Györkei Máté
ÚJRAKEZDÉS VIDÉKEN, TANYÁN: 2018-ban szerettem volna kilépni a városi életminőségből, és mindent újrakezdeni vidéken, egy tanyán. Önellátó gazdálkodás, házépítést, tanya-karbantartás, állattartás, növénytermesztés, konyhakert-művelés. Főképp természetvédelmi irányelvek szerint: Permakultúra, erdő-kert (ehető erdő), víz-megtartatás (pl. esővíz-gyűjtés), talaj-megőrzés (és javítás), komposzt-vécé, stb. Megfelelni minden kihívásnak, ugyanakkor szenvedni azon tényezők miatt, amelyekről SENKI nem beszélt nekem. Megtapasztaltam a tanyasi élet hátulütőit is. Rengeteg hibát elkövettem. Mind szakmai, mind emberi, mind kapcsolati téren. Tudok segíteni Neked, ha Te is vágyódsz a vidéki élet felé, hogy kicsit ügyesebben tudj vidékre költözni, mint ahogy én tettem. Tudok segíteni, ha Te már vidékre (tanyára) költöztél, és nehézségeid, gyötrelmeid, kétségeid vannak. Továbbá fontos tudtod, hogy én 2023-ban felhagytam a tanyasi létformával, ugyanakkor sikerrel integráltam a tapasztalataimat, megbékéltem, és már egy valóban ön-azonos elképzeléssel fordulok a jövőm felé. Tudok segíteni Neked is, ha szeretnél felhagyni a vidéki (tanyasi) élettel, és megnyugvást szeretnél lelni, valamint ha szeretnél megtalálni egy olyan életformát, amelynek része a természetközeliség, ugyanakkor része a városhoz való kapcsolódás is. Annyit szenvedtem ezekkel. Tényleg szívesen segítek, hogy Neked egy kicsit kevesebbet kelljen, mint amennyit feltétlenül muszáj.
3Attila Pihelevics
Évek óta írok az Énakadémia Közösségben egy újfajta együttműködési módról, fókuszról, közegről. A megfelelő alap számomra egy adott (együtt)működési módba, közegbe vetett közös hit, az ez alapján és ennek segítségével történő működésre való törekvés és képesség. Az, hogy ez a közös alap azt is jelenti, hogy semmi más nem a legfőbb közös alap. Tehát nem egy konkrét cél, ügy, nem önmagam vagy a másik önmagában, nem Isten és semmi más sem. Ezért egy ilyen komolyabb kapcsolódáskor először azt lenne célszerű tisztázni, hogy a működésre, közegre vonatkozó közös hit, fókusz megvan-e, és utána lehetne ezt az egyéni személyes tartalmakkal megtölteni, működtetni. Minden résztvevőnek mindig megvan a személyes igazsága, és minden résztvevőnek mindig "csak" a személyes igazsága van meg, amellyel részt vesz a folyamatokban. Nem annyira a kiinduló személyes tartalmak hasonlósága vagy különbözősége a meghatározó, hanem inkább az, hogy az egyéni tartalmak milyen módon kerülnek kölcsönhatásba, milyen közeget alkotnak. Ebben a közegben a résztvevők számára egyformán fontos, hogy megvalósuljon saját maguk és a másik kb. egyenlő mértékű, súlyú rendszeres, őszinte jelenléte, részvétele is.
1