Tapasztalatok

Joós István

Sokan hiszik, hogy létezik egyensúly munka és magánélet között... nekem nem ez az élményem. Az én élményem, hogy munka és magánélet vagy egység vagy háború – és nem is lehet más.

Zsuzsanna Vadász

Lassan tanultam meg az erőmet jól beosztani. Hosszú évekig figyelmem és energiáim fő fókusza önmagamon kívűl sokmindenen máson volt. A nem jól segítés tipikus példáját gyakoroltam. A gyermekem segített megérteni, hogy az ilyen segítség azért nem jó, mert nem segítséget ad az önállóság megszületéséhez, hanem függőséget okoz. Csak akkor tudok jól segíteni, ha elfogadom, hogy szeretteimnek is joguk van saját "gödreik" megtapasztalásához és nem akarom őket mindenáron megmenteni. Ma már tudom fontos a "gödör" megjárása, mert ott születik meg a saját erő, ami a fejlődéshez szükséges.

Pallér Zsuzsanna

Sokáig vívódtam, hogyan legyek munkájában fejlődő alkalmazott, gondoskodó anya, figyelmes, szerető társ, háztartást vezető, kertet gondozó Nő. 25 évesen mentem férjhez és rengeteg energiám volt mindenre, de amikor már a második gyermek is megérkezett, akkor már nem volt elég 24 óra és az az életenergia, amit újra és újra vissza kellet töltenem az egyre kevesebb alvással. Már egy váláson, egy kiégésen is túl voltam, már elindítottam a vállalkozásomat, ami mellett ismét a kimerülés és a szétszóródottság jeleit kezdtem felfedezni magamon, amikor édesapám elhunyt. Temetésén 3 bűcsúztató beszédet mondtak. Egyet a felesége, egyet a gyermekkori barátja, egyet az ügye kapcsán hozzá kapcsolódó kollégája, társa. 3 különböző emberről beszéltek. Ekkor világosodott meg számomra, hogy miért éreztem azt, hogy ha otthon vagyok, akkor nem haladnak a munkahelyi feladatok, ha amunkahelyen, a vállalkozásomban dolgoztam, akkor bántott, hogy a gyerekek hiányolnak, ha magammal, a baráti kapcsolataimmal foglalkozom, akkor bűntudat, hogy nem hasznos, fontos dolgokat teszek. Ezek széttagoztak és a szerepek az identitásommá váltak. Rohantam, mint a tányérpörgető bohóc. Le kellett vennem a szerepeket és önmagammá válnom, hogy egységes, önazonos szabad lehessek. Én vagyok, a bohóc, aki labdákkal zsonglőrködik. Stabilan áll és mindig azzal foglalkozik, ami időserű. Mindent kézben tart, pályára állít, és amikor szükséges, és időszerű, akkor foglalkozik valamivel. Megtanultam a leckét. Nem a dolgok, hanem én vagyok az életem középpontjában. Minden belőlem bontakozik ki.

Molnár Anita

Az anyaszerep mellett, a dolgozó anya szerep ami még kiemelkedően a szívügyem. 4 hónapos volt a kisfiam, amikor home officeból újra elkezdtem dolgozni, 11 hónapos, amikor már hibridben 8 órában és 14 hónapos, amikor bölcsis lett és on-site visszamentem a munkahelyemre. Persze az első időszakban sokat betegeskedett, így sokat dolgoztam továbbra is otthonról, ami valljuk be, beteg gyerek mellett nem egy leány álom. Viszont én akartam így és a munkám rengeteget segített, hogy ne égjek ki olyan gyorsan az anyaságban. Végül annyira túlhajtottam magam, hogy mindkettőben kiégtem :) Ha visszamehetnék másképp csinálnám-e? Egyértelműen nem! Rengeteget tanultam és fejlődtem ezáltal a tapasztalás által és továbbra is nagyon fontos számomra a munkám, természetesen csak a kisfiam után, aki pont azért, mert a világmindenséget jelenti számomra, nagyon átrendezte a prioritást, de a karrieremben való kiteljesedésről nem tettem le és mivel tudom milyen nehéz összeegyeztetni a két szerepet, nagyon szeretnék másoknak is segíteni.

Eddigi tapasztalataim alapjàn ritkàn van az, hogy munka ès magànélet nagyjàbòl egyensùlyban tud lenni egymàs mellett. Persze vannak ilyen időszakok is.