Résztvevők

5 éve a covid idején kezdtem el önismerettel foglalkozni, mert vissza akartam szerezni a férfit , aki elhagyott...csatát nyertem , de a háborút elvesztettem. Nem tüskék, hanem vasvillák állnak ki belőlem... nem tudok kérni, elfogadni , megköszönni..

Hogy ki is vagyok valójában, azt egy számomra fontos ember szemében látom. Írhatnék magamról számtalan jó tulajdonságot, dolgot, de az csak az én véleményem lenne.

Sokáig az èletemet a mèlysègek ès magasságok határozták meg! Az erős Hitem soha nem hagyott el ès ennek köszönhetően magabiztos Nő vagyok!

Bátornak és erősnek gondoltam magam. Mindent megcsináltam, amit kitaláltam. 30 évesen költöztem teljesen egyedül a nagyvárosba vidékről. Nekem ez olyan változás volt, mintha egy új világba léptem volna. Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen veszélyes.

55 éves vagyok és már 10 éve érzem, hogy behúzott kézifékkel haladok az életben - vállalkozásomban és az önsimeretben.Az idén elváltunk.Egyedül vagyok.Keresem az "önismerős" társamat.Szeretek utazni, sportolni, kirándulni és szinházba járni.

Ki vagyok én...? Ezt a kérdést sokszor feltettem magamnak az elmút években. Anya vagyok? Jóbarát? Dolgozó nő? Egy önmagát kereső lélek? Egy gyermek aki a szülei elismerésére vágyik? Talán mindez egyszerre...

Vidám alaptermészetű, kedves, 48 éves egyedülálló hölgy vagyok. Fénytechnikával foglalkozom, hobbim az olvasás, utazás, motorozás. Van egy 17 éves kutyám. Legnagyobb kihívás nem ártani és törekedni jobbá vállni.

Egyedül élek. Nyugdíj mellett aktívan dolgozom, az egészségügyben. Családcentrikus vagyok. A gyermekeim és unokáim sokat jelentenek számomra.