Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!
33 évesként ez az életemben a 7. munkahely ahol dolgozom . Sokan mondták hogy miért váltogatom , főleg idősebbek , persze akkor más világ volt mikor 1 munkehelyen le élted az életed. Jelenleg minden munkahelyem más, más területről szólt. Eleinte a pénz , aztán pedig az motivált hogy hol tudom jól érezni magam , ugyanakkor keresem a helyem mi az ami számomra közel áll . A párom persze ettől megőrül , mert elég bizonytalan az élet igy amit megértek persze, viszont nekem szükségem van erre a nyitottságra, változatosságra. Nem félek úk dolgokba belevágni , de őszintén szólva kicsit el is fáradtam jó lenne már, egy olyan területen kibontakoztatni a képességeimet ahol igazán jól érzem magam és jól is keresek . Azon is gondolkotam már, hogy lehet szimplán nem tudok elköteleződni , lehet kicsi a türőképességem , nem vagyok elég kitartó . Alapvetően türelmes vagyok de ha már a gyomor görcs megjelenik , akkor belül tudom hogy ez egy jel "LÉPNI KELL" Nem tudom ki hogy éli meg az életében egy-egy munkahelyváltást, vagy kinek milyen tapasztalati vannak . Nekem pozitvum hogy , ezektől a lépésektől sose érzem magam elveszettnek , mindig tudom hogy ha úgy alakulni mindig találok munkát magamnak , ami persze önbizalmat ad.
6+ éve dolgozom HR-esként, 2022-ben HR vezetői lehetőséget kaptam. Erre készültem évekig, nagyon tudatosan építettem magamat és a karrieremet már az egyetemi évek alatt is. Elhivatott voltam, hogy a munkavállalóknak jobb legyen, miközben én magam is "csak" egy voltam közülük. Rengeteget tanultam, tanulok most is, az alkalmazotti lét előnyeiről, hátrányairól, a munkahelyi kultúrákról, a munkavállalók közötti dinamikákról, a különböző személyiségek megjelenésről a munkahelyen és sajnos a toxikus légkörről és a toxikus vezetőkről is. Pontosan ezen tapasztalatok miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni egyrészt a hasonló légkörben szenvedő alkalmazottaknak, - akkor is, ha esetleg a munkahely váltás éppen nem opció - DE, azokon a szervezeteken is, akik már felismerték, hogy ilyen légkör uralkodik náluk és szeretnének változtatni. Amennyiben neked is vannak elakadásaid a munkahelyeden, akár kollégákkal, akár vezetőkkel, jelentkezz, segítek!
Sokszor futok bele abba, hogy a jószándék vezérel, hogy segítsem a munkatársakat, és vannak olyan kollégák, akik a bürokráciára hivatkozva a tettemet rossz színben tűntetik fel, mintha nem lennék lojális a céghez. Ezek rosszul esnek, és dolgoznom kell azon, hogy ne érezzem ezt, vagy adjam meg magamnak, hogy megélhessem. Én a közösségért szeretek tenni, nem egy cégért, egy logóért, névért, mert ezek mögött emberek vannak, emberek teszik azzá a céget, ami... Érdekes felismerésem volt ezzel kapcsolatban, hogy már a szakközépiskolában, mint osztályfelelős ezt megkaptam. Viszont volt egy tanárnőm, aki oda állt mellém és azt mondta nekem, abban a helyzetben, hogy ne hagyjam, hogy a lelkesedésemet letörjék, ha szívből, teljes lelkemmel teszem, néha fel kell rúgnunk picit a szabályokat. Ne engedjem, hogy berakjanak egy dobozba. Hálás voltam, hogy ez eszembe jutott, pedig ennek már több, mint 20 éve...
12 eve dolgoztam egy nagyvallalat alkalmazasaban az alompoziciorol almodozva. Aztan szepen lassan, sajat megfigyeleseim es tapasztalasaim altal rajottem, hogy mit csinaltam eddig rosszul. Megtalaltam a helyes iranyt. Szivesen tovabbadom megeleseimet, ismereteimet a temaval kapcsolatban.
A sors fura fintora kapcsán két létformában éltem az életem. A szüleim jóvoltából a vállalkozói élet nehézségeiben asszisztáltam és volt lehetőségem 20 évig az (köz)alkalmazotti jogviszony áldásos és áldatlan lehetőségeiben leleldzeni. Az én fura lázadó, ambíciózus, magas alkotóképességekkel megáldott és tenniványó, tökéletességre törekvő énem, minden munkahelyet a sajátjának tekintett és folyton fejleszteni, gyarapítani akarta. Ezt nem igen hegyták, de megcsináltam akkor is ha mindenki a feje tetején sergett. Akkor is ha nem volt szabad, akkor is ha tiltotta a törvény, akkor is ha nem volt rá pénz, idő, vagy szakember. Én mindent is elbírtam, mert nem maradhat feladat elvégzetlenül bármilyen forráshiányból. Hááát megcsináltam az enyémből. Nehéz volt folyton harcolni a butasággal, az irígységgel, mások félelmeivel, ártó szándékaival, de engem feleskettek a szakmám legmagasabb szintű vitelére és nem akartam kevesebb lenni annál, mint amilyen vagyok. Sokszor lemondtam magamról, hogy mást ne bántson az én mibenlétem. Sokszor feladtam, de nem szűntem meg dobogni. Tanítottam, támogattam, segítettem azokat, akik a lehetőségeim korlátaiért voltak felelősek azért, hogy szélesítsem a nézőpontjaikat, bízva abban, hogy eljön az én időm és végre kiteljesedhetek szakmailag. Ez 20 évig nem következett be ezért kilépve a rendszer rugalmatlan, lassú, ezköztelen kereteiből a saját uatamat kezdtem járni és olyan szembeszéllel találtam magam szembe, amire azért valljuk be nem számítpottam. Igazából könnyebben és hatékonyabban akartam végezni a munkámat hiszen mindent megtettem érte, de a meglévő partnereim olyan akadályokat gördítettek körém, hogy az óborzalom. Rendes Matúz Viki stratégia ebben az esetben, hogy még jobban dolgozom, még többet teljesítek, még több irányba figyelek, többet nélkülözök annak érdekében, hogy egy napon valóban úgy végezhessem a dolgomat, ahogy arra mindig is készültem, amire méltó vagyok és amire az embereknek szüksége van. Így leginkább egyedül dolgozom és keresem azokat a szakembereket partnereket és lehetőségeket ahol önmagam lehetek a magam őrült módján. Jobban figyelek magamra, vigyázok a szaktudásomra, nem pazarlom hülyékre az ötleteimet ingyen és nem bízom magam másra. Egy különleges életkiképzésben készítettem fel magam arra, ha beüt a krach, akkor sem omoljak össze, ne bízzak semmit a véletlenre és ne hagyjam magam befolyásolni, vagy ne alékudjak meg alapkérdésekben. Így lassabb, fájdalmasabb, de az enyém. És nem adom már oda másnak. Megéri kiállni az elveidért, a szakmai elképzeléseidért, a saját képességeidért akkor is ha a jelenlegi világod minden irányból támad érte. Tekintsd fejlődési lehetőségnek. Önmagad mélyebb megtapasztalási terepének, életleckének. Másképpen sem emberileg, sem szakmailag, sem karrieileg nem tartanék ott ahol vagyok. Százszor kellett beverni a fejem a falba, hogy megnyíljanak a kapuk és százszor megtenném újra ezért a pillanatért, hogy most szabadon küldhessem el azokat a picsába akik évtizedek óta akadályoznak, korlátoznak, kétségbevonnak és hátbaszúrnak. Mééég mindig élek bazdmeg és velem él a remény, a hit a szeretet, hogy van értelme ennek a földi létnek csak tedd adolgod a mit a saját szíved diktál. Mindenki más elmehet a sunyiba. Én tudom, tanultam, tapasztaltam, ismerem és élem. Az az enyém amit én végeztem el. Másra ritkán hallgatok, mert erre készítettek fel a századok, hogy az emberiség legmagasabbszintű szolgálója legyek. Ugorj velem. Egy gödörben vagyunk, a többi kamukéró. Üdv a poklomban. Nem félem azt, mert én vagyok az Ördög. Sőőőt nem is egy, öt. Magadhoz csábítalak, hogy együtt tudjunk tenni magunkért. És ez nem lehet másként.
Egèsz èletemben hittem abban, hogy màsokkal együtt működni, màsokat segìteni, másokat gyarapìtani valòdi èrtèk lehet. Bizonyos èrtelemben ma is ezt az elvet vallom, de az évek ès a tapasztalatom sajnos sokszor màst mutatott, anyakènt pedig egyre nehezebb volt ehez az elvàràshoz idomulni.