Kardos Tímea
41 évesen egy tollvonással hagytam ott mások által csodált és irigyelt magas beosztásom. Robbantottam, a környezetem nem kis meglepetésére. Szívesen osztom meg a tapasztalataim és hallgatom meg másokét is. 🙃
2Anna Keresztes
..És megtettem. Elváltam. Az akkor 1 és 3,5 éves kislányommal. Nagyon szépen hoztam a mintákat 29 éves koromig...megvolt a jó apa, a szerető férj, a társ...a baj az volt, hogy inkább "játszó"társ..."testvér". 9 év...felemésztett. Azt hittem fel kell adnom magam, hogy kell a kompromisszum a gyerekek miatt. Boldogtalan voltam és kezdtem belebetegedni. Főleg a gyerekek után...aztán léptem. Ennek már 5 éve...és nem bántam meg. Szeretem a volt férjemet, a gyermekeink Édesapját. A mai napig nagyon szoros a kötelék közöttünk, segítjük egymást. De az egy kalitka volt nekem. Benne voltam egy kalitkában, illetőleg a minták által meghatározott, tudattalan énem volt ott...ezért volt a boldogtalanság, magány...
2- ÀKÀgnes Koletàr
4 èvvel ezelőtt mentàlisan, testileg ès lelkileg is kimerültem. A kisfiam még csak 2 volt, készültünk a bölcsődèbe, èn pedig vissza a règi munkahelyemre, mert erre fele nincsen sok màs lehetősèg, kezdő tőkém pedig nem volt ahoz, hogy sajàt utat jàrjak. Ez a munka egyèbkènt sem èppen a könnyű fizikai ès szellemi munka kategòriàba tartozik. A fèrjem 3 műszakban dolgozott. Halmozottan kialvatlan ès fàradt voltam, de anyagi problèmàink is voltak, mivel hitelből vettünk egy hàzat ès a számlàk és a törlesztők mellett nem maradt sok pènzünk. Minden nap egymagam voltam, èvek òta sehol sem jàrtam a bolton kìvül, de oda se sokat mentem, mert be kellett osztani azt a pénzt, ami volt. Nagyon beszélgetni se tudtam, ha igen, akkor is àltalàban csak a problèmàkat hallgattam, vagy segìtség miatt kerestek, miközben a sajàt problèmàim csak tornyosultak. Nem igazàn maradtak kapcsolataim, hiszen zömmel az itthon maradàsom előtt is dolgoztam, ìgy csak munka kapcsolataim voltak, egy-egy baràti kapcsolat volt, de azok is igazàbòl elkoptak, vagy a gyerekvàllalàs miatt, vagy mert nagyon règi kapcsolatok voltak és ellaposodtak. Egy ponton összeomlottam. Nem sok mindenre emlèkszem. Egy napig feküdtem, se kèp se hang. Talàn egy hèt is eltelt, ùjra tanultam beszèlni, mert nem tudtam. Egy ideig enni se bírtam. Rettenetesen sok időbe telt mìg összeszedtem magamamat. Ès azòta is ùton...Tudom, hogy màskèpp kell csinàlnom ezutàn, mert csak a szerencsèn mùlt, és rengeteg akaraton, hogy vissza tudtam jönni akkor abbòl az àllapotbòl.
2 Katalin Éva Baji
16 éves koromban találkoztam először a jógával, és nagyon megtetszett. Azóta eltelt 30 év, ebből 9 éve oktatom is. Áldásos hatását sok területen találtam hasznosnak, mert az önfejlesztés minden területen kifizetődő: fizikailag, mentálisan, érzelmileg és spirituálisan is. Intuitív jógát oktatok, ami több stílust is ötvöz. Az óráimon részt vevők könnyebben hangolódnak rá a saját működésükre, jobban tudják szabályozni a folyamataikat. Ha aktív meditációra vágysz és újra kapcsolódnál a belső erőddel, akkor tudok neked segíteni.
2Kamaszkoromban zárkózott, önbizalomhiányos voltam, a családommal nem alakult ki nyílt és bizalmon alapuló érzelmi kapcsolódás. 18 éves koromban -több rohamot követően -epilepsziával diagnosztizáltak, gyógyszert szedtem, és egyfajta szégyenérzet és magány kísérte végig a fiatal felnőtt koromat. Egy év után elegem lett a gyógyszerezés következtében kialakult letompítottságból, ekkor határoztam el, hogy kijövök ebből az állapotból. Már két éve jógáztam, beiratkoztam a Mantra Szabadegyetemre, ahol 3 évig ismerkedtem személyiségelemzéssel, különféle terápiákkal, amik nagyban szélesítették a látókörömet és inspirálódva általuk, tovább haladtam ezen az úton. Több évig gyógyszer nélkül tünetmentes voltam, majd megszületett a kislányom. 4 éves volt, mikor párkapcsolati konfliktus hatására újra jelentkeztek a rohamok, és kórházba kerültem. Ijedt arcát látva ismét, sokkal mélyebben határoztam el: én ebből kijövök, mellette akarok lenni, látni akarom rendben felnőni. Gyógyszerek, kivizsgálások követték egymást. A legmodernebb gyógyszerre is allergiás lettem, így nem szedhettem. Közben munkahelyi problémák is adódtak, ilyen "állapotban" nem vettek fel a munkáltatók. A párkapcsolati bizalom megomlása nem segített a gyógyulásnak, de nem adtam fel. Kinezológus/pszichológus szakemberhez fordultam, és továbbra is jógáztam. Bár akkor még nem tudatosodott, de elkezdtem egy hosszú és rögös úton járni: az önismeretén. Autodidakta módon képeztem magam kommunikációban, pszichológiában, családi minták terén. Hosszú út után, 20 év házasságot otthagyva, majd szerelmi csalódással a hátam mögött, egy új életet elkezdve, új párkapcsolatban immár elmondhatom : JÓL VAGYOK. 15 éve tünetmentes, epilepsziának nyoma sincs. Jógázom immár 30 éve, jógaoktató vagyok 9 éve. A minták átírásában sokat segített a Theta Healing, Metamorf Érintésterápia, Lovasterápia, sémák megismerése, az integrált szemléletmód . A hozzám fordulókat az érzelmi feldolgozásban tudom segíteni, új nézőpontok megvilágításával, és saját magukkal való mélyebb kapcsolódással, aminek hatására visszakapják önrendelkezésüket és cselekvőképességüket.
2Kamaszkoromban zárkózott, önbizalomhiányos voltam, a családommal nem alakult ki nyílt és bizalmon alapuló érzelmi kapcsolódás. 18 éves koromban -több rohamot követően -epilepsziával diagnosztizáltak, gyógyszert szedtem, és egyfajta szégyenérzet és magány kísérte végig a fiatal felnőtt koromat. Egy év után elegem lett a gyógyszerezés következtében kialakult letompítottságból, ekkor határoztam el, hogy kijövök ebből az állapotból. Már két éve jógáztam, beiratkoztam a Mantra Szabadegyetemre, ahol 3 évig ismerkedtem személyiségelemzéssel, különféle terápiákkal, amik nagyban szélesítették a látókörömet és inspirálódva általuk, tovább haladtam ezen az úton. Több évig gyógyszer nélkül tünetmentes voltam, majd megszületett a kislányom. 4 éves volt, mikor párkapcsolati konfliktus hatására újra jelentkeztek a rohamok, és kórházba kerültem. Ijedt arcát látva ismét, sokkal mélyebben határoztam el: én ebből kijövök, mellette akarok lenni, látni akarom rendben felnőni. Gyógyszerek, kivizsgálások követték egymást. A legmodernebb gyógyszerre is allergiás lettem, így nem szedhettem. Közben munkahelyi problémák is adódtak, ilyen "állapotban" nem vettek fel a munkáltatók. A párkapcsolati bizalom megomlása nem segített a gyógyulásnak, de nem adtam fel. Kinezológus/pszichológus szakemberhez fordultam, és továbbra is jógáztam. Bár akkor még nem tudatosodott, de elkezdtem egy hosszú és rögös úton járni: az önismeretén. Autodidakta módon képeztem magam kommunikációban, pszichológiában, családi minták terén. Hosszú út után, 20 év házasságot otthagyva, majd szerelmi csalódással a hátam mögött, egy új életet elkezdve, új párkapcsolatban immár elmondhatom : JÓL VAGYOK. 15 éve tünetmentes, epilepsziának nyoma sincs. Jógázom immár 30 éve, jógaoktató vagyok 9 éve. A minták átírásában sokat segített a Theta Healing, Metamorf Érintésterápia, Lovasterápia, sémák megismerése, az integrált szemléletmód . A hozzám fordulókat az érzelmi feldolgozásban tudom segíteni, új nézőpontok megvilágításával, és saját magukkal való mélyebb kapcsolódással, aminek hatására visszakapják önrendelkezésüket és cselekvőképességüket.
2Pallér Zsuzsanna
5 éves lehettem, amikor fára mászásban versenyeztünk bátyámmal. Úgy hiszem, én másztam magasabbra, egészen a csúcsáig, ami érthetően letört a súlyomtól. A fa magassága igencsak az eresz fölött volt és ahogy zuhantam le, lelassult az idő és olyan érzésem volt, mintha valaki az ölében vitt volna le és tett volna le a földre. Ahogy balra néztem, a vállam mellett a homokozó vastag fa gerendáját, ahogy jobbra néztem, egy fém kapa villáját láttam közvetlen a fejem mellett. Még vonalzóval sem igen lehet párhuzamosabbat húzni. Ekkor éreztem meg, hogy van Gondviselés és Védelem. A szüleim kirohantak, orvost hívtak és érthetetlen volt számukra, hogy semmi bajom. Se törés, se zúzódás, se agyrázkódás. A szomszédunkban egy idős baptista házaspár lakott. Imaházat építettek és be-bemehettem, amikor a néni a virágokat öntözte. Tőle hallottam, amit Jézus mondott a tanítványinak: "Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;" Ez a mondat minden zsigeremben igazságként visszhangzott. 6 éves lehettem, amikor kiderült, hogy nem kereszteltek meg. Így történt, hogy elindultam megkeresni önmagamban Istent. Sokáig kíváncsian ismerkedem a vallásokkal, tanokkal, hogy melyik az igaz, hol keresztelkedhetek meg. Sorra ellentmondásokba ütköztem. Azóta rengeteg beavató tapasztalattal ajándékozott meg az élet az Egységről, a Mindenségről, a Teremtésről. Sokáig nem tudtam, hogyan illeszkedjek be, majd rájöttem, hogy egyszerűbb, ha a én fogadom be/el a világot. A Belső tanítások, tapasztalatok felülmúlták a hitbéli kérdéseket.
2Gergely Kiss
Én egy olyan vidéki családban nőttem fel, ahol menő volt, hogy apukám rengeteg nőt megkapott édesanyám mellett, bátyáimnál is természetes volt hogy mindig voltak csajok a feleségek mellett, és így természetesnek tűnt hogy én is ilyen legyek. Ilyen is lettem. Aztán az egyetem elején egy nagyon jó barátomtól kérdeztem hogy az esti buliban azért majd csak becsajozunk ugye? Persze mindkettőnknek komoly kapcsolata volt. Erre ő teljes bizonyossággal hogy isten őrizz neki barátnője van. Döbbenet volt számomra. Érthetetlen. Azóta ismerem a szüleit is és az apukája mindegy hogy ha Győrben dolgozik is nappal, aludni hazamegy Miskolcra a szerelméhez. Na ilyen szerelemre vágyok én is...és azt szeretném hogy a gyermekem is ezt lássa
2Érdekes dolog az elválás. Számomra először van ez a tapasztalat, hogy hogyan éli meg egy nő és egy férfi a szakítást. Én mint tipikus férfi az első pár hónapban úgy éreztem, mint aki kiszabadult, ő 2-3 hónapig gyászolt. Ezután találkoztunk és beszélgettünk egy nagyot. Talán 2-3 éve nem beszéltünk ilyen jót. Ezt követően otthon hetekig emésztgettem a dolgokat, rájöttem mi vezetett a szakításig, milyen sokat hibáztam, hányszor volt az egom miatt veszekedés és arra is hogy még mindig szeretem. Ő viszont már tovább lépett... Esküszöm ez most sokkal rosszabb, mint mikor szakítottunk. Minden percben írnék neki, meg szeretném beszélni de nem teszem, mert tisztelem őt és a döntését. Olyan mint egy leszokás egy függőségről, mintha nem gyújthatnék rá, pedig le se akarok szokni. Tudom én, hogy ez a gyász időszak és egyszer majd elmúlik, de milyen kár hogy nem léphetek egyből oda.
2A gyász és veszteségfeldolgozás kulcsszerepet játszott a covid utáni időszakban. Szinte egyszerre veszítettem el az édesapámat, a páromat, az egészségemet, a munkámat és jövőképemet, kisvártatva pedig a megtakarításaimat. Korábban támasza voltam azoknak, akik krízisben vagy változó élethelyzetben voltak és akkor amikor nekem lett volna szükségem támaszra, bárhova nyúltam levegőbe markoltam. Ez a helyzet Isten felé fordított és meghallotta a kérésem, mert egy az ország másik végén élő gyászspecialista hölgy videójára lettem figyelmes. A pénz is megérkezett hozzá és részt tudtam venni a folyamatban. Nagyon kemény időszak volt. 11 kapcsolatom érzelmi megéléseit dolgoztam fel a program segítségével, amitől emberileg és szakmailag is rengeteget kaptam. Ezt követően egy tiszta lapot nyithattam. A halálhoz, a veszteségekhez sokkal természetesebben állok és az empátiám, az érzelmi teherbíró képességem fokozódott. Megértettem, hogy, amíg nem dolgozzuk fel a múltban szerzett érzelmi sebeinket, nincs helye az örömnek, az együttérzésnek és a jövőbeli kapcsolataink látják kárát. Megtanultam jelen lenni nehéz érzelmekkel is szenvedés nélkül, és kísérni és azokat is, akik veszteségeik miatt nehézben vannak.
2