Megosztások

• 

  Sándor Attila

  Szia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  1
• 
• 
• 
• 

  AZ ÜGY*ek felesége

  Kedves István, és aki ezt nem véletlenül olvassa! Tapasztalatom a #Nagyobbhoz igazodás témában, hogy az Isteni ÉN meditáció segített engem vezetni utamon. Nem lehet netről letölteni. Nem ezo spiri kínálat. Egy magyar nőtől tanultam, és avatott be a továbbadható tanítására, aki egy ír látóval való beszélgetésből következtetve dolgozta ki. Azt is mondta neki, hogy a magyarok nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az oktatás terén igenis, dolguk van a világban. Szerintem ezt az oktatást nem a jelen tudomány adja jelen ismereteiben. Az alulról, tehát a társadalom legmélyebb szintjéről indul. Mint a közös tavunk fenekén lelt igény a megújuló oktatásra való készség képezi ezt a fajta tanitást. Szívesen kapcsolódom olyan működő szerveződéshez, mint a Humánia, ha hívnak. Ebből tudható, hogy mivel nem saját vállalkozást indítottam, pedig volt, hogy nem volt állásom és nagyon nem volt pénzem, tehát, mint nő, nem a saját hasznomra csekekedtem. Már nem magamnak akarom, hanem együtt, egy közős ügyet segítve kapcsolódnék. Ezért sem éreztem megfelelő besorolásodat a bátrak csoporthoz. 30 ezrembe került, pedig először mégiscsak a másik csoporthoz jelentkeztem be, igazakhoz, ha jól emlékszem, és Te visszairányítottál a bátrakhoz. Ebből az a tapasztalatom, hogy meg kell tanulnom kiállni magamért, még akkor is, ha jó párszor megvolt a ráció halála. Annyiszor voltam már a tó mélyén, hogy képes vagyok megmutatni másoknak is azt, hogy hogyan találja meg a saját igazgyöngyét. Hiszem, tudom, hogy az általam kínált oktatási lehetőség ott lesz a magyar oktatási rendszerben, hiszen szükség van tiszta tudatú Emberekre AZ Isteni ÉN*ek mindenhatóságában. Veletek, vagy más*OK-al? Ez itt a kérdés. Döntsetek jól! Aki nem hiszi, járjon utánam az Angyal Vízöntő fb. profilomon, és győződjön meg a hírfolyamomat olvasva saját maga arról is, hogy lássa, akár az egész Humánia által kínált oktatási program ott lehet a választások után az új oktatási rendszerben. Mária Országában... Ígérni a politikusok is szoktak. Ez nem pártprogram, amit én ígérek, hanem egy egységet képező készség. E*mesés Földi Menyországot álmodtam ide. Amit Istenien megdicsőült Szent Király*OK és Boldog Asszonyaik a Királynék mellé rendelten teremtenek együtt. Ehhez a kollektív tudatállapothoz azonban előbb Istenivé, Szentté válik AZ, aki nem akar kimaradni Álmos nemzettség küldetésének megkoronázásából. Megvan már hozzá a saját igazgyöngyöd?

• 

  Joós István

  Tapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább
• 

  Kiss Tünde Anna

  Nagyon sok “Tuti szeretnék lenni” helyzetből született meg az elfogadás, hogy ne akarjak tökéletes lenni…🙃🙏❤️

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  2
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Óh, igen, valószínűleg ez van. Én még "TUTI" szeretnék lenni, csakhogy ilyen nincs. Köszönöm.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• 
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Nekem is volt hasonló tapasztalatom és nagyon élveztem. Pont ezt szeretném most is visszahozni. Köszönöm, ez ösztönöz.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0

• 1
• 2
• 3

Szia Attila, a megosztásod elejét olvasva ez jutott eszembe :) https://port.hu/adatlap/film/tv/az-oslako-the-man-from-earth/movie-97692

Nem engedem magam, szeretettként megélni. Nem mindig engedem. Erre van a hívás, de olyan “lassú” a tempó. Miközben persze tudom, hogy pontosan úgy haladok, ahogyan a rend “kívánja”. Isten nem tud 20%-osan szeretni, sem 50%-osan. Isten mindig 100%-osan szeret. Nem hiszem, hogy emberként ez valaha is menni fog nekem. Hiszen valamivel mindig “kidobom” magam a rendből. De törekednem kell rend-ben lenni. Jól lenni. Az ( is ) a szép az egészben, hogy amikor meglátom most újra magam körül forogtam, nem az van, hogy a holnap egy új esély arra, hogy másképp csináljam, hanem már a “következő” pillanat az új esély. Mert ugye a figyelmem. Hol van a figyelmem ? A figyelemnek is van evolúciója. Vagy, csak a figyelemnek van. A rendből való kiszakadás, olyan, mintha elzáródna, vagy eltorlaszolódna a kapu. A forráshoz vezető bejàrat. Olyankor nem jutok be, amikor mondjuk a baràtom a sértettség. És mèg sem leszek, vagy vagyok megszidva fentről. Hogyan tudom ezt én leutánozni a nagyobbról, a nagyobbtól ? Hogyan tudok, tudnék így szeretni ? Elfordulás nélkül szeretni. Nem tudom ezt csinálni. Ha èn meg ő egy, akkor csinàlódik magától. Mintha csak egy gondolat választana el ettől.

Már nem nagyon tudom, hogy a múltban mi is volt nehéz, mert eltűnt. Nem izgat. Nem gondolok rá. A most neheze, hogy ne a bűn csinálás kapjon figyelmet, hanem az Úr. Teret szeretne kapni, vagyis terjeszkedik bennem, : Isten nélkül nincs semmi. Se kapcsolat, se egészség, se semmi. A hàrmas kötél. Ezt hallom egyfolytàban. Jönnek elém tanúságtètelek, nővérek, papok, atyák, s mind ugyanazt mondják. Hívnak, s én megyek is, mert vonz, ès annyira nem is érzem, hanem tudom, hogy ez az út. De ha engedek neki, mi lesz velem ? Hol leszek ? És tudom, hogy engedni fogok, mert különben nem mutatnà magát. De a személyem mondja,: mèg ne Atya. Mèg hagy bűnözzek picit. Mindig ah Atya húz maga felé. Nem én megyek arra. Ès “követel”. “Követeli”, hogy legyek megbocsàtó, legyek szelíd, legyek alàzatos. Ès mutatja azt, hogy szeret engem, hisz lètre hozott. Akkor nekem màsokat ezzel a szeretettel kell szeretnem. Volt valaki, egy hölgy, eltökélten válófélben. S kapott egy mondatot. Azt kapta. Szeresd a fèrjed. Tiszteld, s néz fel a fèrjedre ! Az asszony azt mondta, hogyan ? Hisz nem èrdemli meg ? Mert nem úgy cselekszik. A mondat azt mondta tovàbb. : Úgy szeresd a férjed, ahogy Isten szeret tèged. Isten nem csak akkor szeret tèged, amikor cuki vagy, amikor kedves vagy….Isten mindig szeret. Hát ennyi. Ès ezekkel ( is ) jutunk el oda, hogy nem Isten hívők vagyunk, hanem Isten tudók.

Igen, ez ismerős. Ez a nehezen engedem meg. Nekem azèrt ment nehezebben, mert volt, hogy könnyebben ment, s talán vissza akartam hozni azt a tapasztalatot, hogy akkor most is könnyen menjen. Elbírok vele. De olyan volt, mintha inkább gyengültem volna. Az az erő nem volt most ott. Utólag látom, hogy pontosan a nehezen engedem meg, kellett, mert egy ponton megengedtem, elfogadtam, màr nem akartam “tuti” lenni, akinek màr nem szabadna esnie. Amikor az volt a pillanat igazsága, azzal kezdtem nem “veszekedni.” Èn is köszönöm neked !