveztek nekünk. Akkoriban vevőkapcsolatokkal, gyártásütemezéssel és beszerzéssel foglalkoztam back office munkatársként – mindennapjaimat határidők, e-mailek és folytonos problémamegoldás töltötte ki. A tréning alatt azonban valami megérintett. **Rájöttem, hogy milyen érzés lehet igazán értelmes munkát végezni.** A válás és az értékrend átrendeződése Addigra túl voltam a válásomon, amely gyökeresen megváltoztatta az értékrendemet. Fiatalon diplomásként azt hittem, a boldogsághoz az anyagi biztonság vezet: munka, ház, család – és természetesen minden, ami ehhez tartozik. De a válásom után mást kezdtem keresni: **belső békét, jó kommunikációt és kooperatív kapcsolatokat. A tréningen megfogalmazódott bennem a vágy, hogy olyan munkát végezzek, amely nem mások anyagi céljait szolgálja, hanem a lelki és mentális fejlődésüket támogatja. Ez az irány magával ragadott. Az első lépések az új úton Elkezdtem keresni a lehetőségeket, milyen képzések segíthetnének ezen az úton. Hétvégenként – egyedülállóként – 400 kilométert utaztam Budapestre, hogy coachnak és mediátornak tanulhassak. Ez az időszak nemcsak új tudást adott, hanem belülről is átalakított. Az önismereti munka során egyre tisztábban láttam, hogy változásra van szükség az életemben. A tanulmányaim elhozták magukkal a munkahelyváltás igényét is. Hasonló munkakörben helyezkedtem el, de egy új közegben. Eleinte felemelő volt az új munka, az új kihívások, a friss környezet. A belső konfliktus jelei Az idő múlásával azonban újra megjelentek a figyelmeztető jelek: migrénes rohamok, amelyek egyértelművé tették számomra, hogy belső konfliktusban vagyok. Miközben látszólag elégedett lehettem volna, valójában tudtam, hogy az új munkahely sem az én utam. Ekkor döntöttem el, hogy ugrok. Amikor a cég leépítési hullámot jelentett be, éreztem, hogy az élet támogat ebben a döntésemben. Amint lehetőség nyílt rá, boldogan váltottam a vállalkozói létre. Az élet megtartott A váltás óta azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. **Nemcsak a tudásomra, hanem a saját belső utamra is támaszkodva segíthetek másoknak fejlődni, változni, megtalálni önmagukat.** Az élet megtartott, és nap mint nap emlékeztet arra, hogy ha követjük a szívünket és hajlandók vagyunk ugrani, akkor a világ is támogat minket. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Többször kényszerített rá az élet, hogy elölről kezdjem egy új úton. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki tovább tud lépni a félelmei felett. Egyedülálló anyaként dupla felelősséggel a vállamon kellett minden rizikót felismernem és lépnem. Soha nem volt senki, akivel leülhettem volna ezt megbeszélni... de ha szeretnéd, én leülök Veled.
Gyerekek előtt marketinges voltam FMCG cégeknél. Most gyerekek után home office, üzleti szolgáltató központ, számlázás, pénzügy ügyfélkezelés. Van edzői papírom, volt Babawellness blogom, dolgoztam a Biotech-kel.... Van ápolói papírom... Sok gyakorlaton voltam, sok mindent láttam megéltem gyermek onkológián, szülészeten, stroke központvan... Végül arra jöttem rá kell sok énidő, szabadidő, pénzt csinálni pénzből lehet, így a pénzügyi tanácsadás felé vettem az irányt a multis laza állásom mellett. A gyerekek az elsők, a szabadidőmben pedig rugalmasan alakítom a munkát. A kikapcsolódást meditáció, sport, pilates, kertészkedés, tánc jelenti nekem, jó podcastok.
Volt erdészeti vállalkozásom, építőipari cégem,nagy telekommunikációs vállalatom, évekig voltam búvároktató, alapítottam waldorf iskolát, vezettem és vezetek embereket az önismeret útján, éltem extrém sportolóként, új dolgokat találtam fel. Volt amit elbuktam, mert azt gondoltam rám nem vonatkoznak a szabályok. Volt amit feladtam, mert elegem lett. Volt amit elengedtem a csúcson, mert tudtam hol kell kiszállni. Volt, hogy elfogyott a lendület. Tanulok, tapasztalok, változok minden nap. Szeretem a kihívásokat, járom az utam, már nem gondolkodok az ügyön, most már látom, hogy egy nagy ügy az életem. Néha elesek, majd fölállok. Van hogy túl lövök a célon, van, hogy mellé. Úgy érzem, ha kell akkor bármikor váltok, még sok minden lehetek az életbe és remélem leszek is.
Jó úton haladok! Rádöbbennem, mennyire fontos megbecsülni a munkahelyemet – vagy éppen felismerni, ha eljött a váltás ideje. Életem első munkahelyén 13 évet töltöttem. Voltak benne jó és rossz időszakok, de az utolsó években a nehézségek kerültek túlsúlyba. Egyre inkább éreztem, hogy minden porcikám szenved, és ez már az egészségemre is hatással volt. Sokat harcoltam magammal, hogy ez biztos állás, biztos fizetés, de belül valami ki akart törni, szinte szétszakított. Aztán meghoztam a döntést: elengedem. Bementem a főnökhöz, és közöltem vele, hogy hónap végével felmondok. Amikor kiléptem az irodájából, leírhatatlan felszabadultságot éreztem – mintha a felhők fölött jártam volna. Életem talán legjobb döntése volt. Ezután csatlakoztam a családi vállalkozáshoz. Az elején hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, igazán élveztem. Azóta nyolc év telt el, és most ismét azt érzem, hogy valami megváltozott. Az elmúlt két évben saját vállalkozást építettem, amely lassan beindul. Tudom, hogy a biztos fizetés elhagyása nehéz döntés, de egyre inkább hiszem, hogy ha igazán akarom, bármire képes vagyok.