Tapasztalatok

Csontos Tamás Péter

Harminc éves koromig nem is ismertem más tudatformát mint a vágyak megélését és a vágytalan helyzetek elkerülését. Szenvedéllyel habzsoltam az életet ami jó nekem az önzés magas iskolája volt. Kitűnő képességre tettem szert abban, hogy megmagyarázzam magamnak és mással is elhitessem miért ésszerű mindaz amit teszek. Akinek nem tetszett az mehetett, erős személyiségnek láttam magam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. És amikor nyeregben éreztem magam, mint menő sikeres pénzügyi tanácsadó, mérhetetlen magányban és elzártságban találtam a pszichém. Nagyon fontos erőforrás a vágy. Azt kívánom neked legyen annyira, de annyira igazad, mint nekem volt, mert az ezzel járó lelki üresség nagy tanító és továbbvihet az önazonosságod felé. Amit nem engedtem meg magamnak az a bizalom. Nem bíztam senkiben csak magamban. Ma visszatekintve tisztán látom miből alakult ki ez az önvédelmi mechanizmus. Ezt egyedül nem egyszerű transzformálni, többek között azért, mert a világ rútul visszaél a segítőkészséggel. Csökönyös makacságom ez esetben is ellenem dolgozott. A megcsalatástól és elárultságtól való elfojtott félelmemért évekkel fizettem. Amennyiben ismered ezt a poklot, segíthetek megtalálni a kivezető utat benned.

Reni

A vágyaimat igazán megélni talán épp azért sikerült, mert bátran követtem őket. Mindig is vonzott a külföld és a különböző kultúrák világa. Az évek során hét országban éltem és dolgoztam – Hollandiában, Belgiumban, Albániában, Görögországban, Oroszországban és Spanyolországban. Minden egyes hely új tanítást hozott, formált és gazdagított, és mindezek által váltam azzá, aki ma vagyok.

Agee

Az amazon időszak gyöngyszeme :). Nőként, főleg, ha valaki elvált és kicsi gyerekei vannak, ez bizony kihívás. Az amazon-kalandor korban nem a tökéletes férfit találjuk meg. Viszont olyan kapcsolatokat igen, amiből kölcsönösen viszünk magunkkal valamit a továbblépéskor. Én egy ilyen kapcsolatbban, amiben nem lehettünk volna távolabbi pólusokon neveltetésben, iskolázottságban, értèkrendben, életcélokban, tudtam a nőiességemnek a legszebb csúcsait megélni. Nem tartott örökké, de nem is ezt vártam tőle. A mai napig barátok vagyunk. Szóval sosem lehet tudni, hol találunk kincseket, csak nyitott szívvel kell járni.

Simon Zoli

A lelki, önismereti utam 32 éves korom óta folyamatosan más és más formában van jelen (Most vagyok 40). Egészen másképpen, más kérdésekkel, más belső konfliktusokkal fordultam anno egy olyan segítséghez, mely elindított az úton. Az úton való elindulással egy új világ nyílt. Biztos vagyok benne, hogy ezt te is megélted már. Izgalmasnak tartom, ahogy az úton való haladás során egyrészt step by step megértjük a mintáinkat. Egyre több aha-élmény ér minket. Újabb és újabb csontvázak borulnak ki ránk a szekrényeinkből, történeteinkből. Egyre jobban gabalyodunk bele az önismeret áttekinthetetlen kavargó élményvilágába. Már kb vagy 5 éve benne voltam, túlzottan bele is ragadtam egy önismereti útba, amikor nagy fellélegzés volt egy másfajta munka kezdete. És azt éltem meg, hogy mindíg benne vagyok, átadom magamat a munkának, sok sok megéléssel gazdagodva, de egy idő után betelik az ember és azzal is betelik, és mindig más és más irányba nyitottak a szenzoraink. És mindenhonnal értékes megélésekkel gazdagodunk, fejlődünk, majd kinőjük, és megyünk tovább, egy egyre érettebb szemlélettel. Mégis a hosszú évek önismereti munkája után, kb 2-3 éve volt egy fantasztikus AHA-élményem, mely egy teljesen más perspektívát adott az önmagammal való kapcsolatomhoz, kapcsolódásomhoz. Ez a szemléletváltás volt a kapuja mindannak, ahol azt éreztem, hogy végre elindulhatok arra, amerre én vagyok, ami én vagyok, ahol flowban vagyok, és igazán kibontakozhatok. Tudom, hogy mindenki máshonnan kezdi az önismereti munkát, és mindenkinek más és más helyzetben más és más külső segítség állt rendelkezésére. Pontosan ezek azok a segítségek, megélések, amikkel gazdagíthatjuk egymást. Amivel talán segíthetünk egymásnak abban, hogy hogyan ne rekedjünk meg és ne akadjunk el az önismereti munka keszekusza fonalaiban. Izgatottan várom, hogy egymást inspiráljuk a saját utunkkal. Remélem Téged is tudlak majd.

Kamilla Fejér

Imádok a természetben lenni, kézműveskedni,kreatívkodni, gyerekekkel játszani.Nagyon fontos számomra a harmónia,a csend,béke,nyugalom,boldogság. Keresem az egyensúlyt a szellemi és fizikai törvények közt,miközben törekszem vágyaimat,álmaimat megvalósítani,önmagamat kiteljesíteni,mélyebb önismeretre,önértékelésre szert tenni,hogy a lehető legtöbbet hozzak ki magamból,hogy megvalósítsam önmagam és mindazt megéljem és megtegyem,ami szükséges a személyes szellemi/lelki fejlődésemhez. Minél egészségesebb és természetközeli életre törekszem. De valahogy mindig az az érzésem,hogy nem találom az arany középutat se a magánéletben,sem az anyagi világban. Talán illúziókba kergetem magam vagy túl elszállok vagy meg kell élnem bizonyos tapasztalásokat fejlődésem érdekében vagy a karmikus kapcsolatokat kell lerendeznem vagy nem tudom. Természetesen minden tapasztalásból tanulok,viszont a feedback mindig azt dobja vissza,hogy még mindig túl naiv, jóhiszemű "kislány" vagyok és túlságosan alábecsülöm magam. Ezért szeretnék nagyobb önbecsülésre,önértékelésre szert tenni,de elsősorban nagyobb önismeretre van szükségem vagy inkább"delete"-re,mert valami régi mintaprogram fut még a tudatalattimban,ha még mindig ismétlődnek a hasonló tapasztalások. Itt vagyok,hogy olvassak hasonló helyzetben lévők tapasztalataiból a továbbfejlődésem érdekében,hogy ne kelljen fölösleges köröket futnom vagy mókuskerékben vergődnöm. Köszönet és hála,hogy létezik ilyen humánus lehetőség erre✨

Juhász Szilvia Szaka

Valamikor, még a 20-as éveim hajnalán álmodtam egy csodaszép levendulást, elképzeltem, ahogy sétálok benne, érzem illatát, simogatom bársonyos virágait. Ezt minden nap elképzeltem, míg az álmot valóra váltottam. Igaz eltelt azóta csaknem 20 év, de ma már minden reggel csodálhatom és tapinthatom. Vágyadat megélheted, elcsépeltnek tűnik, de tenni is kell érte, kezd ott, hogy elképzeled... minden áldott napon.

Sheila Boateng

She Wolf (2. Rész) Ők már utcákkal előttem voltak, de én még mindig a lassú ragadozólépteimmel haladtam utánuk. Valahogy mégis elkaptam a messziségben egy képet, ahogy bementek egy étterembe és rövid idő után ki is jöttek, majd tovább mentek sietve. Én ekkor felmentem a barátnőmhöz, akinél aznap éjszakáztam és elmeséltem neki, hogy micsoda prédát találtam és hogy tudom 1000%-ra, hogy le fogom vadászni. Mondta, hogy ez szép és jó, de hogyan, amikor semmit nem tudok róla, még azt sem, hogy hol van. Teljes nyugalommal mondtam neki, hogy nem tudom, hogy milyen körülmények fognak a karjaiba vinni, de azt tudom, hogy ott fogok kikötni hamarosan. Például azt fogom egyszer csak érezni, hogy le kell mennem egy cigire és ő pont ott lesz. Nem akarom húzni már az idegeket, úgyhogy ugorjunk egyet: szerintetek hogy lett? Már teljesen másról beszélgettünk a barátnőmmel és pezsgőztünk, mikor egyszer csak megszólaltam: ne haragudj, ne felejtsd el, hogy mit akartál mondani, most le kell mennem. És mit gondoltok, ki volt ott? Kb 50 méterről láttuk meg egymást. (Még egyszer mondom, tök sötét volt) De nem volt kérdés, hogy felismertük-e egymást. Tényleg így tudom leírni, hogy valami más érzékszervek működtek ott. Én a járda jobb oldalán voltam, ő a bal oldalán. Amikor meglátott, átjött az én oldalamra és megállt előttem: Hello. Úgy láttam, neki sem volt meglepetés, hogy ott voltam. Kiderült, hogy nem tudunk beszélni egymással, mert olasz. A haverja fordított addig, hogy karate versenyre jöttek, holnap mennek haza (yesss!). Innentől átvettem és a szemébe néztem és olyat kérdeztem, mint még senkitől, aki igazán tetszik: "Are you single?" Miután igennel válaszolt, és viszonozta a kérdést, már közelebb is lépett és átfogta a derekam. (El sem tudom képzelni, mi lehetett az arcomra írva, de az biztos, hogy nem beszéltem le vele erről) Előre küldte a szállodába a társaságát és onnantól a fő kommunikációs eszközünk a vad csók volt. Meg a taperolás. Meg a sötét lépcsőházban való vetkőztetés. Itt megállítottam egy pillanatra, hogy Google translate-et kérjek a telefonjáról. (A háttérkép egy fotó volt róla és egy nőről, akit a karjában tart a tengerben. Mondom "single, huh?" Erre azt mondta, "no problem, no problem" Mondom te fasz. Dehát nekem most pont az kell, not my problem, ezt majd ők lemeccselik) A fordító segítségével leírtam neki, hogy két dolog szükséges a közös jövőnkhöz: a hotel szobája és néhány óvszer. Innentől sajnos nem érdekes a sztori, mert azt mondta, van szoba, nincs óvszer, de az nem baj. Bennem itt az volt, hogy akármilyen jóképű is lehet egy férfi, de ha egy ilyen helyzetben nem tud keríteni egy óvszert, akkor annak több nyomós oka is lehet, és nekem egyik se tetszik. Úgyhogy megköszöntem neki az élményt csalódottan, még néhány szenvedélyes csók, aztán elbúcsúztam. Mikor felmentem a barátnőmhöz, annyira nevettem, hogy nem bírtam elmondani neki, hogy mi történt. Csak mutogattam az öltözékemre. Kitűrt felső, megtépázott frizura, cipzár lent, katasztrófa túlélő look. Ha nagyon frappáns lettem volna, csak annyit mondtam volna, hogy "Tudtam". A történet több szempontból hatalmas win nekem. Bátor voltam. Először megélni a dühömet. Aztán álmodni. Aztán figyelni a testem hívását. Aztán vele menni. Aztán bízni. Aztán tudni. Aztán beengedni. Aztán nemet mondani és tartani a határaim. Nem bánom, hogy nem lett belőle szex. Lett sokkal, sokkal nagyobb kielégülés a kifejlődés által. Imádtam megélni az erőm. Imádtam nem löködni és követelni, hanem vonzani és hívni. Imádtam bízni Istenben, hogy ezt elintézni nekem. És talán valakiben ez most megbotránkoztató, hogy őt meg hogy merem ebbe belekeverni. De úgy érzem, hogy ő keverte bele magát. És azóta érzem minden másnál is, hogy belekeveri magát. És ez tök jó. Én olyan neveltetést kaptam, hogy isten minden második dologért megbüntet, és a szexnek még az emlegetése is bűn. (De erről majd talán egyszer később írok) Szóval nekem egy ilyen élmény vált Isten-élménnyé és ez valahol annyira gyönyörű. Más módon is tapasztaltam már az univerzum (nekem igazából mindegy, hogy hívom) figyelmét és szeretetét, de ez az élmény teljesen új volt. És ahogy tömögetem a lyukakat és pótlom az elmaradásaimat, azt tippelem, egyre több ilyen új élmény lesz. Amit várok szeretettel. Engedem, hogy fújjon a szél.

Kollár Erika

A mintáim válságát számomra egy párkapcsolat vége hozta el. Egy olyan új élethelyzetben találtam magam, amiben azt éreztem, hogy na most aztán bármit és mindent is megtehetek, amit csak szeretnék! Évekig, sőt, talán egész életemben elnyomtam a vágyaimat annak érdekében, hogy legyen egy kiszámítható, nyugodt és biztonságos életem. De miután borult ez a biztonságérzetem, már nem volt semmi, ami visszatartson. Élveztem a szabadságot, a felelőtlenséget és annak tudata, hogy itt és most bármi megtörténhet, folyamatosan izgalomban tartott. Végre megengedhettem magamnak, hogy gátlástalan legyek és hogy ne érdekeljen az, ki mit gondol rólam, hisz végre boldog voltam és csak ez számított. Ismerkedtem, buliztam, csábítottam és vonzottam. Ha igazságtalanságot éreztem, kiálltam magamért és másokért, hittem a szabadság és az egyenjogúság eszméjében. Felmondtam a munkahelyemen, ahol nem éreztem magam megbecsülve és teljesen új területeken, szerepekben próbáltam ki magam. Megteremtettem magam számára az anyagi stabilitást és folyamatosan új kihívások elé állítottam magam. Életem eddigi legizgalmasabb, legboldogabb időszakaként tekintek erre a néhány évre, ami alatt sikerült egyre közelebb kerülnöm önmagamhoz. Kifelé éltem és közben mégis mindvégig befelé tartottam. Hiszem, hogy a vágyaim megélése nélkül nem juthattam volna el idáig, ahol most tartok.

Sheila Boateng

She Wolf (1. Rész) - ha már farkasozunk - avagy hogyan vadásztam le egy idegen férfit az utcán - avagy ne lökd, hanem hívd Őszinteség? Let's go. Disclaimer: lesz benne vér Az utolsó szakításom pár hete volt. Előtte 3 évig szingli voltam, mert nekem senki sem volt elég jó. (Ez a felszín, őszintén viszont - és erre én is csak később jöttem rá - rettegtem tőle, hogy ha megtalálom a tökéletes pasit, akkor kiderül, hogy én miattam nem működik a kapcsolat) (lehet egyszer majd leírom, hogyan jöttem rá, mert nekem ez hatalmas felismerés volt, és a formula meg banálisan egyszerű volt) Szóval ez a kapcsolatom nagy hatással volt rám, kb az első volt a válásom óta. Így a szakítás is. Ő volt az, akinek mindenem odaadtam és széthaltam a kapcsolatban. Ezt azért mesélem el, hogy kontextusba kerüljön, hogy a szakítás után még keresett mindenféle ügyekkel, holott megkértem, hogy ne tegye. Sajnálja, zokog, félt, fáj neki, próbáljuk meg máshogy, juttassuk el egymáshoz az ottmaradt cuccokat, és amikor semmi nem működött, akkor bedobta, hogy egy ajándékot visszakért az Apámon keresztül. Erre kiakadtam. Ezt kifejeztem neki is egy levéllel, amit a visszaadott ajándékhoz mellékeltem. Elég tömörre sikerült, annyi állt benne, hogy: "Baszódj meg." Tüzet okádtam és úgy jártam-keltem az utcán, hogy egyáltalán nem féltem (sötét volt, egy vidéki nagyvárosban voltam), mert az energiám éreztén (van ilyen szó, ok?) biztos voltam benne, hogy egy gazember sem lenne annyira bátor, hogy egy utcában tartózkodjon velem. Forrongtam. Legszívesebben ordítottam volna. De nem tettem, hanem düh-sétáltam. Tudjátok, mikor nem mész sehova, csak teszed a lábad, hogy történjen valami. Aztán amikor már gondolatban az összes szitokszót elhasználtam, amit óvoda óta megtanultam, és kisírtam magam, hirtelen jött egy gondolat: "Baszni akarok! Ki akarom dugni magamból ezt a dühöt. Akarok egy férfit, aki nem néz se istent, se embert és szabadjára engedjük a poklot." És az volt a furcsa, hogy pillanatokkal később megszületett bennem az az érzés is, hogy ez így is lesz. Szinte azonnal elment mellettem egy pasi, elém került, így volt alkalmam megnézni. (Alig voltak az utcán) És nem viccelek, úgy éreztem magam, hogy kinőttek a karmaim a tappancsaim közül. Elkezdtem mustrálni (azt hiszem, az ezt jelenti, amire gondolok) és hallgattam, hogyan reagál a testem. -tetszik, hogy magas -kicsit túl nagy a feneke -nem látom a kabátján keresztül, de nem gondolom, hogy sportos a felsőteste Majd jött a következtetés a testemből: "Nye... " Megszületett bennem, hogy olyat akarok, aki jóképű, magas, sportos, jó stílusa van és egy vadállat. És tudtam, hogy lesz jobb áldozat. És itt azon van a hangsúly, hogy tudtam. Igazából lehetne ennek az egész posztnak az a címe, hogy "Tudtam" Ahogy sétáltam - még mindig gyorsan, immáron megszokásból - megláttam egy másik utcában 4 embert. Éreztem egy hívást. Néztem őket. (Ez azért nagy szám nálam, mert a "másságom" miatt tök sokáig nem mertem az emberek szemébe nézni, mert nem bírtam elviselni, hogy bámulnak. És ezt az utóbbi időben elég jól kitréningeztem magamból, de olyan pasikkal kevésbé voltak bátor, akik tetszettek nekem.) Szóval néztem őket és kiadtam a parancsot - anélkül, hogy láttam volna arcot - "Vadássz le!" Aztán hirtelen megálltam. Azon gondolkoztam, hogy hova is megyek és miért sietek. Amíg ezzel a gondolattal elvoltam, beértek. Elhatároztam, hogy a szemükbe fogok nézni. 1 nő volt és 3 férfi. Az egyik férfin megakadt a szemem, ahogy az övé is rajtam. Ha a másik kettő bűncselekményt követett volna el, nagy bajban lettem volna, mert egy vonást sem tudtam volna leírni a (... hogy hívják a bácsit, aki arcokat rajzol a börtönben? ) ... arcrajzolónak, mert annyira csak ezt a férfit láttam. Teljesen berántott. Átkerültem egy másik univerzumba. Amikor elment mellettem, bólintott és azt mondta: "Hello" (külföldiül beszéltek egymással) Én visszaköszöntem neki, egyáltalán nem kihagyva a hellomból, hogy mi jár a fejemben. Pont olyan volt, mint amilyet elképzeltem. De pont! Jóképű, sportos, és egy bőr tatyó lógott a kezén. Jackpot!! Tudod, kik szoktak ilyet hordani? A szerbek! Valakinek el kell meséljem, hogy ez miért volt teli találat, vagy maradhatunk egy ilyen szexuálisan rasszista ködben? Elmentek mellettem és sietős léptekkel haladtak. A férfi állandóan hátranézett, le is maradt egyszer, de aztán továbbment. Én ott tudtam, hogy ez le van játszva. Nagyon lassan elindultam én is az ő irányukba. Mint egy nagymacska. Magabiztosan. A csípőm magától ringott. A szemeim átláttak a sötéten. A bőröm érezte a mindenséget. (Nem is farkasnak, hanem inkább egy tigrisnek vagy párducnak éreztem magam, elsöprően kecsesnek és erősnek.) Nem siettem. Tudtam, hogy az enyém. Kidobtam egy láthatatlan lasszót rá és húztam magam felé. (Ezt már csak fejben) (Folyt. köv. a következő tapasztalat kártyán)

Noémi Telek

2020. A kilátástalanság éve…és zabolátlan istennőségem születése. Oh, csodás Tinder! Elveszettek játszótere! Kiábrándultak mentsvára! Összehordta a szemetet a szél, mi? Hát nézzük! Nagy bajunk nem lehet belőle, igaz? Mondjuk valljuk be, online?! Ne vicceljetek már velem. Tök gáz. De itt vagyok… óriási! Basszus… itt… jobbra húzni valakit… kemény lesz… senki sem fog meg. Rettentő. Na, de jó. Legyen. Huzigálok, huzigálok, abból mindig jó szokott kisülni 😁. Szupi! Nagy nehezen összehozok néhány jobbrát. Inkább külföldieket. Bamm! És itt is van! Egy francia krémes, puha croissant, sikkes start-upper. Izgi!!! Rávesz, hogy vasárnap este spontán menjek a Gozsduba koktélozni. Hezitalok… de eszembe jut drága jó édesanyám aznapi szösszenete: ‘Csak azt szeretném, hogy boldog legyél! Ha nem akarsz komoly kapcsolatot, mondd meg, én megértem, nem erőltetünk apáddal semmit!’ Durr. Az ítélet: nem felelsz meg. Büntetés: mintatörés. Hogy én mit nem akarok?! És Te mit szólsz bele?! Ácsi. Na, jó. Francia-küldetés: GO! Izgalmas, újszerű, lázadó. Este 9-re érek a Gozsduba. Ő kikéri a legdurvább koktélt… Ebből még jó néhányat. Iszonyat jót beszélgetünk, tetszik. Intelligens, értelmes, vicces. Annyira jól érzem magam, hogy el sem hiszem, hogy éjfél van és zár a hely. Mégiscsak jó ez még, folytatnunk kell. Felmegyünk hozzá az airbnb-be. Ő csillogó szemmel, teljes harci keszültségben, én abszolút flowban. Beálltunk. Pár téma és pillanatok alatt lekerülnek a ruháink. Annyira szabad vagyok. Teljesen meztelen. Testileg, lelkileg, szellemileg. Azt csinálok, amit akarok és azzal, akivel akarok. Orbitális élmény, totális összhang. Később beszélgetünk mély dolgokról. Az ő start-up küzdelméről és a hatalmas vásárlási árajánlatról. De bennem feltartóztathatatlan a szenvedély. Kezembe veszem az irányítást. Végleg elengedem magam, felfedem ki vagyok. Olyat is engedek, amit eddig nem. Minden ösztönös és 100%-ig én. Nincs takargatni valóm. Esküszöm beleszerettem. Arra a pillanatra. Aztán kimegyünk. Az Instant, romkocsma, iszogatunk, dumálgatunk. Lassan 4 óra. De még újra nála. Újra én. Eszement születés. 5-kor az ajtóban búcsú, taxi. Feltöltődtem. Megszülettem. Később otthonról, kicsit még kábultan, melóba megyek. Itt a NY-i főnököm 2 hétre. Vissza a szürke hétköznapokba. De mégsem. Mert ez volt Tinderezésem első találkozása, ami után megszámlálhatatlan szexuális élmény, sexting, nudes, dick pics, vagy észveszejtő beszélgetések, viták, kávék, séták, mások elutasítása, veszélyes találkák, egy-két csalódás következtek. Elszadadultam. Hetente többen. Függőség. Használtam őket. Mindenre. De nyitottam. Pár hónap és jött is a végzetem. Nem szamítottam rá. Nem akartam kapcsolatot. Szexuális viszony volt. Majd kötődés, ragaszkodás és hatalmas egotörés, óriási pofon, méltatlan, de kijózanító mélyzuhanás. 2 év huza-vona, hazugságok. De megérte. Minden perce engem emelt a Tinderes istennő korszakomnak. Viszont beteltem. Zárdába vonultam. Az is 2 év. 2 év… miközben a vágy újra éledt és apácaságomban is ott volt egy újabb imádó szemében. Csak elfojtottam, mert féltem a zabolátlan nőtől bennem. Pedig milyen butaság volt. 2 év után megengedtem, hogy megéljem és 7 hónap FWB után gyógyultan, erősen, stabilan, visszaállt az életembe most, 2025-re a Rend. Megnyugodtam, békében vagyok.