Bertalan Balogh"Gravitálni" A lehető legpasszívabb kölcsönhatás amit el tudok képzelni. Hogy ez ügy-e vagy küldetés, vagy én hívhatom bárhogy nem fontos, nem számít mert az hív engem. A megélésem: Vannak dolgok amiket nem tudok nem csinálni. Úgy sem, ha nem csinálok valójában semmit. De azt érzem, ha már egyszer kölcsönhatásban vagyok akkor csináljam a legjobban. Őszintén. Vannak dolgok amikben nem tudok nem a legjobbra törekedni, nem azert mert jól akarom elvégezni azt amit amúgy nem is akarva csinálok, hanem azért mert nem tudok másként. Mert fontos! Mondjuk nem nekem, és azt sem tudom pontosan, hogy kinek, de nem akarom nem jól csinálni, félvállról venni, mert az már nem Őszinte. Nem őszintenek lenni pedig olyan, mintha homok kerülne a fogaskerekek közé. Lehet, h nem okoz azonnal hibat, de lassan tönkreteheti az egész gépezetet. Ha pedig jól akarom csinalni akkor utána nézek, ha elbizonytalanodom, megkérdezek valakit aki jártasabb az úton, vagy tapasztaltabb, segítseget kérek, vagy beiratkozok valami tanfolyamra esetleg csoportba. Mert nem csinálni nem tudom, ha meg csinálom akkor meg legyen rendbe. És én tudom (a) Rendbe tenni. És már illeszkedek is a RENDBE mert látom, hogy másoknak is fontos. Hogy pontosan mi? Meg kinek? Az meg, hogy miert? Azt nem értem...mert már nem Értem. Valami másért, ami fontosabb mint én. Számomra eddig nem tapasztalt csend és letisztultság kellett hozzá. Üresség, magány. Aztán valami elkezd suttogni, amit enélkül nem hallanék. "Elhivatottság" - tökéletes kifejezés. El-LETTEM-HÍVATVA. Hova, mire,mi vagy ki által, miert? Nem kell értenem, mert a világom nyer értelmet általa. Úgy képzelem, ilyen érzés lehet gravitálni.
5
Julianna SzámadóNem találtam eddig olyan megnevezett kategóriát, hogy önellátás. Ezért itt a legjobb helye, hogy Ügy. A küldetésem és remélem hamarosan a Mi küldetésünk lesz az önellátásra törekvés. Az Angliai életem is arra ösztökél, hogy másként lássam a világot és a felszaporodott élettapasztalat is, hogy befelé forduljunk, gondoskodjunk az élelmünkről, amilyen mértékben csak lehet. A ház megvan.a nyugdíj is-ami hiányzik az a társ, aki hasonlóan gondolkodik és szívesen ad három órát a munkának a napjaiból és a többi lehet kirándulás, olvasás, sport és másokkal közös élmény. Saját dolgok továbbvitele és így haladva az életünkben örömben előre. A csend, amiben élek- és szívesen megosztom: hallom, ahogy a só eléri a rizsfőző vizet-ja nagyon jó megélés. És a tiszta csillagos ég- és másfél órára a fővárostól. Ez jó így. Megosztásra vár- megosztásra vagyok készen.
AZ ÜGY*ek feleségeNevem a küldetésem. E*mesés Földi Menyországot álmodtam, amikor az ezüst folyam*OK Álmos ígétetével több, mint ezer év múltán megérkeztünk a valóságba, hogy beváltsam magyar*OK legkisebb ősanyja ígéretét: Istenien megdicsőült szent király*OK lesztek. Újraéltem az Emesés sólyommal való találkozást álmomban, amikor elindultam a szabadság felé. Az ismert ősi magyar monda szerint Emese férje Ügyek, akitől Álmos fiúk született. Vagy a sólyomtól? Elég zavaros ugye, miközben nagy az Isten állatkertje? A sólyom népe vagyunk szellemiségben, számomra bizonyos. Magamat láttam sólyom képében Ügyek arcában. Olyan tiszta volt. Sólyom a sólyommal, nem igaz? Amikor pedig szkíta tükörbe néztem, visszanézve rám, oroszlánként kérlelt Ügyek, miben segíthet nekem. Ezért választottam itt és most, Az ÜGY*ek felesége nevet, mert küldetésem van ezzel az álmommal, és felvállalom ezt az Isteni megbízatást. Totemállatságból ez a sólyom szellemiség még nem minden. Az álmok mezején szarvasanyaként találkoztam a csodaszarvasfiúval. Egyként, magyar*OK ősi testvérminőségével, a hozzánk, magyar*OK-hoz méltó Hunor és Magyar ikerminőséggel. Összességében, mint női "első és utolsó"-ként, ősanyahitre tettem szert. Aztán tudjuk, három a magyar igazság. Vajon valóra válik azon 3. álmom, hogy az utolsó vacsora asztalnál tényleg találkozom a már öreg Istennel, amikor előadom, hogy "MI AZ IGAZSÁG? Meghívtok rá? Talán megszenteltetik a Bennetek élő Igazság. A ráadás az én szenthármasságomban, mint igazság, a jelen ki*van*ságom. Fáj-e, vagy kiteljesít ez az igazság? Nos, amennyiben elhagyjuk az Emberhez méltatlan Romolus és Rémus társadalmi minőségeket, akkor a BoldogAsszony*OK szíve is kiteljesedik itt, Isten Országában. Ma az vagyok ráadásként, aki beváltja Emese ígéretét, abból a távoli őshazából, ahonnét a több, mint 1000 éves Sólyom Isten útnak indította a magyar*OK Isteni küldetését. Álmos népével, akik Atyjuk, AZ Ügy*ek révén ma egymásra találnak. Nemrég mondta István, hogy hagyd az ügyet, ha még nem tudod MI az, mert az ügy talál meg Téged. Nos, ha érzed a kihívást, hogy MI, mint Magyar*OK Istenének szellemi szikrái és mint lélekcseppjei követendő példát mutassunk a világnak, akkor arról döntsél, hogy Fiúságodban milyen minőséget tanúsítasz az Ügy*ek összességében? Isten Emberek vagytok. Ugye nem adod lejjebb, mert akkor lehetsz király, és szent, ha megdicsőülsz. Ennek pedig a Benned alvó ikerminőséged a tétje. Azt tapasztaltam a valóságban, hogy a magyarhoz méltatlan Fiúság Istensége engem képtelen lenyűgözni, így az ügyével sem tudok azonosulni, ha egyáltalán van neki. Nem is lát engem. Romolus - Rémust farkastörvények táplálják ma is. Akinek anyjából kihalt az ősanyahit, aki adja a példát arról, hogy hogyan neveli Hunor - Magyar minőségben gyermekeit, annak tiszta képe sincs A Nőről, aki vele egyenrangú Ember. Itt a Földön az Isten teremtménye az Ember: Férfi és Nő. Saját képessége szerinti megnyílvánulása. Egyedül vagyok hosszú évek óta. A bennem álmodott világ vajúdik, mint egy filmes bonyodalom. A drámatagozat már tudatosan nem az én műfajom, amióta látom, mert tapasztaltam az okát, a kapcsolataim boldogtalanságát. Meghalt bennem a vágy, hogy a társnak hitt mellett, vele azonosulva Ádámként küzdjek feleslegesen, miközben mint Éva, a tragédia végén értem már a dalt. A lelket. A felelősségem felvállalását önmagamért, hatalmas belső figyelem, munka előzte meg, mielőtt másokért, az újjászülető világért színre lépek. Miben tudok segíteni ÉN? Minőségi munkával, Az Isteni ÉN*ek mindenhatósága megteremtésében, és az ehhez való életprogramozásban. Szert téve E*mesés ígéretre, szenteltessék meg a Te neved is. Ősanyahitem révén bizalommal, szeretettel. Varga Angéla
Balázs ANTÓKMég a rajtvonalat sem találom a tényleges ügyemhez, így jobb híján apró lépésekkel haladok óráról órára. Hitelesen képviselem magamat, amikor itt az ideje, ugyanakkor megengedem magamnak a hibázást, a halogatást, a pillanatnyi-látszólagos irányvesztést. "Erdő őre". Ezt már hallottam és igaz lehet. Láttam a segítségre szoruló források hívó szavát, akiknek enyhet tudtam adni. Az oltalomamra- erőmre szorulók egyre jobban megtalálnak, bár korábban simán ignoráltam ezt. Most talán már kezd kibontakozni az a hatalmas potenciál, ami hasonló alapokon-, sok területen mindig is jelen volt az életemben. És érzékelni vélem már a küldetésem irányát-, vektorait, amik már tovább fogják segíteni a haladásomat. Téged is arra bíztatlak, kezd összerakni/felismerni a saját ikiagai-dat. :-)
Varga AnnaSokat gondolkodtam azon, hogy miért nem ismerem a globális boldogság fogalmát. Miért nem tudok komplexen boldog lenni?! Talán mert az ügyem, a küldetésem a Család. És mert ebben megbuktam. Zámbó Jimmy szavaival élve "bukott diák vagyok már rég". Azt hittem kislányként, ha valamit nagyon szeretnénk, ha valami lelkesít, ha valamihez van érzékünk, tehetségünk, azt véghez is tudjuk vinni. De kislányként még hiszünk a mesékben és a hercegekben/királykisasszonyokban. Aztán felnövünk és rájövünk, hogy semmi sem biztos. Minden folyamatos változásban van és az aki nem tud alkalmazkodni, azt nagyon keményen megdörzsöli az élet. Bezárulnak régi ajtók és kinyilnak újak. Ezek megtörténnek. A kérdés csak az, mi hogyan reagálunk erre. Ragaszkodunk a rossz vagy elavult küldetéseinkhez, elképzelt sokszor túl illúzionált ügyeinkhez, vagy felülemelkedve magunkon ránézünk az életünkre és rájövünk, hogy még ha nem is teljesn úgy ahogy kislányként hittük, de meg van mindenünk, amiért hálásak tudunk lenni. És hol van ebben a küldetés/ügyünk további szerepe?! Az, hogy mindig lehet jobban csinálni. Mindig van fejlődési lehetőség. Szeretnék annyira jó Anyává válni, hogy megteremtve a biztonságot, más életet kapjanak a gyermekeim. Megtanulni megbocsájtani magamnak, hogy elbuktam és nem tudtam nekik Apát biztosítani. Megbocsájtani magamnak, hogy ezentúl csak mi vagyunk egymásnak és nem tudok egyszerre Anya és Apa is lenni. Megengedni magamnak, hogy a szokásos módon értelmezett Család, nálunk csak egy Anya és két picurka szív. Elfogadni, hogy most így vagyunk mi egy egészséges csapat. Tehát a küldetésem, az ügyem az, hogy ebből kihozzam a maximumot. Szeretve lenni és szeretetet adni. Erősnek maradni, de nem megkeményedni...
Szintia SárkányÚgy néz ki nekem csak úgy sikerült az ügyeimet véghez vinnem, hogy szükségem volt az ellenszélre. Ha nem lettek volna, a következő "támogatások" amelyek húztak volna vissza (például minek csinálom, úgyse fog sikerülni; marhaság az egész; kár a befektetett energiáért stb.), akkor nem erősödtem volna így meg. Igenis meg kellett győzzem magam, hogy helyesen gondolom vagy érzem az utam. Huszonéves lányként még a gyerekek előtt elsősegély csapatokat oktattam pici faluban, rengeteg gyereket - imádtam. Aztán láttam hogy kellene még ide valami, hát megalapítottam a cserkészcsapatot is - szintén sok gyerek szerezhetett ezáltal rengeteg hasznos tudást, életreszóló élményt és az első szerelmeket. Amikor kineveltem az utánpótlásom, átadtadtam a csapatvezetést és anya lettem. Bár ebben az életszakaszomban voltam egyszerre a legbizonytalanabb is, mégis az ösztöneim felerősödtek, az energiáim megtöbbszöröződtek és képes voltam megtalálni a köldetésem. Tanítóként ráláttam az oktatási rendszer "szépségére" és én másikat szerettem volna. Szerbia első Waldorf iskolájának alapításába kezdtem többedmagammal. Amikor a sors összekovácsolt a megfelelő társakkal ezen az úton, hiába volt minden negatív komment, TUDTAM hogy a helyemen vagyok. Ez a folyamat sok-sok veszteséggel járt. Kiestek azok az emberek az életemből, akik igazából sosem voltak igaz, elfogadó, támogató barátok/családtagok. A veszteséggel azonban járt a nyereség is, mert olyan új emberek kerülhettek közel hozzám, akikért hálás vagyok! Ők azok akik elfogadnak, meghallgatnak, inspirálnak engem. Őszinte, érdekmentes szeretet fűz hozzájuk, már ezért megérte hallgatnom a belső hangomra és nem törődni bizonyos helyzetekben semmi mással (pedig még van férj és 3 gyerek is) csak magammal! Teljesen más ember vagyok és szeretem ezt a kicserélődött bátor, határozott énemet.
Balassa Teodóra7 év fényképész karrier után megfogant a kisfiam, majd dúlával kisérve, gyönyörű szülésélménnyel jött világra. Nekem ott változott meg minden addigi képzetem mi a fontos. Már nem az érdekelt hogy a legjobb fotós legyek, és mennyit keressek vele, hanem magával ragadt a dúlaság, és a képzés után beleugrottam, és kísértem sok anyukát ezen az úton. Úgy éreztem nincs magasztosabb dolog ahol többet érne a szolgálatom mint egy szülő anya-baba páros mellett. Ezután jött a másik szívügy ami Szerbiában a Waldorf intézmények létrehozása a 0-ból. 3 év alatt közösséget létrehozva, sokat tanulva, tapasztalva sikerült 2 óvodát és 1 iskolát létrehozni, úgy hajtott a belső hívatás érzés, hogy csak vitt. Aztan elérkeztem egy új kapuhoz, hogy ez már nem boldogít, megélte az Istennő teremtő erejét…
Morgós BenceAmióta nem keresem, egyre jobban meg van → Kerestem, találtam, elmúlt, nem kerestem, megtalált, az is elmúlt, néha volt, éreztem, akartam, nem akartam, kerültem, akartam akarni, nem akartam semmit. Nagyon hittem benne, hülyeségnek tartottam, vártam, másoktól vártam, magamtól is, senkitől sem, bárkitől. Csináltam pénzért, ingyen, hobbiból, szeretettel, gőggel, elégedetlenül, érzések nélkül. Mostanában leginkább csak vagyok és megteszem amit az adott nap kér.
4