Sz DorkaGondoltam, de nem sejtettem, vagy hogy mondják XD, hogy ez ennyire kemény lesz. 3 éve álltam fel a házasságomból - bár kimondani akkor még nem mertem, hogy válni akarok... Csak annyit tudtam mondani - ezt nem folytatom tovább, költözzön el nyár végével és kezdjük új ritmusba a tanévet a gyerekekkel a szeptembertől. Nem csak feldolgozásba jelentett mélyrepülést. Valamennyire abban is. Sok felé jártam felállásom után feldolgozni a hozott, tovább vitt mintáimat, illetve amit addig megfejlődtem magamban helyre pakoltam, hogy a teljes kép összeálljon - mit is csináltunk miért valójában a kapcsolatunkban és mi lehetett az oka a kimenetelnek. Voltam egy Válás és Újjá születés csoportos feldolgozáson is, ahol kifejezetten a darabokat vittem, az összekuszálódott fonalakat és a kitűzött célom elértem - elkészült a szőnyegem, össze tudtam tekerni és eltenni. Annyira legalább is, hogy a nagy része értelmet nyerjen és lezárhatóvá váljon. Node ez egy része csak ennek a folyamatnak. Ami ez után jött, vagy e közben... Ez a 3 év. Annyi mélységet megélni... Olyan mélységekkel találkoztam, amit leírni nagyon nehéz. Csoda, hogy itt vagyok, talpon vagyok. Illetve az a jó, hogy sok-sok magasság is volt benne közben. Illetve megérezni azt, hogy fogják a kezem és sosem voltam egyedül. Még ha a lépéseket egyedül is kellett megtennem akkor sem maradtam megtartó közeg nélkül. Végtelenül hálás a lelkem értük. Még most sem látom mikor fejezzük be. Közös gyerekeink révén meg kell tanulnunk kommunikálni. Ez tiszta sor. Ezt tanulom vele szemben most, hogy mi az a megfelelő távolság, megfelelő közös program idő, amit tudunk ketten úgy tartani, hogy mindenkinek jó legyen. Egyenlőre nagyon minimálison tartást látok megoldásnak a feszültségek minimalizálása érdekében. Ezt a befejezést leginkább a papír munka részére értem. Nagyon nehéz nekem úgy egyezkedni valakivel, aki minden egyes határ húzás után újabb határt jelöl ki, ami számomra egyre egyre szűkösebb. Talán már csak egy sarkalatos pontunk van. Nagyon remélem a gyerekek végett leginkább, hogy ezt le tudjuk végre zárni, hogy beadhassuk és ősz folyamán le tudjuk ezt zárni. Mindenkinek ez lenne a legjobb, mert amint ez megoldódik, addigra le tud csitulni a levegő is és tudunk tényleg arra koncentrálni a gyerekek életében, saját életünkben is, amire kell.
0
Kovács TündeHosszú ideig éltem házasságban – hagyományos értékrend szerint. Arra jöttem rá, hogy a „hagyományos” nem minden esetben pozitív és értékteremtő egy kapcsolatban, különösen akkor, ha a szülőktől hozott mintákban gyökerezik – amelyekben tulajdonképpen ők maguk sem voltak boldogok. Azt hittem, ha mindent és mindenkit magam elé helyezek, szerethetőbb és elfogadhatóbb leszek. Nem így történt. Hosszú önismereti munka vezetett a válás melletti döntésemig – és ez a munka a mai napig tart. Úgy gondolom, ez egy élethosszig tartó folyamat. Sikerült újraterveznem és újjáépítenem magam – és ma már másokat is segítek ebben. Hálás vagyok azért az „erőért”, amely minden nap megerősít abban, hogy a hibáim ellenére is értékes és szerethető vagyok! Hiszem, hogy nem véletlenül születtünk erre a Föld nevű bolygóra – és hogy az Élet igenis szép!
HajnalkaSok nő a válás után nem a férjét siratja a legjobban… hanem a saját értékét. Megjelennek a kérdések: „Mi volt velem a baj?” „Miért nem voltam elég?” „Mit rontottam el?” És innen indul az önszeretet csendes elvesztése. De az igazság az, hogy egy kapcsolat vége nem határozza meg az értékedet. A válás nem bizonyíték arra, hogy kevesebb vagy. Sokszor csak azt jelenti, hogy két ember útja már nem ugyanabba az irányba tart. Az igazi gyógyulás ott kezdődik, amikor újra megtanulod: nem másoktól kapod az értékedet. Az már benned van. 🤍
Erzsébet LudvigMár tudom... gyermeki naivitással, feltétel nélkül bízva a másikban éltem 2 kapcsolatomban is. Az éveim szerint felnőttként, de a nőiségemben tapasztalatlanul próbáltam élni a hőn vágyott családi életemet. Válással végződött, s később kiderült, hogy éveken át megcsalás is része volt a kapcsolatomnak, a párom szeretői viszonyt is fenntartott. Jókora "pofon" volt ez a sorstól, hosszú ideig kerestem belőle a tanulnivalót. Már látom, hogy bármilyen fájó volt a megélése, de szükségszerű a fejlődésem érdekében. Hálás vagyok, hogy kaptam Őt, hiszen gyermekünk született, és hálás vagyok, hogy már nélküle élek! Sok-sok éve találtam egy idézetet, mely azóta is útjelzőként szolgál a számomra: A megváltás köve az úton - Szaturnusz Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike. Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson Téged, Se, hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy Te megállj mellette. Nézd meg a követ, azután kezdj el Beszélni Istennel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked? S, ha lelked Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott.
AnitaElváltam, kudarcként ért annak ellenére, hogy én kezdeményeztem, bűntudatom volt, hogy elhagytam Őket, de úgy éreztem megfulladok, mennem kellett mert nem akartam bántani (veszekedni, kötözködni, robbani). Most 7 év után megpihent a szíven. Már tudom hogy teljesen beáldozatm magam egyszerűen eltüntem a 27 évnyi házasságban. Egyetlen dolog ébresztett rá hogy vége, vége a házásságnak, a szövetségnek, és nincs tovább egyetlen banális vállrándítás, hogy ez mindig így lesz. Négy kukászsáknyi személyes holmival költöztem egy üres lakásba ahol még ágyam sem volt. Mindent otthagytam, Ő magától semmit sem adott, én meg nem kértem. Sehogy, semmikor! De talpra álltam!
Attila PatóAmikor 5 évvel ez előtt egy nyári este megkocogtatta a vállamat és azt mondta beszélni szeretne velem már tudtam mit fog mondani és azt is, hogy nincs visszaút. Nehéz volt sokáig, nehezen tudtam elfogadni, pedig én se voltam jól... De az én szótáramban nem szerepelt a válás. A legbüszkébb ma már arra vagyok, hogy meg tudom neki köszönni az akkori döntését :-)
Perjés Dóra - DorkaÖsszeomlott az életem, amiben hittem. S nagyon fájt, hogy én (is) hoztam létre. Felelős vagyok érte. A tetteimnek következményei vannak, akkor is, ha nem tudom. Mélységes csalódás, kudarc számomra a válás. Kétségbeesettem kerestem, hogy miért alakult így. Borzasztóan vágytam az időgépre, hogy visszamehessek, kijavíthassam, amit elrontottam. Mély szomorúság. Nem láttam az életem értelmét. Aztán kaptam segítséget. A nagy lányomtól a legtöbbet. Küzdött értem. Borzasztó hálás vagyok neki. Nagyon mélyen voltam.
Géza KapovitsKedves Attila, Amit írtam, az én tapasztalatom. De sokak számára azonos lefutással, általános háttérjelenségekkel, majd leszűrhető, örökérvényű igazságokkal. A válságunk szükségszerű volt, mert a valóságot tükrözte le. Máshol jártunk, egyre nagyobb lett a szakadék. A kezdeti időszak után kiderült, más az értékrendünk és más céljaink vannak. A közös út nem hozott együttes boldogságot. Mindkét fél sérült. Ilyen helyzetekben a belső munka a legfontosabb, melyhez István munkássága és eszköztára volt a legjobb segítség számomra. DE ehhez sok energiát és munkát kellett beletennem, hogy valóban fejlődjek általa. Így sikerült megfejteni az okokat és pont került a végére. "Az idő minden sebet begyógyít" mondat önmagában nem igaz, ezt is tapasztalatból mondom. Ha válság jön elő, végképp utolsó csepp méreg a halogatás, és a túlzott, irreális bizalom, hisz a párkapcsolat két külön gondolkodó, érző és értő ember közössége. A "miért én" áldozatszerep hibás mentalitás, a jó irány az Ego Jóga. Ez segített az elakadás után a továbblépésben. Mert haladni kell tovább. A fájdalom persze megmarad, hisz megéltünk sok boldog időszakot. A belső összhang kialakítása a legfontosabb, az őszinte önismeret. Önsajnálat helyett önreflexió. Majd új célok, új irányok. Nehezen éltem meg természetesen, igen sok tépelődéssel, de megérte a küzdés, mert letisztult a múlt, nincsenek kérdések már, nem kellenek magyarázatok. Tisztázás után pedig meg kell találnunk helyünket a "Teremtés Rendjében". Kitartást és jó munkát mindenkinek, aki még dolgozik a megfejtésen!