Megosztásaid

• 

  Kiss Tünde Anna

  Szia Editke! Volt idő, amikor engem is foglalkoztatott ez a gondolat… amióta haladok az utamon, ez némiképp átalakult valami olyasmi érzéssé, hogy mindegy hogy hogyan lesz, jön vagy nem jön, én jól vagyok. Atyám majd tudja, hogy hol lesz a helyem…Megengedem a bármit….❤️🙏

  #Elköteleződés

  Tovább

  3
• 
• 

  Kiss Tünde Anna

  Visszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏

  #Elköteleződés

  Tovább
• 

  Beáta Sebes

  Mi van mikor visszacsúszok? Hónapok óta vagyok egy gödörben. Voltam már korábban ilyenben, válásom után 7 éve, ez most más. Akkor szenvedtem sokat, aztán valahogy saját erőmből kimásztam belőle. Önbizalmat adott, löketet adott, energiát, hogy folytassam. Kapcsolódások, szerelmek, aztán egy újabb gödör, életközepi válság tán. Átmentem 6 órába 2 éve remélve megtalálom a hivatásom. Párkapcsolatom totál átalakult, nyílt az "olló" közöttünk. Majd ez év elején, jött az ÉLET és billentett egyet, közös megegyezéssel megszűnt a munkaszerződésem. Nem fogtam fel tragédiának, hittem, hogy ez egy segítség nekem. Elkezdtem tanulni, mert a régi vonalat amit 25 éve csinálok, már nem szeretném folytatni. Aztán megszületett ismét az elhatározás, hogy véget vetek a párkapcsolatomnak. Utóbbi 2 éve 3szor megtettem, aztán mégis visszarendeződött... Most, mikor pár napja már láttam a fényt a gödörből mert haladtam felfelé, zúdúlnak a kövek rám és visszacsúszok. Most nincs erőm újra a mászásra. Fagyott állapotban ücsörgök, épp arra elég az energiám, hogy életben tartsam magam. Egyáltalán segíthet ebben más nekem?

  #Rendrakás
• 

  Melinda Molnár

  Igen ez nàlam is pont így zajlik az a meglàtàsom hogy a föld egy felemelkedésben van ezêrt született le annyi segítô lêlek pont erre az idôszakra.A vàllàsok pedig azért vannak hogy tudj jobban a feladatodra fokuszàlni !

  #Rendrakás

  Tovább

  0
• 

  Andrea Glück

  Két hónap után el kellett engednem valakit az életemből, mert a viselkedése erőszakos, agresszív és birtokló volt. Mégis, ezzel együtt olyan különleges és mély élményt adott a lelkemnek, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. Tudom, hogy helyesen döntöttem, mégis rendkívül nehéz kitartanom mellette. Nem a személye hiányától szenvedek, hanem attól az érzéstől, amit adott.

  #Ismerkedés

  Tovább
• 

  Joós István

  "Erőszakos, agresszív és birtokló" ... igen. A feleségemet, ha bárki megkérdezné, bizonyosan vannak olykor ilyen pillanatok még máig – és a kapcsolatunk elején pedig sok ilyen volt. Nagy durva módon mondom, szándékkal így, hogy erős legyen: be kellett Őt törjem. Szebben: meg kellet tudjam, hogy hajlandó-e / képes-e hozzám igazodni, akar-e valóban velem jönni, erre született-e, Ő-e a Társam. Tapasztalatom, hogy akkor voltam vele erőszakos és agresszív, amikor az ő akarata szembejött az enyémmel, és/vagy a különállását próbálta fenntartani. Nem volt könnyű időszak. Sokan írtam erről anno – de csakis így tudott az egységünk megszületni.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább
• 

  Kiss Tünde Anna

  Ismerem az érzést…Semmi másért nem érdemes élnem, csak ezért az érzésért. ❤️ Engem 5 hónap után elhagyott…🙃 aztán visszajött. Aztán megint elhagyott… Most ismét kopogtat az ajtómon… 2019 augusztus 7-én kezdődött a történetünk…Kíváncsian várom megyünk-e együtt tovább…🥰

  #Ismerkedés

  Tovább

  2
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Sziasztok! Kicsit nehéz így a köznek kiadnom magam, furcsa érzés. 55 éves vagyok, nálam 4 éve volt a válási krízis, azt hittem megsemmisülök. Az volt számomra a megdöbbentő, hogy szinte azonnal megláttam azt a sok mindent amit elrontottam, mert teljesen elveszítettem magam az évek alatt és ez nem lefelé vitt hanem fölfelé. A szégyen érzése, hogy nem kellek, hogy nem vagyok érdemes arra, hogy küzdjenek értem-értünk. Ez volt a legszörnyűbb, de tudtam, hogy magammal kell foglalkoznom ha nem akarom az életem hátralévő részét így leélni (mókuskerék, robotüzemmód, kiégett). Hivatásomat ott hagytam gond nélkül (amit korábban kellett volna), 3 év kemény munka, felismerések, tanfolyamok, olvasás, "aha" élmények stb. Előző évben azt gondoltam na ez az, nagyon jól vagyok, sugárzok, rengeteget nevettem, megérkeztem, szuper!! Érdekes ami most zajlik bennem, sok mindent másképp látok, nem viselnek meg dolgok úgy mint korábban, nagyon szeretek csendben lenni magammal, de van, hogy úgy érzem nem fejlődtem semmit, nagyon érzékeny lettem (könnyezem, nevetek felváltva). Nagyon szeretném átadni a vezetést a felsőbb erőnek úgy szívből, de azt hiszem ez még nem megy. Ez most zavar egy kicsit és van amikor nehéz magam fókuszban tartani, hogy ne vigyen lefelé a spirál. Köszönöm ha reagálsz.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  1
• 

• 98
• 99
• 100

Szia ! 😊 Igen, valóban a megengedés a helyes… Azt gondolom, hogy az erőnek “kell” valami irány. Amit írsz, hogy mindegy hogyan lesz…igen, valóban nem tudhatom. De szándék van, lehet bennem arra,( nem görcsös akarás ez ), hogy jó lenne ha ez megtörténne. És azt hiszem, hogy a szàndékunk mutat előre egy “jövőbe”. Persze az időt megengedve, mert hogy történhessen, ahhoz olyan állapotba kell kerülnöm. Van férfi az életemben, és már bele kóstolhattam abba, hogy milyen az, amikor segítek neki. Ezek még próbálgatások mindkettőnk részéről. Ebben a minőségben jól èrzem magam, de valódi elköteleződés nincs még. A jön vagy nem jön mindegy, ahogy írod, ez is igaz. De azt èrzem, hogy e mellett a mindegy mellett, ott lehet a hit. Hogy hiszem, hogy alakul, megmutatkozik valami olyan, amiben ki tudunk tartani. És most magamra reflektálva: mi van, ha nem lehet, vagy nem kell elengednem ezt a szándékomat !? Ott lehet ez lágyan bennem, de nem célként. Sokkal inkább megengedésként.

Szia Andrea ! A párom viselkedése sokszor volt ilyen. Előfordul mèg, előjön ez belőle, de mostanra ritkult. Az elejèn volt, hogy megijedtem ettől, szorultam, szűköltem, ès megbántottnak èreztem magam. Azt èreztem, el akar nyomni. Felül kerekedni….hogy én nem vagyok fontos. Aztán a megfigyelésem azt eredmènyezte, hogy rá jöttem, ezt ő nem azèrt teszi, hogy bántson engem. A sajàt felelősségemet kellett felismernem. Azt, hogy mennyire ellene mentem neki ilyenkor. A sajàt igazamat tudtam csak elfogadni. Makacs voltam, s inkàbb okoskodtam. Nem tudtam a valódi szeretet nyelvet. Idő volt, míg átalakult bennem az, hogy valahogyan èrzem, hogy mikor kell csendben maradnom, vagy mikor mondjak bàrmit is. S ha mondom, azt ne arroganciából mondjam. Az elejèn egyszer azt mondta nekem. - “ Sokkal többet elèrnèl nálam, ha lágyabb, gyengédebb lennèl. “ Azt nem tudhatom, hogy te milyen minőségben tudtál kommunikálni, de az is megfigyelésem, hogy akkor is jöhet agresszió a Férfitől, ha mi nem megyünk ellene, inkább meghúzódónk, nem szólunk, mint a nyuszik, de ekkor meg fèlelem volt bennem. Azt pedig megèrzik. ( amikor szembe mentem vele, végül is, az is fèlelem )Valahol középen érzem a megoldàst, és a bizalomban.