Tapasztalatok

Gergely Kiss

Én egy olyan vidéki családban nőttem fel, ahol menő volt, hogy apukám rengeteg nőt megkapott édesanyám mellett, bátyáimnál is természetes volt hogy mindig voltak csajok a feleségek mellett, és így természetesnek tűnt hogy én is ilyen legyek. Ilyen is lettem. Aztán az egyetem elején egy nagyon jó barátomtól kérdeztem hogy az esti buliban azért majd csak becsajozunk ugye? Persze mindkettőnknek komoly kapcsolata volt. Erre ő teljes bizonyossággal hogy isten őrizz neki barátnője van. Döbbenet volt számomra. Érthetetlen. Azóta ismerem a szüleit is és az apukája mindegy hogy ha Győrben dolgozik is nappal, aludni hazamegy Miskolcra a szerelméhez. Na ilyen szerelemre vágyok én is...és azt szeretném hogy a gyermekem is ezt lássa

Pallér Zsuzsanna

Voltam barátnő, menyasszony, feleség, élettárs és voltam nem felvállalt kapcsolatban. Felismerésem az, hogy szabad, önmagához elkötelezett emberként nem létezik a hűtlenség fogalma. Azonban, ha nem teszem azt, amit a szívem, értékrendem diktál, akkor magamat csalom meg. Hiszek abban, hogy nincsnek véletlen találkozások. Amikor két ember már nem 100 %-ban elkötelezett érzelmileg egymás iránt, akkor meglátásom szerint meg tud és meg fog jelenni az, amire tudat alatt vágynak. Amikor házas voltam és egy kolléga elkezdett beférkőzni a gondolataimba, és egyre kellemesebb érzéssel gondoltam rá, feltettem magamnak egy kérdést: Ő az, akihez vonzódom, vagy ahhoz, amit ő általa megélek. És az utóbbi volt a válasz. Azt a figyelmet és megértést, együttérzést, amit adott, azt valójában a férjemtől szerettem volna megkapni, de ő nem tudta ezt. 2 dolog tűnt lehetségesnek: vagy rá tudom vezetni, hogy miként tud tudatosan figyelni, vagy be kell látnom, hogy ő erre soha nem lesz képes. Együtt tudok-e ezzel élni vagy belebetegszem. Megbetegített. Igyekeztem magamnak megadni azt, amire a páromtól vágytam, de az egy önbecspás volt. A kollégával való kapcsolat kipukkadt miután átláttam a lényegét. Ma már tudom, hogy van ilyen, hogy mikromegcsalás. Amikor nőként teret adunk annak, hogy egy férfi mélyebbre lásson bennünk, amikor engedjük, hogy kedves és adakozó legyen, azzal már befogadunk tőle és köteléket hozunk létre. És, ahol a mag el van vetve, ott könnyen szárba szökken más is. Mert a Nő természeténél fogva mindent megnöveszt. A bimbózó érzelmeket is. Ma már megfelelő határokat tartok, és fontos, hogy tisztázzam a kapcsolati kereteket. Figyelek arra, hogy ki miért érkezett az életembe, mit mutat rólam, miben lehetek hozzájárulás. Őszinteség önmagammal és a másikal. Mindig. Nem csak utólag. Akkor már késő. Amikor fordított helyzet állt elő, éreztem, hogy hátrébb kell lépnem és hagynom, hogy a párom önmagától jöjjön rá, hogy amit talált az csak egy szelete annak az egésznek, ami lehetséges. Piszkosul fájt, de bíztam benne, hogy az a lufi is kipukkad. Úgy lett. És volt olyan, hogy nem pukkadt ki, vagy ki tudja, de aki mással találta meg a boldogságot, azt főképp magam miatt érdemes volt elengedni.

Viktória Matúz

A hűtlenséggel ingen intenzív, transzgenerációs kapcsolatom van. A családban sajnos férfi oldalról leginkább igen gyakori és bevett szokás volt a hűtlenség. Voltam elszenvedője, de hála a jó égnek okozója nem. Valószínűsítem, hogy az apai nagymamám igen szigorú katolikus hitének köszönhetően de a végletekig hűséges voltam (eddig) és nem is kísértett igazán a hűtlenség. Bár egyedülálló nő vagyok és nem mondom azt, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy sutba dobom erkölcsi rendemet, nem vállalok felelősséget a másik ember döntéséért hanem az én boldogságom kiteljesítése, vagy beteljesedése érdekében hűtlen leszek önmagamhoz és belemegyek valamibe, amit egész életemben elítéltem. De a hitem, a magam iránti tisztelet és feltételnélküli szeretet mellett döntöttem és bár majd meg szakadtam miatta nem léptem át azon a határon. Sok kár ért abból, hogy jelezték nős vagy párkapcsolatban élő férfiak, hogy szívesen elvinnének egy menetre, sőt többször el akarták hagyni a feleségüket miattam, de mindig arra kértem a JóIstent, hogy ne hozzon ilyen kellemetlen helyzetbe. Ebbe az életbe ne én legyek jellemtelen férfiak mentőkötele a kiugráshoz. Borzasztóan nehéz helyzetbe kerültem emiatt. Sok tervem, munkahelyi sikerességem ezért fulladt kudarcba. Ez volt a büntetés azért, mert nem teszem szét a lábam sem előmenetel, se pénz, se semmilyen helyzetben ami nem tiszta. Hálás vagyok magamnak ezért, pedig hidd el hogy megpróbált az élet rendesen. Egy nagyon boldog igaz időszakban rámtalált a mindent elsöprő bolond szerelem. Mindent vitt és én átadtam magam neki gondolatban. Tettben szinte semmilyen formában. TKözel két éves próba ez nekem, de állom a sarat. Megőrzöm azt ami engem igazi nővé tesz. Őrzöm a szegény lányok adományát a "szüzességemet" egy olyan pillanatra, mikor megengedhetem magamnak újra, hogy szétessen az életem a szerelem miatt. Megéltem és életem legszebb pillanatai közé sorolom. A vak, fékezhetetlen, de beteljesületlen szerelem pillanatait. Olyan emberi minőséget tapasztaltam meg magamból általa, hogy a szerelem önmagamiránt oldhatatlan lett. Eltávolított a párkapcsolódás esélyétől, ,ert nagyon sokan megirigyeltek egy szerelmet, ami soha sem szökken szárba, de minden ivülálló látta, hogy Istentől elrendel, bár érthetetlen kapcsolat született két idegen, különálló világból érkezett ember között. Meghoztuk saját döntéseinket. Kimondatlanul. Ő a párját választotta én saját magamat, vagy leginkább a munkámat. Nem nagyon tehettem mást és nem bánom. Kapaszkodom abba az egyetlen érintésbe, ami kizökkentette a táram a visszafolytás keretébe és megsimította a hátamat. Sok hónapon át ez volt a védőbástyám a környezetem támadásai ellen és a kedvese neve volt a pajzsom, hogy ne tegyek őrültséget. Lehetett volna másként és akkor már rég más szinten élném az életem? Lehet. Ki tudja? Talán itt és most nem is számít. A beteljesülés lehetőségéért nagyon sok mindet tettem meg és önismereti síkon kutattam a helyzet kialakulásának oka iránt. Még mélyebb elismerést nyertem magam számára. Feláldozni mindent a tényleges szabadságért, hogy úgy végezhessem a dolgom ahogyan én képes vagyok, minden nehézséget megér és nem érzem áldozatnak. Mikor elér az ember egy olyan életszakaszba, több évtizedes önismereti és személyiségfejlesztési munka által, hogy teljesen tisztába kerül az élete értelmével, minden nehézséget megér annak beteljesítése. Az egyedüllét mámorát, az elhagyott érintések hiányát, a segítségnyújtó kéz elkerülését, a másik védelmét, a bizonyosságot a hiányállapotok rendeltetésszerű csökkentését. Nem egy másik ember által, hanem a meglévő forrásain által. Nem mástól várni, hogy javítsa hibáinka, megbocsátani magunknak, hogy sokszor hagytuk cserben sajátmagunkat és ezért nagyon kemény árat fizettem. De megérte, mert ez által kinyílt a világ és olyan helyre is méltónak látom magam, aholy olyan férfi vár, aki hasonló próbatételeken megy keresztül csak azért, hogy egy napon egyesíteni tudjuk tapasztalatainakt és pótoljuk az egymás nélkül eltöltött időt. Azt nyertem vele, hogy egy olyan minőségében kiemelkedő párkapcsolat ígéretét mutatta nekem az úr, amiért nem csak tenni érdemes, hanem várni rá. És megpróbálni végre nem elugra előle életvédelmi ösztönkésztetésből. Új férfi mintát beengedi. Megtapasztalni, hogy létezik olyan feltétel nélküli hűség, amikor bármilyen butaságot tehet, bármeddig nélkülöz is a társad- olthatatlan szerelemben vagytok akkor is mikor még a kezét sem fogtad meg. Teljes mellszélességgel kiáll az én idióta, néha vállalhatatlan, szabados viselkedésem miatt. Megmztatta, hogy az élet minden területén a tenyerén hordozna ha hagynám. El jön ez az idő is. Addig hűen őrzöm azt az Egyedülálló nőt, akit csak ritkán engedek ki a fátyol alól, hogy ne éljenek vissza gyengeségével. Soha, soha de soha többé.