A pályám a regionális 2009-2013-ig tartó gazdasági válságban kezdtem. Nem volt más választásom, minthogy kiműveljem magam az álláskeresés művészetéből. 8 év alatt 7 különböző munkahelyem volt, legtöbbet a közszférában húztam le főleg a közigazgatási specializációm miatt - nyilván, mert amikor a tanulmányaim e téren elkezdtem, komolyan gondoltam a köz szolgálatát, csak aztán ezt megváltoztatták a tapasztalataim sajnos. Végig bennem volt, mit akarnék igazán, ami egy ilyen nagy és furcsa elegy volt, amiben volt nemzetközi jog - ezen belül is EU-jog, szoftverjog, szellemi alkotások joga, nyelvhasználat, mediáció, kreatív munka pl szabályozások kitalálása, tárgyalás, és hasonlók, de nem tudtam megtalálni a helyem. Utóvégre egy HVG-állásbörzén egy íráselemzésen szembesítettek vele, hogy tudom-e, hogy ugyanannyira fejlett a műszaki része az agyamnak, mint a humán. Miután dobtam egy hátast ettől, megértettem, hogy nem lesz könnyű utam, mert túl speciális a tudásom. Sok hasonló emberrel találkoztam azóta. Long story short miután Isten kezébe tettem az egészet, és beletörődtem, hogy a közszférában fogom lehúzni most már nyugdíjig, beindultak a dolgok: megkerestek több a szívemnek kedves projekttel és az egyik projekt vezetője támogatásával az adatvédelem területét mind jobban elsajátítva elkezdtem felépíteni a vállalkozásom vele társulva. Aztán jött a Covid és éreztem, hogy el kell mélyítenem az információbiztonsági tudásom. Ez ment kb öt hónapig, utána pedig megkerestek a mostani munkahelyemről, hogy nekik műszakilag kompetens adatvédelmi szakjogász kell. De az út friss diplomás koromtól eddig a pontig 11 évig tartott. Nem máról holnapra ment, ahogy sokan gondolják, hogy ez működik, vagy működnie kéne. Ahogy pedig a régiek mondják, minden alkalmat meg kell ragadni, mert nem tudhatod, milyen munkahelyi tapasztalatod, ott szerzett kapcsolat milyen későbbi lehetőség előtt nyit utat.
Svájcban az egyetem mellett 90 %-a a diákoknak dolgozik. Még genfi egyetem pszichológia szakára jártam, közben próbáltam elhelyezkedni egy olyan szegmensben, amiben sem tapasztalatom, sem képesítésem nem volt. Azt mondták lehetetlen. Jelentkeztem stage-ra, ami egy ingyenes munkát jelentett fél évig 80 %-ban, napi, 6 órában. Közben, hogy legyen valamennyi pénzem 50 %-ban egy étteremben kezdtem el dolgozni. Persze ott volt meg az egyetem is, éjjelente irtam a kötelező beadandókat. Tudtam, hogy mit akarok és oda ez a kemény út vezet. A stage után a posztra, amit szerettem volna még mindig azt mondták esélytelen. Soha nem hittem ezeknek az embereknek. 40 oktatási intézménynek írtam, 37 elutasító választ kaptam.A többiek nem is válaszoltak. Mit tettem ezután? Befűztem őket egy dossziéba és felhasználtam a levelekben szereplő neveket, hogy személyessebbé tegyem a leveleimet. Majd átfogalmazva úrja elküldtem őket. Kaptam egy darab igen választ. Nincs lehetetlen. Ha elakadtál a munka keresésben, gyere, beszéljünk.
Nem csak azért fontos tapasztalat ez nekem, mert HR-es vagyok, hanem azért is, mert 6 év után jöttem el nem olyan régen a munkahelyemről és nagyon izgalmas, tanulságos, de nagyon nehéz is volt visszakerülni a "húspiacra". Ha épp munkakeresésben vagy, esetleg még nem, de már érzed, hogy kellene, vedd fel velem a kapcsolatot. Nem csak érzelmi supportot tudok nyújtani ebben a szenzitív időszakban, de gyakorlati tippekkel is tudom segíteni a keresést.
Külföldön keresnél munkát? Pontosan tudod, hogy ott mit szeretnél vagy épp ellenkezőleg, csak azt tudod, hogy mennél? Több mint 20 éve dolgozom külföldön. Ismerem Franciaországot, Luxemburgot és Németországot is. (nem kicsit) - Más az élet errefelé? Igen! - Jobb? Nem tudom. De azt tudom, hogy szívesen tájékoztatlak a témában.
Több mint 40 különböző munkát végeztem, és rájöttem, hogy a keresés maga is értékes út. 16 éve dolgozom ugyanannál a multinál, lentről indulva mára a 8. pozíciómat töltöm be. Tudom, milyen az, amikor valami újra vágyunk. Folyamatosan keresem azokat az irányokat, amelyek igazán örömet adnak, és abban segítek neked is karrier coachként, hogy megtaláld a saját utadat!
20+ év munkakeresés és találás → Mivel több szervezetben dolgoztam már és magam is toboroztam már embereket, értem mit néznek egy önéletrajzon a multik, hogyan kell sikertörténeteket mesélni egy állásinterjún, mitől fognak emlékezni rád. Megtanultam hogyan kell egy ütős és vizuálisan is erős önéletrajzot összeállítani, mit tilos beletenni. Megtanítalak ezekre szívesen, ha szeretnéd.
Írtam egy részt már a munkahely váltásaimról és az őrangyalomról. Aki olvasta tudja miről van szó. A munkakeresési folyamatomról néhány szóban azért írnék. Világ életemben legfőképp irodai munkákban illetve ügyfélszolgálatos munkákban voltam. 2017 óta vagyok pesten. Első években olyan munkahelyre nyertem felvételt, ahol akkoriban jól ellehetett boldogulni magyar nyelvvel. Alig volt szinte angolul megkeresés. Aztán dolgoztam egy másik cég ügyfélszolgálatán is, még ez is teljes mértékben magyar nyelv használatával. És mikor alacsony óraszám és fizetés miatt úgy döntöttem tovább keresek munkát, rá kellett döbbenjek, hogy 2024-re olyan világban kezdtünk élni jóval érezhetőbben, hogy az angol/német (ki mit tanul, mivel keres munkát) szükségessége a cég ügyvitelében és kommunikációjában sokkal jelenlévőbb lett. A magyarok kevés része beszél aktivan angolt, de a munkakeresés már nem tudja ezt nélkülözni. Tavaly nyár óta azon vagyok, hogy mind az irodai szoftveres ismereteim magas szinten tartsam, mind az angolom felfejlesszem legalább B2re, stabil középfokra. Angol alapszintű tudás megjelölésével ugyanis alig volt Hr-es megkeresésem. Annyit változott a pesti munkaerőpiac és gondolom a mindennapi kommunikáció a cégeknél, hogy a középfok, de akár felsőfok is bőven kell speciális munkaköröknél. Én is folyamatában ismétlem a 2024 nyáron még jócskán passziv angolom. Én csak egynyelvűen tanulom az angolt, magyart nem is vonom be, hogy az agyam az angolul gondolkozásra álljon át. Teljesen 0-ról kezdtem el, mert passzív tudásnál egy épkézláb mondatot nem tudtam volna összerakni angolul. Amit nem használunk nagyon kiesik. Hiba szerintem felülértékelni a vélt tudást tapasztalat nélkül, mert csak éles helyzetben leblokkolás lenne belőle. Szerettem volna ezzel a résszel felhívni a figyelmetek mennyire szükséges már a nyelvtudás az irodai világban és az ügyfélszolgálatokon is.
49 éves vagy, ráadásul nő. Kinek kell egy öreg nő? Te tudod,hogy értékes vagy, tapasztalt 25 év munkaviszony. Szerinted ez valakit érdekel? Nem senkit. Azt értékelik milyen sima az arcod, és milye csodás az alakod. Legyél egy tapadutalt 20 éves miniszoknyában.Talán lesz munkád.